Errefelé sokan vonulnak az utcán végig farsangkor, valamikbe beöltözve, Dávidék ma néztek meg egy ilyen vonulást a szomszéd városkában. Hangos volt és nagyon zsúfolt, Dávid állítása szerint.
Április 8-ra esik a Wiener Neustadt-i magyar húsvét. Kíváncsi vagyok, milyen szinten szakad a szervezés a nyakamba.
Megnéztem a Mindenkit, aztán Dáviddal megnéztük még egyszer. Én úgy fogalmaztam, hogy ez volt az első polkorrekt film, ami még tetszett is.
2017. február 28., kedd
Elúszott a ház
Máshogy döntött a tulaj, inkább mégse adja ki, hanem a kicsi fiára íratja. Gáz.
Keresgélés megy tovább. Valami valamikor úgyis lesz.
Keresgélés megy tovább. Valami valamikor úgyis lesz.
2017. február 27., hétfő
Farsang kipipálva
Este utána kipiálva, mert még egy afterpartit is rezzentettünk itthon Korival, meg pár üveg sörrel. Jó is az.
Akkor lassan kezdődik is a húsvéti szezon... de azért ma is zenedéztünk tíztől este hétig.
Nyomjuk, nyomjuk.
Akkor lassan kezdődik is a húsvéti szezon... de azért ma is zenedéztünk tíztől este hétig.
Nyomjuk, nyomjuk.
2017. február 24., péntek
Mell!
... kiáltott föl Dotti, és lerántotta Panni felsőjét a hasáig. Panni mosolyogva és csodálkozva tűrte (meg is ismételte Dotti).
Nem hittem, hogy az első pótanya-jelölt a hároméves Szőke lesz, de ezek szerint lecserélne :)
És most indulhat a tortasütés, ó jeee.
Nem hittem, hogy az első pótanya-jelölt a hároméves Szőke lesz, de ezek szerint lecserélne :)
És most indulhat a tortasütés, ó jeee.
2017. február 22., szerda
Vannak jó emberek
És vannak, akik a jóség álcája alatt akarnak maguknak király_vagyok-pontokat bezsebelni, és valójában csak a kioktatás a céljuk.
No, ők a szánalmasak. Ma összefutottam eggyel (vadidegen nagyonokos), és nézett, hogy mit mosolygok azon, ahogy pattog, mint az a bizonyos a deszkán. Attól tartok, nem sikerült túl sok király_vagyok-pontot bezsebelnie.
Egyébiránt haladunk, csak az idő csoszog. Csissz-csossz.
2017. február 21., kedd
Furcsa nap
Pörgés a munkahelyen. Dávid ballépése a munkahelyen, ha pontosan szeretném leírni, akkor jobblépés. Jóanyám és a diéta, no meg a következmények. Holnap apám halálának az évfordulója. A nemhivatalos. Mert apámnak két halála is volt, ezt csinálja utána valaki.
Lecsúszós cipzárú farmer meghekkelése kulcskarikával a vonaton. Pár nap és farsang. Jövő héten háznéző. Még nem tudom a vízesésfonást.
Darabos nap, furcsa mozaikokkal. Tán majd később összerakom, most valahogy nem áll egybe a kép. Mert képtelen, bizony.
Jelentés Dottiról - a szavasodás
Ez a bejegyzés Dotti jelenlegi tudományát hivatott az utókornak rögzíteni, tehát nem lesz izgalmas ugyan, viszont annál részletesebb. Ne mondja senki, hogy nem szóltam.
Megszavasodott, nem is kicsit. Elkezdem írni, hogy miket tud, de nem fogok a végére érni, és nem is fog az eszembe jutni minden.
Állatokkal kezdek. Az AUA illetve VAUVAU 3-4 hete átment végre abba, hogy KUTYA. Egy ideig KUKA volt az is, de mostanra egyértelműen meg tudja különböztetni az ebet a szemetestől. A macska CICCÁ, az egér CÍÍÍN, van még SÜN (főleg, ha meglátja az apja frissen nyírt haját), CSIPCSIP, LÓ, BÓ (boci), BÚ (brumm, avagy medve), AL (hal), FOFÓ (fóka), TYÚ (tyúk), BÁVÁ (bárány), BÉÉ (béka), EEFÁ (elefánt) és persze jó ideje SÜSÜ. Egyéb állatok még nem kerültek terítékre.
Akkor haladjunk a személyek felé, mert ez így egész logikus. APA, ENNE, ha nagyon megerőlteti magát, akkor EN-TÓ (Enka helyett), de ehhez egyből hozzáfűzi, hogy OTTÓ. Átnevezett a másféléves. Nem tudom, honnan szedi az Ottót,s enkit nem hívunk így, és az autót máshogy mondja. Kacag rajta, mikor tízedszerre is közlöm méltatlankodva, hogy nem vagyok Ottó. Panni ennek analógiájára korábban PAA avgy PPÓ volt, most épp PATTÓ. Mondta már rá azt is, hogy SZŐŐ = szőke. Saját magát előttem úgy hívja, hogy Dodó. Ha kérdezem, hogy ki szeretne blablabla, rávágja, hogy ÉN (ez két hete még ENN volt, de akkor is magára használta). Katit nem feledi, mert egyre-másra előjön, hogy MAMMA. Mivel Koriék átjárnak naponta, bővült a személyek száma, lett KÓ (Kori) és ZÓÓÓ (Zoé), utóbbi kislánynak minden cuccát odaviszi. A figurákra mondja, hogy EBBEE, ez azt jelenti, hogy ember. Bár nem személy, de fontos neki a BABA, főleg a sajátja, amivel mégiscsak sikerült megbarátkozni, főleg, mivel másoktól hallotta, hogy anya, vagy hogy Anna, elkezdte mondogatni, így Anna lett a babája neve. És ma kimondta azt is, hogy TIED, de gyorsan korrigáltam, így a tegnaptól használatos ENNYÉM maradt helyette, ezt megfelelően érti és használja. Más személy nem ugrik be, akit mondani tudna.
Testrészek jönnek. Mondani nem tud olyan sokat, felismerni szinte bármelyiket. Amik mégis előjönnek, az a FEEE (fej), FÜÜL, OJJ (orr), SZÁÁ (száj), SZIPPI (szeme), KÉÉ (kéz), LÁB, TÉÉ (térd), POPÓ (ez nagyon megy). A hajamat elkapja, húzza finoman (inkább csak úgy tesz, mintha), és közben jajong, hogy JÁÁJÁÁJÁÁJJJJ. Engem utánoz vele, mert mikor korábban, még csecsemnőként nemcsak játékból húzta, hanem denevérként akaszkodott bele, megszokta, hogy hangos Nehúúúúúzd, mert FÁÁÁJ szopránnal ijesztettem el.
No akkor igézzünk is, jöjjenek az igék, abból nincs sok. GYEJJE, avagy gyere. SZÚÚÚ = szúr (mutatja a ehgyes végét a tárgyaknak), FFÁÁ = fáj (ha egy picit is beveri valamijét, jön gyógypusziért panaszosan, de szinte sose sír közben). CSÍÍP (nem csipcsip), mutatja a puniját és hozza a krémet, pedig kutya baja, csak élvezi. KÉÉPE = kérem szépen. ADDOO = adom. ABBBAATTAA = abbahagyta. Utóbbival megalkotta az első rendesebb mondatot is ma lefekettéskor, mert egy beste állat hangos ugatásba kezdett, de utána el is hallgatott hamarosan. "Abbaatta kutya!" - így Dotti.
Ételek, mert az jó. VAJ, VIZZI, KUCCÓ (cukor), BÓÓÓSÓ (borsó), JÉÉÉ (répa), PAPP = paprika, PAAA = paradicsom. POZZÓ (pizza), CCSSZ (ez a tejszínhab neve, amikor kifújjuk a flakonjából). SZASZA = szalonna, ÚS = hús, KUKKO = kukorica, JIZZ (rizs). ALMA, EPEE, MOGGYO (mogyoró, fán termő), BAAÁ (banán)És persze ÜTTŐ, avagy hűtő. Leghosszabb eddig az UBOJJTA (uborka), büszkén mondja két hete. Mai új szó: LISZT. KAÁ a kanál, POÁ a pohár.
A köszönést elintézi egy vehemens integetéssel kísért SZISZI vagy SZESZE szóval, ezek a szia érdekes alakjai. PUUU és pusszant, de nem cuppant, csak odateszi a száját. Imád ölelni, leginkább Pannit szemeli ki az efféle akciókra. Aluljáróban megbízhatóan visít, felváltotta Pannit, aki csak közölni szokta, hogy "Én nem visítottam most."
Betűk közül nagyon szereti az X-et, folyton mindenhol észreveszi és a kezével is formázza, vagy kötéllel,rúddal, akármivel. Az E, A és I is jeles, a többivel nem is foglalkoztunk még. Ráér. Majd Panni tanítja, neki már megy.
Mivel kicsit elkezdtem vele is a WC-ztetést (tetszik neki), ezért jöttek új szavak, mint pl. KAKA (mily meglepő, bár inkább kakinak hívjuk), PICCCI (ez pisi), BIJJI (bili).
Névmások komoly arzenáljával rendelkezik, ezek hamarabb jöttek elő, mint a főnevek meg az igék. EZ, AZ, EZT, AZT, EJJE, AJJA, IDE, ODA, ITT, OTT, EBBE, ABBA, EBBŐ, ABBÓ. Továbbá: AKKÓ (akkor), JÁ (rá), KI, BE, LE, FÖL, ÁT.
Meg egy rakat egyéb főnév és melléknév, ami most csak össze-vissza ugrik be, pl. AUTÓ, AATÓ (ajtó), ATTA (asztal), SZÉÉÉ(K), ÁGY, FÉSZŰ (fésű), MÚNYA (műanyag), SZÖSZ, FÜST, ESZŐ, SZÉL, VAJJÁ (virág), FA (nagyon régi szó), ÓÓÓÓ, néha ÓÓHA (óra, régi kedvenc, őkelme ugyanis óramániás), KÉÉ (krém), KOKO (koszos), SZÉP, KICSI, NAA (nagy), ÜGYESS.
Sok szót mond franciásan, az egyetlen, ahol következetesen H-t is ejt az elején, az a HÓ. Viszont AZZA a haza, ÁZZ a ház, ÜTTŐ már volt, AL is volt, és egy rakat másik szó még, ami nagyon nem akaródzik kipattanni a fejemből éjjel egykor.
A lényeg, hogy okos, ügyes, nagyon szeretetreméltó és nagyon igyekvő, vidám és talpraesett személy.
2017. február 20., hétfő
Ez azért jó itt
Neustadt város. Annak minden előnyével és minden, bár számomra kevésbé érzékelhető hátrányával. Emberek, boltok, nyüzsgés, élet. Város. Szeretek városban élni.
Dáviddal szombaton voltunk megnézni a helyet, ahol egy tuti kis ház vár (talán pont ránk), és az bizony egy falu. Határmenti, takaros, lapos... falucska. Tíz perc alatt bejártuk, autóval persze. Játszótér első körben sehol, általános iskola egy darab (de ez amúgy se érint minket), két drágább bolt (egy Billa, egy Spar) meg számos kertes ház.
Nem mondom, azért kissé szíven ütött a dolog. Én városi lány vagyok, voltam, és az is maradok, nem tudom, milyen lesz ilyen helyen élni. A legegyszerűbb, ha az ember beszerez egy második járgányt, és azzal pár perc alatt elröppen pl. a közeli Eisenstadtba (annak Kismarton a böcsületes magyar neve), ott van olcsóbb bolt, többféle, ott van élet. Kertes ház termőfölddel, az nincs. De élet van. Egy kis utazás lesz az ára.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a mienk lesz az a kiadó ház. De ha másfele megyünk is, akkor is vidéket célozunk meg, mert az árban kézenfekvőbb. Még akkor is, ha cserébe egy második autót kell szerválni az élhető hétköznapokhoz.
Az azért furcsa, hogy ahonnan én jövök, ott a nagynénémen kívül senkinek nincs és nem is volt autója, és úgy is eléltek. Bár Budapesten ez azért könnyebben megy.
2017. február 19., vasárnap
Menni hagyni
Szerintem jó vagyok benne, kevés dolog van, amit nem tudtam eddig elengedni.
Holnap zenede - ha elköltözünk innen, nagy valószínűséggel annak is vége lesz.
A mostani munkám - egészen biztosan vége lesz, max. 10 év múlva. De sejtésem szerint sokkal hamarabb is.
A lányok - velük sem lesz másképp, szeptembertől kezdődik az igazi szocializáció. Várom már, rájuk fér. Rám is. Csak rám nem a szocializáció.
Előre szépen.
Holnap zenede - ha elköltözünk innen, nagy valószínűséggel annak is vége lesz.
A mostani munkám - egészen biztosan vége lesz, max. 10 év múlva. De sejtésem szerint sokkal hamarabb is.
A lányok - velük sem lesz másképp, szeptembertől kezdődik az igazi szocializáció. Várom már, rájuk fér. Rám is. Csak rám nem a szocializáció.
Előre szépen.
2017. február 18., szombat
Néha jobb hallgatni
Azt mondta Toppancs is a Bambi rajzfilmben: "Ha nem tudsz egy jó szót szólni... akkor inkább ne mondj semmit."
Mindenesetre várva várom a házmegtekintés napját, ha addig nem kél lába neki. Pedig vonzó hirdetés ám, esélyes, hogy odalesz, mire mi sorra kerülünk.
Mindenesetre várva várom a házmegtekintés napját, ha addig nem kél lába neki. Pedig vonzó hirdetés ám, esélyes, hogy odalesz, mire mi sorra kerülünk.
2017. február 15., szerda
A kimaradt tegnap
Vannak kevésbé sikerült napok. A tegnapi ilyen volt. Pár dolog azért sikerült.
Sikerült egy kiadós fejfájással ébredni - ez aztán olyan hűséges társnak bizonyult, hogy egész nap ragaszkodott is hozzám.
Sikerült égve hagyni az olaj alatt a villanyrezsót, így sikerült 5 perc alatt fekete füstbe borítani a konyhát, a nagyszobát, meg az összes pókhálót (így feketén viszont egyből levadászhatóvá váltak, eddig alig látszott belőlök valami). Kapott belőle a csempe meg a konyhafal is, szép lett nagyon.
Ezután sikerült úgy elindulni a rollerral a munkába, hogy meg már ne vele érkezzek, hanem a főnök autójával, a roller ugyanis fölmondta a szolgálatot. És persze ez volt az a nap, amikor a főnök lelépett Magyarországra, ezért jöhettem hazafelé a kavicsokon romantikusan végigbukdácsoló tropa rollerral.
Hogy szép legyen az élet, ma a fejfájás és a roller-pech is megismétlődött (első körben működött, de amint másodszor kellett volna nekiindulnia, feladta).
Mindezt betetőzendő Dávidnak épp az áll feljebb a telefonbeszélgetésünkből ítélve, hogy ha őkelme elmegy énekkarra, és utána valami havercsókával 11-ig dumcsizgat valamerre, meg a múltkori korhelykedése (ami szerintem többe került, mint 50 euró, nem semmi egy munkanélkülitől) akkor miért is kell éjszaka főznie, mikor én közben csak két kiló gyerekszennyest mostam ki hipógőzben, miután megvacsoráztattam és lefektettem a gyerekeket.
Azt hiszem, nem félek egyedül maradni. Meglátjuk, lesz-e rá szükség. Két évem van kb. házat keríteni Magyarországon, hogy Panni általános iskolája ne privát legyen. Ennyinek elégnek kell lennie. Dávid pedig megpukkadhat, de akkor is veszek házat Sopronban. Max. ő nem jön vissza.
Visszaszámlálás start. Csupa advent az egész élet, nem győzök várni valamire. A Fausti pillanat messze van.
2017. február 14., kedd
Délelőtti szundi kiiktatva
Megkértem Dávidot, hogy legyen szíves és inkább feküdjön le a gyerekekkel aludni nyolckor, de a délelőtti alvását iktassa ki, mert eddig csak délután aludt, most viszont már a reggeli órákban is becsúszik a vízszintes testhelyzet.
Nekem olyan ember kell, aki nem az Indexet meg a Youtube-ot stíröli a szabadidejében, ha nagy az alvásigénye, de közben munkája van. Hanem hagyja a Youtube-ot meg az egyéb vacakokat a fenébe, és a munkáját végzi (addig a két napig, amíg még van neki, hogy végre lezárja azt is - amivel már amúgy is csúszott egy hetet).
Egy rendes munkahely megtalálásával pedig a délutáni szundi is ki lesz iktatva. Alig várom. Holnap úgyis megint lesz egy meghallgatása.
Még jó, hogy én szeretek dolgozni. És nem szeretek aludni. Másként nem is bírnám ki.
2017. február 12., vasárnap
A tegnap meg a ma
Ideje lenne, hogy Dávid eldöntse, mit szeretne, mit akar, és mit fog ebből meg is tenni. Neked olyan könnyen megy - mondja ő.
Igen, nekem könnyen megy, nekem elég régóta tiszta mind a három. Beszéltük, hogy aki laza szeretne lenni, annak előbb le kell fektetni valamilyen (igazából akármilyen) korlátokat, és azok között aztán lehet lazázni. Akim pedig sodródik és hagyja magát, az nem laza, hanem gyönge - a kettő ég és föld.
Dotti egér-jelmezét ellenben ő varrta meg kvázi majdnem készre. Tanít engem varrni. Király.
Igen, nekem könnyen megy, nekem elég régóta tiszta mind a három. Beszéltük, hogy aki laza szeretne lenni, annak előbb le kell fektetni valamilyen (igazából akármilyen) korlátokat, és azok között aztán lehet lazázni. Akim pedig sodródik és hagyja magát, az nem laza, hanem gyönge - a kettő ég és föld.
Dotti egér-jelmezét ellenben ő varrta meg kvázi majdnem készre. Tanít engem varrni. Király.
Dávid még bulizik
Magyar est van megint Stefánéknál. Dávid a gyerekekkel való, fél kilenc körüli távozásunk hevében elvitette a pincérlánnyal a félig megivott kólámat (grrrrr).
Most meg visszament azzal a szólammal, hogy várjam meg a kólámat itthon. Milyen kedves.
Attól tartok, nem várok tovább. Egy fél kóla mégse ér ennyit. Veszek holnap egy egészet. De hogy ezt a kóla-dolgot haláláig megemlegeti, az tuti.
2017. február 11., szombat
Tegnapi poszt, csúsztatva
Hála annak, hogy a tegnapra jól betaknyosodott Panni este az apjával aludt kint a nagyszobában, az én esti leledző-helyemen, nem tudtam kijönni Dottitól, ezért mára csúszik a poszt. Ennek köszönhetően Dávid most két eléggé ellenkező, síró csemetét ragadott el magával a gyerekszobába - így még tudok is írni. Szerencsére hamar megnyugszanak, amint nem látnak.
Dottit háro napja kapta el a nátha, ő aznap volt orrfolyásos, másnap már csak mérsékelten, mára nem is maradt kb. semmi. Panni tegnap kezdte, kíváncsi vagyok, meddig húzza. Köhög is.
A szép, iskolamentes péntek elég sűrűre sikerült, mert ismerős anyuka ismerős csemetéjének az első születésnapját ünnepeltük délelőtt, majd lazán ott ragadtunk ebédre. Délután négyre jöttek az árnyjátékos próbások, farsangkor árnyjátékos mese lesz, A három nyúl, úgyis ismeri mindenki. Kicsit lehetne profibb is, de fő a lelkesedés. Legalább ezt nem én szervezem.
A hétvégénk most megint rohanós lesz: lakás rendbehozatala, mert már élhetetlen - vásárlás egy hétre, ehhez hetimenü - este magyar est, de Panni miatt még meggondolom, menjünk-e - erre is kellene csinálni valami finomat, bár ötletem van, láttam egy jó kis kaját épp Facebookon.
Vasárnap vagy lesz zenede, vagy nem - azt azért beharagozom, hogy nem túl egészséges a banda. Nekem eddig kutya bajom.
Dávid hulla fáradt a csodamelótól, amit még két hétig kell nyomnia. Az biztos, hogy többet nem fog meggondolatlanul ilyen munkára jelentkezni. Hogy fittebb-e, arról csak részben van véleményem. Az a rész pozitív.
Jövő hétre tolódik az óvodai ügyintézés, most már alternatíva is van. Lakás-ügyben nincs változás. Bele kell húzni. Elég hajszolt napok ezek.
Jó lesz majd hazakukkantani március elején :) Jóanyám a minap szívesen evett volna Dotti (vagy akár Panni) tortájából is, gondolom. Hát most lesz rá lehetősége, hogy megkóstoljon egy saját sütésűt, mert a szülinapjára hazamegyek. Ha nem bánja :)
2017. február 9., csütörtök
Mennyivel olcsóbb így
Van egy furcsa, intézményesített pesztra-rendszer Ausztriában, Tagesmutter a neve azoknak a pesztráknak, akikhez vinni lehet bizonyos létszámban gyerekeket. Olyasmi, mint a bébiszitter és a magánovi ötvözete: van háza, általában tágas és szép, sok a játék, lehet, hogy van állat, vagy saját csemete. Hivatásszerűen működtetik, és az óránkénti tarifa, ha nem extra szociális helyzetről van szó, 5 euró / óra / gyerek körül mozog. Ha házhoz jön, akkor persze még több, ha enni ad, az megint pénz, egyszerű és nagyszerű. Nagyszerűen drága.
Erre fogták magukat magyar hölgyek, és létrehoztak egy csoportot, ami egymás segítésén alapul, kiküszöbölve a drága Tagesmutter-szolgálatot. Nagyon kreatív ötlet, király, hogy magyaroknak, akik jelenleg a nem-összetartásról híresültek el (csak tudnám, hogy mi okból), ilyen az eszükbe ötlik és meg is valósítják. Gyerekcipős még a dolog, de követem, hogy megy. A Wiener Neustadti összetartásért én vagyok a felelős magyar, ezért nem.
És tán ennek a vezető pozíciónak köszönhetem, hogy sikerül flottul megoldani a dolgokat. Tippeket ezeken az anyákon keresztül kapok a kölkök leendő elhelyezésére. A kedves barátnőnk, aki most Panni-Dotti-pesztraként van jelen délután négy órában nálunk, míg Dáviddal a munkát nyomjuk, szintén ennek a csoportnak köszönhetően akadt utunkba, különben elő se került volna tán, mert másik városban lakik. Mégis átjön, mert jó fej, és mert cserébe mi is jó fejek leszünk áprilisban és vállaljuk az ő gyerekét két héten át délelőttönként. Mi miniben valósítjuk meg azt, amit a friss Facebookos csoport célként kitűzött.
Mert királyok vagyunk, nem győzöm magunkat dicsérni. A lányoknak jót tesz a változatosság, látszik rajtuk. Tán Kori kislányára is pozitívan fog hatni ez a három hét, bár egyelőre az anyja állítása szerint ő a gyengébbik láncszem.
Dotti szókincsét össze kell írnom már, nofene.
Holnap rögtönzött szülinapi parti egy másik ismerős anyukánál, ma kajtattuk az ajándékot az egyéves kisfiúnak, és leltünk is, jófélét.
Farsangozni is fogunk, csak hátsó fertályon kell rugdosnom a 11 anyukát, akik jelentkeztek, hogy gyerünk azokkal a tombolába felajánlott cuccokkal a Facebookra, nem zsákbamacskázunk.
Kissé fárasztó vezetőnek lenni. Azt hiszem, nekem nem is menne másként. Szabadidő-szervezőként már van pár év referenciám, az tuti, ha esetleg mégsem a tanárkodás vagy a titkárnősködés mellett döntenék.
2017. február 8., szerda
Talán lesz óvoda
Pár telefonba fog kerülni, és havonta kb. 140 ezer forintba, hogy legyen, Dávid makacssága miatt, aki nem hajlandó visszaköltözni Magyarországra. Nem baj, az én makacsságom miatt válik majd mégis lehetővé, hogy magyar, nívós intézménybe járjanak a lányok. Csak szólok, hogy Dotti bölcsődei ellátása felel meg a fent írt összegnek Ausztriában, míg a határ másik oldalán két gyerek étkezéssel is megspékelt egész napos felügyeletéről van szó.
Pár telefon, pár látogatás, ha minden igaz. Kezdés szeptemberben. Király lenne, ha mégis egy helyre tudnám küldeni a kettőt, legalább az első időszakban. Dottinak nehezebb most, Panni élvezi az egész Kori-dolgot (hogy délután az apja helyett a barátunk vigyáz rájuk). Persze sok minden történhet még addig. Egy jó hely kell most, egy jó kertes ház, ami kiadó.
2017. február 7., kedd
Friss szél
Dávid ma elment a Völker nevű, tőlünk kb. 50 méterre levő munkaerő-közvetítő céghez, ahova be volt jelentkezve. Visszajött azzal, hogy lenne egy állás a közeli Steinabrückel vagy mifene nevű faluban, csomagküldő szolgálatnál, reggel öttől kilencig és du. háromtól hétig. Hogy mit szólok hozzá. Kiakadt, hogy felőlem akár jelentkezhet is, ha este hétkor tényleg itthon van, mert az este tízkor befejezett munka nálam tiltólistán van, az este hét még belefér. Meghányta-vetette magában a dolgot, miután jól kimérgelődte magát, hogy mekkora logikátlanság, hogy ezt engedem, a kétműszakosat meg nem. Nos, én már csak ilyen logikátlan perszóna vagyok - aki velem akar élni, annak ennyit (és még mennyit) el kell viselnie.
Elvállalta, leszervezte a barátnőnket délutáni pesztrának, és már ment is dolgozni délután. Az mondjuk nem volt szép tőle, hogy pont akkor húzta el az időt a szerződés-aláírással, mikor nekem már mennem kellett dolgozni, így kb. 3 percet a két gyerek egyedül töltött a lakásban. Jujj. Megesik akkor is, ha pl. kiviszi az ember a szemetet a hidegben, vagy csak elmegy vécére.
Holnap fájdalmas lesz neki a kelés, de segáz, majd megszokja, és időben megy el éjjel aludni, mindenki legnagyobb örömére.
A kölkök remekül bírták Korival, semmi bőgés, vidámak voltak, mókáztak - szerencsére jól ismerik egymást, és Panni mindent megmutatott: hogy kell begyújtani a kályhát, hogy kell betölteni és elindítani a mosogatógépet... Dotti is segített mindenhol, ahol tudott.
Közben én meg már intézem a magyarországi intézmények felkutatását - eddig jól halad minden.
Így tovább, szépen.
Hajszál
Dávid és a gyerekek elkísértek a pályaudvarra jegyet venni. Szakadt az eső, nem baj az, van esőkabátjuk, vízálló nadrágjuk, gumicsizma, no és persze a születésnapra kapott esernyő. Panni büszkén vitte végig, pedig nehéz lehetett neki (az esernyő a földre állítva magasabb nála).
Dávid külön sétált, Panni mellettem, Dotti az általam tolt rolleron, fogtam is a kezét, bár még sose esett le. Zebra, szépen körülnézünk, senki, indulunk. Autós jön jobbról, mi egyértelműen haladunk a zebrán... és csakazértis átmegy a majom kocsistul, előttem kb. 10 centivel... de Panni mellettem megy előre.
No ez volt a hajszál. Ha egy picivel is gyorsabban megy, vagy megbotlik, vagy csak előrehajol az ernyőjével a kezében - akkor vége. A kocsi elülső kereke szerintem kilapította volna, minimum a lábát, de az is lehet, hogy a kocsi eleje vitte volna a szőke fejét. Lefagytam, bizonyos szempontból. Az agyam járt, a lábam mozdult, de bent azért kattant valami - hogy valamit tennem kellett volna. Nem engedhettem el a rollert, rajta Dottit, mert eldől és odavágódik (én nemrég dőltem vele egyet, még mindig megvan a nyoma). Gyorsan történt az egész, 3 másodperc alatt lezajlott.
Mentünk utána tovább, mintha mi se történt volna. Azért mondtam Panninak, aki szintén fölfogta, hogy egy hajszállal előtte húzott át az autó a zebrán, hogy ennek most majdnem alásétált. Mondta, hogy de nem sétált alá, mert lassan ment. Ezzel le is tudtuk a dolgot.
Még csak megrugdosni se tudtam azt a szerencsétlent. Pedig megtenném most is. Mindezt fényes nappal, esőben, amikor eleve óvatosabban kellene közlekednie minden autósnak.
2017. február 6., hétfő
Kilencedik fog és névnap
Dotti ezzel a kettővel ékeskedék ma, úgyhogy meg is lett ünnepelve, kapott robogót, amit mindig Pannitól kunyerált el eddig. Panni is kapott pótajándékot, egy olyan fürdőköpenyt, amit mindig Dottitól szeretne elcsaklizni. Két testvérféltékenységi tényező kiiktatva.
Csináltam ennek örömére tortát, áfonyásat. No, mit mondjak, remek lett. Egyre ügyesebb vagyok e téren is.
Zenede is volt ma, csak sajna kevésbé összeszokott brigáddal - a törzstagok nem jöttek ma, csak a zöldfülűek.
2017. február 5., vasárnap
Veszett
Megint veszekedtünk Dáviddal (ha ezt a marakodás-félét annak lehet hívni). Annyira azért már képes vagyok, hogy ha nem látom értelmét benne maradni egy ilyen kényszer-helyzetben, akkor szépen lelépek kicsit a színről. Ma pl. elsétáltam a Sparba és vettem áfonyalekvárt Dotti tortájába (holnap névnapos), mert az nem volt itthon. És az autót is kitakarítottam némileg a garázsban, mert ahogy kinéz, nos... az autónk kinézete alapján senkiben nem hagynánk pozitív benyomást, az is biztos.
Persze jobb lenne azt írni, hogy óóóó, már régen tudjuk mindketten, hogyan kell kezelni az efféle helyzeteket, és hogy óóó, mi nem is szoktunk veszekedni,. csak összekapunk néha valamin. Ordas nagy hazugság lenne mind a kettő. Nem tudom kikerülni, és nem összekapunk, hanem valódi összecsapásaink vannak, mint az ellenfeleknek. Pedig nem kéne, hogy azok legyünk. Gyerekként utáltam az ilyen helyzeteket otthon: az ember csak pislog a harcmező közepén tehetetlenül és röpködnek a feje felett a nyílként egymásra lőtt szitkok, vádak. Puskaporosan fullasztó a levegő ilyenkor a veszekedő feleknek, no de a helyzetben bent rekedt gyerekek is csak fuldokolnak Senkinek nem jó, és nyelni még rosszabb - az nem az én formám, se nem az én temperamentumom. Én ragyogni vagyok itt, nem tűrni. Panni el is tanulta már tőlem a szófordulatot, mondta valami kapcsán Dottinak: ezt nem tűröm. Hallhatja eleget.
Sajnálom, hogy Dotti és Panni a részesei ezeknek, sajnálom, hogy nem sikerült olyan partnert találnom magamnak, akivel egyeznek a képességeim, aki nem hergel, nem provokál, hanem a helyén kezeli a dolgokat, önmagát és engem is. Sajnálom, gyerekek.
Viszont semmi nincs kőbe vésve, mint tudjuk. Én még azt a hibát se követtem el, hogy papíron rögzítettem volna bármit is. Még jó. Csak ki kell várni, mi lesz... mert valami lesz. Dávid ma Panninak is mondott valami olyasmit, hogy majd lesz egy jobb apátok - nem jegyeztem meg, mert nem nekem mondta.
Haladjunk csak szépen - először el kell mennem innen.
2017. február 2., csütörtök
Főznél-e
... akkor is minden nap, ha megengedhetnénk magunknak, hogy ne kelljen?
Dávid kérdezte a minap.
Én nem szeretek főzni, legalábbis nem különösebben. Viszont sokat enni szeretek. Egészségeset is kb. (napersze). És finomat. És napi kétszer. És szerintem Dávid étvágyát ismerve hasonlóan lehetsz vele ő is, bár még nyilatkozhat, ha nem.
Ezek alapján a válaszom sajna az volt, hogy inkább főzök heti 5 nap, a hétvégéket meg úgyis ki szoktuk bekkelni valamilyen félmegoldással.
2017. február 1., szerda
Napirend kész
De hogy mennyire fogjuk tartani magunkat hozzá, az már rajtunk múlik.
Gyakran eszembe jut, hogy minek ennyi kényszermegoldás, ennyi tervezés, miért nem megy a dolog magától.
De nem megy magától. Furcsa.
Gyakran eszembe jut, hogy minek ennyi kényszermegoldás, ennyi tervezés, miért nem megy a dolog magától.
De nem megy magától. Furcsa.