2017. január 31., kedd
Utolérni
Magamat pont nem, én elég gyors vagyok. A többiekkel nehéz.
2017. január 30., hétfő
Részletesebben
2017. január 28., szombat
Majdnem készen
Menni kell aludni, különben meg se érem a Szőke 3. születésnapját.
Még ajándékcsomagolás van hátra, de az gyorsan megy. Meg kis kajaelőkészítés, azzal sem lesz gond. Holnap... valamikor...
Dehogyis. Ma.
2017. január 27., péntek
Kezdődik a nagy készülődés
2017. január 26., csütörtök
Műszagok?
2017. január 25., szerda
Az éjjeliek
- hogyhogy nincs előkészítve a ruhája
- miért nem nyomtatta ki a pályázati anyagot
- miért zsíros a haja és miért van rajta másfél hetes borosta
STB.
Kíváncsi vagyok, hogy holnap miként fog motivált szakembert alakítani. Túl rég volt ilyen megmérettetésen. Elfelejtette, hogy kell lelkesedni.
Szép kilátások.
2017. január 24., kedd
Közösen nevetni
2017. január 22., vasárnap
A fészekmeleg
2017. január 20., péntek
Rendetlen vagy...?
Kölcsön
2017. január 19., csütörtök
Költözni, de hova
2017. január 17., kedd
No ilyenkor nem kéne enni
Egész jól halad az új rendszer - Dávid fürdet, közös vacsora, hamarabb-lefektetés. Nyolc a határidő, annál hamarabbra azért nem tenném.
Éééééhesss...
2017. január 16., hétfő
Olvastam valamit
Alakul
2017. január 15., vasárnap
Zenede lesz
Tettem szép, kidobott fenyőkről lenyisszantott ágakat az ajtókra meg az ablakokra most éjjel. Hópelyhek is kerültek föléjük, most már csak némi műhó-vatta meg aranyozott tobozok, fahéjrudak hiányoznak. Decemberben túl nagy volt a hajtás, de azért még két hónapig tél lesz.
Megint elég késő lett... a fene. De legalább képben vagyok ingatlanügyben :)
2017. január 13., péntek
A vicces figurák
A másik a tenyeremet vette a kezébe és az ujjával körkörös mozdulatokat írt le rajta, miközben megkérdezte, mi a kedvenc ételem. Mondtam a makarónit (azt megértik), erre azt mondta, hogy akkor most szagoljam meg a tenyeremet, és mikor az orromhoz emeltem, kicsit ráütött. Ez volt a poén, csak szólok.
A harmadik német szójátékokat mondott, mint pl.
Ananas - deine Hose ist nass (ananász - nedves a gatyád),
Tomate - deine Mutter ist eine Kakerlake - paradicsom - anyád egy csótány.
Még gyakorolnom kell, hogy a 8-9 évesek humorát értsem.
Ezenkívül a szünetben szkanderoztunk is, négyen nem tudták lenyomni a karom - harmatgyengék??
Dávidnak valami valahol beakadt a nyakánál, alig tudja elforgatni. Volt orvosnál, megröntgenezték, majd hétfőn tudunk meg többet, addig valamilyen gyógyszereket szed rá.
Nehéz hamar ágyba kerülni
Most akkor vagy valami _nem_ lesz kész, vagy én _leszek_ teljesen kész előbb-utóbb, ha nem tanulok meg időben lefeküdni. Holnap iskola, tanítás. Meglátjuk, mennyire hiányoztunk egymásnak az osztàllyal :)
2017. január 12., csütörtök
Kellemesen
Tegnap volt Gabi, nagyon jó volt, hogy jött. Hozott finom rágcsát tunkolósokkal, nyamm. Meg gyerekruhákat, Panni a virágos sárga ruhára azonnal rávetette magát, mikor ma fölfedezték a kupacot. Dottinak a pöttyös piros felső kellett nagyon (annyirabnem meglepő, háthiszen a neve is DOTT-i). Gabival jót ettünk, jót ittunk, és egy jót vízipipáztunk is, kellemesen. Dotti csak egyszer sírt föl éjjel ezalatt, rendes volt tőle.
Ma végre sikerült kellemesen megszakadni a munkában is, már nagyon hiányoltam az életérzést. Nem vagyok hozzászokva a munkamentes hetekhez, azért minden szépsége mellett mégis megterhelő volt a "szabadság". Én gürizni szeretek, megszakadni valamiben, vagy beleszakadni, valahogy így. Kellemesen.
Holnap is egyedüllét vár még odabent, aztán péntek 13-án tanítás.
Ujjal pötyögni a Lenovon vonaton ülve macerás, nem győzöm kijavítani az elgépeléseket.
Szervezni kell azt a szülinapot, kell valahonnan egy gyerekkonyha-csap. Meg meghívókat gyártani Pannival, saját (négy)kezűleg.
2017. január 10., kedd
Emberek, tapasztalatok
Bolhapiac, vasárnap délelőtt. Dávid mutat egy török úriembert, vett tőle szép ház alakú teáskannákat. Megköszöntem törökül, meglepődött, hogy én most akkor török vagyok? Hehe, még mit nem. Ezek szerint hiteles a kiejtésem, nem ez az első eset. Nagyon szimpatikus úriember volt ettől teljesen függetlenül is, Dávidnak hosszan ecsetelte, hogy a hun Attila közös ősünk, csak sajnos sok magyart nem is érdekli a saját történelme. Szürkéskék szeme volt és fehérebb bőre, nem a tipikus mezei bajszos-barna török külsőre sem, amilyen százával jön szembe ezen a környéken.
Hétfő, munkahely. Kolleginától frissen megérkezve hallom, hogy valamit el kell hozatni majd, rákérdezek, hogy ésca másik árut nem? Kiderült, hogy tévedtem,ca másik árut nem annál a beszállítónál rendel tük meg, kollegina kissé bosszús lesz tréfásan, "teljesen összezavarsz itt engem" - mondja, és rákoppint a kezemre tréfásan, hogy azért érezzem. Hozzáteszi, hogy bocs, megy tovább.
Kedd, vonaton. Mellettem török öltözékű, törökös arcú, hófehér bőrű, gyönyörű nő beszélget egy nekem háttal ülő hölggyel. Kezében fehér bőrű, kékszemű, pàr hónapos csecsemő. Tökéletes kiejtéssel, hibátlan osztráksággal beszél. Ha újságíró lennék, megszólítottam volna, kerekedett volna belőle egy integrációdicsérő nyálas cikk, fotókkal.
Csak én nem vagyok hajlandó integrálódni, pedig rajtam nem is látszik.
2017. január 9., hétfő
Házratásvezetés
2017. január 8., vasárnap
Akkora hóesés, mint állat
A zenede is elmaradt, senki nem tudott / akart jönni. Lehet, hogy nem is baj.
Ma jó
2017. január 6., péntek
Éjjeli szívások
2017. január 5., csütörtök
És leesett
2017. január 3., kedd
XXX
Van egy öcsém, ma harminc éves. Nekem ez majdnem olyan hihetetlen, mint hogy én ár majdnem 33 éve élek. Nagyon furcsa. Baromi öregek lettünk.
Faltuk ma a langalló- és a krumpliskenyér-maradékokat. Kati tanított ma már, Pannival Dávid kiment elé és bent voltak a tanáriban. Állítólag nagyon tetszett a tanároknak, mert mosolygott. A kérdésekre nem válaszolt, nagyon helyes. Nem cirkuszi mutatvány, csak egy gyerek - az értelmesebbik fatából. Mondtam is ma, hogy vannak amolyan állat-féle gyerekek. Néhány mászik mindenhova, mint a majom, meg ordít, mint a sakál, vagy csak a labdák után rohangászik, mint a kutya - és vannak emberszabásúak, akikkel eleget törődnek. Bezony.
Megcsonkítottam az eddig növesztett körömkolosszusokat. Pár rágva lett, pár vágva- nem látszik a különbség, de a rágottaknak profibb a széle. Nem tövig hanem szépen, meg nem lehet róluk mondani, hogy foggal lettek metszve. Sajna sokkal jobban értek a művészi rágáshoz, mint a vágáshoz. Félhosszúak maradnak, az praktikus, és mutatós is.
Dávid hosszas utánajárás után ma este végül mégiscsak kicserélte a hibás foglalatot a lépcsőházvóban, tehát lesz fény zseblámpa nélkül, éljen-éljen.
Panni mondásait már papíron rögzítjük néha, több is összegyűlt ma. Dotti tökéletes magyarsággal megtanulta kiejteni a NEM szócskát, de a használata egyelőre inkább olyan, mint az a bé-betűs a fiataloknál, akiknek épp nem jut értelmesebb az eszébe. A SÜSÜ-t tiztán ejti, és nagy lelkesedéssel teszi be a helyes szavakat a dalok szövegébe, mint pl. Körté-FA..., PÁ kis aranyom PÁ..., Hull a HÓ... a kis NYÚL...a tuti befutó mégis Mary Zsuzsi --mama című opusza.
2017. január 2., hétfő
Második idei
Veszprémi szép láblógázás, még mindig.
Avagy:
tegnapi nagy elhatározásom volt, hogy én ma márpedig alkotok, ételt. Alkottam is, miután Dottit sikerült igen könnyedén alvásra bírni fél kettő tájban. Párhuzamosan készült
1) a tökfőzelék osztrák módra, kisebb módosításokkal (nuku creme fraiche, nuku agyonfűszerezés, nuku tökmagolaj, de azért mégiscsak jó lett, mert még a gyerekek unokatesója is tolta befele, értesüléseim szerint)
2) a krumplis kenyér, aminek a receptje az apróséfen leledzik, és a folyadékmennyiség kivételével tökéletes recept
3) a töki pompos, avagy a langalló, Kikitől, a recept a nosaltyn bújik és sokszoros sikere volt már
Szerencsére Dotti úgy időzítette a fölébredését, hogy a nagyja megvolt, mire rámakaszkodott.
A délután másik fele cukrászdába menetelt tartogatott.
Az odaút kissé rögös volt, szó szerint... ugyanis kiderült, hogy a veszprémi utak toldozott-foltozott textúrája nem kompatibilis a 3 és 1,5 éves szőkéink trappolásával. Ezt két, 8 perc intervallummal megszakított orbitális esés, majd az ezzel járó ordítás, sebesült térd, vérző ajak és pirosra duzzadt áll adta félreérthetetlenül a tudtunkra. Kell valami segédeszköz, kocsi, póráz, babakocsi, babapóráz, mittudomén, de ez így nem volt jó. A cukrászdában aztán a megtépázott idegekre jó hatással volt egy-két jó falat - szerintem sikerült végigkóstolni a fele süteménykínálatot. Avagy: kiskölökkel cukrászdába menni érdemes, az ő süteményének a háromnegyedét is te eszed meg, hehe.
Említésre méltó továbbá Panni mai mondása a langalló tésztájának készültekor (egy nagy 32-es tepsibe kellett laposan belenyomkodni, téglalap-alakban):
ez egy naaagy, kör alakú háromszög.
Dotti mai alkotása: mikor épp négyesben voltunk csak a Festő utcában este, bekattant neki, hogy csip-csip-csókát kell énekelni, mégpedig kb. tízszer. Nyújtotta mindig a kezét, csípett ügyesen, végig tartotta, utána lelkesen hessegetett, és persze ragyogott a szeme, ahogy mi többiek énekeltük, amit ő szeretett volna. Nagy dumagép, de azért a huszonakárhány szavas szókincsének még sok ez a mű egy csöppet.
Az esti lefektetésnél aztán hamar elaludt, picit szopkodott, és mikor elengedett, még a kezével félálomban HESSHESSHESS-ezett egy nagyot, így aludt el.
2017. január 1., vasárnap
Megint napos lesz a blog
Boldog Új Évet, meg ilyenek. Veszprémben bújunk épp, mostanra egész jól megszoktuk a hőmérsékletet, az alvóhelyeinket, a nyüzsgést, mert abból azért jut bőven. Feltöltekezünk belőle szépen, mert ki tudja, mikor jövünk legközelebb.
Megmondtam Dávidnk, hogy minek az éve lesz 2í17, de ide nem írom ki. Titok.
A kölkök és magunk se vagyunk betegek már egy jó ideje, kb. 8-9 napja, előtte pont a magyaroknak szervezett nagybanzájra sikerült lebetegednem annyira, hogy hangom is alig volt. Szépen hozzácsapódott az időszak ahhoz a beteges részhez, amit még november közepe felé kezdtünk el egy kishányós-hasmenős csodavírussal. Annak pár nap alatt vége volt, de azt követte a hörghurutos-taknyos borzalom, ami egészen szépen ping-pongozódott sokáig, alaposan megkeserítve a budapesti ott-tartózkodásunkat, mert Gabiékon kívül senki se merte vállalni a velünk való találkozást. Megértem, persze - de akkor se örülök neki. És most jó ideig nem is lesz több alkalom, ahogy a Wiener Neustadt-i magyarok sorsát is csak visszafogottan fogom igazgatni egy ideig - van elég dolgunk. Kezdetnek haza kellérni és rendezni sorainkat odaát. Utána Panninak lesz születésnapja, aztán Dottinak névnapja, aztán dávidnak új munkahelye, reményeim szerint. Aztán előbb-utóbbköltözni is kell, de egy farsangi és egy húsvéti bulit még utoljára elvállalok a népnek. Búcsúajándék a csoportnak, kevesen tudják... annyi lesz neki, ahogy jött, úgy vész el.
Megyek, mert a régi jó szokásunkat, hogy Dáviddal időnként rajzfilmsorozatokra vetemedünk, még megtartottuk.
A karácsony amúgy pont olyan volt, amilyennek tavaly leírtam, hogy olyan legyen. Majd megmutatom... majd.