2019. február 21., csütörtök

A szükséges plusz- egy kis pozitív bejegyzés

Ez most kérem, Panni és a hamburgerzsömle esete Limara alapján.

Van nekem egy nagyon jó kis hamburgerzsömle-receptem, Limarétól. Aki nem tudja, kicsoda Limara, sürgősen hozza be a lemaradását, különben számtalan finomságról marad le.

Ez itt Limara hamburgerzsömle-receptje:
http://www.limarapeksege.hu/2009/06/hamburgerzsemle.html

Ez meg az, amit minden 3-4. napon sütünk itthon.



Eddig jó.

Icipicit módosítok csak a recepten: nekem nem kellenek a csemeteszájakhoz hatalmas zsemle-bucik. Viszont sokan vagyunk, ezért a kisebből több jó dolog. És nem 9, hanem 10-12 zsömlécskét szoktam gyúrni belőle. Szoktunk, pardon. Ha épp van időm.

És a lekenést is szeretik ám csinálni a csemeték. Mind a három. Szilikonecset, felvert tojás, nem nagy ördöngősség.

A minap megint csináltam. Épp 11 zsömlécske lett belőle. Panni meg középfülgyulladással a második héten van itthon (avagy miért ne halogassuk az antibiotikum-kúrát, ha az orvos azt javasolja, ugye, Dávid?). Megneszelte, jött is egyből, hogy ő is szeretne kenni. Mondom, jó, de ebből galiba lesz, mert Panni a szimmetria híve, ezek a zsömlék meg 11-en vannak. Nem fogja tudni rendesen felezni.

Elkezdte nekem magyarázni, hogy akkor én ezt kenjem le, te meg azt kend le, Enka. Nem igazodtam el rajta, amúgy is Danit tartogatva a kezemben, volt épp más dolgom is. Panninak a kezébe adtam a tojásos szilikon-ecsetet, hogy rajta, mutassa meg, majd lekövetem.

Megmutatta.
Nekem meg leesett az állam.
Nem egyszerű ám a Szőke agyajárása.

Íme, a zsömlék elrendezése.


Panni pedig így kente le őket:

1.  2.  3.

És meghagyta nekem a fehéren maradtakat.
Szerintem nagyon jó matekos a lány. És nagyon szimmetria-kedvelő.

Tetszik nekem. :)
No igen, aztán Dani is be szeretett volna szállni a zsömle-kenésbe, ami megint megbolygatta a dolgokat, de miért legyen egyszerű az élet, nem?

Jövő hét szombaton hatalmas farsang. 35-40 gyerek, szülők, kis terem. Enyém az egész csapat, három órára. Megint megmutathatom, mit tudok. És meg is fogom mutatni.És hallgatni fognak rám, és működni fog, pont úgy, ahogy elterveztem. És szuper lesz, mint mindig. Csak még eggyel jobb.

Mindig jobb még eggyel.

Legalább ez.

2019. február 17., vasárnap

Tikk-takk

Még pár nap, és kegyesebb lesz a bacilusfertő.

Még pár hét, és túl leszünk a nagy farsangi bulin. Tán egy pályázaton is.

Még pár hónap, és Dani mehet is a bölcsibe.

Én dolgozni.

Tudja a fene, hova. De dolgozni. Akkor lesz megint sok-sok pénz. Kuporgatás, gyűjtögetés... elköltözés.

Még pár év, és nagyot nézek majd, hogy volt mindehhez türelmem, energiám. Vagy lesz még több.

Advent van. Az egész mostani életem egy szép (?), hosszú advent. 

Várom a karácsonyt. 

Addig írom a meséimet, a kis színdarabokat. És azértis betanítom a két lányomnak, hiába kapálóznak Vekerdyk meg egyéb emberek a tanítás ellen. Jé, betűznek. Jé, olvasnak. Jé, mindjárt gyorsabban számolnak, mint én. Jé, mindjárt meglesz a negyedik fellépésük színészként. Verses mesejátékot mondva. Amit én írtam. Jé,, mindjárt illusztrátorai lesznek a könyveknek, amiket kiadatunk. Ha kiadatunk. De kiadatunk. Olyan könyveknek, amikben a nyelvezet nem túl gügyögi. Olyan szófordulatok vannak benne, mint "móresre tanít", "nem teszi zsebre", "felkopik az álla". De már értik és mondják.

Szárnyalnak, és észre sem veszik.

"Enka, én mindenkit végigkérdeztem az óvodában, és azt mondták, hogy ők mind tudnak olvasni."

Persze, a kis Jázmin meg három és fél méteres, mert azt mondta. Nem baj, visszanézve majd meglátják, hogy páratlan gyerekkoruk volt. Remélem, így látják majd.

Dáviddal kapcsolatban feladtam. Magamra és a gyerekekre koncentrálok és okosodom. Nem érint meg már. 

Én megyek előre, mint az üstökös. Szép röppálya. Csak épp fölfelé. Elfelé. Másfelé.

Tikk.

Takk.

Teljél csak.