2012. szeptember 14., péntek

Fegyelem magasfokon

Fegyelemre márpedig szükség van. Főleg arra, hogy én fegyelmezzem magam. Például: nem rázzuk a csípőnket a vonaton, nem verjük hangos lábbal a tamtamot a fülünkben visító zenére. Nem bámulunk meg szemérmetlenül másokat.

Nem küldjük el a fenébe a ránk frászt hozó email szerzőjét, hanem akkurátusan, szépen elmagyarázzuk neki, hogy biza tévedés van, és nem részünrkől.

Ha a főnökhöz jön egy vendégakárki, szépen mosolygunk. Nem agyalunk azon, hogy pár perc, és véget érne a munkaidő, mehetnénk haza... ezek meg odakünn dumálnak kedélyesen, ahogy osztrákéknál szokás. 

És főleg nem akadunk ki az alábbi mondatokon (elhangzott kevéssel dél után, mikoris elég kérdő szemeket meresztettem a vendég palira, aki a kezembe nyomott egy rakat pénzt):

"Frau fragt nicht. Frau nimmt das Geld entgegen. (főnök pedig:) Und frau geht in die Küche, und macht zwei Kaffees."

Lássuk magyarul (a frau nem hiába kisbetűs ám, ezt itt tényleg így kell írni is, érteni is):

"Nő nem kérdez. Nő elfogadja a pénzt. Aztán nő kimegy a konyhába, és főz két kávét."

Hozzá kedélyes nevetés.

...


Nos, ha ez az osztrák humor, akkor jelentem, nem kérek belőle. Itt jött aztán a fegyelem a képbe. Egy mosoly, szépen ki a konyhába, pénzt a pultra (miafene ez a pénz??!!), kávégépet izzít. Kapszula bent ragad a kávégépben, kiskanállal öt percig kávéautomatát cseszköd-baszkod   macerál, nagy nehezen kiküzdi a kapszulát. Megcsinálja a két kávét, tej, cukor, tálca, kiviszi, leteszi szépen, mosoly. Nem, nem önti a nyakukba, nem szabad. N-i, nyughass. N-i bemegy, számlákat ír. Kint duma. Bent N-i-t eszi szép lassan az indulat. Na, most kéne felállni, kilibbenni, közölni, hogy fraunak lejárni munkaidő, menni vásárolni, meg terhesvizsgálatra nőgyógyászhoz. Persze csak poénból, hogy rájuk jöjjön a frász. Magyar frau tudni érteni humor, hát osztrák mann mennyire érteni?

De nem, nem. Nyugalom van. Pedig már az ideg rágcsálja belülről az embert, hogy koccan a foga, fázik. De nem, nem fázunk, nyugalom van. Ja, ki kell menni még fotózgatni? Perszehogy, frau tudni nyomkodni fényképezőgép gombja, az nem nehéz.

Na, elment a pali, főnök nem venni észre semmit. N-i nem néz a főnökre, mert a végén még szemmel verés lesz. Fegyelem, kérem, fegyelem. No, akkor mehetnénk haza? Neeeem. Árajánlat kell, ízibe'. Legyen. Frau kicsit gyorsabban gépelni, mint főnök. Ja, hogy kép is kell az árajánlathoz, ohó? Hát akkor megszerkesztjük, avagy a főnök szerkeszti, mert megtanítottuk a múltkor, s most kifejezetten ő akarja. Ám legyen. Ha frau átmegy tanár-frauba, akkor édes az öröm. Itt nincs mann, nincs frau. Itt tanárság van.

Főnökmann bénáz. Képet akar szerkeszteni Word-dokumentumból, hogy azt tovább-szerkeszthesse pdf-be (????). Na, akkor megállunk szépen. Fegyelem van, nyugalom van. Szépen elmagyarázzuk a főnöknek, hogy az internet nem egyenlő a Word-del. Hogy a Paint-re semmi szükség, ha pdf-et csinálunk. Hogy a képszerkesztéshez viszont nem a Word-öt piszkáljuk, arra ott van a Paint. OTT. Ott, na, Start menü. STARRRRTTT menü! Bal lent, az az. Szépen csinálunk képet, beillesztjük, elmentjük. Nem bmp-ben, jpegben! Na, elmentettük. No, akkor megcsinálta a főnök? Hát, erre azt mondja, hogy rám büszke, de ő sose fogja tudni nélkülem megcsinálni.

Tudom, tudod, mindenki tudja - fegyelem van. De van, amikor nincs. Fél kettőkor egy önbizalomhiányos főnök egy nem túl szép frau-viccelődés után még nekem is sok. Mondom neki, akkor most radikális módszerhez folyamodunk, bocsásson meg - és szépen kitörlöm két gombnyomással az eddig (15-20 perig!!) szerkesztett egy szál szép képet. Mondom, akkor most megcsinálja újra, segítség nélkül.

Fegyelemnek márpedig lenni kell. Főnök pedig, láss csodát, belátja. Elkezdi. Kicsit bénáz, kicsit súgunk. Megleli a megoldást, megcsinálja. Lassan, bizonytalanul, de megcsinálja. Na, most már jó? Háát... Na, nekem nincs hát. Mondom: töröljem még egyszer, megnézzük újra?

Igen. Sőőőt. A főnök maga törli, amit az imént összehozott. Megint elkezdi, ezúttal majdnem tökéletesen végigcsinálja. Egyszer kell felszisszennem, és ennyi. Na, kész. KÉSZ? Igen, kész.

No, fegyelemnek lenni kell.

Mint utóbb kiderült, a pénzt - olyan 35 eurót - a vendégpali nekem adta, a kávéért, meg a kókuszgolyóért. Azért az egyért, amiben a mag volt. Ő kapta ki az egyetlen, magos-cseresznyéset, amit két napja csináltam. Frau szereti a meglepetéseket, sikerült is okozni ezek szerint. A pénzt a főnök behozza a konyháról, hogy az az enyém. Mondom: nem. Nem fogadom el. Fegyelem van, és kész.

3 megjegyzés:

Ben Dash írta...

Én a helyedben valószínűleg két dolgot tettem volna:

1, egy bazinagy WAAS?!-szal válaszoltam volna a kedves osztrák akárkinek, aki nem átallott húzni az idődet és még pofátlan is. Mit képzel az ilyen, meg satöbbi.

2, Ha már úgy alakult, hogy 35 eurót a kezedbe nyom, és "viccesen" (erős idézőjelben) mondja a monológját, hát akkor nyeld le a pénzt a mérgeddel együtt. Mondjuk nők esetében ez nem biztos, hogy jó módszer, én mint férfi valszeg simán megtehettem volna, hogy HAHAAA kiáltással zsebretolom a lóvét bájos mosollyal, és főzök nekik két nyamvadt kávét meg elé tolom a kókuszgolyót.

Aztán hogy én vagyok megvezetve/kihasználva, vagy ő a hülye hogy 35 eurót fizet neked egy kávéért meg egy kókuszgolyóért, azt már eldöntheti akárki. Persze nem mintha ilyesmi történne velem, ha én lennék kint.

+1 a főnökös tanítós módszer miatt, hadd tanulja csak a fesz-fegyelmet.

Névtelen írta...

Tudtam!! Tudtam!! Kíváncsi vagyok, mennyi idő még, de vissza fogsz kanyarodni a tanításhoz. Hiába, aki paedagogosznak született... anyósod

Névtelen írta...

brrr, ez az osztrak humor tenyleg nem a legviccesebb fajta... akkor mar inkabb a koreai, de bovebbet nem tudok irni, mert meg nem ertem.... :D
Cili

Megjegyzés küldése