2018. május 26., szombat

Hát ez se lesz hosszú

Nehéz ilyen későn, csöndesen gépelni. Főleg sokat.

Történnek a történések, voltunk mahálisozni Sopronban, utó-majálisozni BP-i fogorvos-látogatás után Rákosligeten, majdnem ránk dölt egy méretes faág a rákosszentmihályi játszótéren, ellenben a gyerekek életükben először láttak testközelből tűzoltóautót és faág-levágást (jelzem, én is). A fogam továbbra is le van törve, de másik négy be lett tömve, de jó. 

A gyerekeket fölvették a bánfalvi oviba Sopronban. Ma ott voltunk Gyereknapon. Remek szervezés volt, szép kivitelezés, jó helyük lesz ott.

Imádom a  kertemet, de el  vagyok csúszva az idővel. Nem baj, a szeptemberi dinnye is dinnye. Meg uborka, paradicsom, cukkini, karfiol, brokkoli, karalábé, paprika, füge, tök, krumpli, eper, málna, hagymafajták, retek, sóska, kukorica. Esetleg napraforgó, hajdina, bab és borsó. Meglátjuk, mi sikeredik. Imádom, mondom.

Epret szedni is voltunk a minap, csütörtökön. Kedvenc Jobaháza, ezúttal a tulajdonost is megismertük, egy órán át mutogatta a csodakertjét, benne a szőlőt, padlizsánt, szedret ... Dani hősiesen bírta. Az eperfeldolgozás még folyamatban van, négy kiló ment szörpnek, a gyümölcshús maradéka lekvárnak. Két kilóból likőr lesz, már nyúvad a napon, bekeverve. Egy jó adag turmixként, krémlevesként fogyott el, a lányok nyersen is rájárnak. Dani nem, de csak azért, mert még nem tud járni. De szorgosan gyakorol, a lépegetés már megy. Még kapaszkodik. Fél kézzel olykor.

Lesz még kevert lekvár (mentás, rebarbarás, ananászos stb.), holnap egy piskóta, meg eperhab, ha sikerül. Tiramisu epresen, jujj. Banános eperturmix. 16,5 kg eperről beszélünk ám. Ketten szedtük, Dáviddal, én Danistul. A felét rajtam alva töltötte, háton hordozva. A felét kézben,ölben, fűben, mikor hogy. Mostanra már mind ki van csumázva. Kb. 4-5 kiló maradhatott a hűtőben max. Annak is annyi lesz holnap.

Nincs bajom a téllel, de ilyenkor tobzódás van. Egész nyáron ez lesz. az ősz a hosszabbítás. Ez olyan dolog, ami nem gyökeredzik teljesen mélyen bennem, úgy tanulom el, szépen összecsipegetve a jót mindenhonnan. Mint a táncot is. Vagy a zenét. A tanárság, az gyökeres dolog, akkor se tudnám kiirtani, ha próbálnám. Egyre közelebb kerülök hozzá fejben, egyre távolabb a munkahelyemtől. Nem olyan már, mint rég volt. Kiaknázódott.

Dávidnak volt egy boldog próbahónapja, keserű véggel. Nm bánom nagyon, lesz jobb. Addig meg talán átveszi Danit, míg beveszem magam egyik hétköznap egy All you can eat kínaiba. Rám fér a zabbantás.

A lányok dúskálnak a jóban, meglátjuk, hogy megy majd szeptembertől. Már megvan a fondorlat a beszoktatás előttre, csak a kivitelezést kell még előadni. Panni olvas, két-három betűt össze, utána lassan hozzá a többit. Nagyon hosszú szavakat is kiolvas már, csak a kettőshangzók szegik kedvét néha. Ír is,. ez külön büszkeség, megtanulta jól fogni az íróeszközt, nagyon büszke rá. A rajzkészsége is szépen fejlődik, nagyon aranyos buborékbácsit rajzolt a falra az ágya mellé. Hopp, valójában Dotti ágya mellé, csak cserélt a két ravasz. 

Dotti útkeresőben van, nem lepne meg, ha ez hosszabban tartana nála. Most alakul ki benne, hogy Panni más, mint ő, külön utakat is választhatnak., de nagyon összetartanak. Ma egy jó ideig azért nem állt be körtáncolni, mert Panni megmakacsolta magát, "nem szeretnék". Sikerült meggyőzni a kis barnát, hogy Panni nélkül is remek mulatság lesz, ha azt a kis félelmet legyőzi és előrángatja a szíve mélyén ott rejtőző bátorságot. Előrángatta, és hatalmasat mulatott, körtáncolt, forgott, kezeket szorongatott. Panni mellettem, mosolyogva: "Most mi vagyunk a nézők!" De azért táncolt ő is, csak egyedül, és jó szorosan mellettem. Biztos, ami biztos. 

Kell Dávidnak valami okos munka, ahol nem rángatják ide-oda, hanem kiszámítható a dolog. Helyben, időben. KELL.

2018. május 4., péntek

Dani, a sportos hiper

Nagyon. Egy táblázat szerint épp 7-10 hónapos. Legalábbis az alapján, hogy felhúzza maga alá a térdét, hintázik előre-hátra, és valami kúszás-mászás-kombót hajt. Nem kúszást, és nem mászást. Mint valami kamikaze-béka, kilövi magát. Nem fejre. Rámászik a csizmára, ágyról át a székre. Persze el is fordul akármerre, kb. 1 hete. És oldalazva is tud haladni, mint a rák. Ágyra nem kerül felügyelet nélkül, de nem ám!

Ha háton van, és elkiáltom magam, hogy kilövés, akkor letámasztja a lábát a földre / a combomnak neki, ha épp láb-közelben van, és kilövi magát hátra. De ez utóbbit jó 1,5-2 hónapja gyakorolja. Már biztos nagyon unja. Csak akkor csinálja ugyanis, ha mondom a kilövést. Ha nem mondom, csak vigyorog és várja avezényszót. Jelleme van, mondom én.

Most találta meg a lábát a kezével, vígan fogdossa. Naná, hogy már bevette a szájába. Ebben halad a korával.

Az ölemben ugrál. Felfele. Mint a "Gyí-gyí-paripa" mondókáknál szokták, de ezt nem kell rázni közben, rázza magát kifele az ember öléből. Az ugrólovon megtartja magát kapaszkodva. Pár napja a beszéde is megjött a mozgásával együtt, megy a BABABAAAAA és néha az ABB-ABB. Ugyanez Mmmmm-ekkel megspékelve.

Eszik. Mit eszik, FAL. Mindent. Pizzát, makarónit, szalonnát kenyérrel, sajttal. A pempő helyett a minap épp utóbbit részesítette előnyben. Ment a kása a levesbe... fogyott a finom szalonna.
Fog nulla, de kit érdekel az, az ínyével is úgy rá tud harapni a mellemre, hogy már néznek rám furán, mit nyüszítek és vonyítok össze, miközben a gyereket szedem magamról lefele. Érti, hogy fáj; néha elfeledkezik magáról, de nem kínoz, egyből kapcsol.

A vizet még egyik se élvezte ennyire. Hasra fektetve kell betenni a kádba, de nem fekszik. Kb. három hete fölvett egy kitámasztós pózt, szinte képtelenség a hasára fektetni, mert egyből tartja magát. Tele vagyunk róla képekkel meg videókkal, mert olyan hajmeresztő dolgokat végez, hogy nem fogja elhinni nekünk, ha nagyobb lesz (és megéri).

Szombaton anyáknapi buláj. Klassz lesz. Azért Dani kezébe még nem adok ollót, se ecsetet. Épp a csócsálós résznél tart, mindent rág. Fehér csík látszik, de nem jön ki még a fog.

Este viszont küzd az alvással rendesen.Nem úgy, mint én. El is aludtam posztírás közben (persze nem a gépnél, hanem szoptatásnál, az ágyban).