Ebből a bejegyzésből most csak egy morzsát fogok közzétenni.
Azt a részét, amelyik megállja itt a nyomdafestéket. Egy kis tisztesség: ha
másért nem, a gyerekeinkét és tisztelettel visszatekintve a csaknem 15 évre.
Aki tud: szóljon Dávidnak, hogy rossz úton jár.
Hogy küzdeni
nem úgy kell, ahogy ő képzeli.
Járjatok a nyakára, hátha rátok hallgat. Ami az
én elmondásomban semmit nem ér (pedig) tudtommal tudok beszélni), talán más
szájából más hangsúlyt nyer.
Ne hagyjátok békén.
Nincs belső kontrollja, csak
külső kényszerre mozdul úgy, hogy az tényleg mozdulatnak látsszék.
Ha nem lesz változás, vagy rosszabbra fordul a
helyzet, közzéteszem a hiányzó részt is. Nem szívesen. Most még maradt egy
utolsó kis tartás bennem. De ehhez is háromnegyed óra folyamatos írás kellett. Kiírtam magamból, amit szerettem volna. De nem ide. Örüljetek neki.