2014. március 31., hétfő

2014. március 29., szombat

a férfiúi kötelességről

merthogy N-i szerint ebbe a kategóriába tartozik az, ami miatt ő múlt szombaton (szépen mondva) bedühödött: miszerint arról volt szó, hogy szakítunk időt arra, hogy elmenjek egy buddhista előadásra (https://www.facebook.com/events/506231806160791/).

kérdezte, hogy
N-i - meddig fog tartani?
d - nem tudom. - (nem is tudtam.)
N-i - de mégis meddig?
d - mondjuk két órán keresztül. - (a hasamra ütöttem.)
N-i - jó, de kérdezd meg Zolit!
d - nem, nem kérdezem meg; két órán át fog tartani. - (minek kell ezzel vacakolni)
N-i - jó, de kérdezd meg, mert neki van tapasztalata ebben!
d - nem, nem kérdezem meg; két órán át fog tartani. - (egyáltalán nem értem, miért olyan fontos, hogy pontosan mikor jövök haza)

három óra után jöttem el, mert eleve háromnegyed órás csúszással indult (ezek nem olyan népek, hogy ha hatkor kezdődik valami, akkor pontosan el is kezdik) és még utána kérdéseket is lehetett feltenni és még azért megvártam az én kérdésemet.

szerintetek nem tettem jól?
(N-i közben otthon volt, Vilmával és Gerivel; a következő közös program az ágyba bújás volt)

Biztos éhesek lesznek

... jóanyám és dávid, ha hazatérnek a több órás bolhapiacozásból-SoMázásból, cuccokkal megpakolva.

Úgyhogy, mivel Panni épp nyugalmas perceket engedélyez nekem, megterítettem nekik. Ez a híres N-i-féle terítési mód, a sokat hangoztatott mottó alapján, avagy:

"Nincs étvágytalanság, csak nem kellő gonddal megterített asztal."

Így ni. Hadd kérkedjek mán egy kicsit, ha ennyit dolgoztam vele:


Nna. Ja igen, ebédelni is fogunk...

A tegnapi bulájról meg írok később, mert épp most nincs kedvem.

2014. március 27., csütörtök

Ha leírom

... hogy harminc fokos fekvésből a leány felült, kétszer, Dávid és a magam saját szeme láttára, úgyse hiszi el senki. Legközelebb időben észbe kapunk és videót is csinálunk, ha ilyesmire készül.

Tegnap megint benéztem a céghez. Kezdem azt gyanítani, hogy nem hozok túl nagy szerencsét, mert amióta nem vagyok ott, szépen megugrott a kimenő számlák száma. Nem tudom, hogy ez az összegekben is megmuttakozik-e, vagy csak a "sok-kicsi-sokra-megy"-elv érvényesül, de jó, hogy halad a cég szekere. És sajnos túl önző vagyok ahhoz, hogy emiatt ne menjek vissza, ha eljön az ideje.

Panni maholnap két hónapos, hála a jó égnek, avagy a telő időnek. Most az a korszaka van, amikor a tárgyakért nem nyúl, de markolászni azt tud (jajj, szoptatás közben is az oldalamat, áúúú). És mintha kezdené fölfedezni, hogy a mellemen kívül az ujjait is használhatja efféle célokra. Az alvása napról napra változik, de azért van, ami elég állandó. Mégpedig, meglepő módon, az evés. Mármint az evések száma, mert időben azért egy-két órás csúszások vannak. Mindenesetre, egy felnőttnél van reggeli, ebéd, vacsora. Egy magamfajta éhesnél van reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora és esetleg valami késői falat, gyümölcs vagy efféle. És akkor most jön Panni és az ő étkezési rítusa, egy plusz-mínusz másfél órás ráhagyással:

- korai: kezdődik a nap, ugyebár, ünnepeljünk tejjel: fél kettő körül
- hajnali: a verebek ébrednek, Panninak jár a tej, négy óra tájban
- reggeli: a jól ismert, hat óra vagy fél hét körül
- tízórai: inkább kilenckor, fél tízkor
- ebéd: délben vagy nem sokkal utána
- kisuzsonna: fél három-három óra tájban
- nagyuzsonna: öt óra körül
- vacsora: megintcsak a jól ismert, hét óra tájékán
- késői: a korai előtti utolsó étkezés, ezután tud elaludni, van, hogy kilenckor, de leginkább tíz-fél tizenegy körül

Ez kérem, kilenc teljes értékű étkezés. Méricskéljen a jófene, de addig kapja a tejet, amíg éber állapotban csukott  szájjal nem reagál rá. Magyarán: nincs az a kibúvő, hogy jaj, mert elfárad a szopásban, és bealszik. Sosem alszik be, max. szüneteket tart, de mindig ébren van a végére. Szépen néz a mellre, hogy rendben van, de már nem kér többet, köszöni. És az ezutáni böfögéssel egy-egy minimál-adagot vissza is küld, hogy jelezze, már nem fér bele több. Utána megint fér, és azt már nem hányja ki, így is csak minimális adagtól hajlandó megválni. Mondhatni, zárt szájjal hány, mint a skót.

Nos, mindemellett nagy öröm, hogy tud megfelelően szopni, és nem bánt. Rá szoktam szólni, ha már csak szórakozni tartja kedve. Valamint mivel Magyarországon voltunk, kipróbáltam a cumisüveg használatát, hogy megy. Jól megy, immáron itthon egy éjjel abból kapta a korait. Száztíz-százhúsz mililitert lehúzott szépen két órakor. Emellett csak azt csodálom, hogy nem sír, ha éhes. Csak nyög. Éjjel legalábbis. Arra is fölkelek, akkor meg minek strapálja magát, mi?

Holnap péntek lesz, és jóanyám van oly jó és megszabadít minket a kölyöktől pár órára. Mehetünk Dáviddal country-estre, juhéééé. Bécsben lesz, a bandát már interneten megnéztem, jól nyomják. Kár, hogy nem ismerem a linedance-formációkat, de még itt a mai meg a holnapi nap, hogy megismerkedjek velök. Vagy vélük. Valamint, ha nem tévedek nagyot, április elejétől hétfőnként lesz táncoktatás az SCS-ben, az meg ott van Wiener Neudorf után, Bécs felé. Kiváló alkalom lenne, hogy Dávid hamarabb érjen haza hétfőnként, és én egyedül elmehessek elébb a céghez, onnan pedig táncolni countryt. Nagyon tetszene a dolog.

2014. március 25., kedd

Megint

... van pár friss kép. És végre készül a krumplilángos is, már mióta fáj rá a fogam...

Tündéri napok

Panni tündéri módon viselkedett, valahányszor valakinek a szeme elé vagy a keze ügyébe került. Minimális nyöszörgés, nagy alvások, békés szopások. Csak épp éjjel behozta olykor-olykor a lemaradást. Remélem, nem sokáig lesz ez már így.

Szombaton 10 órai érkezéssel Magdi néninél kezdtük, Dávid nagymamájánál. Sajnos némileg bódult állapotban volt, de így is készült pár fotó, és mondta, hogy aranyos. Meg hogy túl sokat szoptatom...

Onnan Gabiékhoz vezetett az utunk, és ha nem figyel oda Dávid, jól ott is ragadunk. Hoztak nekem fagyit, miközben elláttam a leányzó baját az autóban, sétáltunk egy nagyot Gabival a helyi játszótéren, Dávid addig elvitte Matyit a reptérre. Ricsi már össze-vissza mászik a lakásban, és igen célzottak a preferenciái, például nagy örömmel pakolt ki abból a ruhás vederből, amibe az ő kisebb kori, most ideiglenesen Pankához vándorló cuccai kerültek.

Onnan meg még jóapámhoz ugrottunk be, itt aztán volt kínaikaja-evés (a fene se tudta, hogy a nyolckincsmártás csípős), gépszerelés, gép-orvoslás, közös éneklés gitárral és persze fotók minden mennyiségben. Épphogy sikerült időben elindulni haza, hogy Dávid onnan elsprintelhessen a dán láma előadására a halálról. Erről neki kellene írnia egy bejegyzést - no njem egészem az előadásról, hanem hogy mit beszlltünk meg és aztán mi történt helyette.

Vasárnap 11-re voltunk hivatalosak a nagynénémékhez, de ők egy huszárvágással leegyszerűsítették a dolgot és inkább maguk ugrottak föl hozzánk. A kisasszony meg lett szeretgetve minden oldalról, és a Yayitában is szundított egy jólesőt, miután rajtam lógott a hordozókendőben egy ideig. Bejövős a Yayita - ez Panni függőágya, bölcső-helyettesítőnek.

Végül vasárnap egy után sikerült elindulni Apol nénihez, avagy Dávid másik nagymmájához, eredetileg a Népszínház utcába, majd ebből Kossuth tér lett, onnan meg megint a Népszínház utcai lakás, mert az országház előtt bizony veszettülo fújt a szél. Apol nénitől kaptunk teát, saját varrású plédet Panninak (szép!), meg mézes bélest (nyammm! - jóanyám almás pitéje mellé még befért), és bort is. Elugrottunk a KöKire, mert onnan indult Apol néni vonata - ekkor már esett az eső elég rendesen. És egy Mekit is elkaptunk még, hogy meglegyen az örömöm. Fél hét után tudtunk csak elindulni a Könyves Kálmán körútról, és tíz után itthon is voltunk. Igaz, egyszer egy bécsi kanyart sikerült adrenalin-növelően bevenni (a kocsi egyet csúszott balra, egyet jobbra, de nem mentünk korlátnak)... izgi volt.

Hétfőn az egészségpénztárnál kezdtük a napot kilenc után (jól elúsztunk reggel, ezek már fél nyolctól nyitva lennének), onnan el az adóhivatalhoz, onnan Dávidnak spuri dolgozni, nekem pedig a kórházban 11-kor hallásvizsgálat Panni részére. Szoptatás és némi kerengés után sikerült meglelni a helyet, a leány hallásával meglepő módon minden rendben. Itthon viszont megint nyűgös napja volt, le se lehetett tenni - tán kifárasztotta a hétvége, és nem tudott aludni. Most viszont durmol, ennek köszönhető az éjjeli bejegyzés. Én pedig csatlakozom hozzá sebesen, amjn lehetőségem...

2014. március 21., péntek

Megyünk

Magyarországra. Épp ideje. Környezetváltozásra van szükségem.

2014. március 19., szerda

Látszik-e?

Az oldalt vllódzó fotók közt nem vélem felfedezni, pedig 14 új képpel gazdagodott az album, bizony. Rákattintva viszont látható. És szabad szednem a tablettát, és meglett a mobiltelefonom, és a gyerek még mindig alszik. Fel kéne kelteni... Pedig olyan jó csönd van. Csak sajnosvaz efféle csöndeknek éjjel iszom meg a levét.

Nehézkes

... a haladás, a gyógyulás, úgy általában nehézkesen poroszkál az idő.

Az ír koncert jól sikerült, Gábor ügyesen megoldotta a bébiszitteri feladatot, Panni is egész jól viselkedett, amennyire ezt egy másfél hónapostól el lehet várni. A koncentrált mosolyt is a hétvégén fejlesztette ki, és néha mintha B-szerű hangokat is képezne az eddigi Á, E, KHH hangokon kívül. 

Hétfőn pedig menetrend szerint ellátogattunk a gyerekorvoshoz, ellenőrzésre. Csípő szuper, növekedés kiváló, sírás-nyöszörgés nuku, lassan már meg se lepődöm. Ezt a hisztisebb oldalát otthonra tartogatja. Csak vicc persze, mert közel sem áll a tudatosság eme fokán - inkább az lesz az igaz, hogy az idegen környezetben úgy leköti a sok újdonság, hogy kvázi elfelejt sírni.

Én pedig hétfőn mindenáron be akartam menni a céghez, muszáj volt már. Dávid vitt el végül autóval, mert az orvosnál annyi idő ment el, hogy nem értem volna oda időben. Jó volt bent, végre kiszakadni az ördögi körből és azzal foglalkozni, amit szeretek. Felemelő érzés, és a hazautazás is az volt, hogy ha valaki megnéz, az nem a gyerek miatt van, hanem saját magam miatt. Hát csak nézzenek, van mit nézni. Ilyen klassz csajt nem sokat látni errefelé.

Tegnap, avagy kedden pedig kipróbáltam végre, amit jó ideje terveztem: a Katitól kapott Ikeás naaaagy fémtálat, ürítőhelyi minőségben. A gyerek kb. másfél óra leforgása alatt háromszor belepisilt és kétszer bele is kakilt, tehát a dolog működik, vagyis működhetne. De mivel más dolgom is lenne Panka folyamatos szemmel tartásán kívül, nem hiszem, hogy hosszú távon is beválna a dolog. Panni ugyanis jelez, ha kell neki, ha pedig helyesen sikerül értelmezni a jelzést, és időben a tál fölé tartani, akkor pelenka nélkül is elvan. Sajnos az időigényességen túl az is a módszer ellen szól, hogy ez egy kifejezetten árnyékos, hűvös lakás, így aztán nemigen lehet pucér alfellel hagyni a gyereket. Dávid is kipróbálta, neki is belepisilt a tálba... Még gondolkozom, hogy lehetne egy köztes megoldást találni.

Ma föl kell hívnom pár helyet, pl. az egészségpénztárat, hogy ne írjak hülyeségeket a segély-igénylő lapra, de nem tudom, hol a mobiltelefonom. Arra várok, hogy Dávid megcsörgesse, és akkor indulhat az intéznivalók sora. Addig meg itt dekkolok a gép előtt fél kézzel gépelve, az ölemben a kölyökkel, és a frissebb képek feltöltésével múlatom a drága időt. Kint vagy 20 fok van, derült, napos, kék eges tavasz, jó ideje. Ki fog enni ma innen a jófene minket, már látom. Vesszen a házimunka, éljen a séta!

2014. március 15., szombat

Még mindig köhög

... az N-i és már nagyon elege van belőle. Katiék meg seprűt sznek Dáviddal. Panni Gábor vállán alszik, megy egy mosás, lesz készítve zsömgombóc meg vadas hús. Ekképp zajlik a szombat... Este pedig ír koncert Ternitzben. 

2014. március 14., péntek

Péntek van, juhé

Túl sok dolog nem történt, Michelle-éktől kaptunk csomagot, továbbra is csak lábadozás folyik a betegségből, Panni nem szereti a hasonfürdést mégsem, most meg egy nagy adag főzést követtem el,és megjött Cili,, Gábor és Kati. 

A leány testületileg elvarázsolt mindenkit. Most pedig alvás van.

2014. március 12., szerda

Az itthon-nyúvadás vége

Tegnap még nem mozdultunk ki semerre, ez kb. péntek óta van így szerintem. Igaz, hogy az itthoni dolgaimmal, amiket Dávid dolgaival együtt egy szép frissen nyomtatott házimunka-táblázat tartalmaz, szépen tudtam haladni, nem úgy, mint hétfőn,mikor a nap háromnegyede a barátnőkkel való csetelésből állt. Kell ilyen is.

Panka fürdetése vígan tolódik visszafele a napszakok közt, vasárnap fél hétkor volt (a kisasszony ébren volt fél 12-ig), hétfőn ötkor (a kisasszony ébren volt éjfélig), tegnap egykor (a kisasszony bekómált valami kilenc-fél tíz felé, juhéé). Elég későn jöttem rá, hogy az esti fürdetésből lehet délutánit is csinálni, de jobb későn, mint soha.

Most viszont kimozdultam, kérem, ki a lakásból, le az utcára, el a nőgyógyászhoz, meg vissza. Gyönyörű tavasz van odakint, a múltkor látott hóvirágnak már hűlt helye, no és 18 fok!

Ami kevésbé vidám dolog, hogy a nőgyógyász valami placentamaradványt vélt bennem fölfedezni, és a méhösszehúzódások meg az ürülés elősegítése céljábó felírt egy tablettát, Methergint. Csakhogy annak a betegtájékoztató részében feketén-fehéren benne van, kétszer is, hogy szoptatás alatt ne szedjem, és az akkor keletkező tejet öntsem ki. Na most akkor mi a fene van? A doki azt is mondta, hogyha ez nemnyert, akkor a B-verzió egy kórházi finom műtét, több napos benn-tartózkodással, altatással, meg minden. 

No, mindjárt kiokosítom magam a témában...

2014. március 10., hétfő

Beszélgetéseim Pankával ma reggel

"No várj csak, mindjárt keresünk neked valami izgit... Meg is van! Hé, te meg mit művelsz? Itt ez a szép zöld alma, téged meg az a lapos szürke billentyűzet érdekel?! Kicsit technikai beállítottságú gyerek vagy te..." Ugyanis noha NEM nyúl a dolgok után, azok valahogy mégis a keze ügyébe kerülnek... és még húzta is maga felé.

"Nos, ez itt a Lenovo... hát, ez a neve, így hívják. Tudom, hogy nem olyan szép név, mint a tied, dehát Kínában vagy hol ez jutott."

Mozgatok fölötte egy lámpát... "Olyat még nem láttál, hogy mozog a fény, mi? Mondjuk, nem ezt hívják fénysebességnek, de előbb-utóbb odáig is eljutunk."

"Hát, azért elég érdekes egy Panka-fejed van. Hiába forgatod a szemed, most épp hozzád beszélek. Bár tudom, hogy egy ideig még elég egyoldalú az effajta kommunikáció."

Valahogy így szoktatom a kölyköt a jóra. És rendszeresen közlöm vele, hogy ha kellőképp meghízik, egy kicsit megsütjük. Ez se riasztja el a két, de legkésőbb három óránként történő betermeléstől. Bár az éjjel egész jó volt, én aktívan csak egyszer keltem fel, valami fél hat felé. 

Mondom is Dávidnak, hogy az a homályos emlékkép, amikor épp hámozza elő a mellem a pizsamafelső alól, ugye valós, és a gyereknek kellett?

2014. március 9., vasárnap

Beköszön a régi ismeret

Hamarosan be fogok ide tenni egy okosságot, csak most nem adottak a technikai körülmények. Maslow-piramis a neve és az emberi motiváltságról, szerintem magyarabbul megfogalmazva az ember kiteljesedéséről szól. Elöljáróban csak annyit, hogy ha egy épület alapjait kezded bontogatni, ne csodálkozz, ha rogyadoz, majd összeomlik a szerencsétlen.

Más. Tegnap a 39,5 fokos láz nem volt vicces. Ma már az, mert ma nincs egy kicsi sem.

A köhögés sajnos makacsabb a láznál. Azért el lesz űzve az is, rövid úton. Nagyon remélem, hogy Dávid nem kapta el eddig, és nemis fogja.

Panni továbbra is jól van, ugyan nem 100, csak 98%-os egészségi rátán működik, de ennyi két góthös szülő mellett istenes. Amint mi is kilabalunk a nyavalyáinkból, kezdődhet az átszoktatás a kiságyba.

A nap sikere pedi egy, a nappaliba színben, méretben és rendeltetésében is tökéletesen illeszkedő bútordarab megtalalása és 30 euróért történő beszerzése volt. Fő, hogy javuló tendenciák vannak kilátásban. Lakályos lett a nagyszoba, csinod, takaros. Kép is lesz, ha eljutok odáig. Jó, Panniról is.

2014. március 7., péntek

Betegség miatt...

... a blogolás csúszván csúszik. Tegnap arra volt erőnk a fájó torkunkkal meg a folyamatos orrfolyással, hogy elmenjünk délre kontrollra és tegyünk utána egy kisebb elintéznivalós kört. A doktornő nem hallott váladékot Panni tüdejeben, ergo nem kap gyógyszert, csak a sós inhalálást, amit eddig is alkalmaztunk. Plusz p-orrszívózás. A leány tehát határozottan jobban lett, miután átadta nekünk a betegséget. Nekem viszont tegnap este már 38,3 fokos hőemelkedésem volt, és mára a jól ismert hörghurutos köhögés is beköszöntött, ahogy az minden egyes lebetegedésemnél óraműpontossággal megtörténik. Holnapra már jobb lesz... Legalábbis jobb szokott lenni, amikor 8-9 órákat tudok aludni egyhuzamban. Meglátjuk, mire megyek a harmadával...

Ma is, tegnap is itthon volt Dávid is, ő ugyan nem köhög, de azért jól ő sincs éppen.
Talán a hétvége elég lesz ahhoz, hogy valamelyest összeszedjük magunkat.

Ma sikerült a babaruhákat átszortírozni, egy dobozfélébe került egy nagy adag holmi, amit Panka vagy kinőtt már, vagy nem akarjuk ráadni, mert valamiért nem tetszik. A konyha is egészen kulturált külsőt öltött, ennek örömére főztem is. És hamarosan meg kell fürdetni valakit, aki a tüsszögéseim és a köhögőrohamaim ellenére békésen szuszog, rám kötözve. Ma már volt Dávidon is, először, de nagyon remélem, hogy közel sem utoljára. 

Csak azt bánom, hogy a céghez nem mehettem be a hèten... De ez is pótolva lesz igen hamar. A főnök elküldte a házi feladatát, azt kell még kijavítani sebtiben.

2014. március 5., szerda

Tegnap lótifuti, ma pihi

Szakadó esőben Bécsbe utazni jó. Egy nagyon bűbáj-jellegű hölgy segített a konzulátuson a hivatalos papírok intézésében, közben pedig majd megette a kölyköt. Ez a szőke haj tényleg vonzza az ügyülü-bügyülüt. Egyelőre megadóan tűrjük.

Utána Dávid javaslatára az Ikeában folytattuk a napot, ágyneműhuzatot vadászva, meg ágyvédő vízátnemeresztő lepedőt, majd hotdogot és virslit ebédelve. Persze két család itt is megügyülü-bügyülüuze némileg a gyereket.

Pont mikor visszaértünk Neustadtba, hívtam fel a doktornőt, hogy ez és ez van, mehetünk-e. Közben Dávid a postaládában kutatva megtalálta Panni épp akkor frissiben kézbesített TAJ-kártyáját. Persze a Hanna név valahogy lemaradt róla, de sebaj, így is megteszi. Mentünk, jöttünk vissza, immáron egy kölcsön-inhalátorral, a belevaló sóoldattal meg a P-orrszívóval gazdagodva, és ismét pár euróval szegényebben. Csak ezen a napon elköltöttük egy magyar ember átlag havi fizetését.

A P-orrszívó állítólag magyar találmány... én nem tudom, de király. Azóta sűrűn szedjük a kisasszonyból a matériát, és hát... van mit. Holnap lesz kontroll. Ja igen: ez nem épp megfázás, nem is igazán nátha, hanem sajnos a most épp terjedőben levő hörghurut-kezdemény. És mint ilyen: FERTŐZ. Úgyhogy itt fetrengünk hárman az ágyon, Dávidnak meg nekem folyik az orrunk, fáj a torkunk... Ajándék Pankától, remek.

2014. március 3., hétfő

A szépséges tegnap, meg az utóhatások

Vasárnapra virradó reggel kb. 4 órát aludtam összesen. Dávid meg fél háromkor feküdt le, úgyhogy szintén nem vitte túlzásba az alvást...

A nap tehát azzal kezdődött, hogy még az ágyban meg kellett állapítanom, valami van Pankával, ami eddig nem. Konkrétan szipogott. Na mondom, szép, ez a leány a tegnapelőtti bolhapiac-SoMa kombótól, vagy az azt követő délutáni bevásárlástól megfázott. Kis, szörcsögő orrhang jelezte, hogy a feltételezés nem éppen légbőlkapott. Még karácsonyra kaptunk a tündéri Anitától egy kézi orrszívót, azzal ki is jött néminemű nedű. 

Utána a leány a táplálástól kidőle, mi pedig ketten elkezdhettünk haladni a magunk dolgával: Dávid előkészítette a terepet a második fotósorozat befejező epizódjaihoz, én pedig, minthogy a kardinális nem volt hajlandó materializálódni a tegnap este folyamán, ahhoz az egyszerűen nagyszerű muffin-recepthez folyamodtam, ami még nem hagyott cserben.

A dolog a következőképp nézett ki: Dáviddal hosszas előkészületek után lőttünk egy tízes fényképsorozatot, ellenőriztük, én berohantam a konyhába kivenni a sütőből az éppen elkészült hat muffint, betettem a következő hatot sülni, vissza, fotózás tovább, állítgatás, ellenrőzés, vissza a muffinokhoz és így tovább. Sajnos a kombi-sütőnkbe csak a hatos muffinforma fér el, szégyen gyalázat. Huszonnégy muffin kisütése két órán át tart.

A fotók kész lettek, már csak az utómunkálatokat kell elvégezni valamikor. Utána gyors zuhanyzás, gyerek rendbetétele, muffinokat egy zacskóba, egy kies összeveszés indulás előtt, mert az kell, éééés sipirc. Indulás a tervezettnél 12 perccel később, érkezés ennek ellenére pontosan egykor, a megbeszélt időpontban a főnökék házához. 

A leány persze össze-vissza lett ajnározva, különösen a főnök édesanyja részéről, aki szerintem kvázi dédunokájává fogadta Pannit (neki "Effi"). Ő aztán agyon is dicsérte: jajjjakis keze, jajjjakis lába, jajjjdecuki arca, megaszája, megazorra, megabőre, no meg a HAJA az aztán végképp. Hihetetlen, egyesek hogy meg tudnak kergülni egy csecsemőtől. Nem baj, nagyon a szívébe zárta, az a lényeg. Került egy kosár, abban Angela csudamód megágyazott, a kölyök belekerült, öt perc múlva kikerült belőle, pont mikor leültünk volna ebédelni. Éhes volt, nosza, meg lett szoptatva, én meg közben kanalaztam a levest szépen. Finom marhahúsleves volt zöldséggel, grízgaluskával direkt az én kívánságom szerint (!), meg marhahús, meg isteni tökfőzelék, aminek a magyar tökfőzelékhez semmi de semmi köze. A desszert a séta utánra maradt, ugyanis el terveztünk menni a Lobauba, hódot nézni. Lobau egy Duna-ártéren létesített természetvédelmi terület neve, Bécsben kell elképzelni egy nagyobbacska zöldterületet, náddal, mocsárral, stéggel, tanösvényekkel. Még most, nagy kopárságában is gyönyörű hely, nyugodt, vad, csöndes. Persze telis-tele sétáló emberekkel, kutyákkal, családokkal. Nekünk való hely. A tervezett 2x1 órás séta valami furmányos módon 2x2 órásra nyúlt, a főnök anyukája úgy hívott föl minket fél hétkor, hogy csak nem elhagytuk valahol a gyereket, azért nem jövünk? Háááát, nem. Mivel csaknem végig rám volt kötözve a séta alatt, elég nehéz lett volna elhagyni, vagy akkor én is vele vesztem volna... de akkor ki írja tovább a blogot?

Szóval a kölyök, mint kötözött sonka, lógott rajtam végig. Derék dolog, sőt, derék-dolog, mert ha ez nem erősíti a derekat, akkor semmi. Mikor odaértünk a hód lakhelyéhez, ő előjött, csak nekünk, csak akkor, csak oda. Dagadt, sárgafogú hódpéldány, méretes hátsóval. Utána ott helyben, a szabadban azt mondtam, hogy márpedig itt szoptatás lesz, mivel Panninak azért háromóránként nem ártana ennie, akkor is, ha ezt nem adja a tudatunkra. Ez a hordozókendő ugyanis valami csudadolog: amíg benne van, alszik és nyugodt. Semmi nyekergés, nuku éhségérzet a részéről, meg ilyenek. Amint kicsomagolódik, és kihajtogatja magát (ez egy ötperces, nyögésekkel teli procedúra), utána egyből minden baja van. Most sem történt másként: evés, utána azon nyomban pelenkába rondítás.Nem volt mese: pelenkacsere az erdő közepén, a lemenő nap fényénél, 10 fokban, a háttérben hód... Vadromantika. Úgy tűnik, a főnök nem egy romantikus alkat, mert ezt a mozzanatot inkább kihagyta, távolabb ment. Így ki is hagyta Panka fantasztikus alakítását, a kisasszony ugyanis emlékezetesebb élményt nyújtott, mint a túlsúlyos hód. Először csak szépen belerondított a pelenkába, ami alá lett téve frissiben. A nagy lendületben még bele is pisilt, íves sugárban.  Mi meg azt hittük, no ennyi volt. De nem, jött a ráadás hátulról... egyszer... még egyszer... még egyszer... a negyediktől hagytam a számolást a francba. Angela meg elkezdett szépen németül beszélni Pankához, aki minden mondat után kitöltötte a mondatközi szüneteket egy-egy adaggal. Én vinnyogva a padot fogtam a röhögéstől, és minden alkalommal megjegyeztem, hogy na, most már tényleg nem lesz több... kár, hogy erről nincsen felvétel, de szerintem ezt nem fogjuk elfelejteni. Utána kifejezetten könnyebbnek éreztem a súlyát hazafelé.

A fönökéknél még ettünk rakott túrós palacsintát, és már negyed tíz is elmúlt, mire elszabadultunk. Én hazafelé félkómásan fetrengtem az autóban, Dávid szerencsére némi túlélő-LGT-vel hazavezetett minket. Fekvés éjfél után, sejehaj. No meg egy kis éjjeli takonyvadászat, mert az még pont hiányzott az életemből. De anyatejet az orrba csöpögtetve tényleg egész impozáns lesz az eredmény.

Ma pedig csak eszik és alszik, szerintem ki van ütve a nátha meg a tegnapi sokminden miatt. Teljesen jó, egy csomó szabadidőm van, de ma én is lusta napot tartok.

Megnyugtatásul: a nátha persze múlik, már sokkal jobb szerintem. Két nap, és nyoma se lesz.

2014. március 2., vasárnap

Éjfél van

A kardinális nevű osztrák sütemény első elkészítési kísérlete kudarcba fulladt. Holnap sütök muffint, majd azt viszünk a főnókékhez, oszt kész. Sajnos leragad a tojáshab a sütőpapírra... De majd jönnek újabb kísérletek.

Talán hírértékű, hogy Panni egy ideje a hasfájása elleni kis homeo-golyóbisokat anyatejben feloldva kapja, mely keverék egy ezüstpohár segítségével landol a szájában. Mondjuk mi tudtuk, hogy a csecsemő elvben születése után közvetlenül is képes helyexen inni, pohárból, nem nagy dolog.

Voltunk bolhapiacon meg SoMaban, vettünk most passzoló, 62-es méretű rugdalózókat a most hivatalosan 51 centis lányunknak. Ki érti ezt...