Lefekvés tegnap este fél egykor. Felébredés fél négykor, hülyeségek vizionalizálása, valami időpontokkal, meg számklákkal... nagy nehezen visszaalvás, majd felkelés fél hatkor. Végeredmény: kb. négy óra össz-alvás, juhéééé. Ez még nem a durva kategória, igazából nem fáradtan, hanem lelkesen és vidáman indultam neki a napnak. A csatlakozás mondjuk nem volt olyan vidám, mint én, ezért már háromnegyed órával korábban odaértem a megadott helyszínre.
Volt viszont tó, meg bugyborékoló részek. Nélam meg volt szendvics, úgyhogy dobáltam pár morzsát. Először jött egy nagy, éhes, szürke-sárga hal... utána meg két kacsa. Mindeközben egyik kezemben a szendvics meg a paradicsom, előttem a tó szélén az általam gyűjtött őszi levelek (egy nálam levő üres füzetbe gyűjtöttem őket össze), másik kezemben a telefon, mivel az akkor ébredő Dáviddal értekeztem a világ nagy dolgairól, közben még valahol egy fényképezőgép is lógott a környékemen, meg egy füles. Kis multitasking, jó az reggel.
Kuncsafték időben érkeztek, főnökúr enyhe késéssel. Kávézás, blabla, ők jól aludtak, mi meg nem, hát van ez így. Belváros megcélzása, kocsik leparkolása. Templomnézés (ki a fenék azok a sziléziánusok?), Belvedere alul, Belvedere felül. Belülrül biz nem, mert úgyis csak festmények meg bútorok, abból meg volt elég tegnap is, meg aztán Schönbrunn még hátravolt... Ami megmaradt a Belvedere-kből:
1. főnökúr elmesélte a kis púpos Leopold történetét, aki kiváló stratéga révén megkaparintotta magának a török sereg kincsét, és abból lett a kastély mega körülötte levő hóbelebanc
2. sok-sok kocogó ember, többségében leányok, mind élvezettel használják ki a hatalmas park adta lehetőséget - nekik van igazuk
3. sok-sok csöcsös szfinx - érdekes módon melltájban mind eléggé le volt kopva. Míg a Hilda nevű női kuncsafttal a szfinx mint szimbólum értelmezését firtatuk, a Tamás nevű kuncsaft meg a főnök a kebel-problematikát taglalták - két külön nyelven, és egymástól teljesen függetlenül. Kinek mit, ugyebár.
Utána sipirc Schönbrunnhoz, előtte szelídgesztenye-vásárlás. Schönbrunnál
kopp1: nincs magyar vezetés, csak a fülessel az audioguide, avagy az automata nyomkodós vezetés - ennek a látványa azért igen groteszk... Irgalmatlan mennyiségű ember tolong teremről teremre, és mindenki roppant értelmes arccal bámulja azt a pár cuccot, ami ki van állítva, fél füllel egy tetrisz-nagyságú fekete valamibe hallgatózva, egymásra viszont alig figyelve. Itt születnek a legújabb tánclépések - kerengő a huszonegyedik században. Csak valami zenét kéne alákeverni, és gyorsítva lejátszani a figyelő kamerák felvételeit.
kopp2: előtte várni kellett másfél órát. Tömegtúltengés, vasárnap koradélután...
Császkáltunk, parkot néztünk, mókust néztünk (megvan ám videón!), marionett-kiállítást, lovaskocsit, kisvonat-turistaszállító eszközt. Volt kis tó, itt megint lehetett etetni a kacsát. A főnök nem akarta, pedig említette előtte, hogy a lányával szokták volt művelni eme mókát. Volt egy kerge varjú is, annak is dobtam, hátha - de nem kellett neki, ott maradt érintetlenül egy nagy darab morzsa a földön. Főnökúr feláll, felszedi, csak bedobja a kacsáknak. Méghogy nem-nem-nem... karhatalmúlag odanyomtam a kezébe egy adagot, ő most etetni fog és kész. Mit ellenkezik, ha úgyis akarja??
No, a lábunkat bent lejártuk, és nem volt meg Sisi ágya, amire pedig úgy emlékszem, Bécsben sikerült pár pillantást vetnem. Ez nem valami ciráda-pomádé, hanem egy edző-ágy... de pont ez nem volt ott. Plusz egy dolog, amivel lógok a kuncsaftoknak a két recepten és a fényképeken kívül.
Lábak lejárva, Schönbrunn bejárva, még egy kis gesztenye, még egy kis tudakolózás, hogy is készül... és ennyi. Elköszöntünk szépen, kaptunk valamit, amiről nem tudom, micsoda, de mintha lány meg fiú alak lenne hímezve valami terítőre... mahd holnap meglesem. Utána még ketten főnökúrral elmentünk enni. Ő fizette... És ő akart magyarul beszélni. Legyen. Azt hiszi, nem bírom majd idegekkel vele. Mondtam neki, hogy bolond. Meg hogy lusta. Okos, de lusta. És arra vár, ogy taníthasson engem vezetni. Azt mondta, akkor majd visszakapom, amit vele művelek. Izgatottan várom... Elvagyunk.
Ja igen, sürt ittunk, és utána elmentünk a parkba, hogy pipázhassak egyet. Jött egy jóképű, mosolygós pasas, engedélyt kért, hogy lefotózhasson minket. Még oroszul is beszélt... de német volt. Engedély megadva. N-i a Südbahnhofhoz leszállítva, jegy megvéve, vonat megvárva. Hazaesés a tervezettnél röpke hat órával később.
Dávid részben rozsdátlanította az autót, megnézett pár sorozatrészt, kivasalt mindent, kiteregette a reggel bedobott ruhákat, rendet rakott és átrendezett ezt-azt a konyhában. Ilyen dolgokra hazaérni kész gyönyörűség, ha ezen múlik, minden második hétvégén elvállalok valami melót... De most a jogsizás jön, gőzerővel. Be kell hozni kb. 30 órát egy hét alatt. Jelentem, meglesz.
Kint meg illatoz a vacsora, mustáros apróhús, kakukkfüves-currys rizs... na most kell elmenni aludni, de sűrgősen. Képek majd.