Panni a mai naptól hivatalosan is Pöttyös Panni. Szép és sok pötty díszíti mindenhol. Az zavarja a legjobban, ha a hűvös rázót az arcára kenjük.
Dani tegnapelőtt megtisztelte a bilit egy pisivel. Éljen,éljen. Lesz még folytatás.
Dávid talált munkalehetőséget. 3 műszak,ebből az egyik éjszakás, a másik délelőttös, de szombaton is gályázni kell egész nap, a harmadik meg délutános-estés. És csodálkozik, hogy szeptembertől kiadom az útját, mert nem hiányzik az életembe z összevisszaság.
Mi is van még? Add már, Uram, az esőt-érzés,mert szomjas a föld.
Meg az örök advent.
2019. június 23., vasárnap
2019. június 20., csütörtök
Pár szösszenet
- Dotti ma megfőzte életem eddigi legfinomabb paradicsomlevesét. Túlzás nélkül. Ha nem szinkronszínész lesz belőle (a hangsúlyai utánozhatatlanok), akkor szakácsnak is kiváló.
- Panni túl van a táncgáláján. Két doilog lett számomra világos.
1) nekem kell tanítani táncolni a gyerekeket, mert a féléves munka eredménye egy iszonyú béna koreográfia iszonyú béna előadása volt
2) találnom kell olyan helyet Panninak, ahol olyat tanítanak neki, amilyet szeretne. Se egy szaltó, se egy híd, se egy spárga nem volt az előadásban: a kezükkel markolásztak a levegőbe meg a lábaikkal rúgkapáltak, illetve egymás után rakosgatták előre a praclikat. Nagyon, NAGYON gáz.
- Dotti ma "leseggfejezte" az apját. Jelzem, joggal. Aki már vagy 5x megpofozta őt, azt nyugodtan hívhatja seggfejnek. Vagy nem? Mellesleg ez azért volt, mert sokszori könyörgés ellenére is elpakolta a vizes flakonomat az autóól, és így nem tudtam inni adni a szomjas gyerekeknek, valamint szerinte erre nem az a megoldás, hogy NEM NYÚL A CUCCOMHOZ, hanem hogy én ellenőrizzem minden indulás előtt, hogy megvan-e a víz. Meg ahogy azt Móricka elképzeli.
- Mostantól augusztus végéig itthon lesznek velem a gyerekek, meg Dáviddal, ha ő is itthon lesz (ez ugye munkafüggő, de munka egyelőre nincs). Végre megtaníthatom őket pár dologra, ami egy ideje húzódik.
- Hiányozni fog a munkahelyem, de kereshetek másikat. Egyik szemem sír, a másik nevet. De inkább már mindkettő nevet.
- Danika még mindig nem szokott le az éjjeli minimum 3x-i felkelésről. Szerencsére nem alszom sokat eleve. Csak zavar, hogy folyvást fel kell ugrálni éjjel a nyugodt kis számítógépezésem mellől.
- A kert szépen kezdi már hozni a formáját. Az eper leérett (nem folytontermőm van), a spenót is kikapós, a sóska kiirthatatlan, a málna dúskál, a ribizli vidáman csüng a bokron. Az áfonyabokrok csak senyvednek, az ötízűn még egy termést nem láttam, a májusbogyó sem terem, ellenben a farkasbogyó rettenet, amit művel, nem győzöm irtani. Az uborka most indul kúszásnak, a paradicsomok már virágzanak, de vannak, amiket pár napja ültettem csak ki, vagy 8 féle. Paprika is lesz, a cukkinik szépen nőnek, mert a sárga már ilyenkor is terem, nyami. A krumplival van sok vesződség, folyton kupacolni kell. A feketeretket majd kikapom és megy a helyére hónapos retek megint, a répák egyelőre várnak, a tökök meg a dinnye beindulni látszanak, és az édesburgonyák is szépen kúsznak. A padlizsánok egyelőre gyengék még, a káposztafélék is épp csak kezdik a fejesedést. No, kit hagytam ki? Ja persze, a k. 10 féle fűszernövényt. Panni kedvence a csokimenta, folyton fosztja. Az enyém a bazsalikom meg a macskamenta. Utóbbi kólában pl. isteni.
2019. június 13., csütörtök
Helyzet
Dottiból a Tündérfesztivál Pöttyös Pannit csinált, úgyhogy jelenleg 6 napos távolságtartási pihenőjét tölti Veszprémben apástul. Kéretik őt rettttttenetesen sajnálni (eszméletlenül jól van és élvezi ám).
Panninak szombaton lesz élete első táncgálája, ha megússza addig pöttyök nélkül.
A színdarabot is előadták hetedikén az ovisokkal - utólag kiderült, hogy csakugyan ez lesz a búcsújuk ettől az ovis évtől. Nos, ami9 a kivitelezést illeti ... én jobban megírtam, mint ahogy ők előadták, de hát nem lehet mindenki őstehetség.
Panni nem túl lassan, ellenben biztosan halad az olvasótudományával, nagy büszkén pózol első kiolvasott könyvével az egyik fényképen. Dotti továbbra is egyesével betűz, de bármikor bármit kibetűz szóban. A viselkedéskultúrájuk némileg változott: Panni jelenleg sokkal kellemetlenebb tud lenni, míg Dotti egész felnőttes jellemvonásokat mutat. Nyugodt marad, nem hisztizik, nem verseng, nem irigykedik. Cseréltek volna... ?
Dani szavasodik szépen, épp ideje volt. A korábbi repertoárt minden nap újabb szavakkal egészíti ki. Nagyon jól megy a "hásssz", "húss", "kettő", "háommm", "öttt", "hatt", "ffaa", "ffűű", "mmmegyüü", "ott" "jjátéé", "táttáá" (traktor), "autő" vagy újabban "autóó", "Anna" (Dotti babája, és a hangyát is így mondja) nagy kedvenc lett a "fuffu" (vonat a sihuhuhu kezdetű mondókából). Családtagok közül "appa", "Dáttűűű" és "Pámmm". A kutya még mindig "tyátyá", a cica "nyááúú", a kacsa "háp", és tudja a "Háp háp háp, jönnek a kacsák" összes első szavát ("háp, bú, vöfff, gá és vüt"). Megmaradt a BÁÁÁÁ minden busz megpillantásakor és az örökérvényűnek tűnő TÁHHHH. Ha rákérdezek, "Milyen dal?" - lendül a bal kéz magasra a levegőbe, és 10 óránál megáll, valamint jön is a válasz egy fél hanggal feljebb: ÁHH! Rengeteg szó van még, csak nem jut az eszembe. Ezen felül leszokott a mellem marásáról, inkább simogat, ellenben "pakoli gyerek". Kedvence a tologatós talicska-üzemmód, azt bárhol, bármikor előadja, kiskocsival, nagykocsival, tollal, székkel, asztallal... és sajnos ízig-vérig benne van Dávid szétszerelős génje. Újabban a billentyűzetet igyekszem előle elrejteni, mert egyesével szabadítja róla a gombokat.
Én pedig kivárok. Hogy Dávidnak legyen munkája... soha napján, kiskedden. Hogy napi 10 perc edzést szánjon magára legalább. Hogy rájöjjön, hogy nem a vásárlástól nő meg az életszínvonal, és nem a csodamódszerektől lesz lapos a has. Hogy beszálljon a háztartásvezetésbe nógatás nélkül, hogy ne hotelnek és ne lerakatnak használja a helyet, ahol lakik. Hogy álmodozás és házak nézegetése helyett munkákat nézegessen. Hogy ne költse el fejben a leendő 5 évi fizetését. Hogy ne szédítsen, ne ígérgessen, hogy ő meg akar változni,. velünk akar élni, ő aztán mindent megtesz, amit kérek, én vagyok a nap az égen... na persze. Amikor dühében felkapja a táskámat telefonostul (hogy még segítséget se tudjak kérni), pénztárcástul (hogy taxit se tudjak hívni), kulcsostul (hogy haza se tudjak menni) és elrohan vele, miután szóvá teszem, hogy nem én vagyok, aki "kötözködik és nem dicséri a gyerekét, meg következetlen, és fenyegetőzik, meg hisztizik". Ejj, hát most is épp hisztizek, igaz? Micsoda dolog, asszonynak a neve kuss, ugyebár. Nos, még kivárok. Mert még nem tehetek mást. Ám most jön akkor a fenyegetőzés, jujjuj.
Dani hamarosan megy bölcsibe. Én pedig kiszabadulok. A szervezői munkából egyre inkább elég... nem hálás feladat, öli bele az ember az energiát, ingyen, és alig jön belőle vissza valamicske, a legtöbben a saját életük hasznát hajtják. Összetartás online van valamelyest, élőben kb. nuku.
Hát kérem, ki fogok szabadulni, és a virágnak megtiltani nem lehet... nem bizony. Nem vagyok én olyan rossz parti. Én még szeretek egészségesen élni, jól kinézni, adni magamra valamelyest a legnagyobb spórolás közepén is... megfogom a pénzt is, a munkát is hamarjában - fogok én mást is. Pár hónap. Tiszta advent ez az egész életszakasz, de látom a végét. Az idő nekem dolgozik. Mondtam ma Panninak is. Ad-venit. Adventura. Ebből lett az angol adventure, most nézem csak. Nos, akkor hát kalandra fel! Engem ugyan vissza nem fog senki, semmi.