2019. január 22., kedd

DÜHÖSEN


Ebből a bejegyzésből most csak egy morzsát fogok közzétenni. Azt a részét, amelyik megállja itt a nyomdafestéket. Egy kis tisztesség: ha másért nem, a gyerekeinkét és tisztelettel visszatekintve a csaknem 15 évre.

Aki tud: szóljon Dávidnak, hogy rossz úton jár. 
Hogy küzdeni nem úgy kell, ahogy ő képzeli. 
Járjatok a nyakára, hátha rátok hallgat. Ami az én elmondásomban semmit nem ér (pedig) tudtommal tudok beszélni), talán más szájából más hangsúlyt nyer. 

Ne hagyjátok békén. 
Nincs belső kontrollja, csak külső kényszerre mozdul úgy, hogy az tényleg mozdulatnak látsszék.  

 Ha nem lesz változás, vagy rosszabbra fordul a helyzet, közzéteszem a hiányzó részt is. Nem szívesen. Most még maradt egy utolsó kis tartás bennem. De ehhez is háromnegyed óra folyamatos írás kellett. Kiírtam magamból, amit szerettem volna. De nem ide. Örüljetek neki.