Lehet, tán meg se írtam, hogy négy vendégünk is volt majd egy hete vasárnap Dávid szülei, húga és kedvese személyében. Jó volt, hogy itt voltak. Panni a kezdeti visszahúzódás után egész szépen levetkőzte a gátlásait, elővette a cukibbik énjét, és csak akkor tombolt egy vadat, mikor valami véletlen folytán pár másodpercre egyedül maradtam vele a hálóban.
Dotti sajnos a hasfájósabbik énjét is megmutatta, ki is gyöntölődött belőle számos, sőt, számtalan büfögés és furc. Egyébként kissé székrekedéses a leány, ezen 2-3 naponta igény szerint (Dotti és mindannyiunk közös igénye szerintem, hogy ne szenvedjen) a mini-végű szilikonos hőmérővel segítünk. Kamillatea sajnos nagy és elég hosszantartó bőgést eredményezett, frissen házilag elkészített almalé jobb hatásfokkal működött, de nem hajtotta meg. Köv. próba már a pürésített leves alma lesz, feltehetően a kisasszony második hónapos korának napján. Dáviddal pedig rácuppantunk a házi készítésű levek és turmixok témájára, avagy kötelező lesz mielőbb beszerezni egy gyümölcs- és egyéb-facsarót. Jó lesz.
Apropó kisasszony: a minap egyedül mentem a postára leadni egy ökoboxot meg átvenni egy csomagot. Némileg elbambulhattam, mert az ottani férfi munkatársnak "Fräulein!" avagy kisasszony megszólítással kellett tudomásomra hoznia, hogy én lennék a soron következő ügyfél, legyek már szíves a pulthoz fáradni. Udvarias, szép megszólítás volt, bearanyozta a napomat. Utoljára, azt hiszem, a latin tanszéken hívtak így. Milyen rég is volt! Kisasszony... Bendes kisasszony. Az vagyok a mai napig. Gyakorlatilag vénkisasszony. Finom aromájú szó, szeretem ízlelgetni. Itt ezt a megszólítást jó ideje nem használják, kikopott a köztudatból. Az úriember is legalábbis 50 volt. Jó fej volt.
Voltunk nőgyógyásznál, minden szép és jó, ma váltottam ki a tablettát. Két év pihenés most azért jól jönne.
Sebészeti kontroll: minden szép és jó. A hölgy azt mondta, nem hitte volna, hogy ilyen szépen gyógyul a seb, szerinte teljesen rendbe fog jönni. Meg azt is mondta, hogy már alig ismert meg, mivel ezúttal gyerekek nélkül mentem. Nevettünk. Jó fej. Levette a kötést, kaptam cserébe egy nagy fehér ragtapaszt. Dávid továbbra se látta a sebet, szép kék varrataim vannak pedig, meg a múltkori látogatásról pár ottmaradt vérfolt. Mosni nem szabad. Panni itthon azzal fogadott, hogy "Köttécc, köttécc!", mivel már nem volt ott a kezemen. De így is igyekszik odafigyelni, hogy hozzá se érjen. Jó fej.
Tele vagyunk jó fej emberekkel. Egyesek segítséget ajánlottak fel a költözéshez. Jól fog jönni, aki tud jönni ;) Kati hétfő du. érkezik, Dávid elmegy kocsival Pestre elhozni három tatamit, visszaadni Janinak a mobilját (megint működik az okostelefonja, mert kicserélte rajta a hibás részeket); visszafelé meg már ketten jönnek, mert hozza az öccsét is, pakolni, szobát kifesteni, esetleg sörözni.
Hogy véletlenül se unatkozzunk, szerveztem jövő hét szerda du.-ra tökfaragó összejövetelt. Késünk már van, tök lesz, némi dedós bejelölgetős módszernek köszönhetően a leendő résztvevők száma is ugrásszerűen megnőtt. Az új lakás nagyszobájában leszünk, bizony ;)
Nagy izgalmak vannak. Hétfőn is fel kell még hívnom a főnököt, hogy mi fán terem a Mahti, és jöttek-e izgalmas emailek. Persze, hogy jöttek.
