2017. január 31., kedd

Utolérni

Amit csak lehet. Rendrakásbeli elmaradást. Szervezettebb napirendet, és még szervezettebbet. Kultúrmappás lemaradást. Embereket.

Magamat pont nem, én elég gyors vagyok. A többiekkel nehéz.

2017. január 30., hétfő

Részletesebben

Panni három éves  lett. A születésnapjára az ajándékok beszerzése még tavaly megtörtént, részünkről legalábbis. A főajándék, tehát a legnagyobb egy fa konyha volt, használt, kissé helyrehozandó állapotban... Nem mintha szeretne főzni, vagy ilyesmire szeretnénk nevelni. Egész egyszerűen azért vágyott rá, mert egy ócskább műanyag (khmmmm szeméttárolóban talált) konyhát a karácsonyi ajándék miatt kipateroltunk a gyerekszobából, és hiányolta. Kíváncsi leszek, a most frissen beszerzett ajándékaival mennyit fog játszani. de előbb az előzmények.

A magam születésnapjai és pár ismerős gyerek zsúrjai alkalmával elég tiszta kép alakult ki bennem arról, hogy milyen legyen a születésnapja. Olyan, amilyet ő szeretne, olyanokkal, akiket szeret. Semmi erőlködés, semmi túlparázás. Ebbe csak az szólt bele némileg, hogy akik elhívtak minket zsúrozni, azokat bizony illik visszahívni, és ezt két emberrel meg is tettük. Jövőre nem tesszük, mert pont ez a két ember egymással jóban van és együtt nagyon vadak tudnak lenni, ez a mimóza-jelleműbb Szőkének őszintén szólva nem hiányzott, bár őt nem bántotta senki, csak Dottit sikerült az egyiknek majdnem hanyatt löknie szándékosan). Ha nem barátok és nem "egyeznek", akkor szerintem kár az udvariasságért.

A nagy nap tegnapján rengeteg helyre el kellett menni: én iskoláztam egyet a másodikosoknál, aztán haza, onnan vásárlás egy hétre, utolsó partikellékek beszerzése, kukázott lomok leadása, közben ebédeltetés, Dottinak fektetés. Panninak Dotti alvása alatt csillogós köves koronakészítés és palástnyiszálás. És erre a napra iktattam be a nagy "beruházást" is, szó szerint: találtam online-piacon egy embert, aki egy csomó jó gyerekcuccot adott el "occsóért" - ritkán költök 80 eurót gyerekruhára. Most sikerült, de két évre be van szerezve előre egy rakat ruha. Ki tudja, hova költözünk majd, mennyi időm lesz... most még van.

Rengeteg időm van, ha azt veszem, és sokkal könnyebb nekem, mint pl. anyámnak volt. Van annyi energiám a részmunkaidő meg a két kölök mellett, hogy éjjelente fent lógjak a gépen, vagy épp tortát süssek. Hat órán át is, igen. Közben pár szoptatás, jól jön az... Dávid szolidaritásból (meg mert nem volt más választása) rendet rakott az íróasztalán, helyrehozta a játékkonyhát, megvarrta Panninak a kivágott palástot, efféléket csinált - és engem is fotózott, tortástul). Éjjel háromkor.


Szép lett, azért virul a fejem, nem hittem volna, hogy sikerül - először vettem a kezembe marcipánt nem-megevés céljából... Megtetszett, és szerencsére várható még pár ünnepelendő nap. No de vissza. 

Eljött 28-a, és arra törekedtünk, hogy Panninak jó legyen. Kedvenc ruha virágosan megvarrva, mert lyukad már, de mégiscsak az a kedvenc. Dávid műve, éjjeli volt ez is. Almdudler reggeli italnak, tessék. Nem akar frizurát, ott egye meg a fene, majd lóg a haja. Reggeli nem otthon, hanem az XXXLutzban, a nagy bútorüzletházban, aminek van egy ingyen tomboldája, csúszdával, labdatengerrel, ugrálós résszel. Koronát felcsapni Pannira, nyomás. Élvezetes órák. Hazafelé vennénk az irányt, de Panni a helyzet súlyát érzékelve ugrálóvárazást kíván. Remek. Meg tortát ebédre. A sajátot csak nem kaphatjuk elő a buli előtt, de mentő ötletem támad. Bemegyünk az üzletház mellett közvetlenül elhelyezkedő következő bútorüzletházba, annak is az éttermébe. Van torta, és van ugrálós részleg, huhh. Panni: köszönőőőőmszééépen! És boldog, helyes. Aztán Dotti már nyűglődik, csak el kell menni haza, itt a tortaszelet, hess. Dávid még beugrik a Lidlbe meggybefőttért, mert meggylevest rendelt a hölgy a tortája mellé. Hazaesés, meggyleves 6 perc alatt, hűtés két perc alatt, kész. Dottit elrakom aludni, hálás. Pannit az apja gondjaira bízom, ma nem alhat szegény, ahogy én se... még semmi nincs kész a vendégvárók közül, van gyümölcslé meg csipsz. Minimalizálunk: főtt tojás tojáskrém helyett. Felvágottak gusztán megterítve, fél órás fél kilós fasírtgolyóadag, finom lett, szerencsére. Vajdasági sós, avagy dehogyis, csak a tésztája, nem szeretem a vajas tölteléket, helyette készül fahéjas, kakaós, pizzakrémes. Dotti fölkel, szerencsére lekötik a Dávid és Panni által felfújt lufik. A lakást is ők dekorálják ki. Dávid elbújik ajándékokat csomagolni, sikerül Pannit lebeszélnem arról, hogy utánamenjen. 

Én egy utolsó nagy lendülettel megszabadulok az összelisztezett ruhámtól. Dávid kiviszi a felgyülemlett szemetet (Ne kukázz, Dávid, légy szíves, csak gyere vissza gyorsan!)). Behoz egy komplett nyomtatós meg a franc se tudja még mit. Eltakarítja... és már meg is jöttek a vendégek, szerencsére senki se pontos. Panni a száját birizgálja, meg van illetődve, ez az jelenti. Az utolsók egy órával a megbeszélt időpont után jönnek, addigra kicsit oldódik - van egy anyuka, Klári, ő nagy sláger, folyton annak ül az ölében. Beesik végre mindenki, kis vacakolás és jön a történés. Tortaátadás, állak leesnek, húdeszép, kisütötte, aztaaaa, satöbbi. Eddig jó. Ajándékhelyek, de Panni leragad a tortánál :)  Hegyek elpaterolása, tortáztatás, béke. Ajándékbontás utána, ez is a tied, itt is van még egy. A nagy hatéves fiú hozzácsapódik Pannihoz, szerencsére ő szokva van, mert ő annak a kedvenc anyukának a fia. Egész jól elvannak, a két nem igazán ismerős kislány a háttérben rendezi a patáliákat néha, egy másik anyuka-barátunk (ő tényleg BARÁT, igazi!) fékezi őket és megmenti a fellökött Dottit is. A vadabbak lelépnek, kiderül, hogy van egy rakat papírfecni, azt milyen király dobálni . Jó ötlet, király ötlet, persze, mert az enyém. A maradék gyerekhad teljesen feldobódik, Panni végre nem piszkálja a száját, hanem nagyokat sikítva viháncol a papíreső alatt az új esernyőjével és a barátibb gyerekekkel. Kis kitérő, mert Dávid elviszi a kedvenc anyukát a fiával egy kórházi ellenőrzésre (ehhez a bulinak semmi köze, csak kapóra jön, hogy Neustadtban van ilyen részleg), de megjönnek hamar. És itt alszanak! Panni nagyon örül, másnap is nyúzhatja a kedvenc-Klárit. Fürdetés nincs, alvás persze-hogy-a-kedvenc-szakadt-ruhában, negyed tízkor hessegetjük a népet aludni (másfél órás csúszással). Dáviddal a négyórás alvás ellenére elbújunk az üres gyerekszobában enni, inni, sorozatot nézni. Nem igazán nőttünk fel még mi se.

Mintha vége lenne, de nincs. Másnap zenede, az a cucc, amit ingyen nyomok már vagy háromnegyed éve. Magyar kölkök jönnek, énekelünk, táncolunk velük, átmozgatjuk őket meg magunkat, utána melegszendvicset sütünk és maradék tortát osztunk. Panni és Dotti is remekül bírják, benne vannak minden jóban. Egy kislány behisztizik, de elvonulnak az apjával a gyerekszobába és nincs balhé. Délután még rövid cset a nagyival, kis kiszellőztetés (kell azért napi egyszer) és kész, vége a hétvégének. És a következő születésnapra szerencsére fél évet kell várni. 

De Dottinak jövő héten van a névnapja. Nem hívtunk el senkit, remélem, Koriék jönnek zenedézni, lesz mesepalacsintázás és kész. A névnap mégiscsak más.

Szerintem ha sikerül még jobban előkészülni, akkor királyok leszünk. Majd ellenőrzöm, hogy mi maradt meg a lány emlékezetében, tanulságos lehet. Mázli, hogy Dotti még kicsi, kevesebbet fog föl az egészből - később lehet, hogy némi irigység is beszüremkedik... de ő is kapott pótajándékot, többet is. 

Egy gond van - a következő szülinap az enyém lesz.

2017. január 28., szombat

Minden kész

Vége is van. Hullafáradtan megyünk aludni... elégedetten. ;)

Majdnem készen

Palást Dávid által megvarrva. Torta és korona általam elkészítve. Szürke ruha lyukai Dávid által csillogós virágokkal befoltozva.

Menni kell aludni, különben meg se érem a Szőke 3. születésnapját.

Még ajándékcsomagolás van hátra, de az gyorsan megy. Meg kis kajaelőkészítés, azzal sem lesz gond. Holnap... valamikor...

Dehogyis. Ma.

2017. január 27., péntek

Kezdődik a nagy készülődés

Holnapután nagy buli lesz, most kezdődik a pörgés. Persze nem szó szerint most... mindjárt éllej 1 óra van. Ha azt veszem, akkor már csak egy nap, és három éves lesz a Szőke. Király, hogy öregszik :P

Ma ünnepeltük Dáviddal a 12. hivatalos évfordulót. Szépen, kádban, gyertyafénynél, finom füstölőillattal, kis itókával - és kint békésen alvó kölkökkel, szerencsére. Kíváncsi vagyok, mennyit érünk még meg együtt - néha soknak tűnik, néha meg az tűnik soknak, hogy együtt vagyunk.

Holnap kiderül, mennyire formázható a marcipán N-i-módra. :)

2017. január 26., csütörtök

Műszagok?

No, megvolt ma a nagy tájékoztató és Dávid pályázása - milyen kár, hogy a jólelkű AMS-nél valamilyen kis hibácska folytán (értsd: Dávid nem jegyeztette be nagybetűkkel a kartonjába) nem szerepel a kitétel, hogy két-és háromműszakos munkák nem jöhetnek számításba. 

Dáviddal ezen kellemesen (?) össze is vesztünk, mert ő valahogy úgy volt vele, hogy elvállalná. Én meg úgy voltam vele, hogy ne vállalja el. Anno végigseggelte a főiskolát, három év ment rá és számtalan kiborulás, és az első másfél év Pannival. Mindez azért, mert egy nagyokos azt mondta neki, akkor fog _rendes, tisztességes_ osztrák munkát kapni, ha rendes, tisztességes osztrák végzettsége lesz. Hát akkor épp itt lenne az ideje, hogy MSc Mechatroniker úr ne háromműszakos kulimunkát vállaljon el a "közeli" Bécsben, csak mert menekülhetbnékje van az otthoni gyerekgondozásból, amit anno szintén ő hangsúlyozott, hogy persze, elvállalja, ez használ a gyereknek, az aranyévek, a család fontossága bla bla bla. 

Ideje lenne megkapni azt a tisztességes osztrák melót.

Mellesleg egyáltalán nem érdekel, hogy ki hogy volt vele, vagy hogy más családoknál milyen modellek voltak és vannak érvényben. Én dolgozom, nem műszakban, és megtartom a munkám. Ha kell, elmegyek teljes állásba is, simán, lenne hova, egy-két telefon és meg is vagyunk. Én _szeretek_ dolgozni.

Dávid pedig nem fog többműszakos melót elvállalni, mert akkor ki lesz téve a szűre szépen.

2017. január 25., szerda

Az éjjeliek

Dávid holnap megy "pályázni". Ennek örömére az esti sorozatnézés közepén (23:35) elkezdtem vele veszettül veszekedni, hogy

- hogyhogy nincs előkészítve a ruhája
- miért nem nyomtatta ki a pályázati anyagot
- miért zsíros a haja és miért van rajta másfél hetes borosta

STB.

Kíváncsi vagyok, hogy holnap miként fog motivált szakembert alakítani. Túl rég volt ilyen megmérettetésen. Elfelejtette, hogy kell lelkesedni.

Szép kilátások.


2017. január 24., kedd

Közösen nevetni

A főnök mondta, ő nagyon okos. Addig maardj együtt valakivel, amíg tudtok közösen nevetni. Úgy veszekedj, hogy ne mondj olyat, amivel végképp tönkre teszed a kettőtök kapcsolatát, és nem találsz vissza.

Nem mindig könnyű.

A főnök okos. Én még nem eléggé.

2017. január 22., vasárnap

A fészekmeleg

Volt egy tanárom, irodalomtanár, professzor, idősebb, művelt és nyugodt ember. Élmény volt vele az emelt szintű irodalomórák sokasága. Mikor végzősként elköszöntünk, mindenki elhozta a kedvenc versét (vagyis az egyiket), az enyém talán a Zöldarany-erdő volt. Azt mondta nekünk, ez lett az útravalónk általa:
"őrizzétek meg a fészek-meleget". Már akkor tudtuk, hogy ez valami rejtélyes, nagy dolog, én biztosan tudtam - szerintem azért a többiek is. Csupa érzékeny, jóérzésű fiatal, aki akkor indult neki a bizonyos nagybetűsnek. 

Most itt vagyok, majdnem 33 évesen, hihetetlenül öregen. Ki tudja még, meddig. Őrzöm a fészek-meleget. Egyre kevesebb helyen látom. A kölkök segítenek, bennük alapszinten megvan, őrizniök se kell még. 

Eszembe jutott valamiért, tán azért, hogy ma legyen miről írni.

2017. január 20., péntek

Rendetlen vagy...?

Dávid kiakadt azon, hogy mennyire fel tudom magam idegesíteni a gyerekek viselkedésén az IKEA-ban. Sajnos engem már csak úgy neveltek, hogy ha két kis gyerekszék oda van készítve egy játékhoz, akkor azokat nem kellene felvenni és felborítani, odébb vinni, hasra esni benne meg ilyenek. Nem kellene a liftben ötször megnyomni azt a gombot, ami NYITJA a liftajtót, amikor arra várunk, hogy becsukódjon végre és indulhassunk vele. Hogy ha egyszer bekívánkozik valaki a bevásárlókocsiba, aztán meg többszörös rákérdezés után ki, akkor utána ne kelljen fél perc múlva megint betenni, hanem döntse el végre, hogy mit szeretne.

Nem szeretem a rendetlen viselkedést, és még inkább nem szeretem, ha ezért én vagyok letolva. Már mondtam: nálam rend van. És rend is lesz. 

Demokráciáért tessék a kedves politikusokhoz fáradni.

A kedvenc húsgombócos-barnaszószos-vörösáfonyalekváros-sültkrumplis ételből meg alig ettem, mert élppen jól voltam lakva a dél után elfogyasztott pizzától (a cégnél találkozó volt). Most falnám szívesen, de már csak a saját sütésű kakaóscsigák vannak kézközelben. Legközelebb viszek ételhordó dobozt :)

Kölcsön

Nem tudom, ki adna kölcsön idegennek nagyobb összeget. Én ma megtettem, és érdekel majd a folytatás. Furcsa dolgokkal kísérletezem, meglátjuk mi sül ki belőle.

Jelenleg Dotti tudja a legelszántabban mondani a családban, hogy "nem". Kell szereznem neki egy robogót, bár arra is azt mondaná, hogy nem. A "kérsz cukrot" kérdésre is azt mondja - csak utána a kezével mutatja, hogy dehogynem, oda bele a tenyerébe. 

Panni a legokosabb itt a környéken.

1) Reggelinél ránéz a tányéromra: ne egyél annyit, Enka.

2) Este: kellene a "sárga állat" - direkt nem mondjuk ki, hogy egér, mert Dotti azzal szeretne aludni, erre Panni: "itt van a sárga állat" - és előhúzza az egeret a legváratlanabb zsebből. 

3) Dotti valamiért nyavalyog vacsoránál, nem értjük. Panni: "azért nyavalyog, mert szívószálat szeretne" - ugyanis Panni azzal kortyolja a levest, Dotti nem is kérte korábban. Megyek szívószálat keríteni. Nem találom, hívom Dávidot, ketten keressük, nem találjuk. "Majd én megmutatom, hol van a szívószál, tessék!" - mondja Panni, és megmutatja, és ott van (és nem ő rakta oda, hanem mi).

Szóval le vannak osztva a kártyák rendesen.

És kaptam ma iker-csokisszilvákat. Nyamm.

2017. január 19., csütörtök

Költözni, de hova

Sopronnak elérhető távolságra kell lennie, az tuti. Hogy melyik oldal, az nem tisztázott. Vétel vagy albérlet, ki tudja. Két gyerekszobát szeretnék a kettőnek, elkél majd... a játékok mennyiségét nézve már most is. Dotti se sokáig bírja már, elég autoriter személyiség, nem árt majd, ha megvan a maga helye.

Nekem leginkább az a sorrend tetszene, hogy Dávid talál munkát, én találok helyet, és már itt se vagyunk. De nem biztos, hogy ilyen egyszerűen fog menni a dolog.

2017. január 17., kedd

No ilyenkor nem kéne enni

De fogok, mert éhesen lefeküdni rossz. Nem lehet jól aludni, nekem Dotti amúgy is ébresztgető tényező, nem kell még egy faktor.

Egész jól halad az új rendszer - Dávid fürdet, közös vacsora, hamarabb-lefektetés. Nyolc a határidő, annál hamarabbra azért nem tenném.

Éééééhesss...

2017. január 16., hétfő

Olvastam valamit

Olyanokat olvasok, hogy emberek szenvednek. Ezen-azon, de szenvednek.

És annyira jó, hogy én meg nem. Csak másoknak nem jó, hogy én meg nem, mert ettől lelkifurdalásosak lesznek, meg kissebségi-komplexusosak, meg talán - mert ilyen is van - irigyek.Mert nekem jó. Csudajó. Senkivel nem cserélnék.

Hát akkor csak ide írom be, szépen csöndben, nem ragasztom ki nagyplakátra, nem teszem be a Facebookra. Nem osztom meg, hogy ne fájjon. Újságcikket sem írok róla, pedig a magam stílusával írhatnék, lenne, aki olvassa. Nem is tudom igazán, miért nem írok. Talán mert fájna. Nem nekem.

Most Dotti-dolgok jönnek, akit nem érdekel, ugorja át szépen.

Visszafelé számoltam a mesepalacsinta-készítés közben, hogy mennyi másodpercet kell még a megfordítás előtt várni. Mindenki a konyhában, hol máshol - 20 perccel a munkába indulásom előtt. Tíz, kilenc, nyolc, hééééééét.... haaaaat

És ekkor Dotti megszólal, hogy: ÖT.

WTFWTFWFTTFWFTWWFTWFT????

Véletlen, hát persze.

De az nem véletlen, hogy mikor Dávid épp lesikálni készül a kandallóüveg-tisztítóval a kályhaüveget, Dotti kinyitva a szeresszekrényt, és azt a sprayt viszi oda. Jó megfigyelő ő is, mint Panni. És szavas... lassan elvesztem a számolási fonalat.

Ajándékbeszerzés van épp. Meg torta... kell egy torta. Egyet meg én sütök. Az kettő. Csak elég lesz... vagy süssek kettőt? Lehet. Majd megeszem.

Alakul

Két meghívottnak a leginkább Panni által kézileg elkészített születésnapi meghívó át lett adva. Nagy rajongások közepette a meghívottak részéről, mert ugyancsak pofásra sikeredett a dolog. Pannival jó alkotni, a keze egyre ügyesebb, a lelkesedése határtalan. Már várom, hogy hova költözünk és mi mindent kell majd megvalósítanunk az új szobájában (ami remélhetőleg csak és kizárólag az övé lesz, nem afféle gyerekszoba).

Dávid nyaka nem javul, holnap hülye időben rendel az orvos. Holnap kezdjük remélhetőleg az új rutint, miszerint ő lelép, én meg a magam tempójában hajtom a kölköket végig a délelőttön (ebbe bele kell férnie tornának, reggelinek, szokásos felöltözésnek, kézművel alkotásnak és esetleg némi kimenetelnek is a szabadba).

Meglátjuk. A háztartásvezetés 2.0 is holnap startol. Hű, mennyi mindent szeretnénk egyszerre.

2017. január 15., vasárnap

Zenede lesz

... holnap, az év első zenedéje, mert múltkor nem jött el senki.

Tettem szép, kidobott fenyőkről lenyisszantott ágakat az ajtókra meg az ablakokra most éjjel. Hópelyhek is kerültek föléjük, most már csak némi műhó-vatta meg aranyozott tobozok, fahéjrudak hiányoznak. Decemberben túl nagy volt a hajtás, de azért még két hónapig tél lesz.

Megint elég késő lett... a fene. De legalább képben vagyok ingatlanügyben :)

2017. január 13., péntek

A vicces figurák

A kis másodikosok, akikhez már több mint egy éve járok péntekente segíteni-korrepetálni, ma egészen viccesre vették a figurát. Az egyik megfogta a kezem és miközben a másik kezével majdnem megérintett, többször megkérdezte, hogy ő akkor most hozzám ér-e? Mondtam, hogy persze, ez nem jött össze :P

A másik a tenyeremet vette a kezébe és az ujjával körkörös mozdulatokat írt le rajta, miközben megkérdezte, mi a kedvenc ételem. Mondtam a makarónit (azt megértik), erre azt mondta, hogy akkor most szagoljam meg a tenyeremet, és mikor az orromhoz emeltem, kicsit ráütött. Ez volt a poén, csak szólok.

A harmadik német szójátékokat mondott, mint pl.

Ananas - deine Hose ist nass (ananász - nedves a gatyád),
Tomate - deine Mutter ist eine Kakerlake - paradicsom - anyád egy csótány.

Még gyakorolnom kell, hogy a 8-9 évesek humorát értsem.

Ezenkívül a szünetben szkanderoztunk is, négyen nem tudták lenyomni a karom - harmatgyengék??

Dávidnak valami valahol beakadt a nyakánál, alig tudja elforgatni. Volt orvosnál, megröntgenezték, majd hétfőn tudunk meg többet, addig valamilyen gyógyszereket szed rá.


Nehéz hamar ágyba kerülni

Most akkor vagy valami _nem_ lesz kész, vagy én _leszek_ teljesen kész előbb-utóbb, ha nem tanulok meg időben lefeküdni. Holnap iskola, tanítás. Meglátjuk, mennyire hiányoztunk egymásnak az osztàllyal :)

2017. január 12., csütörtök

Kellemesen

Tegnap volt Gabi, nagyon jó volt, hogy jött. Hozott finom rágcsát tunkolósokkal, nyamm. Meg gyerekruhákat, Panni a virágos sárga ruhára azonnal rávetette magát, mikor ma fölfedezték a kupacot. Dottinak a pöttyös piros felső kellett nagyon (annyirabnem meglepő, háthiszen a neve is DOTT-i). Gabival jót ettünk, jót ittunk, és egy jót vízipipáztunk is, kellemesen. Dotti csak egyszer sírt föl éjjel ezalatt, rendes volt tőle.

Ma végre sikerült kellemesen megszakadni a munkában is, már nagyon hiányoltam az életérzést. Nem vagyok hozzászokva a munkamentes hetekhez, azért minden szépsége mellett mégis megterhelő volt a "szabadság". Én gürizni szeretek, megszakadni valamiben, vagy beleszakadni, valahogy így. Kellemesen.

Holnap is egyedüllét vár még odabent, aztán péntek 13-án tanítás.
Ujjal pötyögni a Lenovon vonaton ülve macerás, nem győzöm kijavítani az elgépeléseket.

Szervezni kell azt a szülinapot, kell valahonnan egy gyerekkonyha-csap. Meg meghívókat gyártani Pannival, saját (négy)kezűleg.

2017. január 10., kedd

Emberek, tapasztalatok


Bolhapiac, vasárnap délelőtt. Dávid mutat egy török úriembert, vett tőle szép ház alakú teáskannákat. Megköszöntem törökül, meglepődött, hogy én most akkor török vagyok? Hehe, még mit nem. Ezek szerint hiteles a kiejtésem, nem ez az első eset. Nagyon szimpatikus úriember volt ettől teljesen függetlenül is, Dávidnak hosszan ecsetelte, hogy a hun Attila közös ősünk, csak sajnos sok magyart nem is érdekli a saját történelme. Szürkéskék szeme volt és fehérebb bőre, nem a tipikus mezei bajszos-barna török külsőre sem, amilyen százával jön szembe ezen a környéken.

Hétfő, munkahely. Kolleginától frissen megérkezve hallom, hogy valamit el kell hozatni majd, rákérdezek, hogy ésca másik árut nem? Kiderült, hogy tévedtem,ca másik árut nem annál a beszállítónál rendel tük meg, kollegina kissé bosszús lesz tréfásan, "teljesen összezavarsz itt engem" - mondja, és rákoppint a kezemre tréfásan, hogy azért érezzem. Hozzáteszi, hogy bocs, megy tovább.

Kedd, vonaton. Mellettem török öltözékű, törökös arcú, hófehér bőrű, gyönyörű nő beszélget egy nekem háttal ülő hölggyel. Kezében fehér bőrű, kékszemű, pàr hónapos csecsemő. Tökéletes kiejtéssel, hibátlan osztráksággal beszél. Ha újságíró lennék, megszólítottam volna, kerekedett volna belőle egy integrációdicsérő nyálas cikk, fotókkal.

Csak én nem vagyok hajlandó integrálódni, pedig rajtam nem is látszik.

2017. január 9., hétfő

Házratásvezetés

Nagyon sok dolog van egy háztartásban, összeszedni is sok. Mi most mégis ezt tesszük, és szépen beosztjuk, hogy ki mit mikor végez el. És szépen eb is tartjuk, arra valók a szabályok, főleg a magunk által hozottak. Elég volt Mocsokföldből meg Rendetlenfalvából. A kölköket már sikerül szoktatni, Panni nagyon ügyes, Dotti is tehetséges.

Első idei munkanap kipipálva. Nem volt olyan fárasztó, mint amilyennek vártam. Majd holnap pótolódik biztos.

Kértem Dávidot ma főzés közben, hogy tegye el az _általa_ kukából behozott fém rudakat, mert Dotti már a kezébe meg a szájába veszi őket, és ezt mégse kéne. Sokszor kértem, szépen, de az volt a válasz, hogy ő dolgozik (mellesleg a laptopján bizbaszolt valamit, de nem pénzért dolgozott, hanem csak úgy magának rendezgetett valamit, amúgy urasan) . A fülét is befogta. Még figyelmeztettem, hogy ne akarja, hogy nagyjelenetet rendezzek, de kiprovokálta. Repültek a fémrudak az íróasztalára, pár dolog leesett. Utána még jó sokszor elismételtem a lányok füle hallatára, hogy az apjuk micsoda. Nem tűr nyomdafestéket, mindenkinek a fantáziájára bízom. Ennyit Dávidról.

Rend lesz, megmondtam, kitakarítom a rendetlenséget.

2017. január 8., vasárnap

Akkora hóesés, mint állat

Erre richtig, hogy ma nem mentünk ki. Bolhapiacon voltunk, ettük a tegnapi ebédet, haladtunk a házimunkával (eltűntek a ruhahegyek - mindenhonnan!), átjöttek Koriék, király. De kint nem voltunk. Majd holnap. Mielőtt elmegyek, megsétáltatom a jónépet, veszünk nekem föl pénzt a bankban meg vonatjegyet, pont jó a program.

Rég voltam, dolgozni, és négy kemény nap vár, mert a kollégák fele már megint lelép pár napra Németországba tanfolyásra. Előtte meg kihagytam ezt a három hetet. Remek. Mehetek a rollerral a hóban oda-vissza, ha bírja. Ha nem bírja, majd tolom. Kesztyűm van, kabátom van, nagy baj nem lesz.

A zenede is elmaradt, senki nem tudott / akart jönni. Lehet, hogy nem is baj.

Ma jó

Ma, avagy inkább tegnap, naszóval 7-én szombaton jó. 

Délelőtt közös tízórai, mert elúszott a reggel. Kellemes vásárlás a Trödlernél, az a kedvenc lomisunk, lomok leadása szintén megtörtént (azokat kukáztam pár napja többek között). Vásárlás profin, ebéd: pizza lazán. 

Délután kellemes szabadulás az aprónéptől és hipertempóban kelkáposztafőzelék és csőben sült fasírt, valamint gofri készítése (Panni kívánsága volt). Gofrizás négyesben, friss, ropogós, nem egészséges, tojunk rá. Fürdetés, gyerekekbe Kisvakond nézése közben dupla adag kelkáposztafőzelék belapátolása, sikerrel. Akinek nem eszik a gyereke, nem árt kipróbálni, működik, nálunk gyerekként is működött - most a túloldalról is letesztelődött a dolog. De ezt úgyis biztosan mindenki tudta már. 

Gyors lefektetés, és egyszeri 5 perces Dotti-szopat, ezentúl viszont édeni nyugalom. No, most nincs mire panaszkodnom, ilyen is kell. Holnap tán bolhapiac. 

Panni ma épp bilit kínálgatott a mellen függő Dottinak, mondtam neki, hogy a húgának épp más elfoglaltsága van. A nagyobbik megfigyelte a történést, majd közölte, hogy "igen, mell... mellfoglaltsága van" - ez tetszett.

Dotti néha úgy tesz, mint aki nagyon okosan tud beszélni, rámnézett tegnap is a kádban és olyasmit mondott, hogy "Anyáááádaaat". No erre néztünk egyet Pannival, aki aztán mondta, hogy "Azt régebben úgy mondtad... úgy mondtad, hogy Nyuska." Stimmel. 

Kigondoltam, hogy könyvet fogok írni, de ez titok. És minden részlete is, persze. Majd szólok, ha kész.

Nem tudom, Dáviddal meddig maradunk együtt, ő azt mondta, lélekben arra készül, hogy egyedül fog élni. Nos, jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás.

2017. január 6., péntek

Éjjeli szívások

Tegnap Panni aludt délután, este Dottival együtt én fektettem le a nagy ágyba. Mikor Dávid hazaért, ki szeretett volna engem vinni kettőjük közül, Pannitól nehéz volt szabadulni, fölébredt, ki akart jönni. Dávid átvitte a saját alvóhelyére, de nem akart elaludni. Bementem, hogy na, majd fogom a kezét, amíg elalszik. Csak nyammogott, vakarászott, vacakolt, vagy 40 perc volt, míg 11-re végre elaludt. 

Ma tanultunk az esetből, NEM fektettük le Pannit délután. Fáradtan, de jókedvűen és hiszti nélkül csinálta végig a napot, le is feküdt szépen és el is aludt. Nemrég lementünk Dáviddal a pincébe levinni a ma szétszedett műfenyőt meg egy kisebb szőnyeget Budapestről, felhozni pár dolgot. Kb. 10 perc lehetett maximum. Arra értünk vissza, hogy Dotti ordít, azóta nem tudtam lefektetni, pedig kapott simogatást, mellet, ringatást. Én feladtam, most Dávidot nyúzza, már vagy 10 perce, de nagyon nem akaródzik neki az elalvás. 

Mi a francnak kell minden éjjel szívni??

2017. január 5., csütörtök

És leesett

Az első szép hó. A tél első igazi hava, és az újév első hava is egyben. Az első hó, amiben hóembert építettünk mini-kivitelben, és a lányok mini-ródlikon (ez nem szánkó, hanem valami hajlékony piros fogantyús dolog) lecsúszhattak velünk a közeli domboldalon. Panninak tetszett, Dottinak kevésbé, pedig óvatosan mentünk lefele. Ez van.

Természetesen a hazaérkezés másnapján mindkettő náthás, vagyis leginkább folyik az orruk egy kissé meg köhög is Dotti rendesen. Mi a fene van itt, hogy folyton elkapják?! Elég lenne már, így is lassan többet nyomatjuk a vitamint a kölkökbe, mint a rendes ételt.

Zenede nem lesz a hétvégén, mindenki másfele kavar, vagy vendég jön, vagy betegség van, vagy anyámkínja. Nem is baj, a mieink nincsenek meg nélküle, ők megkapják, a többi meg majd ellesz nélküle.

Tegnap éjjel, a hazaérkezés éjjelén még kimentem a kukákhoz, mert pont ma vitték el, és gondoltam, rálesek, hátha lelek valamit. Nos... leltem. A dolgok 90 %-át most is tovább fogjuk adni, de azért még így is akadt nekünk pár dolog, pl. egy ezüstös csengettyű, pont amilyenre vágytam, vagy egy benti papucs, egy szandál, egy jó citromfacsaró, ilyenek. Tiszta kincskeresés az ilyesmi, azért tetszik nagyon.

2017. január 3., kedd

XXX

Van egy öcsém, ma harminc éves. Nekem ez majdnem olyan hihetetlen, mint hogy én ár majdnem 33 éve élek. Nagyon furcsa. Baromi öregek lettünk.

Faltuk ma a langalló- és a krumpliskenyér-maradékokat. Kati tanított ma már, Pannival Dávid kiment elé és bent voltak a tanáriban. Állítólag nagyon tetszett a tanároknak, mert mosolygott. A kérdésekre nem válaszolt, nagyon helyes. Nem cirkuszi mutatvány, csak egy gyerek - az értelmesebbik fatából. Mondtam is ma, hogy vannak amolyan állat-féle gyerekek. Néhány mászik mindenhova, mint a majom, meg ordít, mint a sakál, vagy csak a labdák után rohangászik, mint a kutya - és vannak emberszabásúak, akikkel eleget törődnek. Bezony.

Megcsonkítottam az eddig növesztett körömkolosszusokat. Pár rágva lett, pár vágva- nem látszik a különbség, de a rágottaknak profibb a széle. Nem tövig hanem szépen, meg nem lehet róluk mondani, hogy foggal lettek metszve. Sajna sokkal jobban értek a művészi rágáshoz, mint a vágáshoz. Félhosszúak maradnak, az praktikus, és mutatós is.

Dávid hosszas utánajárás után ma este végül mégiscsak kicserélte a hibás foglalatot a lépcsőházvóban, tehát lesz fény zseblámpa nélkül, éljen-éljen.

Panni mondásait már papíron rögzítjük néha, több is összegyűlt ma. Dotti tökéletes magyarsággal megtanulta kiejteni a NEM szócskát, de a használata egyelőre inkább olyan, mint az a bé-betűs a fiataloknál, akiknek épp nem jut értelmesebb az eszébe. A SÜSÜ-t tiztán ejti, és nagy lelkesedéssel teszi be a helyes szavakat a dalok szövegébe, mint pl. Körté-FA..., PÁ kis aranyom PÁ..., Hull a HÓ... a kis NYÚL...a tuti befutó mégis Mary Zsuzsi --mama című opusza.

2017. január 2., hétfő

Második idei

Veszprémi szép láblógázás, még mindig.
Avagy:

tegnapi nagy elhatározásom volt, hogy én ma márpedig alkotok, ételt. Alkottam is, miután Dottit sikerült igen könnyedén alvásra bírni fél kettő tájban. Párhuzamosan készült
1) a tökfőzelék osztrák módra, kisebb módosításokkal (nuku creme fraiche, nuku agyonfűszerezés, nuku tökmagolaj, de azért mégiscsak jó lett, mert még a gyerekek unokatesója is tolta befele, értesüléseim szerint)
2) a krumplis kenyér, aminek a receptje az apróséfen leledzik, és a folyadékmennyiség kivételével tökéletes recept
3) a töki pompos, avagy a langalló, Kikitől, a recept a nosaltyn bújik és sokszoros sikere volt már

Szerencsére Dotti úgy időzítette a fölébredését, hogy a nagyja megvolt, mire rámakaszkodott.

A délután másik fele cukrászdába menetelt tartogatott.
Az odaút kissé rögös volt, szó szerint... ugyanis kiderült, hogy a veszprémi utak toldozott-foltozott textúrája nem kompatibilis a 3 és 1,5 éves szőkéink trappolásával. Ezt két, 8 perc intervallummal megszakított orbitális esés, majd az ezzel járó ordítás, sebesült térd, vérző ajak és pirosra duzzadt áll adta félreérthetetlenül a tudtunkra. Kell valami segédeszköz, kocsi, póráz, babakocsi, babapóráz, mittudomén, de ez így nem volt jó. A cukrászdában aztán a megtépázott idegekre jó hatással volt egy-két jó falat - szerintem sikerült végigkóstolni a fele süteménykínálatot. Avagy: kiskölökkel cukrászdába menni érdemes, az ő süteményének a háromnegyedét is te eszed meg, hehe.

Említésre méltó továbbá Panni mai mondása a langalló tésztájának készültekor (egy nagy 32-es tepsibe kellett laposan belenyomkodni, téglalap-alakban):
ez egy naaagy, kör alakú háromszög.

Dotti mai alkotása: mikor épp négyesben voltunk csak a Festő utcában este, bekattant neki, hogy csip-csip-csókát kell énekelni, mégpedig kb. tízszer. Nyújtotta mindig a kezét, csípett ügyesen, végig tartotta, utána lelkesen hessegetett, és persze ragyogott a szeme, ahogy mi többiek énekeltük, amit ő szeretett volna. Nagy dumagép, de azért a huszonakárhány szavas szókincsének még sok ez a mű egy csöppet.
Az esti lefektetésnél aztán hamar elaludt, picit szopkodott, és mikor elengedett, még a kezével félálomban HESSHESSHESS-ezett egy nagyot, így aludt el.

2017. január 1., vasárnap

Megint napos lesz a blog

... pont mint a csibe, az is napos, csak másképp. Igyekszem majd minden nap, vagyis MAJD minden nap írni, persze lesz olyan, hogy nem jön össze...

Boldog Új Évet, meg ilyenek. Veszprémben bújunk épp, mostanra egész jól megszoktuk a hőmérsékletet, az alvóhelyeinket, a nyüzsgést, mert abból azért jut bőven. Feltöltekezünk belőle szépen, mert ki tudja, mikor jövünk legközelebb.

Megmondtam Dávidnk, hogy minek az éve lesz 2í17, de ide nem írom ki. Titok.

A kölkök és magunk se vagyunk betegek már egy jó ideje, kb. 8-9 napja, előtte pont a magyaroknak szervezett nagybanzájra sikerült lebetegednem annyira, hogy hangom is alig volt. Szépen hozzácsapódott az időszak ahhoz a beteges részhez, amit még november közepe felé kezdtünk el egy kishányós-hasmenős csodavírussal. Annak pár nap alatt vége volt, de azt követte a hörghurutos-taknyos borzalom, ami egészen szépen ping-pongozódott sokáig,  alaposan megkeserítve a budapesti ott-tartózkodásunkat, mert Gabiékon kívül senki se merte vállalni a velünk való találkozást. Megértem, persze - de akkor se örülök neki. És most jó ideig nem is lesz több alkalom, ahogy a Wiener Neustadt-i magyarok sorsát is csak visszafogottan fogom igazgatni egy ideig - van elég dolgunk. Kezdetnek haza kellérni és rendezni sorainkat odaát. Utána Panninak lesz születésnapja, aztán Dottinak névnapja, aztán dávidnak új munkahelye, reményeim szerint. Aztán előbb-utóbbköltözni is kell, de egy farsangi és egy húsvéti bulit még utoljára elvállalok a népnek. Búcsúajándék a csoportnak, kevesen tudják... annyi lesz neki, ahogy jött, úgy vész el.

Megyek, mert a régi jó szokásunkat, hogy Dáviddal időnként rajzfilmsorozatokra vetemedünk, még megtartottuk.

A karácsony amúgy pont olyan volt, amilyennek tavaly leírtam, hogy olyan legyen. Majd megmutatom... majd.