2013. augusztus 29., csütörtök

Szerdán blogszünet, csütörtökön megváltjuk magunkat

Szerda este olyan hatásosan összevesztünk Dáviddal, hogy egy csomó ideig elaludni sem tudtam. Meg persze azért sem, mert alaposan felpörgette az agyamat egy ilyen agyament játék ni:

http://games.arantius.com/game.53.bubble+shooter.html

Csak az kezdjen el ilyesmivel vacakolni, aki úgy érzi, semmi hasznosabbra nem tudja már fordítani a tengernyi idejét.

Node lényeg a lényeg, csütörtök reggel Dáviddal szépen helyretettük a dolgokat némi pihentető (nekem ötórás, tehát annyira mégsem pihentető) alvás után, megreggeliztünk közösen, én megfőztem az ebédet (reggel bizony, krumplifőzeléket sajtos mustáros mango-currys pulykamellekkel, nagyon finom lett, jajj), majd elindultunk dolgozni. A kulcsomat meg jól itthonfelejtettem, mert miért is ne. Sokkal jobb, mintha útközben hagytam volna el valahol.

A megállapodás lényege annyi (egyszerű, csak fájdalmas), hogy amíg a napi ránkeső házimunka nincs elvégezve, addig be se szabad kapcsolni a számítógépet, égető helyzetben ott van Dávid mobilja, azon is van internet. Ma volt az első próbanapja a rendszer bvezetésének, és valóban, volt vasalva, ruhaleszedve, főzve, szemétlevíve. Haladás van, vagy csak az újdonság varázsa?

Ki tudja, holnap ugyanis újra lelépünk Magyarhonba, ezúttal Pestre, barátozni.
Jó lesz. Ági meg holnap utazik Barcelonába pár napra. Remélem, nyáriasabb időt kap, mint mi itt, mert én nagyon szeretem az esőt, de ezzel nem sokan vannak így.

2013. augusztus 27., kedd

Kedves kedd

Jóval kedvesebb, mint a tegnapi nap. Ági is kedvesebb volt, a főnök ma bent volt az irodában, ergo ő is kedves volt (bár még nem írt nyelvvizsgatesztet, azt majd holnap), meg persze én is az voltam. Holnap is az leszek. Mondjuk én kb. mindig az vagyok, ha nincs egyéb okom másnak lenni, de holnap szerintem kapnak tőlem karamellás italt a népek. Csak hozzávalókat kell szerválni, meg időt. Max. máskor, de kapnak, annyi bizonyos.

A tojásos nokedli kééééész, mert időben nekiálltam főzni, úgy, hogy Dávid énekkari próba örve alatt nem is volt itthon 10-ig. És én mégis nekiálltam, olyan lett a végeredmény, mint a képeken, tessék rám büszkének lenni.

Csak a maradékok eltüntetésében nem igazán jeleskedünk: még mindig van a sült sertéshsból, a rizsből, a marhahús-kockákból... holnap még egy saláta is készül. Vagy kettő, vagy három. Rettenetesen sok kaja van itthon.

2013. augusztus 26., hétfő

Fene a későségbe

Megint mindjárt éjfél. Az ebéd fele kész, a hűtőből kikderült több kilónyi alighasznált ételmaradék. A biokukát nagyban gazdagítottuk. Sajnos.

A Lidl újabban csak hétig van nyitva, ippeghogy be tudtunk vásárolni. Már csak azért is, mert ezúttal biciklivel mentünk (!!!). Dávidnak reggel nem indult be az autó, és most is igen érdekes állapotban leledzik.

Áginak ma nagyon hétfő volt, nagyokat harapott. Csakhogy rajtam nincs fogás, az a helyzet. Ellenben a harapás még nekem is tud fájni.

Esik eső, karikára. Most esősebb hét lesz, hála a jó égnek, meg a naaaagy felhőgomolyagoknak. Mindenki szidja, mint a bokrot - én ünnepelve köszöntöm az őszt és annak minden előszelét. Kezdődik az új évszak, bizony.

Ami nem fér a fejembe: egy kellemes vásárlásélményért minek hazudni? Ér az annyit? Főleg, hogy utólag meg is tudjam az igazat... pfff.

Mérsékelt haladás

Ellenben kint esik, és egész pofásra sikerült átrendezni a nappali egy részét.

Dávid halad a projektmunkával... szépen, ahogy a csillag megy az égen.

2013. augusztus 25., vasárnap

Nagy zabbantás és KO

Valahogy olyat álmodtam, hogy a ternitzi SoMaban vagyunk Dáviddal. Ezt el is mondtam neki, mikor kora reggel (10 óra tájban) kipattant a szemem. El is mentünk a SoMaba, mert, mint tudjuk, az álmok valóra válthatóak. És az álmommal ellentétben még kaptunk is ezt-azt. Hazafelé aztán valami kacér kedvünk kerekedett kipróbálni egy újabb fajta kínai éttermet Neunkirchenben (Dávid ebben a városban dolgozott sokáig, mint targoncás - igaz, az a város legszéálén volt, ez meg beljebb).

Bévetődtünk és némi magyarázkodást követően kiderült, hogy ez egy All_you_can_eat-jelleggel működő vendéglátóipari egység. Az ember fizet 7,90 urót, meg hozzá az italfogyasztást, és szépen kerekre zabbantja magát. Volt kétféle leves, vagy 4-5 féle hús, plusz halfélék, sushi, maki, mindenféle kínai készételek, szószok, látványkonyha helyi sütögetéssel, desszertnek gyümölcsök, sütemények, még fagyik is! Dávid utóbbiból persze repetázott, pedig előtte két órán át fltuk a jót - derekasan megküzdve a fejenként 3-4 tányér eltüntetendővel.

Az egyik bénázásunkkor (nem tudtuk, hogy a köretet hozzá kell-e szedni a tányéron a nyers húshoz, mielőtt a szakácsnak odaadjuk sütésre) a pincér srác kedvesen megjegyezte, hogy lehet nyugodtan magyarul is. Utána nekem tűnt föl, hogy az egyik pincérlánynak kissé kilóg a dialektusa, úgy kb. ötven méterre - mint utóbb kiderült, ő is magyar volt, meg még valami szemüveges pincérlány is. Ezenkívül, ha nem lett volna elég a pozitív meglepetésekből, összefutottam volt integrációs kolléganőmmel, Natalyaval, aki a férjével, meg valami baráti társasággal állított be a helyre, mikor már a desszertnél tartottunk.

Ezek után én szépen hazavezettem (Dávid egy igen tömény és extraédes kínai pálinka elfogyasztása miatt akadályoztatva volt némileg) magunkat, itthon pedig lelkesen eldőltünk, mint két zsák. Meg is néztünk egy Atlantis-rajzfilmet egyből, ahogy az a jól megtömött zsákokhoz illik. Dávidot valamikor este nyolc óra előtt elkapta a "csináljunk-már-valami-hasznosat"-életérzés, helyrerittyentette a nappali nagy részét. Utána némi N-i-féle segítséggel a konyhát is. Még a parketta megcsutakolására is jutott energiánk, utóbbi már este 10 után... érti a fene.

Most egy ideje ketten a két monitor (pardon, HÁROM, mert Dávid dupla monitort néz) előtt nyúvadunk, és épp arra próbálunk magyarázatot találni, hogyan kapható Magyarországon franciaágy újonnan, extra kívánságok kivitelezésével annyiért, mint itt Ausztriában a használt és igényeinknek is csak félig-meddig megfelelő fekvőalkalmatosság. Válasz nemigen akad, ágy annál több. Már csak a kipróbálási lehetőséget kell valahogy letisztázni, és lesz új ágyunk, minden tekintetben ÚJ ágyunk, hehe. 

És a nagy zabbantás még az íráskedvet, meg az ahhoz társuló stílustartalmat is jelentős mértékben javítja, ahogy elnézem. Megyünk majd gyakrabban, bizony. Hízni kell... vagy nem?

2013. augusztus 23., péntek

Jó sokáig

... voltunk bent ma is, mert egyrészt a szokott őrült péntek volt, hat csomaggal, sok telefonnal, látogató ügyféllel stb., másrészt mert a főnök a hétvégére leruccan Kärntenbe, és hétfőn is ott marad, meglátogatni pár ügyfelet - zt kellett ma előkészíteni.
Ebédre meg ettünk avokádókrémes kenyeret - megint megtanulta, hogy hogy kell készíteni, kíváncsi vagyok, meddig fogok emlékezni rá ezúttal.

Hazafelé már lapos pillantásokat vetettem a vonaton - olyannyira, hogy rövid idő múlva már inkább meg se próbáltam nyitva is tartani a szemem. Idehaza meg Dáviddal megnéztem egy fél filmet 80 napról a Föld körül (gagyiii) és egy egészet Ace Ventura-ról (ultragagyi, de legalább jó).

Ezenkívül nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor elvállaltuk, hogy a vonyarcvashegyi Brezovich-találkozó képeit majd mi szortírozzuk, meg föltöltjük a netre - ma csak az 3 órámba került, amíg helyes irányba lforgattam az összes képet. Most jön majd a csoportosítás kategóriákba, a szortírozás, végül a feltöltés. Nem irigylem magunkat ezért...

2013. augusztus 22., csütörtök

Méghogy meditáció

Szépen rávetődtem tegnap a nappaliban a naaagy puha matracra, és mondtam Dávidnak, hogy ha már az Indexen úgyis talált valami meditatív zenéket, akkor tegyen be szépen valamit. Betette a zenét... aztán 11 után fölnyalábolta az álomittas N-it a matracról, és szépen betette az ágyba.

Na ennyit a meditációról.

Dávidnak holnap vizsga, tessék szurkolászni neki.

Ági meg lassan visszaszokik a régi kerékvágásba, ma mondjuk fél öt utánig kellett maradnia, dehát van ilyen sűrű nap is.

Hűl az idő, közelít az ősz. Én meg az ágy felé közelítek bőszen... és nem vagyok én lázgörbe, hogy soha el ne érjem... még akkor sem, ha a számítógép az előbb önkényesen lekapcsolta magát, a blogolás kellős közepén. Mégis megmaradt minden bejegyzés. Tiszta szerencse. Ahogy a tegnap a mödlingi pályaudvaron talált öteurós is, meg a ma a mödlingi pályaudvaron talált két szép darab hajgumi. Csupa szerencse van itt.

2013. augusztus 20., kedd

20-a, avagy séta erre-arra

Jó lett volna előre lecsekkolni az orvos rendelési idejét, mielőtt útra kelek a mai napon, de valahogy természetesnek tűnt, hogy ha a múltkor szerdán délelőtt rendelt, akkor most kedden is így lesz. Volt így a fenét, de ha már Mödlingbe evett a fene, maradtam is ott, nem szretek plusz 2 órákat utazni a semmiért, van ott úgyis templom, múzeum, Beethoven-ház, meg az irodában hűtőszekrény, amiben a HIV-elleni oltóanyag ellehet, amíg mászkálok. Még a főnökkel is sikerült összefutni az irodában, együtt ebédeltünk. Ma találkozott hosszú szünet után az egyik lányával, kíváncsi vagyok, mi süét ki ebből a találkából...

Dáviddal meg egy órán át autókat nézegettünk egy zárva tartó autókereskedésben, melyik forma tetszik, melyik szín, milyen legyen elöl, hátul, felül... komolyan úgy mustráljuk a verdákat, mint zsűri a szépségverseny-jelölteket.

Holnap lesz Ági hosszú szünet után először megint, mehetek be koránra, ugyebár (nálam van kulcs, nála meg momentán nincs, mert aki szabadságra megy, az mindig szépen leadja a kulcsot, hogy el ne keveredjen). Kissé rettegek, mert ilyenkor mindig ezeregy dologról kiderül, hogy nem is úgy van, ha úgy van, akkor az nem jó, ha mégis jó, akkorsem jó, stb. stb.

Remélhetőleg három nap elég lesz, hogy stabilizálódjék a benti állapot.

A főnök meg túlontúl rég írt dolgozatot, mindig csak ígérgetem neki. Na majd... tán ezen a héten tehetek is ellene.

2013. augusztus 19., hétfő

Szabadnap? Nemszabad!

Nem való nekem az ilyesmi, itthon tespedni. Ma és holnap elvben az iroda környéke felé se kéne nézni, mivel az otthoniak jól megérdemelt szabadságukat töltik, ergo alig lenne munka. Viszont még pénteken elő kellett volna készítenem egy szállítólevelet, meg egy DPD-s fecnit egy igen-igen sűűűűrgős szállítmánynak, mert Gyulán nem tudnak kutterezni, ha egyszer eltört a kutterkés. És hát, csak kellett VOLNA, mert Gabiék jöttek elém a munkahelyemre, volt némi bútorturkálás, némi traccsparti, aztán némi bosszankodás egy enyves kezek által elemelt fekete kis vitrin fölött, de az előkészítés valamiképpen elmaradt. Node mire nem jó egy ilyen hétfő, ha úgy sincs mit tenni? Szépen bementem, előkészítettem a papírokat, átvettem pár csomagot, megnéztem pár emailt, és nagyjából két óra elteltével, mint aki jól végezte dolgát, el is indultam haza, hogy valahogy majd csak ellógom a nap hátralevő részét. Na, ekkor hívott fel a főnök, hogy hogy vagyok, hol vagyok, nincs-e kedvem neki segíteni az irodában ezt-azt. Dehonnem. Szépen vissza az irodába.

Úgy néz ki, magyar ember nem pihen, akkor sem, ha 19-e van és augusztus. Még egy fél négyes csomag is érkezett, azt is meg kellett várni.

Bánja a fne, legalább nem kell annyit lecsúsztatni a túlóráimból, és nem kell egy egész drága szabadnapot áldozni erre a teljesen fölösleges hétfőre. Ezenkívül kaptam finom mangót - életemben először ettem. Ez nagyjából harminc évesen nem kis teljesítmény a jóléti társadalom, meg a 21. század tükrében, dehát papaya-t például még mindig nem ettem. Se csillaggyülölcsöt. Van mit pótolni, kérem...

Dávid meg az autó-témán duzzog. Annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha kettőnknek veszünk kocsit, akkor nem árt, ha kettőnknek tetszik. Az alak, a hossz, a teljesítmény, a fogyasztott üzemanyag milyensége esetében egész rugalmas tudok lenni - node legalább a szín hadd legyen olyan, ami nekem is tetszik. Amúgy is kezd teljesen elegem lenni ebből a témából. Hamarosan Jordániába megyünk, holnap oltatás lesz - ezek a fontos dolgok, nem az, hogy DECEMBERBEN milyen autót veszünk.

2013. augusztus 18., vasárnap

Barkácsolda

Felkerült a helyére a tükör még tegnap, a kalaptartós ruhafogas-jellegű izé pedig ma. Vakolás is volt hozzá, fúrás is.  Ezenkívül a konyhai romok is el lettek takarítva nagyjából, Dávid pedig beüzemelt nekem egy mini számítógépasztalt. Holnaptól onnan fogok blogolni is... megpróbálom elhagyni ezt a "laptopozzunk az ágyon"-jellegű szokást. 

A betegség múlóban, talán a csaknem 12 órás alvás teszi. Kell az az alvás, ha nincs rendben az egészség.
Kell most is... nem is váratom meg.

2013. augusztus 17., szombat

Kihagyásos

Kimaradt a csütörtök, kimaradt a péntek is, most szombat délelőtt van és nem vagyok biztos benne, hogy este is fogok blogolni. Gabiék vannak itt, hárman - esténként jobb dolgunk is van, minthogy leüljünk egy-egy számítógép elé... tegnap este például "Én még soha nem"-eztünk. Ez egy lánybúcsús játék alapvetően, de remekül adaptálható bármilyen társaságba, akik egy kicsit is ismerik egymást - vagy akik jobban szeretnék egymást megismerni.
 
Ami a hörghurutot illeti, fura dolgokat csinál - csütörtökön teljes mértékben eltűnt gyakorlatilag, de péntekre jött egy taknyos-megfázásos változat, és ez most is tart még. A hörgőim remekül vannak, de az orrom piros, mint a Paprikajancsié. Ellenben ééééééhes vagyok - ez csak jót jelenthet.
 
Tény, hogy a pihenéssel inkább csehül állunk, mint jól, talán emiatt is gyógyulunk olyan nehezen (Dávid tegnap még rosszabbul volt, mint tegnapelőtt - nem aludt jól szerda éjjel). Este 11-kor még készült a vadas... de ettől aztán mindenki megnyalja mind a tíz ujját!
 
Elvben hétfőn és kedden nem kéne menni nekem dolgozni, de gyakorlatilag be fogok menni, mert nem sikerült mindent előkészíteni, amit kellett volna. Szedától pedig végre jön Ági is vissza - nem kell annyira korán kelni.
 
Valahogy így... most meg megyek Ricsit pesztrálni egy kicsit.

2013. augusztus 14., szerda

Nem ma

... fogok meggyógyulni.

... mentünk karaoke-zni (az előbbi okból kifolyólag).

... írok eszméleten részletességgel az elmúlt napokról.

... érkeztek ide Gabiék (de holnap jönnek ám).

... születik a legizgalmasabb blogbejegyzés.

2013. augusztus 13., kedd

Mint püpos gyerek a prés alatt

... alakul a btegség. Belőlem kifele, mármint. 

Most néztünk Macskarisztokratákat, akárhogy veszem is, nagy kedvenc marad.

Amilyen ügyes vagyok, bent hagytam ma mindkét köhögés elleni szirupomat az irodában. De még a zacskómat is sikrült zűaz ételhordó alkalmatosságokkal együtt fenthagyni a vonaton. Szerencsére Dáviddalé visszamentünk az állomásra, és a vonat még nem gurult ki. Három ételhordó megmentve.

Étel nem került bele eddig, holnap lehet, hogy valami maradékot kell vinnem.
Vagy tojást, szalámit... gyorsan megvan a saját készítésű ebéd is.

Gabiék jönnek hozzánk hárman, pár napra... és még egy felet se takarítottunk. Ciki, nem?

2013. augusztus 12., hétfő

Mégsem ma

Hörghurutra való tekintettel a részletes beszámoló elmarad. Szép kint az idő, most sétáltunk egyet... egy kanada búvik a sütőben.

Jó ez a nap, csak köhögés nélkül még jobb lenne.

2013. augusztus 11., vasárnap

Holonap részletesebben

Hazaértünk egy hiperintenzív hétvégéből, tele élménnyel, étellel, egy adag fáradtsággal és két adag megfázással, egyelőre. Reméljük, lesz, ami ebből nem lesz olyan maradandó.

Most nagyon kívánkozunk az ágyba, de holnap azért be fogok számolni az egészről, utazási élményekkel, emberekkel, mindennel együtt.

Néha azonban a testnek több, ami a szellemnek / léleknek kevesebb...

2013. augusztus 9., péntek

Szép adag bejegyzés maradt ki

Az úgy volt, hogy szerdán karaoke, csütörtök-pénteken meg üzleti utazás, így aztán elég nehézkesen megy a blogolás. Az idő többségében meleg volt, az utak hosszúak (főleg, ha nekem kell vezetni...), Timi nyert pzsgőt és aludtam szerdáról csütörtökre 2,5 órát. Talán ennek köszönhetem, hogy a mobiltelefonomat még csütörtökön elkevertem valamerre, aznap délután még megvolt... talán majd mglesz.

A hrnyóimnak nem sokáig örülhettem, mivel ketten akkor lettek lepkák, mikor épp nem tartózkodtam a lakásban (de le lettek fotózva, nagy-nagy szrencsémre), hárman pedig bebábozódtak, mire ma hazaestem. Ki is vittem őket a szabadba, némi zöldbe, nehogy akkor keljenek ki, mikor épp Vonyarc táján tartózkodom a hétvégén a Brezovich-találka alkalmából. Nem baj, lesz még valami állatom, annyi biztos. Ezek pedig mind bábok lettek, és biztos mindegyiknek szép hosszú lepkeélete lesz. És kész.

Sikerült beadatni két hepatitis elleni oltást a háromból, a maradék 21-én lsz aktuális. Több alvás talán azért rámférne, mert kaparász a torkom, pedig nem kéne. Ráadásul a nap is megkapott utazás meg vezetés közben, úgy kell nekem, ha nem kenem be a pofázatomat.

Valahogy így alakul ideát az élet. Ilyenkor szoktak a csillagok hullani, de épp ma leesett egy szép adag eső, így aztán esélye nincs az egszeri embernek csillaghullást sasolni a magasban... ellenben itt egy ágy, úgyhogy alvás van.

2013. augusztus 6., kedd

Ugra-bugra kedd

... ahol az ember tervez és szervez céges látogatásokat és gépes bemutatókat gondosan, szépen, egymástól elválasztva, és a végén szépen minden egybefolyik, az egymás után érkezők valójában egyszerre esnek be az ajtón, a legszebb ebédidőben, persze. A magammal vitt kaja marad a hűtőben, és én ebédelni megyek negyedmagammal, drágáért. Sertéspörköltet, és gombás levest, noha egyik sem a kedvencem (hogy szépen, finoman fogalmazzak). 

Valahogy az egész napra ez volt a jellemző. Ilyenkor kristályosodik ki egy aranyigazság (és az arany meg a kristály nagyon jól mutat ám együtt): hogy csak tervezz, szervezz - és nézd meg, mi lesz belőle. És némi humorérzéket őrizz meg, mert olyan fog történni nagy valószínűséggel, amire egyáltalán nem vártál, nem számítottál, sőt, legvadabb álmaidban sem jött elő. És a legtöbbször utólag visszanézve egész jó úgy... bár van, hogy borzalmas. És van, hogy felemelő. A legfurább az: van, hogy mind a kettő.

No, ebből sem sokat lehetett érteni, node nem is baj. Holnap szurdancs, még meg kéne néznem, hol adnak nekem oltást Mödlingben.

Megérkezett Tímea :) Ennek örömére vagy két órán át főztünk... 36 fokban, persze. Az eredmény több mint finom lett. Holnapra is marad - csak az a baj, hogy mind hétfőről, mind a mai napról maradt bent elég élelem. Konyhamalackodás lesz.

Másfél óra elég

... hogy az ember a borzalomból egy egész élhető lakást kaparjon össze. Persze csak ha másodmagával dolgozik az ügyön, és kellőképp nekidurálja magát előtte. Nekünk ezúttal sikerült.

Holnap sűrű nap lesz, ma a főnök végül be se tudott jönni, mert az ügyfél, akit Magyarországra kísért némi gépvásárlás céljából, épp jókedvében volt, és vásárolni akart máshol is.

És holnap gyön az én Timi barátnőm, ide. Nem kis örömömre :)

Ezenkívül meleg van, éhes vagyok, szomjas vagyok, álmos az nem vagyok, de holnap az leszek. Grrrr.

2013. augusztus 4., vasárnap

Miééééénk itt a tééééér - avagy egy Graz-i hétvége margójára

Dávid rég dédelgetett álma valósult meg azzal, hogy a mostani hétvégére kivett nekünk egy Mazda MX5-öt, bérlés útján. Nem olcsó mulatság, de megvenni még sokkal drágább. És mint utólag kiderült, kb. fölösleges is... de akkor lássuk a hétvégét.

Pénteken még negyed tíz után estünk haza, én az irodából, ahol eltartott a buláj egy ideig, Dávid egy népzenei koncertről. Mit is kezdjen magával két ember, a hét fáradalmain túlesve, este fél tízkor? Természetesen tervezze meg a vázlatát annak a hétvégének, amit mégiscsak a lakhelyüktől eggyel távolabb óhajtanak eltölteni. Így esett a választás Grazra. Szép hely, jó hely, Dávid még sose volt, én egyszer egy hétig. Nincs messze, levisz az autópálya is, vannak útközben kanyargós ösvények igény szerint, meg minden. 

Szépen megnéztünk pár programlehetőséget, pár helyi nevezetességet a neten, és nyugovóra tértünk, hogy akkor másnap kb. korán elindulunk.

Dávid még az éjjel meggondolta magát, hogy mégsem megy hajnalban bolhapiacra. Remek, annál hamarabb tudunk indulni, nem? 

Délben indultunk. Addig még csomagbepakolás, célállomás-nyomtatás, mosás, bevásárlás, szendvicskészítés. Valamiért ezen a hétvégén engedékenyebb kedvemben voltam, még ezt a késői indulást sem bántam nagyon, Dáviddal is csak egyszer (!) kaptam emiatt össze. A 30 faktoros napfény-elleni krém szépen megvédett minket a leégéstől, ezer hála. Csak épp a Mazda MX5 belseje lett nyakig krémes, ennek az eltüntetésével később megszenvedtünk.

Graz felé van egy hely, úgy hívják, Medve-szurdok. Az ember azt hinné pár leírás alapján, hogy kellemes kis séta, erdővel, folyóval... hát majdnem, de nem. Sziklás, kavicsos, olykor csúszós, és feltétlenül meredek. A szandálunk nem is bírta. Elébb Dávid lábáról szakadt le (egy dróttal sikerült ideiglenesen rögzíteni... de Dávid 20 percet kínlódott a drót beszerzésével), utána az enyém adta meg magát a talpa táján. Igaz, hogy volt fél-háromnegyed óra patakban-járkálás is... nem épp erre valók az olcsó szandálok, na. Ellenben ha már Medve-szurdok, akkor volt málna. Sok. Csak épp meg kellett lelni, mert elbújtak, és csak az arra érdemeseknek (= éhes természetűeknek) mutatták meg magukat. A patakparton viszont garmadával voltak, sikerült belőle több magyart is megkínálni. Többek között Dávid híres-hírhedt volt fizikaprofesszorának, Orosz tanár úrnak a testvérét és unokatestvérét is. A világ még mindig kicsi.

Mire visszaértünk az autóhoz, volt vagy fél hat, mehettünk is Grazba. Némi kavarodás után megleltük a szállást is, bejutottunk, lepakoltunk. Pár dolog nem volt épp ínyemre a szállással kapcsolatban, Dávid szerint nagyon finnyás lettem, miután a főnökkel több szállodában is sikerült megszállnunk. Szerintem csak tudatosabb. Lényeg a lényeg: este még beszabadultunk a városba, leltünk egy jobbféle pizzázót, majd rátaláltunk a Murra is, ami Graz közepe táján folyik, és nagy. Van rajta mindenféle csodadolog, villogós hajók, egyebek. Éjfélkor zuhantam az ágyba, Dávid még tévézett egy adagot... én már az igazak álmát aludtam.

A szobabéli kis kellemetlenségekért a másnapi bőséges reggeli kárpótolt minket - Dávid meg is adta a módját, mert vagy 3-4 kört is ment ételbeszerző körútra. Egy órán át csak reggeliztünk. Hehe.

Utána a szakadt szandálokkal nekiláttunk bejárni Graz városát, még egyszer, ezúttal napfényben. Azért nem mindegy a háttérvilágítás... Végig rekkenő hőség volt, legalább 36 fok, vagy még több. Néha egész mániásan kutattunk utcai kutak után. A várba siklóval mentünk föl, fent találtunk egy furulyást, aki egyszer csak némi Bach- meg Vivaldi-dalok között játszott egy Tavaszi szelet... Nagy volt az öröm, hogy megleltük egymást, mi magyarok, már megint.

Az egyik főtéri kútban találtam 10 centet, mikor már épp nekibúsultam volna, hogy ebben a városban nem fogok pénzt találni... igaz, előtte kimentettem egy darazsat meg egy katicabogarat is a fuldoklásból. Egy másik kutat Dávid megreparált, mert rosszul volt rögzítve a lefolyó... hoztuk a formánkat. Némi fagyizás után csak sikerült elindulni haza. Pár kerülővel fél nyolcra estünk be Neustadtba. A kocsi ki lett pucolva és be lett állítva egy fedett garázsba, ami nem is baj, mert este ideért egy kellemes vihar (na végre!) és most is esik épp valami.

Volt egy remek hétvégénk, és sikerült meggyőződni arról, hogy a jó autó fő előnye az ÚJSZERŰSÉG, tehát: új gumik, új szélvédő, újabb kormánymű. A többi inkább csak részletkérdés, főleg, ha hozzávesszük a kényelmetlen ülést, még kényelmetéenebb kiszállást, nehezen belátható hátsó teret, örömmel lefulladó kuplungot... de mtúl vagyunk rajta, és remek élmény volt. Az élmény számít.

2013. augusztus 2., péntek

Bulipéntek

Sűrű, vidám péntek, tele meglepetéssel. Beállított egy nagyon nem várt ügyfél, hozott egy adag bélmintát az akkor alig 10 perce elküldött csomaghoz. Vendéget kiszolgál, főnökkel telefonál, mosolyooooog, fuvaros srácot visszahív, vendég el, fuvaros srác be, csomag átcsomagol, srá el, főnök megjön, Adri (volt kolléganő) megjön. Ez kb. fél óra műve volt, sajnos hiába próbálom átadni a helyzet intenzív, ugyanakkor komikus voltát...

Utána Írisz is beesett, majd jött az eszemiszom, némi beszámoló arról, hogy ki hogy van, kivel mi van. Közben Dávid is megérkezett a hétvégére kölcsönzött Mazda MX5-tel. entek vele pár kört, készült pár dilis fénykép.

Sokáig maradtunk még utána, főleg ketten a főnökkel, volt mit megbeszélni. Most Ági megy el két hét szabadságra, nekem pedig automatikusan nyolcra kell majd bejárnom. Lesz megint sok-sok túlóra, bár a mostani havi 190-nel szerintem rekordot döntöttem (ennyi a ledolgozott óráim száma, amiatt a három hét miatt, amit a főnökúr Finnországban szíveskedett tölteni).

Okosság, hogy Dávid megjegyezze:

"Ha magaddal sem bírsz, ne kriitzálj mást. Főleg, ha nincs is mit kritizálni..."

Ööööö kész van a Rahmkoch

Most lett kész, igen. És fogalmam sioncs, hogy ehető lesz-e, vagy vacak. Utóbbi esetben, öcsém szófordulatával élve, kapja be. A Rahmkoch, igen. A Lungauer.


Ma csudafőzés volt, tegnap csudabuláj, holnap is csudabuláj. Nem unatkozunk...