2015. július 19., vasárnap

Csere-bere-börze és szavak tömkelege

Ma tartottuk az első, saját szervezés csere-bere-börzét, ahol is kis ruhák találtak gazdára, olyanra, aki fogja is használni őket. Ezenkívül kiderült, hogy van némettanárokat szervező isrősünk is. Jól jöhet ez még, sohase lehessen tudni. Szóval egy adag Panni-ruhával lettünk gazdagabbak, és kiadtunk egy rakat olyan ruhát, amit úgyse szívesen adnék a saját gyerekemre.

Ami pedig a szavakat illeti, Panni belehúzott kicsit. Az biztos, hogy a 4. a kaka volt, az 5. a "ki", ezt követte a szekrénybe való elbújásakor a "be" (arra válasz, hogy becsukjam-e az ajtaját). Utána azt hiszem, Kati elmenetele napján (ez egy péntek volt) este mondta ki, hogy "vicc", ezt azóta is szereti. Mostanában gyönyörűen ejti ki a " kutya" szót, egész érthető a "kacsa" (bár a CS kissé még inkább TY), a "cica helyett inkább még " cicc" van, a majom lett a "mama". A kaka mellé bejött a " bijji" a bilire, a "pittyi" a pisire. A sapka "ssaaattya", a cipő " cciii", a virág "viijá", a banán "ba", a barack ennél valamivel hosszabb. Az eper végéről továbbra is hiányzik a R, az asztal " atta", a szék "szé", a porszívó "ppo", viszont teljesen tiszta és érthető a "pizza". Az ananász, mint ma ebédkor kiderült, "anna", a fagyi " factya", a csüccs nagyon megy, ennek valami ragozott verziója is megvan "csücsüjje". A BE, KI mellé bejött a FEE (fel), a LE és a JÁ (rá). A víz már legalább két hete VIVVIVVI, emellé már cifrázza is, így: " vivvivvövvövávávvvávvavva". A pohár PO, az ágy Á, a fekszik FFE, a tojás TO, ennél mutatja kézzel, hogy "kokko", mert tudja, hogy oda kell kocogtatni a főtt tojást vamihez, mikor meghámozzuk. A bohó BO, a mackó MMA, a hab HHA, a fürdés FFÜ, tényleg rengeteg ilyen van. A testvér továbbra is TTE vagy néha TETTE. Ha éhes, akkor " enne", ha szomjas, akkor "sszo", a homok vagy a homokozás a " ho", a ketcup a "ke", a táska a " ttá", a piros a pijjo". Nem tudom, mennyit írjak még, a szavak első 1-2 szótagja probléma nélkül megvan, a legtöbb hangzója tiszta (tii), de a szóvégeket továbbra is vígan csapkodja. Még mikor itt volt Kati, utána meg jóanyám, akkor tanulta meg kimondani, hogy "picci", és az össze-vissza-kombinálás hatására oat alkotott, aminél magam se gondolhattam volna merészebbet, miszerint " iccci   ...  piccci ... cicci". Nagyot néztem aznap. A "poppó" is megy, de inkább fenéknek hívjuk. Magára azt szokta mondani, hogy "ppaaa", és hogy " csííí", mert csinos. Asszem ennyi elég is lesz, mert lehetne sorolni még napestig. Felvételek vannak, hamarosan szabadul a NAS is és lebutítjuk a videókat, hogy hamarabb fel lehessen őket tölteni és kevesebb helyet foglaljanak.

2015. július 12., vasárnap

Sűrűn vagyunk

Július elején volt itt Kati szerdától péntekig, volt itt jóanyám szombattól szerdáig. Dávid nyomatta a szakdogát, remek. Tegnapelőtt volt a főnök várva várt 60. szülinapja, erről majd részletesen. Eszméletlen volt, de sikerült. Tegnap Horvátzsidányon a naaaagy Brezovich-találkozó, erről is külön poszt lesz...
Ma jön ide Kati megint, holnap már megy is el (UPDATE: Kati sajnos mégsem jött, mert pótlóbuszok közlekednek Sopronból Neustadtba, azokon pedig nem lehet biciklit szállítani), Dávid holnap adja le végképp a szakdogát (UPDATE: ez se fix, mert holnap még beszélnie kell X emberrel, és utána a kritikákat és a javaslatokat még be kellene építenie a művébe). Kapott építő kritikát az egyik úgymond, konzulenstől, csak épp mivel Pannival nem tudott bemenni az irodájába, a pasas jött ki hozzánk, ide. A rendetlenség közepébe, mert azért tudunk mi, ha kell, hiàba varázsoltak szorgos kezek rendet és tisztasàgot napokig.... Égés, remélem, Dávid tanul belőle, ez nem hotel és kész. Ez péntek koradélután volt, nekem már semmi befolyásom nem lehetett az egészre, neki lehetett volna, de azt hitte, a pofa nem fog feljönni. Na persze, majd az udvarban ácsorogva beszélik át a 80 oldalt, mi? Pffff.

16-án van a záróvizsga, onnantól jezdve rohamléptekben behozzuk a lemaradásokat. Kihajtom belőle... egy elpuhult, agyonstresszelt ember lett a párom, akinek jó lenne, ha megint több köze lenne az élethez. Bármilyen fitt vagyok is, akkoris a 8. hónapot taposom ezzel a Böködi2-vel, talpra kell állnia Dávidnak és kész. Amúgy tényleg semmi bajom: 17-én megyünk Lailahoz (megint  a bába) a szülésről egyeztetni. Lassan azokat a cuccokat is elő kell készíteni megint. Ez állítólag a 31-32. hét most, maximum (!) tíz hét van hátra. Bőségesen elég, ha azt veszem, másfelől, ha nem történnek elkészületek, akkor egy év se elég. Lakáskeresés folyamatban, ha lesz fejlemény, úgyis írok. Előbb-utóbb mindig az írásnál lyukadok ki. Szerencsére. Már csak a terápiás jellege miatt is.