2013. december 31., kedd

Szíven talál, ha lábam földig ér...

Néha a magyar dalszövegeken azért többet is dolgozhatnának ezek a bölcsész mókusok, ha már megfizetik őket. A fenti cím a Brave, avagy "Merida, a bátor" című Disney-rajzfilm dalából idézet. Engem mondjuk nem szokott szíven találni, ha földig ér a lábam. Egészen természetes jelenség szerintem, hogy nem a föld fölött 5 centivel lóg.

Ami eddig volt, avagy rövid összefoglalás, hogy legyen mire emlékezni:

20-án mentünk utoljára dolgozni. A hétvégén a lakást sikerült rendbeszedni, a főzésig nem tudtunk eljutni, de sebaj. 23-án még műfenyőt és kiságyat vadásztunk Mödlingben, 24-ére maradtak a kreatív dolgok. A karácsonyi hangulat éjjel 11 után köszöntött ránk, és még mindig nem főztünk semmit. 25-én délelőtt Dávid elment misére énekelni, én egy ideig számítógépes játékot játszottam (azt az addiktív fajtát, amit senkinek nem ajánlok). Nagy nehezen csak-csak sikerült nekiveselkedni a főzésnek, lett egy hatalmas adag franciasaláta, egy hasonlóan hatalmas adag krumplisaláta, levesnek egy irgalmatlan mennyiségű tárkonyos raguleves, főételnek Dávid csinált kukoricás főtt rizst, én meg hozzá egy őzgerincnyi tojással töltött fasírtot. Volt előételnek kaszinótojás, sonkatekercs salátaágyon, meg a maradék tekercsbe való krémek mártogatósként, répával, retekkel és újhagymával tálalva. Dávid készített egy kókusztekercset desszertnek. Ezt mind 25-én, délelőtt 11 és délután 5 óra között.

Mikor megérkeztek a vendégek (Gábor-Cili-János-Csilla-Juszti), én épp kiáztattam magamból a fáradtságot és a konyhaszagot, és csak egy bő félóra múlva tudtam csatlakozni a társulathoz. Addigra a nappali felékesült - izzókat kapott középre. Volt némi eszem-iszom, némi ajándék-osztás (csupa szépet és jót kaptunk, hadd ne kelljen elsorolni, hogy mi mindent - na jó, ízelítőül: dupla-ásványt, CD-ket, sütiket, saját készítésű szoptatós-hentergős párnát, karácsonyfadíszt, képet, gyűrűt és persze iszonyat sok babacuccot stb. stb.). Este elmentünk karaoke-zni, Stefannak volt épp születésnapja (ő a nagy magyar karaoke-barátunk). Valamikor fél háromkor kerültünk az ágyba, előtte még mindenkinek ki kellett osztani az ágyneműt, felhúzni a huzatokat, elrendezni a fekvőhelyet.

26-án igen késői kelés után bőséges reggeli következett, majd egy rövidebb sétálós-városnézős program jött, Dóm-nézéssel, Dorotheum-nézéssel, majd inkább már csak a fejünkből való kifele-nézéssel. Hazajöttünk és nem mozdultunk ki többet... helyette némi looper-es szórakozás jött gitárral, csörgődobbal és könyvolvasással, majd közös activity-féle játék nagy röhögésekkel, végül kétcsoportos asszociációs játék, vízipipázás és viszonylag korai (éjfél körüli) lefekvés. 

27-én (péntek) menetrend szerinti korai kelés következett, majd elúszásmentes indulás a Hohe Wand-ra fél tíz körül, két kocsival és ingyen. Érkezés 10-kor, séta-fotózás-bambulás-visszaséta, visszaérkezés kisebb kerülővel Dávid munkahelye felé fél kettőkor. Némi étkek elfogyasztása után útra kelt a kis csapat, és másfél napra magunkra is maradtunk. Ebből a maradék 27-e a Pitch perfect című film megnézésével és technikai kütyük (laptop, másik laptop, okostelefon és a mostani ajándék TABLET-em) nyomkodásával telt el. 

28-án délelőtt rendrakással, szellőztetéssel vegyes főzést produkáltunk. Elkészült egy második adag hatalmas franciasaláta, két krémleves (az egyik zellerből, a másik pedig meggybefőttből), egy adag krumplipüré, a lustaságom miatt sajnos csomósan, egy adag fűszeresen kisütött pulykamell-filé, ismét kaszinótojások, ismét sonkatekercsek és zöldségek, desszertnek Dávid révén egy kiadós adag kókuszgolyó. Ami nem készült el, az egy curry-s-mustáros szósz volt. A vendégek szerencsére kellőképp csúsztak, így sikerült majdnem mindennel végezni egy fél nap alatt. A második turnus (Andi, Jani, Anna, Timi és Balázs) az érkezése után szerencsés étvággyal pusztított az előételeket, most sem úsztunk meg némi ajándékozást (babacucc)... Anna kellőképp ébren tartotta a figyelmet. Este a korábbi napokkal ellentétben (10-14 fok, langyos idő, derült égbolt) feltámadt a szél, épp mikor sétálni mentünk a belvárosba. A Fő téren elfogyasztásra került pár kávé és puncs, meglátogattunk pár játszóteret, és épp elég is volt a hidegből, jöttünk haza. Itthon be kellett fejezni a szószt, Timi csomómentesre keverte a krumplipürét, terítettünk, melegítettünk és végül ettünk. Megint előkerült a vízipipa... beszélgettünk hozzá, és hogy mondjam... a szomjúság sem kapott nagy teret a lakásban. Valamikor éjjel egy után feküdtünk le, másnap fél kilenc-kilenc között keltünk fel.

29-e, avagy vasárnap kissé nehézkes nap volt,. különösen Annának - előbb az időhúzás indulás előtt, majd a kényszer-pisiltetés tette be a kiskaput (utána a játszótéren megnyugodott), végül az arab pizzáshoz is jutott a hisztiből. Dávid meg én is összekaptunk azon, hogy kelljen-e ellenőrizni a kisállatkertet vagy sem. A pizzázás után igen rövid időn belül távozott is a kiscsapat, hogy még emberi időben érjenek haza. Mi kvázi belefeküdtünk az itt hagyott lomba, és azóta nemigen pakoltunk el semmit sehova.

Ma, azaz 30-én új hét vette kezdetét. Ez volt az a nap, mikor mindketten bementünk a munkahelyünkre - én fél ötig maradtam is, noha azt hittem, előbb szabadulok... rendesen fel tud gyűlni pár nap alatt a munka. A főnök megmutatta a náluk készült karácsonyi képeket - kiderült, hogy a karácsonyfára itt pihés angyalszárnyak is kerülnek. Kaptunk Dáviddal szőlőt, finomat, édeset. A főnökkel legközelebb 14-én fogunk találkozni - szerintem el fogjuk tudni viselni egymás hiányát addig... főleg, hogy noha síszünetre megy 4-től, 7-e és 10-e között naponta telefonálni fogunk vele, ahogy mindig is tettük. Mondtam neki az általam megálmodott ötletet, hogy víztakarékos zuhanyzót kéne megpróbálni eladni Afrikába - úgy tűnik, meg fogjuk tudni valósítani. Ezt tényleg álmomban ötöltem ki, normál állapotomban azért nem jutok el idáig...

Most kész van több mint egy hét bejegyzése, én pedig egy naaaagy elégedett mosollyal rávetem magam a maradék étkekre...

2013. december 29., vasárnap

Második turnus

A bejegyzést áz ajándék Lenovoról írom. A második adag vendég idéért... Izgi.

2013. december 27., péntek

Nnnnna, behoztuk magunkat egész jól

És most már a második napja vidám vendégtársaságunk van, ezért nem is igazán érek rá blogolni közben. Történnek az izgalmak és nagyon szép és jó karácsonyunk van :) Részleteket talán holnap...

2013. december 22., vasárnap

Most már egészen szép

Nem kis munka árán, de most már ember- és vendégbarát lakásunk, hovatoivább otthonunk kezd lenni. Persze hátravan még ez-az, főleg a karácsonyi hangulatkeltő dekoráció elkészítése, és jó nagy adag ételek főzése, lefagyasztása.

Holnap lesz fa, meg kiságy. Szuperr. És noha tíz óra utánig sikerült aludni, mostanra azért el vagyok ám fáradva egy kissé.

Pár fényképet tán megérdemelne a nagyérdemű, úgyhogy holnapra az is lesz... ha közben a gonoszabbik énem nem kerekedik felül.

A négy gyertya szépen égett az arab pizza-vacsora mellé.

2013. december 21., szombat

Alakítjuk

Megjött reggel az ágy. Mi hétre vártuk, fél nyolcra ígérték, nyolcra lett itt. Fél tízkor még szereltük, nem egy engedékeny jószág, de sikerült.

Most több hely lett a hálóban, kevesebb a nappaliban, mert az eddigi ágy oda vándorolt ki kanapé-formában. Jól ki is lett proszívózva - mit ne mondjak, ráfért.

A másfél órás csúszás aztán kissé éreztette is magát a nap folyamán. Mindenekelőtt összeszedtük a postáról a régóta ott pihenő terhes-farmerokat, éééééés a LOOPER-t, ami csak egy napja volt ott... Végre. Már csak két evőeszközkészlet megérkeztére várunk.

Szépen elmentünk ezek után Ternitzbe bolhapiacot nézni (ezúttal nem volt olyan jó kedvem, mint az utolsó Neustadt-i alkalommal, meg is látszott, nem kellett semmi - Dávid is "csak" egy mobil kétégős gázrezsót szerzett be). Bolhapiac után SoMa, a kihagyhatatlan - túl sok értelmes dolgot ott se leltünk, de leadtunk egy adag ruhát.

Onnan el Gloggnitzba, a Lindtbe, az éves csokizabálásunkra. Most "csupppán" négyféle ingyen kóstolható közül lehetett csemegézni - nekem a 6. darab tájn már csömöröm is volt. Némi édesség is bekerült az autóba.

Innen én vezettem, és mivel Dávid spontán szeret közlekedni, én meg nem vagyok rutinos, eltévedtünk, kétszer. Végül csak ráálltunk a megfelelő útirányra, és egy benzinkútnál le is lettem váltva, hogy ne legyen több idegesség, és haladjunk. Pedig jól vezetek... a főnököm szerint biztosan. És amit ő mond, na az úgy is van.

Benéztünk a helyi uszodába, ami csakugyan (ugyancsak?) messze van a lakásunktól, és nem is valami hűdenagy létesítmény, de talán majd párszor kipróbálom a vizet is.

Onnan még elmentünk "fenyőt venni". Az idézőjel a szándéknak szól, ugyanis nem vettünk. Még korábban úgy olvastam, hogy a cserepes, élőfenyő-féle növény 10 napot elvan a lakásban. Itt már azt mondták, egy nap, és így sem garantált a túlélés. Fenyő-visszavétel nincs, kezdhetünk vele utána, amit akarunk - magyarán szólva nekünk kellene elültetni egy fagyos téli erdőben, miközben épp vendégeink vannak. Remek. Mellesleg kb. ugyanannyiba kerül, mint a vágott, csak épp egy nap után meg kell tőle szabadulni... és ami a legrosszabb, a mérete: egy cserepes fenyő kb. 50 centi itt, igencsak nevetségesen kicsi. Fenyőhullát én nem akartam - egyrészt hulla, másrészt lehullik, mire a második vendégturnus ideér... Nem egyszerű. Ügyhogy kompromisszumos megoldás alapján műfenyőnk lesz, és várjuk az alkalmat, hogy saját kertünk legyen, benne egy fenyővel. Amit majd méltóképp feldíszíthetünk, és akkor IGAZI fenyőnk lesz, élő, illatos, színes.

Végül aztán Lidl, és a megbecsültek alapján 80 euró ment a levesbe, a hűtő pedig szépen megtelt. Bele se fért minden. 

Dávid aludt egy órát délután, nekem viszont az ilyesmi nem használ, úgyhogy kihagyom. Emiatt mostanra igencsak kókadt vagyok már... Dávid meg most kezd el aktívkodni, felavatta az új mosogatógépet (szépen működik), igazítja a hangfalakat...


Jóféle napok

Tegnap ugyebár nagy utazás volt Magyarországon a főnökkel.

Pár maradék ügyfél többé-kevésbé kalandos módon meglátogatódott, pár maradék ajándék gazdára talált, majd egy kellemetes vacsora közben kb. másfél órán át sikerült pár ötletet összehozni, amivel beindíthatjuk az új évet.

Ilyenkor persze mindjárt az ugrik be, hogy pont a megvalósítás közepén nem tudok majd ott lenni. Vagy csak félig-meddig. Idehaza kell majd megvalósítani mást. Vagyis mást is. Fél év viszont nem a világ vége, utána annál frissebb lesz az újrakezdés.

Ma pedig felhívott minket az uruguay-béli ügyfelünk, hogy igencsak érdekli a kiajánlott gép. Amit én találtam neki a neten, és amit én ajánlottam ki neki. Kell nekem ez az ügyfél, muszáj megkaparintani és jól kézben tartani... Néhol kissé megszállott vagyok, ami a munkámat illeti.

Délután buláj volt, céges, ezúttal szendvicsek nélkül, de volt helyette pálinka-kóstolás, fotózás, tombola-húzás kalapból (az enyémből). Majdnem mindenki mindenkinek adott ajándékot: amit én adtam, az reggel, alapos Dávid-féle segítséggel készült. Arany-csillogású toboz, aranyszínű szalaggal megkötözve, karácsonyfa-dísz gyanánt, hozzá origami-fenyőfa, és egy kis édesség, ami szintén a fára lógatható.

Annak örülnék, ha az orrom nem akarna minden nagyobb orrfújás után vérezni. A rugdalást-böködést meg lehet szokni, de a drága vérem nem szívesen folyatom, és valljuk be, az íze sem az igazi.

Holnap reggel jön ide egy ágy... hétkor. Brrrr.

2013. december 18., szerda

Jajj de jól néz ki

Hogy micsoda? Hát... természetesen én!

De ezt úgyis mindenki tudja.

Amiről most beszélek, az a kihúzható asztal, meg a hat szék hozzá.
Nagyon nívós cucc, és ennek most fölöttébb örülök. Méltóképp tudjuk fogadni az ide érkezőket. És magunk is méltóképp tudunk majd étkezni, ülni ezután. 

Ez pedig fontos, ha az ember jól akarja érezni magát az otthonában.

De nem mutatom meg... aki idejön személyesen, az megnézheti.

Holnap lesz egy kiskörutam a főnökkel Lajosmizse környékére. Ez lesz az utolsó utam az idén... utána csak pénteken egy buláj, majd 1000 %-os készülés és karácsonyi mindenféle. 

Még fát kell lelni, "cserepeset" - nem hullát, na. Arra fogok most ráállni.

2013. december 17., kedd

Minden kezdet nehéz, de minden végzet még nehezebb

Egy jó kövér hát maradt ki a blogból. Ezalatt bejártam a főnökkel Magyarországot Jézuska/ Télapó-körutat téve az egyes cégeknél, majd Dáviddal sebtiben nekiálltunk beszerezni pár olyan dolgot, amit igazából már évek óta kellett volna egy normálisabb életvitelhez, de vendégek fogadásához aztán pláne.

A következő dolgok vannak alakulóban:

- rengeteg ágyneműnk van, tényleg _nagyon_sok, és huzat is
- holnap érkezik hat szép kárpitos szék
- ma érkezett egy asztal, Dávid hozta Mödlingből
- vettem egy adag terhesnadrágot, csak el kéne hozni a postáról
- Dávid is kapott ma valami csomagot, de fogalma nincs, mi van benne, az is a postán landolt
- lett egy rakat kockás konyharuhánk jóanyám révén
- lett egy rakat karácsonyfadíszünk, a nagynénémék meg a bolhapiacok révén
- valamikor holnapután ideér egy működő mosogatógép
- valamikor péntek táján ideér egy looper
- előbb-utóbb szerzek egy Epi-no-nevű intimtornás cuccot
- étkészletünk is lesz, egy már érkezőben, egy másik készülőben

És így tovább.
És voltunk karácsonyi revü-jellegű valamin is, szombaton, cégestül. Dávid pedig felvitt Bécsbe, mivel lekéstem volna a vonatot, és ott maradt Bécsben tanulni, mialatt én szórakoztam a munkatársakkal, mert itthon nem tud tanulni. De így sem sikerült sokkal többet - azért az igyekezet díjazandó. Utána meg vissza is hozott minket éjjel kettőkor.

Az adventi naptárunk is szépen alakul. És az adventi koszorúnk is. Csak még rengeteg ételt kell majd készíteni, meg egy nagytakarítás, meg ... meg... meg hát.

Ja igen, a kölyök meglepő módon növekszik. Ki hitte volna, mi? A bába összeírt egy nagy adag valamit, amit be kéne szerezni. Szerintem a felét kihagyom, ezek olyan pszeudo-dolgok. A fürdés viszont fontos, és a vacsora is, úgyhogy most ennek a kettőnek az érdekében felfüggesztem a további pötyögést.

2013. december 7., szombat

Kissé lazán, kissé elúszva

A tervezett nyolc órai kelés sikerült, reggelizni is időben ELKEZDTÜNK. Csak épp kissé kényelmesen, túlhúzva a reggelit. Tíz után indultunk útnak a Tescoba, a jóanyám által itthon megtalált kötvényeket beváltandó. Az ilyen dugi-pénzek jól jönnek azért, ha az ember karácsonyi bevásárlás előtt van, családot alapít, és még egy nagy rakat vendéget is bevállal hozzá. A Tescoból még csak egy kisebb csomaggal jöttünk vissza. A Jyskből már egy teletömött, A1-es méretű szatyorral.

Bementünk Dávid nagymamájához, egész jó passzban találtuk, így aztán ott is elúszott fél óra. Onnan gyalog, de rohamtempóban átmentünk Anitához, aki igencsak örült nekünk. Tán az ajándékba vitt szőnyeg-tapasztóknak is: így már nem fog rajtuk csúszkálni, ha a lakásban közlekedik - ez nem egy utolsó szempont, ha azt nézzük, hogy bőven elmúlt nyolcvan, és újabban szédülékeny is. Kicsi 40 kilós tündér, nagyon aranyos, és van egy "dumája" is. Mint mikor úgy szólít meg a telefonban, hogy "kispofám" meg "anyukám"... Csütörtökön még úgyis látom, akkor majd a főnökkel jövünk el hozzá látogatóba. Kaptunk tőle finom, diós tetejű süteményt.

Ezek a sütemények aztán gyors végre leltek Cilinél, aki a tegnapi nap esett csak vissza kéthetes malajziai kiruccanásáról, és ma még tanítania is kellett. Ennek ellenére a maláj képek háromnegyedét végignéztük, kaptunk mindenféle kóstolót (inkább nem írom le, hogy mit, hadd találgathasson más is), befaltuk az Anita-féle sütit is a tea mellé, és egészen bele is feledkeztünk az időbe, meg abba, hogy talán inkább hagyni kéne a vándort pihenni, és elhúzni haza. Mire ez eszünkbe jutott, volt vagy este hét, ha nem több. A Blaháig meg olyan élénken beszélgettünk Dáviddal a villamoson, hogy elfelejtettünk leszállni, és mentünk egy gyors kört egy megállóval odébb meg vissza. Az Ikeába is be kellett még menni pohárért, meg akadt még szalvéta és habverő is. Étkészlet nem - egy nagy adag kanál-kés-villa beszerzendő még. Ellenben ettünk hot-dogot. Ki tudja, mikor jutok el ide legközelebb... Nincs már majonéz, hanem valami hot-dog-szósz van helyette, ami currys. Meglepődtem.

Hazafele végig attól tartottam, hogy az előttünk támaszkodó nem kicsit ittas úriember rámdől a 120 kilajával. Mikor ez tényleg majdnem megtörtént, már a kerületben voltunk, úgyhogy el is hagytuk azt a két ülőhelyet. Itthon befaltunk egy adag friss zöldborsófőzeléket fasírttal, kenyérrel, narancsdzsúzzal, közben telefonvégre kaptuk Katit is. 

Legutóbb pedig öcsém szobájában tartottunk össznépi babarúgás-szemlét. Most szépen elmegyünk aludni.

2013. december 6., péntek

Késői szervezések

... aminek mindig én iszom meg a levét. Egyrészt munkahelyileg: ma kellett az összes illetékes ügyfelet felhívni, hogy mikor érnek rá egy kis személyes elbeszélgetésre jövő héten (a programot eddig háromszor írtuk át három órán belül) - sokaknak már fix programja van, tán korábban kellett volna elkezdeni.

... másrészt végigvettük, hogy mi mindent kell még megcsinálni vagy beszerezni, míg be nem köszönt a karácsonyi időszak: derekas lista kerekedett belőle, "derekasabb", mint én magam ezzel a felfújódós hassal. 

Unatkozni nem fogunk, az biztos. Csak holnapra öt időpont vár, öt budapesti helyszínen. Szeretjük a sűrűjét, na.

2013. december 5., csütörtök

Nagyon gyors hazamenetel

Holnap délután bevágódunk egy vonatba (azért vonatba, mert lejárt műszakival még Ausztriában csak-csak lehet közlekedni, de külföldön aztán semmiképp), és elmegyünk Pestre. 

Ágyat venni, Magdi nénit meg Anitát látogatni, lebeszélni pár fontosabb időpontot és eseményt, aztán már spuri is vissza.

Valószínűleg. De még sok minden változhat. Az bizonyos, hogy pár napra előre el kell készíteni az adventi zsebeket.

2013. december 4., szerda

Valóban hipernap volt

Nem is részletezném, de ha egyikünk nincs bent, akkor persze hogy háromszor annyi munka szakad a nyakunkba, mint ami egy rendes, átlagos napon jut.

Most végre sikerült mosakodni is és főzni is az este. Más kérdés, hogy mennyi is az idő...

Hopp, alvás van.

2013. december 3., kedd

Dávid palacsintát süt

Most. Nekem. Csak épp úgy néz ki, hogy az indukciós nem bírja sem a vasat, sem a vasat (kétféle vasról van szó). Sajnos.

Egy darab vacsora pedig a sütőben várja elkészültét (rakott kel-féleség, de "kel" nélkül, kukoricával, brokkolival, rizzsel és darált hússal).

A nőgyógyászt szintén letudtuk ma, megint lehet pár hét nyugalmam. Dávid valszeg egy rakat adatot tudna most felsorolni, centikkel meg kilókkal meg mittoménmivel. Engem meg nem érdekel. Minden rendben? Igen. Eddig is minden rendben volt. Hát akkor meg?

Holnap viszont hiper-húzós nap lesz bent - Ági ugye temetésen, tehát én kezdek, egyedül, aztán jön a főnök, aki (mivel a mai napot magyarországi utazással töltötte) ilyenkor kb. 5x annyira pörög, mint máskor. Tehát magyarán: egy rabszolgahajcsár lesz belőle.

Azért jó lesz, engem meg ugye szintén nem kell félteni.

2013. december 2., hétfő

Hebamme kipipálva

Bent valahogy nem klappolt ma a nap. Ági hírt kapott, hogy valamilyen unokatesójának a férje, vagy kije meghalt, és szerdán temetésre megy. A főnök teljesen be volt sózva a holnapi kisvárdai útja miatt, ezért aztán pattogott össze-vissza. Én szépen meghúztam magam a feszült környezetben, mint kutya zápor idején, de a villámok azért felém is hasogattak. Nem baj, lesz jobb nap. A lényeg, hogy Dávid időben odaért a munkahelyemre, ééééés mindent otthagytam úgy, ahogy volt, már rohantam is lefele, szépen bevágódtam a kocsiba, és mehettünk a bábához, aki németül még mindig Hebamme.

A bécsi esti csúcs miatt persze húsz perces késéssel érkeztünk meg, előtte vagy három helyre betévedtünk, keresve a bejáratot. Laila még mindig a régi Laila, most Dávid is láthatta, hogy mennyire emlékeztet a volt integrációs kolléganőmre, Natalya-ra.

A másfél órás, nem épp haszontalan csevej végén leegyeztettünk egy január közepei időpontot, és tsók. Hazafelé még megálltunk egy McDonaldsnál, mert Dávid az összes tök-főzeléket megette, és így nem lett volna vacsorám...

Itthon ripsz-ropsz elkészült egy mákostészta, elkészült egy újabb zseb az adventi naptárra, és Dávid már fél órája itt alszik mellettem.

Nekem sem ártana, mivel a vasárnapi korai kelés a bolhapiac miatt azért rányomja a bélyegét a hétfőre is.

Csak tán még egy kis szék-hajkurászás...

2013. december 1., vasárnap

Ahogy a kisblogban meg van írva

Bolhapiacozás kipipálva, nagyszoba rendberakva, konyhaasztal leőrítve, mosogatás megtörtént, főzés persze reggel, nehogy már sokáig tudja aludni.

Az adventi álkoszorú félig-meddig kész, az idővel még alakulni fog. Az adventi naptár még most készül, de minden tiszteletem a kreatív oroszoké, amiért olyan ötletes naptárakat töltöttek föl a netre.

A piacon mindenkivel jóban voltunk, csevegtünk, alkudtunk, csak a legvégén lett már elég, mikor Dávid egy olyan pizzástányért is megvett, ami nekem nem tetszett.

A kétféle terhes fotósorozat is újabb képekkel gazdagodott, szóval, ha mindent nem is sikerült belezsúfolni a napba, azért meg lett töltve rendesen.

Most már csak egy lefekvés van hátra. Holnap Hebamme-, avagy bábalátogatóba megyünk, és ha már ott vagyunk, kifizetjük a neki járó bért is, hadd örüljön az ünnepek előtt.