2015. szeptember 29., kedd

Ja igen: ma tomboltam is

Mivel még mindig nem sikerült keresztülvinni az "ez NEM HOTEL" jellegű viselkedésminta meggyöketeztetését, miszerint amit előveszünk, el is rakjuk, romlandó ételt nem hagyunk az asztalon, levetett ruhát nem hagyunk a fürdőszobakövezeten stb., ma rendrakás közben, mivel nem az én dolgom, feldühödtem egy kissé, mérgemben pedig jól bevágtam a konyhaajtót.

Az üvege ripityára törött, rajtam egy szilánk kis sebet ejtett. Szerintem nem vészes, nem vérzik már, egy ideget kicsit felsértett, ennyi. 

Nem hagyom, hogy ilyen körülmények között tartson bárki. ÉN törekszem a jobbra, akár Dávid mellett találom meg, akár máshol. Bennem még van kurázsi.

Ez milyen már?!

Dávid most megy be negyedszerre a munkaügyi központhoz, mert mindig elfelejt megkérdezni valamit, ami fontos. Ez még semmi.

De hogy az AMS-es úriember azon mondatára, miszerint az, aki hozzájuk fordul, mindenképp dolgozni szeretne, nem tud annyit válaszolni, hogy este hétkor egy , az otthonától másfél órányi útra levő munkahelyet nem tud bevállalni, mert két kisgyerek van otthon, és a családjára is gondolni kell... Ezt nem fogom fel. Hogy értem nem áll ki, azt megszoktam, sose védett meg, szerencsére nem is szorulok rá. De hogy egy vadidegennek annyit ne tudjon megmondani, hogy fontos neki a családja... Pfff. Leírta magát előttem megint. Ez nem intelligencia, hanem egyszerűen helyes értékrend kérdése. Kurázsi nuku. Ebben a családban nemhiába én vagyok a családfő. Én még tudom, hogy mi számít nekem, és merre visz az utam. Tudtam mindig is. Ennyit a híres nemi szerepekről. Mily szerencse, hogy Európában élünk. 

Nagylevegő meg a szőke költemények

Szerencsére Dávidnál az önmarcangoló skizoid állapot nem tartós jelenség, és amíg meg tudom állni, hogy engem is magával rantson, addig túlélhető a dolog. Mindig van valaki, akinek a nyugalma erőt ad és mintát, hogy hogyan lehet kezelni. Ettől függetlenül az idegeim igencsak kemény nyújtópróbának vannak ilyenkor kitéve, és tán az olvasók idegzetére sem hatnak túl pozitíve az efféle kétségbeesett búvalbélelt posztok.

Éppen ezért üdítőleg fog hatni, ha hajnali fél háromkor (kezdés) idepöttyentek pár szösszenetet az immár húszhónapos, cserfes és mindentakarnok-szőkénktől, akiben vidám költőkedv veszett el és tör fel minduntalan a felszínre. A teljesség igénye nélkül ezekkel boldogít minket mostanság kicsi Panni:

1) mellsz: a mell főnév igévé avanzsálódott változata, ő szokta nekem mondani, de már van mivel visszavágnom, mert költöttem neki ilyet: Kicsi Panni, reggel kelsz, és utána máris mellsz. Igaz is, mert ez az első dolga, amikor apja karján vagy lábalva megjelenik a kinti kanapé mellett, ahol alszom.

2) Makanoko: ezt a remek japán hangzású nevet ő találta ki, anno okozott is némi fejtörést, hogy mire mondja. Nos, a megfejtés: Bakó Manó. Annyiszor mondtam neki ezt a mondókát körömvágáskor, hogy csinált belőle egy ilyet. Mikor jön elő? Természetesen akkor, valahányszor a mezítelen harci praclit (=jobb láb) kivadássza az ülőkéjéből és a legravaszabb mosoly kíséretében az étkezőasztalra helyezi. Ugyanis mással eddig nem sikerült rávenni, hogy ne tegye a lábát az asztalra, csak azzal, hogy "jön a Bakó Manó", avagy lenyisszantom a lábkörmét rögvest, amint lábat látok  asztalon. Úgyhogy be is szokta húzni egyből a helyére, amint az ujjammal mutatom neki, higy NYISSSZ. De ez a Makanoko... Mesesorozat lesz ebből, Makanoko kalandjai, most komolyan.

3) Csiki-csóki, bakcsóki, komááám: ez a remek a Csip-csip-csóka pannisodott változata. Rengetegszer mondja napközben, teljesen random élethelyzetekben. Hogy a (k)vakvarjúcska hogy lett bakcsóki, örök rejtély marad.

4) Dibb-dobb, dokkadokk: ez is egy Panni-zsenge, eredete tökéletesen ismeretlen, de ritmusos, és rímel. Dobbantani szokott a lábával hozzá. A dolog pikantériája, hogy én csak a zöngétlen verziót mondtam neki (de azt legalább jó sokszor), hogy TiPP, ToPP. Szóvalhogy zöngésít, rímet keres, koreografál hozzá. Fura egy leány.

5) Lucita: ezt a testvérének találta ki. Sose mondtunk ilyet előtte, eszünkbe nem jutna így hívni a frissenszületettet. Dóra Dóri, Dorka, Dórka, Dotti, Luca, ez rendben is volna. Node Luci, és főleg Lucita???

6) Mondókák: azt gyanítom erősen egy ideje, hogy palira vesz a lány, mert egy csomó mondókát tud, de nem mondja magától őket, csak ha elkezdem és itt-ott megállok a mondókázásban, szünetet tartva. Panni a szünetek többségét (80%-ban) az odaillő szóval tölti ki. Ezeket minimum keni-vágja (a teljesség igénye nélkül): ecc-pecc, ekete-pekete, cirmos cica haj, csigabiga gyereki, hintapalinta (ennek az belső két sora kívülről megy segítség nélkül), esik az eső-hajlik a vessző, búj búj zöld ág, kis kece lányom, fújja a szél a fákat, sétálunk-sétálunk, aki nem lép egyszerre, nyuszi ül a fűben, mit játsszunk lányok, jár az óra, este van már nyolc óra, zsipp-zsupp (ez is megy kívülről), zimmelzumm, csipcsip csóka, lógalába lóga, kerekecske-gombocska (hosszú verzió), kiskacsa fürdik stb. stb., no meg jó hosszú dalokból is tud, mint a Mikóházi nagyharang Kikikiki utáni része, vagy a Süsü intrója illetve a Pancsoló kislány dala.

7) Utolsónak hagytam a Gyígyí paripa kezdetű furaságot, ott ugyanis folyamatos átköltések zajlanak.
Ilyenek: Gyígyí pajipa, ketten ukkun (?) egyója, hárman meg a csikója/csikónak, úgy megyünk a vacsoja / szobába / vásájolni. 

Itt tartunk. 

2015. szeptember 28., hétfő

No ez kevésbé jó

Dávid eddig korrekt főnöke ma közölte a frankót, hogy Dávidot nem igazán tudja visszavenni 40 órás heti munkaidőben. Igazából, ahogy én értettem, mivel az oroszok befagyasztották az únióval közös projektjeiket, a cég már pár embert ki is rugdosott, és Dávid örülhet, ha heti 3 órában ott dolgozhat.

Nemrég ment el a munkaügyi központba megtudakolni a lehetőségeket. Érdekes hónapoknak nézünk elébe.

Update: több mint érdekes hónapoknak nézünk elébe. Mivel Dávid kutyaszorítóba került a helyzet által, úgy tesz, ahogy az egyszeri kutya is tenne: támad. És mivel épp én vagyok a közelben, hát engem támad. Mondtam is neki, hogy számomra teljesen érthertetlen, hogy ilyen körülmények között miért próbál engem maga ellen uszítani azzal, hogy "és ha nem úgy cselekszem, ahogy neked megfelel, akkor ki marad a lakásban és ki tehet ki kit?", meg hogy " majd akkor végzem el a házimunkát, ha te is azt csinálod, amit akarsz meg én is azt csinálom, amit akarok", meg hogy "a házimunkák elvégzése grammra pontosan ki van osztva", meg hogy " ha én akarom, akkor összeveszünk, például azzal, hogy ignorállak", meg hogy "valami értelmes kérdésed nincs" és persze a gyöngyszem, hogy "a házi hárpia ezeket akarja tudni". 

Én pedig végig próbálok nyugodt maradni és nem reagálni a pszichopata megnyilvánulásokra, mert csak ártok a lányoknak és magamnak, meg persze a kettőnk kapcsolatának is, de azért ilyenkor nagyban reménykedem, hogy se Panni, se Dotti nem örököl ilyen életidegen, önpusztító hangulatingadozásokat, mert ez beteg dolog, és kezelni kéne. Meg már nem lep, azon túlestem február végén, de nem örülök egy kicsit se. És a legfőbb baj, hogy nem tudom, mit tehetnék, hogy ez ne kövtkezzen be, hogy ne forduljon ellenem és ezáltal a saját családja ellen. Mire jó, hogy össze akar velem veszni? Miért nem szeretné, hogy közösen találjunk megoldást?

Azt is kérdezte, hogy szerintem mennyi jogom van beleszólni abba, amit csinálni fog. Szerintem sok, de ez a gyerekek eltartása miatt van. Le is írom, hogy a fenti (szerintem egytől egyig puffogó és provokjatív) mndatoknak mina háttere:

1) senki nem tesz ki senkit a lakásból, jogilag nem is lehet, erkölcsileh végképp nem... És ami " nekem megfelel": havi 1000-1200 euróhavi fizetés hazaadása, hogy meg tudjunk itt élni

2) házimunka: ketten osztottuk be, hogy ki mit akar elvégeuni, és kompromisszumokkal természetesen mindketten azt csinálunk, amit akarunk

3) nincs kiosztva grammra pontosan, igazából nekem több jut, de én vállaltam így

4) miért kellene összeveszni, 3s miért kéri ki a véleményemet, aki ignorálni akarja?

5) azt kérdeztem, hogy mi van akkor, havalaki nem vállalja a munkaügyi kp. által felajánlott munkát, ill. hogy a munkavégzés helye mennyire van meghatározva

6) erre sajnos nem találok szavakat...

2015. szeptember 27., vasárnap

A folytatás

Mert naná, hogy van folytatás, ha a kölkök hagyják. A kultúrmappával szerettem volna haladni, de Dávid megint valami update-et telepített a gépére, ami miatt nem kompatibilisek a korábban létrehozott fájlok a mostani rendszerrel, az én gépem pedig nagyon szerencsétlen helyen van, a hálószoba megközelíthetetlen sarkában, nem férek hozzá. Marad hát a pötyögés a Lenovon. Pffff.

Szóvalhogy dolgozni fogok legkésőbb novembertől heti pár órában, az tuti. Remek lesz. És még remekebb lesz áprilistól, akkor megyek vissza reményeim szerint. Dávid pedig másfél évet lesz itthon, ha meg nem gondoljuk magunkat. Hogy Panni mikor megy óvodába, azt nem tudom, mert tartok tőle, hogy nem élvezné a farkastörvényeket. Most a börzén, ahonnan egy nagy zacskó ruhsval tértem haza, ott volt a kicsit idősebb Katka, a vendéglátónk két és fél éves kislánya. Panni, mikor ő elvett tőle valamit, csak sírt és rohant hozzám vagy engem hívott. Meg kell értetnem vele, hogy ez így nem megy és a jólneveltségnek is vannak határai. Talán ha picit idősebb lesz, taníthatok neki pár trükköt, hogy megvédje magát és kiálljon magáért. Az élet nem fogja megtanítani, legalábbis nem gyerekkorában. Tudom,  mert ilyen voltam. Pedig azt reméltem, ő vadabb és bátrabb lesz nálam, az is... De csak itthon. Pech. Tudom, hogy ha nem neveltem volna ilyen kötődőre, már talpraesettebb lenne. Így lesz egy plusz körünk, de ennyit vállalok is. Kíváncsi leszek, hogy ezek után Dotti hogy alakul majd. Ő egyelőre még nyugodtabb a korábbi Panninál is.

Dávid meg én szerintem jól vesszük az akadályokat, a szerencsénknek köszönhetően kipihentebb vagyok, mint anno Panninál voltam. Ez remélhetőleg már csak jobb lesz. Figyelek arra, hogy jusson elég élvezet az életünkbe. Mit mondok majd a dokinak, ha rákérdezva hathetes böjtre? Talán azt, hogy eddig csak önként vállalt böjtöket voltam hajlandó végigcsinálni. Egy életünk van, legalább élvezzük, nemdebár?

Míg a főnök távol lesz, szerintem tán elnézek egy régi kedves ismerősünkhöz, akivel anno olyan jó kis karaoke-bulikat csináltunk Neustadtban. Az emberke vett egy saját bárt és karaoke-esteket tart, ha jók az értesüléseim. Egyszer odaenne a fene, megnézném azt a helyet.

Most megyek, kiszipkázom a kisebbik kisasszony orrát, hogy ne csak az élvezetről szóljon az egész. Bár attól meg ő fog jobban szenvedni, hiába hasznos.

Jó megint ilyen sokat írni. Felüdít, hiányzotz. Most a munkám hiányzik. Viszont egy kis Róma még be is figyelhetne az őszi szünetben, ha Dotti útlevele időben megérkezne. Ha. Ha-ha.

Felpörgetve, felpörögve

Azonkívül, hogy van egy totyogós, értelmes szőkénk, aki lefekvéskor elköszön (sorrendben) a testvérétől, aztán tőlem, aztán még valamilyen tárgyaktól a szobában, meg egy egyhetetaknyos barnánk, aki az orrszívózáson és a hasfájásán kívül mindent kiválóan tűr (még a nővére folytonos öleléseit, puszilgatásait és egyéb közeledéseit is), azért egyéb, elég fontos történések is vannak. Íme:

1) Gabiékkal okt. 2-4-e között leszerveztünk egy találkát, Baden egyik csinos házában fogunk megszállni. Kirrály. Ahogy az is kirrály, hogy sikerült lealkudni 47+10 eurót. Énvoltammm. A főnök büszke lenne rám, ha tudná, devmég nem tudja. Na majd.

2) 30-ára van időpontunk a konzulátusra, elintézendő Dotti papírjait.

3) Jóanyám épp Krakkót kukkantja meg ezen a hétvégén, Dávidnak énekkari fellépése van ma délelőtt, én pedig elmegyek a cserebere-börzére, ahol ugyan nem hinném, hogy cserélek bármit is, mert nincs mire (nem viszek semmit, csak két kölyköt, túlélőcuccot meg kukipukit, mindezt gyalog), de ott leszek, ez a lényeg. 

4) Methen (a kocsink) elkopott a bal hátsó féktárcsa, és valahogy beleállt a felnibe, ki kellcserélni. Dávid szerzett már hozzá cserealkatrészt és emelőbakot, most már csak abban kell reménykedni, hogy ha bejut a kocsi alá, akkor ki is jut alóla a saját lábán.

5) Lakás. El se hiszem, de költözünk, ha minden igaz. Még nagyon nem merem elkiabálni. Háromszobás lesz, modern konyhával, kis terasszal és minikerttel, innen két percnyire. Olcsóbb lesz annál, mint ahol most lakunk, mélygarázsos és 15 négyzetméterrel tágasabb. Csak jöjjön össze végre. Jövő hét közepén megtudjuk. A kölkök alvását pedig majd valahogy a szobákhoz igazítjuk. Panni jelenleg átalussza az éjszakákat kb. nyár közepe óta, vagy max. 1x ébred. Dotti, ha jó passzban van, lefektethető este 9-kor, van egy ébredése éjjel 3 körül és esetlegesen hajnali hat-fél hét tájában még egy. Ha nincs jó passzban, akkor fél  egy környékén van egy, félnégy-négy körül még egy, reggel 7 tájában pedig még egy. Teljesen élhető a kisasszony, csak nekem kell hosszabban fent lennem éjjel, mert pisilés, fejés, büfögtetés, evés, esetleg pelenkacsere, alsó hangon egy óra. Szerintem jól bírom. Dotti az ölemben majdnem mindig elalszik, most is ez a helyzet. Ezért tudok írni.

6) Meló. Ami Dávidot illeti, most hétfőn, azaz holnap fél 11-kor van megbeszélése a nagyfőnökkel, hogy hány órában is veszik vissza dolgozni, és milyen szakterületre. Izgalmas kérdések, reméljük a legjobbakat. Jómagam, mivel vállalom, hogy szerda esténként, mikoris Dávid fény nyolcra énekkari próbára megy és alsó hangon is kilencre ér haza, egyedül nyomom végig a hölgyekkel az esti rutint, cserébe azt kértem, hogy hadd menjek be a céghez pár órára csütörtökönként. Valamit valamiért. Mondjuk utazásonként ez 13,20 euróba fáj, ha nem veszek majd heti- vagy havibérletet, még kitalálom. Októberre nem érvényes még az alku, mert a főnök jól megérdemelt nyári szabadságát pótolja két hétig, akkor meg minek bemenni. De ha megkérnek, bemegyek persze. A honlapot kellene nyomatni, de eddig sorozatot néztünk Dáviddal (Fullmetal alchemist-et), most pedig még nincsen kialakulva a szabadidő értelmes eltöltését célzó rutin. Addig jó, hog, szerencsés esetben mindkét hölgy alszik du. fél kettő és három között. Folyt. köv., Panni fölébredt...

2015. szeptember 24., csütörtök

Helyzetjelentés: szeptember végén

Szép lassan összerázódik a négyes, és csakugyan megint hálás lehetek, hogy jót dobott a gép. Dóri összekapta magát a kezdeti súlyzuhanást követően, szopni is megtanult szépen, én fene nagy önzőségemben mégis cumisüveget is bevetek gyakorta. Az okok:
- kevesebb levegőt nyel, ezek valahogy így vannak megcsinálva
- látom, hogy mennyi fogy el, nem győzök elhűlni
- sokkal gyorsabb még a fejés idejét beleszámítva is, mint hagyni folyton a mellemen cuppogni
- a kézi fejéssel növelem a mennyiséget, most a jobb mell kb. 130-140 mililitert ad egyszerre 3-4 óra szünet után, a bal pedig kb. 70-80-at, ez naponta változik

A bal tehát lemaradt, ezért bevetem a Szőkét, ő meg nem győz ugrani.

Panni elvárásaimon felül jótestvér, ébredés után kb. ez a sorrend: "Enka?" "Mellet!" "Teccé!" Utóbbi szavával a testvért keresi, akit már ki is sajátított magának, mert így hívja: teccéjemm.

Meg hogy "ketten lányok", meg a folyamatos odabújás hozzá, simogatás,  segédkezés mindenben. Le vagyok hidalva, mondom. Panninak ezenkívül a szókincse is bámulatos, már kettesével is jönnek belőle a rövidebb kifejezések, mint " rendetrak", "ottannn" (ott van), a leghosszabb pedig a "Hinta, pajinnnta, szépenn tójja pacijjta, lökjed", de ezt sehogyse sikerül levideózni.

Dóri megfázott, valszeg Dávidtól kapta el, aki még mindig nyögi. Panni egy nap alatt túlesett rajta, én némi levendulaolaj-használat révén eddig megúsztam. A takonykór sajna leginkább a legkisebbet viseli meg, nem mintha ne lenne étvágya, vagy nyűgösködne, kritikus helyzetekben is inkább csak nyög meg morog, minthogy sírjon. Ellenben folyton taknyos, a " szívóka" sűrűn megtalálja. A szomszédok már biztos rendre azt hiszik, porszívómániás lettem.

Ja igen, most jövök a cégtől. Egyedül. Feltöltődve. )

2015. szeptember 10., csütörtök

Fejőstehén-üzemmód 2.0

Mivel a kezdeti fennakadásokon sikerült idejekorán úrrálenni, Dóri vígan és lelkesen szopik. Jómagam pedig ennek megfelelően vagyok kénytelen gondoskodni arról, hogy legyen is mit szopnia, ezért beindult a Panninál már jól bevált éjjeli üzemmód. Akárhányszor fölébred, kap tejet, mellből, ez nem nagy kunszt. UTÁNA pedig még van egy minimum fél órás kör, melynek során "Enka" hasat masszíroz, büfögtet, vécére megy, és a dolog érdemi része: tejmaradékot pumpál kis tejesflakonba (a későbbiekben ez tejeszacskóval fog történni), kézzel utó-ürít, legalább 2,5 dl vizet vagy egyéb folyadékot magába dönt, hűtőbe pakol (fagyasztás is lesz majd). Ez jelenleg inkább kétszer, mint egyszer vagy háromszor, Dóri nagyon jó alvó, de nem száradhat ki.

A tejmennyiség lassan növekszik, egy mell 3-4 óra pihentető nyugalom után 70-80 ml-t termel, de munkásabb esetben (napközben, alvás nélkül) ez sajna még 40 ml-re csökken. A kézi fejés sokat segít, a dinnye és a sör is jó barátok. Dóri eddig kétszer hányt tejet, az elmúlt 2 napban.

Panni remek testvér, nem akarja meginni a tejet, csak a mell kell neki igen gyakran. Szépen tandem-szopnak, már van pár bevett pozitúra, de nem egyszerű a dolog. Panni odaviszi a cumisüveget, a pelenkát, megsimogatja a huga fejét, megfogja a kezét, ha egy kis nyöszörgés is van, máris szól nekem, hogy "Teccé... Sziijá" avagy hogy a testvér sír. Befoghatom a lepcsest, mert büdös nagy mázlim van megint. Ha nem akarnám ezeket az éjjeli egyórás ébrenléteket, nem feltétlenül lenne muszáj, de így paradox módon "nyugodtabban alszom" a biztosított tejmennyiség miatt. Rémlik, hogy Panninál lefejtem 250 ml-t is egy nemhasznált mellből, 50-100-at egy használtból,cez lenneca kitűzött cél. Tény, hogy akkor még hosszabban tudtam nbapközben pihenni. Meglátjuk. Képek hamarost...

És persze a pörgés ellenére hiányzik a korábbi életem, a munkám, ami megvár, ahogy a főnök mondta. Az id döcög, még csak másfél hete vagyok itthon. A főnökkel telefonon tartjuk a kapcsolatot, az emailekre napi rálátásom van, jelenleg ennyit tehetek. Kell a másik világ, hogy lelkesen tudjak helytállni az egyikben. Kíváncsi vagyok, lesz-e gyászos nap idén, mert 2014-ben volt. 

2015. szeptember 8., kedd

Jóanyám itt, alakuló helyzet

Jóanyám pénteken érkezett hozzánk, azóta takarít, rendez, gerekfelvigyáz, aludni küld, nagyon jól jön most a segítség, de ideje nekünk is megemberelni magunkat. A gyerek már nem kap több kiegészítő táplálékot, mert csak a hasa fáj tőle, mint kiderült. Fázós kisember, a keze-lába hideg, a takarót és a bebugyolálást szívesen veszi, a penkacsere nem a kedvence, de egy ideje mukkja nincs. Ma lett először megfürdetve, nem volt ellenére, bár én nem voltam jelen.

Laila még csütörtökön lemérte, akkor már 3,175 kg volt, most a hétfői kontrollvizsgálaton 3,43 kg lett, úgy, hogy akkor kakilt, a mérés után pedig szopott, magyarán van egy 3,5 kg-s csecsemőnk, aki ma hivatalosan is megkapta a Dóra Luca nevet.

Itt szuszog mellettem, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott moncsicsi. Lassan megkedvelem, ha tartja ezt a természetét...

A köldökzsinór és az első pár nap

Szerdán voltunk orvosnál, akkor még rajta volt. Keddről szerdára alig aludtam valamit, ő is nagyon keveset. Hangosan sírt, elutasította a mellet. Nem igazán tetszik a dolog, szerdán egész nap nyugodt volt kb., a doktornő aggódik a súlycsökkenése miatt. Tény, hog, éjjel egy nagy rakás mekóniumot nyomorgattam ki belőle. Tényleg nagyon sokat, két részletben, a második alkalommal Dávid is jelen volt. Csak az első éjjel aludtunk bent, utána kiköltöztem vele, így csak felbőgi Pannit, semmi értelme, az ágy úgyis "beesős" (mivel a négyoldalú rácsos ágyának csak három oldalát akartuk felszerelni, az alja nem stabil, bedőlt). Szerdán Hipp Pre Combiotikkal és tőlem kinyomorgatott tejadaggal tápláltuk, hogy erőre kapjon. Szerdáról csütörtökre már többet tudtam aludni, két-két és fél órás ütemezésben.

A köldökzsinór sokkal hamarabb kiszáradt (legalábbis érzésem szerint), mint Panninál. Ha nem tévedek, csütörtökről péntekre virradó hajnalon, négy óra tájban esett le: miközben átpelenkáztam, elfordult balra, és csak lestem a gyér világításban, hogy nahát, a zsinór vége ottmaradt, a gyerek nem. Király, hogy szabadon lehet mozgatni, szerintem neki sem tetszett a zacskós felállás.

Így

Most épp 03:38 van, öt-hatperces "fájásokkal"... A fura, hogy a fájások nem fájnak. Némelyik kifejezetten kellemes... Totál abszurd érzés. Röhögünk, poénkodunk, néha közlöm a többiekkel, hogy ez épp egy fájás, csak hogy tudják ők is. Furafurafura.


6:51: a népek már megint lefeküdtek aludni ötkor. 3-4 perces fájások vannak, ezek már picit jobban fájnak. Még mindig csordogál a víz, mennyit pisilt bent ez a kölök?!
Pannit viszont ezek szerint sikerül megvárni.
Arra gondoltam, nem is olyan rossz ez az augusztus 31-ei nap, végülis majd valami ovis meg sulis beiratások múlnak rajta. Remélem, jó értelemben.
Kafa kis szülés ez, Dáviddal már hülyültünk, csacsáztunk... Jobb program, mint hittem. Ééés újabb fájás.

7:18: Panni fölkelt, a medence felfújva, vízzel feltöltés következik.

9:13: fájdalmas fájások, de nem túl gyakoriak, az intenzitásuk is inkább változó. Próbálok kitolni vele, de folyton visszacsusszan, ez megy egy órája.

9:41: Laila megnézte, hogy mi a helyzet. Azért nem tudom kitolni, mert még mindig nem tűnt el a méhszáj. Mintha egy túl szűk szájú zacskó visszatartaná a fejet... Laila segíteni fog visszatömködni a "zacskót", fájásonként.

10:08: zacskó visszatömködve, most már csak kitolok vele... Még nincs kint a feje.

10:13: jó nagy nyögések kíséretében kitoltam vele, egyetlen fájás alatt, az egész csecsemőt. Barna, hangos, nem magzatmázas. Lány.

10:20: placenta egyben kitolva, Panninak nem tetszik a helyzet, hogy a friss újszülött a mellemre került. Szopik, Panni folyamatosan azt hajtogatja, " NEM, NEM!". Azért visszatolni nem fogjuk miatta.

11:00: nem szakadtam, nem kell varrni, elmentem zuhanyozni, készül a placentasózás, töltődnek a hivatalos papírok.

Hát valahogy így esett a nagy eset. Hogy pont azt az öt percet nem sikerült fölvenni a kamerával, mikor kitoltam vele, nagyon fáj, remélem, megbocsájtja nekünk, ha nagyobb lesz. Most is könnybe lábad a szemem, miközben ezt írom... Rohadt életbe. Dávid szerint legközelebb profit kell fogadnom, ha ez ennyire fontos. Meglesz.