2017. december 27., szerda

Időkapszula_2, avagy éves kukk

2017.

Apám második éve nincs velünk. Továbbra is veszettül fáj a hiánya, naponta számtalanszor eszembe jut. Feldolgozhatatlannak tűnik.

Jóanyám betegsége, ami a fene tudja, honnét jött, de úrrá lesz rajta szerencsére, pedig nem egyszerű. Ha anyámat is elveszíteném, a józan eszem vele menne. Nyuska, maradj még sokáig, nagyon nagy szükségem van rád!

Geri, idén 30. Albérletet talál év végén, függetlenedik, nagy gratula és hajrá. Most jön csak a java.

Dávid. Ideiglenes munkák, részmunkaidő, csicskáztatás a burgenlandi cégnél és ijesztés a burgenlandi AMS-nél, hogy így meg úgy... de szerencsére nem eszik olyan forrón a kását. Számtalan jónak tűnő, sőt, ideális munkalehetőség nem jön össze. Meglátjuk, mit hoz 2018. 2005 óta együtt, ez most nehéz év volt megint, sok feszültséggel. 

Költözés. Rengeteg nézelődés, átejtés egy helyütt, megoldás szinte az utolsó pillanatban, egy épp Veszprémben töltött estén. Reménytelenség, majd mégis remény. Gyors lecsekkolás, a megtekintésre már viszem is a foglaló ezreket. Mienk, mienk, tényleg a mienk. Költözés a magyar DPD-s fiúkkal profin, augusztus elején. Kertrendezés augusztus végétől, mégis csak sikerül kihozni belőle a maximumot, bár van vele munka. Minden perce aranyat ér. Csak 8 x 21 méter. De az enyém, és úgy ga(rá)zdálkodom rajta, ahogy nekem tetszik.

Terhesség. Február 14-én pont megjön, ezt nem nehéz megjegyezni. Utána már nem jön meg. A doki sejti a nemét. Dávid is. Én nem. Az utolsó pillanatig bizonytalan, nem kukkolunk négydimenziósan, mint annyian mások. Daninak hívom magamban, mert fiút remélek. Megszülöm 3,5 óra alatt, a medencét feltölteni sincs idő, másfél órával később már tánclépésben utasítgatom a népet, mi ez itt, hogy kerül az ide, gyerekre benti cipőt, de azonnal, hol tart a leves. Benticipő híján másnapra a kettő megfázik, ezt követően kisebb javulásokkal átbetegeskedik az év hátralevő részét. Legközelebb ennél is jobban résen leszek, HA lesz még legközelebb. Szülés után érzem csak, hogy valójában mindegy, hogy fiú lett, ennyi erővel egy lánynak is ugyanúgy örülnék. De fiú lett, sok rokon nagy örömére. És tényleg Dani. Sőt, Dániel Ádám. Adóniszi módon, nagyon tetszik.

Első bébiszittereztetés, HipsághZsuzsi. Bátorság-cukor, buszozás a H-járattal, H, mint HipsághZuzsi. Dotti sír 2x, inkább a vége felé.2,5-3 hét összesen, jól bírják, a végén sikerül Dottit is, Pannit is lefektetni aludni. A roller-elhelyezés a pályaudvaron nem zökkenőmentes, de sikeres. Ajándék-festett-kavics búcsúzóul, ott lapul a vitrinben.

Óvoda. Bábozás az óvónős és családi bábokkal, internetes háttérképekkel egy hónapig, remek kezdés. Nincs türelmem megvárni az első nap, hogy Panni folyton kijön engem ellenőrizni. Visszaszívja a könnyeit, mikor előkapom a Szomorkát, amit még Dotti sírása ellen találtam ki, jól. Ne adjak Szomorkát, Vidorkát kéri helyette. Odaadom és megyek is a dolgomra, az első napon. 3 napig csak ebédig maradnak, utána hétfőtől már bent-alvósak. Nagyon jó hely, egy szavam se lehet. Nagyritkán van valami sírásféle, Panninál egyszer eddig, Dottinál 2-3x, de azért, mert egyedül volt ott, Panni nélkül. A decembert kivéve max. 1 hetet hiányoznak havonta, de novemberben pl. végig jártak. Munka ez, 10 forint jár érte naponta. Nyalóa-kakast lehet venni érte a Sparban, ha ügyesek és hiányzás nélkül megvan egy hét. Azóta mondjuk kissé feledésbe mert ez a része a dolognak, néha előkerül. Jövőre a péntekeket velem töltik itthon, 30 ezer forintom örül neki havonta. Nem tudom, hogy lesz szeptembertől, gyorsnak kell lennem, és ügyesnek. Nagyon.

Munkahely. A főnökkel a jó viszony töretlen, de Ági az utolsó hetemen kerek perec megmondta, hogy nem lehet velem együtt dolgozni, meg hogy örül, hogy már csak két napot jövök. Merthogy én szinte saját céget üzemeltetek a cégen belül, nem adok át infókat, nem a megbeszéltek szerint cselekszem. Furcsa, mert én vezettem be a pót-mailt, a füzetes-jegyzetelős infóátadást, és ők nyúltak bele számtalanszor az én munkakörömbe. Most nem vagyok ott, nincs kire fogni a bénázást. A főnöknek őszintén elmondtam, hogy ez így nem fog menni, mert legkésőbb Panni iskolás korára már nem vállalhatok délutáni-esti munkát, és neki is ideje méltóbb utód után néznie. Beugróként szeretnék maradni nála, nincs pofám máshogy. Nyitott dolog az egész még... meglátjuk, mi lesz. Nem félek sem az újtól, sem a kihívásoktól, a magamfajta öt perc alatt talál munkát, vagy csinál magának (akár vállalkozást is). A gond annyi, hogy nem szeretném, és nem is fogom cserben hagyni a főnökömet, aki számít rám.

Wiener Neustadti Anyukák - a Facebook-csoport, aminek a feje vagyok. Talán csak voltam, mert az utolsó ominózus eset után erről szépen lemondok. Lett saját csoportom, fogom is nyüstölni őket, ha lesz mivel. Most még lábadozási-ünneplési rész jön. Január elejétől fogok mozgolódni. Túl jó vagyok benne, nem adom meg magam csak úgy. A nyafkák meg húzzanak szépen Délre.

Valahogy így volt. 2017 - nem vettél el tőlem senkit, tőlem nem. Nagyon mázlisnak és sikeresnek számítok, jó munkahely, jó lakhely, nagyszerű barátok, pikk-pakk-terhesség, mínusz kilók (rám jönnek a 36-os nadrágok, el se hiszem). Egészséges test (de még milyen!), egészséges gyerekek és Magyarország közelsége. A maradék családom, és az új családom - immáron nagycsaládosként. Annyira vicces, hogy inkább csak nevetek, elhinni ráérek később is. Sok-sok ember, akiket szeretek és akik szeretnek.

2018... félek tőled, mert tudom, minek az éve leszel. Pedig szép szám nagyon. Csak hát... 2016 is nagyon szép szám volt. Remélem, nem lesz igazam. Legalább most az egyszer ne.

Időkapszula... az utolsó idei bejegyzés_1

Lássuk, miket érdemes ideróni az elmúlt pár napból. Aztán az évből is. Csak sorjában.

Karácsony előtt: nagy, karácsonyi Mikulás-party lerendezése mint főszervező, dramaturg, verses meseíró, kézműves-ötletelő és -kivitelező (jégkrémpálcika-részleg), valamint helyszíni moderátor és fő-sípoló - kellett a sípom a csend- és rendteremtéshez. Utána pár nappal megkaptam, hogy azért vittem magammal az akkor antibiotikum-kezelés alatt álló nagyleányomat, mert bulizni akartam. Eme lelkes hálakifejeződés folyományaként többé nem veszek részt nagyobb bulik levezetésében, sem megszervezésében. Kevés az esélye, hogy három kisgyerek közül nem lesz legalább egy, akinek valami baja ne lenne, és a végén megint el leszek könyvelve megrögzött buli-huligánnak. Na ezt azért nem. A büszkeségem a régi. Panni mellesleg nem fertőzött meg senkit, ilyen spéci betegsége senkinek nem lett.

Dec. 23. A nagy nap előtti nap kitaláltam, hogy reggel legyen az ajándékozás, ne este, mert akkor kapkodás az egész. Vidám nap volt, mézeskalács-sütéssel (előző napról maradt, mikor az óvónőknek alkottunk mézeskalács-katicákat, igazi piros színűeket). Aztán XXXLutzos evéssel (benéztük a kupont, amivel viszonylag kedvezményes áron ehettünk volna - a Kikában, nem a Lutzban). A főbérlők szembejöttek, megnézték a legifjabbat. Került ajándék Korinak a Fetterben, de a főzés nagy része a másfél órás csúszás miatt elúszott. A szaloncukrok elkészültek, a színes pudingkekszek is. Leves is készült, és volt jóanyám finom makarónijából még... a fa fölállításra került, a gyerekek az alsó egyötödére aggattak pár gömböt. Dávid fölrakta az égősorok egy részét.

Dec. 23., éjjel. Rohamtempós ajándékcsomagolás, maradék égősorok felrakása, hús bepácolása (mézes-mustáros pulyka, még mindig pácban áll). Végeztünk kb. éjjel egykor. A csokimázat a szaloncukorhoz háromszor rontottam el, Dávid valamelyest helyrehozta szerencsére. Becsomagolni nem volt már erőm. A csecsemő közben elég aktívan kivette a részét a munkából, vagyis inkább a munkaadásból - nem győztem csitítani, a végén 10 perc kötözött-friss-levegős-kezelés tetet helyre.

Dec. 24. Reggel Dotti jött ki először, vígan kiabálta, hogy már világítás is van, meg a fa alatt vannak az ajándékok. Panni nyűgösebben kelt, nehezebben talált magára. Fél óra ámulás után nagy nehezen rájöttek, hogy a lényeg az ajándékok kibontása lenne. Dávid szerint nem volt varázslat. A varázshiányra való tekintettel lefeküdt aludni reggel nyolc óra előtt. Szerintem a gyerekek nagyon örültek a cuccoknak, nem civakodtak, szépen játszottak egymással is és magukra öltötték a kapott holmik egy részét. Míg el nem felejtem, a lista:

Közös:
- egy diavetítő, filmekkel. Avatva 26-űán, óriási sikerrel.
- egy benti hinta, imádják
- egy pörgős Ikeás tojás alakú és belül is tojás kinézetű szék - folyamatos használat alatt, hol állatok alszanak benne, hol ők pörögnek benne, már civódtak is miatta
- egy gyöngykészlet kis tüsi-jellegű formákkal, amire rá lehet illeszteni - avatva lett, de kissé türelmetlenek hozzá  
- egy színes Európa-kirakó-szett rajzokkal, ezt is nagyon szeretik, kérdezgetik az országok nevét és tetszenek nekik a kis rajzok az ország tipikus dolgaival
- egy emeletes garázs-készlet, autókkal, a leginkább az autókat kedvelik belőle... sajnos nekem a sajátom anno sokkal jobban tetszett, talán mert az strapabíróbb és nagyobb

Panninak:
- két leggings
- egy készlet konyhatündér-szett, avagy kötény, védőkesztyű és kis konyharuha
- egy nyomdakészlet színes ceruzákkal
-  két gumicsizma
- egy pókos-hálós pörgősszoknya
- egy rózsás műanyag tál, benne pár bonbon-falat
- egy robogó, amiről nem derült ki, hogy Panni kapta-e vagy Dotti - Panni kedvenc rózsaszín-lila színkombinációja, de mégsem akaródzik Dottinak adni érte a sötétzöld robogóját, sajnos
- egy puha, szép hálózsák, avatása megtörtént, azóta is benne alszik

Dottinak: 
Panninak:
- két leggings
- egy készlet konyhatündér-szett, avagy kötény, védőkesztyű és kis konyharuha
- egypörgős festőkészlet, amibe színes festékkel lehet fröcskölni, és nagyon szép ábrákat lehet vele kreálni, nekem anno a picológusnál a kedvenc játékszerem volt
-  két gumicsizma
- egy színes lambada-szoknya
- egy rózsás műanyag tál, benne pár bonbon-falat
- egy puha, szép hálózsák, avatása megtörtént, azóta is benne alszik  

Daninak:
- egy csörgő, avatása még várat magára
- egy pihe-puha szép hálózsák, most azzal van betakarva, így egyszerűbb az átpelenkázás-felvétel-büfögtetés stb.
- még egy hálózsák, Koritól
- egy kantáros farmer, szintén Koritól

Dávid kapott egy húzódzkodót (expander), jóféle itókákat (mogyorópálinka, jeee), pár alsónadrágot meg fog tőlem még egy NÖ-Cardot (inkább az egész családnak, mint csak neki), hogy sokfele mehessünk, mert ezzel ingyenesen lehet meglátogatni sokmindent. Még agyalok, hogy kelljen-e ez nekünk vagy ne. És kap tőlem egy 39 eurós cipővásárlós bónt is, mert kell neki egy normális ünneplő cipő.

Én is kaptam jóféle bonbonokat, díszgyertyákat, karácsonyfadíszeket, Dáviddal ketten kaptunk egy illatos-finom krémet, masszázs-ügyi célzattal. Tőle meg kaptam egy konyhai csörgőórát, állítható az idő rajta, a nem-időzítős sütő mellett igencsak praktikus dolog.

24-én bontogatás mellett szaloncukor-csomagolás volt, nekem krumplisaláta-készítés kétféleképpen (Dávid nem eszi a majonézt, a kölkök a hagymát nem), fasírtrolád-sütés tojással, színes kukorica-saláta, máglya-rakás, fahéjas alma, rántott párizsi, meg krumplilángos. Dávid csinált fűszeres lazacot. Nem hiszem. hogy készült fotó a terülj-terüljről, de nyammm. Délután megint aludt rajtam kívül mindenki. Nem mentek betlehemesdit nézni, mert hideg volt, de a játszótérre eljutottak. Éneklés mérsékelten, a KiskarácsonyNagykarácsony nagyon tetszik nekik, folyton azt fújják. A Kisvakond karácsonyát megnézték vagy ötször. Éjjel franciasaláta-készítés.

25-e. Délelőtt gyors kész-levelestésztás-diós-és-mákos csigák készítése, némi csomagolás színes pudingos kekszből, máglyarakásból, fasírtroládból és franciasalátából a főnökéknek, és huss. Érkezés fél egyre, jól. Hangulatos étkezés, a leányok hamar föloldódtak. Zutty, szépen elaludtak Angeláék ágyán, szerencsére izgatott várakozással várták, mert meséltem ám róla nekik, némi hátsó szándékkal. Nyugodt csevej a nagyokkal, kölökébresztés, uzsonna, ablaknyitás, hogy eb tudjon repülni a Christkind az ablakon. Séta a játszótérre, ami valójában csak egy kötélcsúszda, egy nagy zöld rét meg egy mászóka, amin lógni lehet. Szerencsére kutya is van velünk, és hideg is van. Visszafelé Panni az összes Volkswagent fölismeri, és kibetűzi a GOLF-ot meg a POLO-t. Aztán az ALFA ROMEO-t is, némi segítséggel. A kutya agyonnyal, ekkor már ők se félnek tőle. Dotti mindkét kezére kér kutyapuszit. Visszaérkezés, sötétben világító angyalhajas angyalkás fa (fehér-arany díszítés, nagyon elegáns), alatta hatalmas csomag, benne sok-sok kicsi. Bontogatás jó fél órán át, minden egyes, kolléganőm által 2 éve odaadott cipő megtalálásakor eufória, próbálás, tánc. Még egy számológép is előkerül, egy igazi, befűzős-szalagos. A főnök úgy kotorta elő valahonnan :)  Hatalmas öröm. A főnök meg Dávid megmutatja Panninak, hogy kell flipperezni, és a két lány vígan mini-Cabriozik körbe-körbe a lakásban. Még mi is kapunk ajándékot, pedig direkt kértem, hogy ne.... csak pár Bio-minőségű csokiféle, naaaa. Jó. Csendes-éj-éneklés, a lányok is brillíroznak a Kiskarácsonnyal. Fotók. Indulás a tervezett hat óra helyett nyolc óra után. Kibírják ébren hazáig.

26-a. Délelőtt némi rendrakás, mini-takarítás. Káposzta-főzés, mert alig van már maradék és amúgy is megígértem a káposztát. Délután fektetés, villám-ajándék-csomagolás. Koriék jókor jönnek, a lányokat sikerül kirángatni az álomból. A nyűgös, antiszoc-hangulatot varázsütésre eltünteti a nikecel, Hungarocell, stíropor vagy ahogytetszik-fehérszmötyök morzsolása, mert ez pont olyan, mint a hóesés. A lányok vihéncolva ugrálnak-pörögnek a hóban, zenére rázzák, dobálják, teljes eufória, megmenekült a Karácsony. Kis káposztázás, kis evés-ivás, dumadumaduma, tánc, jó játék, diafilmezés, telik is az idő szépen, hamar. Utolsó pillanatig kétséges, hogy nálunk alszanak-e, de Zoé megmakacsolja magát, így sajnos nem. Fektetés fél 10-kor, ez durva. Dotti még 10-kor nem alszik. 

Ilyén vidám, szép karácsonyunk volt. A következő még szebb lesz. A kaják lassan bejáratódnak, a rutin minden évben alakul. Ha Dávidnak lesz munkája, még sokkal jobb lesz. Egyszer elutazni karácsonykor... lesz olyan is.

2017. december 15., péntek

ÍGY VOLT, NEM ÍGY VOLT, ÉGBŐL POTTYANT MESEBOLT. AVAGY: Kezdődikapakezdődik ... nemisapa, hanemDávid

2017.11.22. 

Gyönyörű, enyhe, napos novemberi nap. Előző éjjel betettem magamnak egy verbénaolajos-mandulaolajos tampont, mert az állítólag jó. Jó csípős, forró érzetet okozott vagy 10 percig, amúgy hatástalannak bizonyult.

Reggel a gyerekek közös elpaterolása az óvodába. Éjjel előtte néha enyhe derékfájás, semmi extra. Fél kilenc előtt itthon is vagyunk, de jó.

Vacakolás (= kiterített ruhák összehajtogatása, nedves ruhák kiteregetése), evés (nayg mozzarellás szendvics).

Némi beszélgetés Dáviddal, feladatok összeállítása neki és nekem. Teakészítés, Laila-féle fahéjas-szegfűszeges-verbénás valami. Csípős, de nem vészesen.

9:50-10:35: a kert nem beültetett részét jó ideje szerettem volna kapával kicsit áttúrni, mert megint gazos, és persze befedni jótékony szénával a további gazosodás ellen. A kapával sikerült végigmenni, jutalmam egy csinos kis vízhólyag a jobb tenyéren. A gyermek munka közben békén hagyott, utána viszont kicsit mozgékonyabbá vált.

11:50: a két napja előkapott tökfőzelékből tegnap tökkrémlevessé alakított sárga förmedvény és a másfél napja főzött tészta befalása. Sajnos utálom kidobni a maradékokat, inkább megeszem. Jobb-rosszabb szájízzel.

Ebéd közben, és leginkűbb ebéd után majd 3/4 órás vita Dáviddal a karácsonyi bulin előadandó színdarab részleteiről, különös tekintettel egy emelvényre, ami nem és nem lesz megépítve. Telefonálás Korival, némi béke.

13:15: Dávid lefekszik aludni (csak tudnám, miben sikerült megint úgy elfáradni - tán csak nem az én kertkapálásomban?). Én leülök a gép elé, de meggondolom magam és inkább elkezdem az oxitocintermelést a mellbimbódörzsölő módszerrel.

13:30: első kisebb fájások jönnek. Kb. 5-6 percenként valami nagyon enyhe.

14:00: rendszeresebb és halványan erősödő fájások. Magzatvíz sehol.

14:05: fölkeltem Dávidot, hogy menjen el a gyerekekért az oviba. Mérek. Kb. 2-2,5 percenként jön egy fájásféleség. Egyre ismerősebb az érzés. Fenébe, hogy nem terítettem szét a szénát.

14:20: telefonálás Lailával, hogy mintha lenne valami. Fél óra múlva beszélünk újra, addig figyelek, mérek, írok. A melldörzsölés emiatt kimaradásokkal folytatódik. A fájások intenzívebbek, de még bőven az elviselhető kategóriába esnek. Magzatvíz még mindig bent.

15:02: erősödnek, de még mindig bőven elviselhetőek a fájások.

15:09: Laila útnak indul felénk, szűk másfél órára saccolja az ideérkezést.

15:36: erősödik, erősödik. Reni nem jön, mert vendégei vannak. Koriék jönnek. Anikó jön. Most ért haza Dávid a gyerekekkel.

15:59: a gyerekek és Dávid fölfújták a labdákat. A medence még ráér.

16:25: elfeküdtem a bal oldalamra, volt egy pukk, kifolyt egy picike kis magzatvíz. A vécén meg jött utána egy hatalmas nyákdugó. 

16:44: kissé véres nyákdugómaradék eltávozott. A fájások FÁJNAK. Max. 2 perces és csökken a szünet közte, mily meglepő.

16:50: felhívom Anikót, hogy jöhet, tényleg fájásokról van szó. Kb. fél óra és ideér. Örül és hoz sütit. Jó.

16:55: Dávid egy fél pillanat alatt felfújta a medencét a lomb- vagy avarfújóval.

17:10: Laila és a segéderő, avagy gyakornok hosszúhajú, Simone nevű kiscsaj betoppannak, mikor épp zuhanyozni készülök. Menjek nyugodtan... majd a vízben megvizsgál. Megvizsgál, szép normális szívhang.

17:12: Megjön Kori, kimennek a gyerekekkel.

17:23: Lailának szólok, hogy itt valami nem stimmel, már úgy érzem a fájások közben, hogy tolni kéne kifele. DE 4-5 centivel mégsem kéne így belecsapni, nem? Keresem a megfelelő pozíciót a kádban a durván fájó fájásokhoz. Szegény kérdezősködő Dottit elhajtom. Nyünnyögés.

17:30: véééégre betoppaan Anikó. Nagyon aggódtam, hogy lemarad.

17:34: úgy döntök, mégiscsak szeretnék átmászni a kényelmes kis szülőmedencémbe, ott legalább ki tudom magamat támasztani. Feltölteni nincs idő, Dávid elkezdi ruháskosárral átöntögetni a vizet.

17:38: elhelyezkedem, megvan a kedvenc szülőpózom. Most már semmi kedvem nincs elhuhogni a fájásokat, inkább elkezdek kitolni vele.

17:39: Megvan a egy tolás. A fej a kapuba ér. Hoppácska. Tartom a gyerekeknek tett ígéretemet, nem ordítok, nem sírok, csak kicsit nyögök. Körémgyúlik a díszes társaság a kutyát kivéve.

17:40: Második tolás. Majdnem kint van a fej. Még egy utolsó nagy levegőt...

17:42: fej kint és utána csusszantom a testet is. Laila kezében landol, mert a víz arra sem elég, hogy fölfogjon egy ilyen esést. Rózsaszín, sír, de nem ordít. Viszont ordít róla, hogy fiú.

Hát ekképpen esett a nagy eset. Király szülés volt, én mondom. Ilyenből lazán vállalnék még... no de most már inkább Dávidnak munka. Nekem szünet.

Gad-get

Vagyunk, mint gyümölcs a fán. Decemberben.

Most épp Pannin van megint a szenvedés sora. A szülést követő esten nem tudtam sajnos arra koncentrálni, hogy mi van a kölkökön (azokon, akikkel már hamarabb kitoltam). A harmadik ezerrel gyakorolta a szopkodás művészetét, nekem pedig ágyban-fekve-maradást parancsoltak. Kőkemény másfél órán át bírtam. Mikor kipattantam, hogy na most már ebből elég, akkor konstatáltam csak hervatag lelkesedéssel, hogy a közben lefürdetett gyermekeim mezítláb szaladgálnak a kövön meg a parkettát. És túl késő volt házicipőt parancsolni rájuk.

Másnap Panni is, Dotti is náthás lett. Eleve nem mentek volna óvodába, de pénteken a helyzet súlyosbodott, úgyhogy végképp nem mentek. Sőt, Dávid bevitte őket a kórházba az ügyeletre vizsgálatra, mert a gyógyszertáros ember ráijesztett, hogy akár valami gombás fertőzés is állhat Panni fájó torkának a hátterében. Semmi agály, csak egy szimpla torokgyuszi. No de Dotti nem azért Dotti, hogy vele ne legyen minden egy szinttel bonyolultabb. Ő pár nappal később titkon benyalta Panni betegségét, majd kedd este egy kellemes lázat is produkált hozzá, és az egészből egy vírusos lázas gennyes torokgyulladást kreált magának. További két látogatás az ügyeleten, remek. Panni meg, jó testvérhez méltóan elszedte Dotti betegségét, és mikor Dotti pont szépen kilábalt belőle most szerdán (13-a, Luca napja), csütörtökre produkált egy lázas rosszullétet, nagggggyon fűjó hassal. Az orvosnál még hányt is egyet, vizeletet se lehetett belőle kicsikarni, mert persze hogy 1 perccel a kérés előtt volt pisilni. Nagyon utálta volna, ha vért vesznek tőle is (Dottitól a kórházban kétszer vettek, nem sírt!). Nem vettek, de szinte az egész vizsgálatot végigrítta.

Persze hogy most szombaton van a csodabuli, amire hónapok óta készülünk. Persze, hogy már négyen lemondták vírusos torokgyuszi miatt. És öröm az ürömben, hogy Dottinak nem ez volt, és ezek szerint Panninak sem ez van. Hanem valami bakteriális, amire Dotti antibiotikumot kapott. Most Panni is azt kap. Amikor épp nem ürül belőle ki teljesen a fájdalomcsillapító, akkor teljesen tünetmentes, játszik, kézműveskedik velem ezerrel, alig lehet ágyba parancsolni. Este a fájdalmak ellenére evett is rendesen, remélem, ügyesen veszi majd holnap az akadályokat.

Dani az egészbe tojik bele, nagyokat, de szellőseket. Szó szerint. Megint a szokásos hasfájós témát nyögjük, de őkelme csavart egyet a dolgon, mert napközben eljátssza a mintacsecsemőt, este fél nyolckor viszont rákezdi. Felrakja a keservest, és nyomatja 2-3 órán át. Lehet vele járkálni, masszírozni, fehérzajjal nyugtatni, mellre tenni, levenni, melegvízzel lazítani a begörcsölt izmokat, satöbbi. satöbbi - de kitartóbb, mint a sokat emlegetett OB tampon. Szívós. Aztán valahogy feladja, és egyszeri keléssel elvan, én meg küszködhetek éjjel a tele mellekkel.

Most már van tejleadó reflexem, hálás is vagyok érte. Nem jó ilyen reflex nélkül a szoptatósok élete. A nagyobbak néha rácuppannak a jóra. Ez viszont persze titok.

Dáviddal, aki sajnos továbbra is munkanélküli, viszont valóban szorgosan pályázik, csak épp föl nem vétetik sehova, efféle értelmes beszélgetések hagyják el fogunk kerítését:

d: Szerintem kelleni fog ez a villa is hozzá (párolt répa felvagdosása késsel á la én).
N-i: Miért, szerinted nem elég puha?
d: Nem, csak nem elég göndör.
???!!!

Lehet, hogy fáradt. Előfurdul. Ő kelt az utóbbi napokban a göthös nagyokkal éjjel... kb. 10x éjszakánként. Vagy többször. Nehéz a lányos apák élete, hja. Lehet, hogy inkább vállalná a tele melleket is. 

Tessék nekünk szurkolni a holnapi bulihoz, mert nagyot fog ütni. 

2017. november 25., szombat

2017. november 11., szombat

39+2

Mit is lehet ilyenkor tenni? Megtalálni a legszebb tűzmadárlevelű fát és gyorsan összeszedni a hullott kincseket. 

"Szerintem meg nem mondaná rólad senki..."- így Dávidom. Nos... tényleg nem. De szerencsére nem is pályázom ülőhelyre a buszokon.



Majd szólok, ha a csecsemő mégis úgy dönt, hogy elég a benti létből. Az "egyben vagy még"-jellegű értelmes kérdéseket meg utálom. Miért, szakadjak ketté vagy mi a baj?

2017. október 28., szombat

"Élvezd ki az utolsó napokat!"

Egy kedves ismerősöm szavai ezek, és természetesen értem, mire értette. Hát, épp azt teszem. Pihenni azt nem tudok, nem is akarok, pihenjen, aki fáradt. 

Tegnap egy müllendorfi erdélyi anyukánál vendégeskedtünk, a leányok azóta többedízben is (ketten kb. összesen 10-szer)  megjegyezték, hogy menünk át Csengéékhez játszani. Ma lámpáskészítés volt nálunk, afféle Márton-napi. Sokmindent lehetett volna még Márton-nap közeledte alkalmából elkövetni, de erre most nem futotta se időből, se kapacitásból. Így is eljött két anyuka, összesen 5-en voltak gyerekek, Dávid inkább állásokat böngészett papíron (ilyenkor bezzeg fontos lesz valahogy, hogy ne kelljen bekapcsolódni). Azért így is szép alkotások készültek, csak Dotti filctollazta össze magát meg a kedvenc ruháját nyakig, mindjárt megyek is kézzel kimosni.

Holnap zenede 10-től, utána közös ebéd, de azt most még meg is kell ám főznöm. Fiatal az idő nagyon, nem?

Délután egy kis tökfaragás, mielőtt ránk rohadna a galád. Kb. 3-4 anyuka lesz itt. SOK gyerek. Föl se fog tűnni, ha a hármas számúval kitolok szépen, hogy többen lettünk, gondolhatják egyesek.

Hétfőn összpróba a karácsonyi Mikulás-party színdarabjának szereplőivel. Író-dramaturg-színészrugdosó-főkotnyeles: Bendes Enikő. Copyright, mert két éjen át írtam a rímes szöveget, nem is adom, föl se töltöm sehova.

Előtte nem árt pénzt fölvenni Wr. neustadtban, kelleni fog novemberre, meg a bábának. Meg az ovinak. Meg erre-arra esetleg. Itt falun nincs olyan automata, ami adna nekem eleget. Jé, a bankba is be kell menni.

Kedden bábás találkozó. A mai lámpásozáson részt vevő anyukáról kiderült, hogy eltökélt szülésznő-tanonc, és épp az otthonszülést tekinti szívügyének. Már jól járt, hogy eljött ma :) Összeköttetést kap a bábával, magyarán kedden jön ide ő is szerintem. Király, ha egy-egy kósza ötletem nyomán sorsdöntő találkozások jönnek létre. 

Panni és Dotti teljesen szocializáltak, minden idejövő vadóc iskolás fiúval szót és játékot értenek. Dotti esetében ez nem meglepő, ő intenzív, harcos, alig lehet lecsapni. Ám csak ámulok-bámulok, hova lett az a félénk szőke Panka-kislány, aki évezredekkel ezelőtt (de az itteni időszámítás szerint csak nagyjából másfél éve) folyton az én oltalmamat kereste, és bújt a lábam mögé, ahol csak lehetett. Aki kínosan emlékeztetett hajdanvolt önmagamra. Már én se vagyok ugyanaz, és Panni is rengeteg szintet lépett. Viháncolva vonatozik a két órája még ismeretlen sráccal, együtt száguldanak a lejtőn a gurulós járgányokon a hideg szélben este hétkor. Cammog az idő, és lépődnek a szintek.

Szóval, na. Kihasználok minden percet, de az is lehet, hogy benne maradok ebben a lendületben a szülés után is. Eddig se voltam az a nagyon megülős... egy ideje nem. Azért majd próbálok tekintettel lenni a frissen érkezettre is. A magam tekintetével. Amibe lehet, hogy bele fog férni egy kis heti workshop, egy kis kétheti zenede, egy kis rendszeres összeröffenés más ilyesmi korú gyerekek szüleivel. Egy kis nyelvtanítás ringatóval. Vagy akármi. Csak ne kelljen megállni.

Nem tudom, lennék-e a csecsemő helyében. Nem lesz elkényeztetve, az tuti. De hogy unatkozni se fog nagyon, az is biztos.

2017. október 21., szombat

N-i, a faszagyerek - ez most rólam fog szólni

Ez lesz az a poszt, amiért valószínűleg nem leszek túl népszerű. De nem baj, értem van a blog elsősorban, és most ez kívánkozik ki épp.

Ideje elismerni, hogy kb. 8 hónapos terhes vagyok, ez úgy a 36. hét tájéka. Nem, ettől még nem lesz faszagyerek senki, ez igazából csak némi szexuális tevékenység folyománya, nem is értem, miért szoktak ilyesmihez gratulálni. 

Akkor leírom szépen, milyen is N-i-módra terhesnek lenni. Igazából igencsak visszafogott teher ez, meg az előző kettő is az volt. Nyolc kiló az első 3 hónapban le. Hányás kétszer, egyszer egy hasmenéses-hányós vírus miatt, egyszer meg, mert éhgyomorra fekve vettem be egy nem kicsi méretű Augmentint, és hopp, visszaugrott a gyomromból. A többi szimpla étvágycsökkenés, esténként néha kis émelygés. A negyedik hónaptól meg az se. Most ott tartok, hogy 68 kilóról indultam februárban (no ez kérem, szégyen) és 64-et mutat a mérleg a mai napon. Felöltözve. Szoktak jönni a hüledező szemekkel, főleg, mikor közlöm, hogy három kiló alatt még nem sikerült összehozni utódot. 

Ami nincs:

- fokozottabb vécére járkálás - ja de. Kb. 3x megyek, nem kétszer naponta. Igen, iszom. Kólát is. Én galád.
- kívánósság - de, az is van. De Dávidnak, nem nekem. Meg a kölköknek is.
- ízlésváltozás - semmi. Dottinál nem tudtam pizzát enni. Panninál semmi ilyen nem volt. Most sincs.
- terhességi csíkok. Olyannyira, hogy sajnos fogalmam sincs, hol kellene, hogy egyáltalán előjöjjenek. Panninál és Dottinál a szeméremtájékról a nyolcadik hónap táján feljött a köldökömig egy barna csík, de elmúlt a szülés után kb. 2 hónappal. De most az sincs.
- vizesedés, gyomorégés, gyomorbántalmak, légzési nehézségek, mi is szokott még lenni másoknál? No az nekem mind nincs.

Egy 154-es méretű kabátot hordok épp, egy picit már feszül. A combom formásabb, mint újkorában. Pannit és Dottit egyesével emelgetem, a 14-15 kg meg se kottyan. A kettőt csak igen ritkán, kísérteni azért nem szoktam a sorsot. Két hónapja még a nagyobbra szabott nadrágjaimat hordtam ám (38/40-es méretet).

És eddig kétszer fájt a lában, olyanféleképpen, mint mikor kicsit meghúzod futás után. Semmi más. Sem a derekam, sem a csípőm, sem akármi más. Nem fáj semmi, nem nehéz semmi, és hátulról kb. nem is látszik semmi. Megint nem. Hordhatom én a baby-inside pólómat, két hete a konyhát beszerelő srácoknak fel se tűnt semmi. Guggolni, hajolni laza, nyújtott térddel is elérem az ujjbegyemmel a talajt.

Erre még mind azt is mondhatjuk, hogy szerencsés gének, le van ejtve, hálás is vagyok érte mindkét felmenőmnek, csak épp egyikük már nem él. De most jön az, amit még tartok is valamire. Ma fejeztem be egy tegnap elkezdett mese-átiratot, nagyrészt rímekbe szőve. Előadásra kell, aminek valószínűleg a rendezését is én vezénylem majd le, mint az eddigi háromét (amiből megint csak én írtam kettőt, vagyis egyet teljes egészében, egyet pedig átköltöttem). Fejben épp tánc-koreográfiát készítek a két leánynak, amit szépen betanulunk és előadunk itt-ott, hadd bámuljon a nép, hadd növekedjék a gyerekek önbizalma. Esténként mesélek nekik, ha én fektetem le őket. Mindig saját mesét. Szinte sose ugyanazt, kivéve a kedvenceket. Többségében rímeset, és rögtönzöttet. Mindig olyat, aminek jó a vége. Panni az én meséimet szereti, mert átírom a leforrázott malacot, a hazudós-ijesztő nyuszit, mindet. A világ legyen kerek, ha az ember gyerek, rossz van elég odakint.

Emellett folyamatosan szervezem nekik-nekünk az összejövős programokat: volt nemrég ismerkedés ilyen-olyan játszótereken, mesepalacsinta-készítés, őszi dekoráció-készítés (kétszer, plusz amiket itthon néha alkotunk), tökfaragás. Lesz a minap zenede, lesz mesejáték-próba, lesz énekkari próba, bár ez nem lesz annyira komoly eresztés, mint a tavalyi. Viszont lesz hozzá tánc, tuti. Megszervezem azt is.

A lányok Sopronba járnak oviba, nem kell a német nyelvi kényszert átélniük nap mint nap. Imádnivaló ovit leltem nekik, még én is teljesen meg vagyok elégedve az óvónők munkájával. Ez azért ugye nagy szó. 5 perc sírás volt Panninál az első napon, de azt is gyorsan abbahagyta, amikor az általam kitalált és legyártott Szomorka-Vidorka-párosból (ezek belaminált Smilye-korongok, papírból) a Szomorkát adtam oda. Könnyeket eltöröl, kettőt fúj, bánatot messzeűz - és ennyi volt a beszoktatás. Semmi bőgés nekik bent, nekem kint, csupa vidámság. A gyerekeknek az ovi lett a "munkahelyük", ahol pénzt keresnek (kőkemény 10 forintot naponta, fejenként). Már tanulják beosztani, hogy ha elvásárolják, nem marad nagyobb értékű dolgokra, ha összefognak, kettejük pénzéből egy egész zacskó cukorra is futja. Szabad nekik, ők keresik meg a rávalót. Nagyon tudják ám sajnálni, mikor nátha vagy kis köhögés miatt nem eresztem őket. Meg persze reggel bátorság-jutalom van, ami már rég nem a bátorságról szól, inkább csak arról, hogy olyan jó kapni valamit búcsúzáskor. 

Mindemellett elérkezettnek láttam az időt, hogy mégiscsak elkezdjem velük a németezést. Este, vacsoránál nyomatom, fogékonyak rá, és nem látszik rajtuk, hogy stresszelné őket. Olyan, mint egy játék, vagy mint amilyen az óvodára felkészítő bábozás volt egy hónapig. A vacsora mindig az efféle előkészítés színtere marad, no meg a közös étkezés egyetlen alkalma is, legalábbis hétköznapokon.

A nyárikonyhában rend van. A lakásban tisztaság, amennyire el lehet várni (igazi tisztaság, nincs most por se, ragadvány se, a gyerekek is kezdik megszokni végre, hogy a dolgokat elpakoljuk, a szemetet kidobjuk, a szennyesruhát színek szerint a szennyestartóba szortírozzuk). Igen, kiszekálom belőlük a lelket is, mert kell. Nekem kell, hogy ne takarítógépnek és házicselédnek tartsanak itthon, hanem tanuljanak rendet és tisztességet. Sokszor hallják tőlem az utóbbi szót. Remélem, hálásak lesznek érte egyszer.

A munkám hiányzik, sajnos. Akinek eddig nem tűnt föl, energia- és időmilliomos munkamániás vagyok, akinek nagyon lassan telnek a napjai, főleg, amióta gyerekei is vannak. Nem rohan az idő. Még csak nem is halad igazán. Cammog, araszol, bukdácsol csak előre, de nem halad rendesen. Másoknak repül az ideje. Biztos olyan dolgokkal töltik meg, amiket nem élveznek, csak túlesnek rajta. Vagy tán pont az élvezet miatt repül el nekik. Nem tudom, nem vagyok más. Nem is leszek. Az önfejűség családi címer, marad szépen. Otthonszülés lesz, magyar képzés lesz, olvasástanítás lesz, szónoklattan és meditációs gyakorlatok kb. 2-4 éves korú csemetéknek. Az enyémeknek, és akit még érdekel, annak. Fasza kis karácsonyi buli lesz Neustadtban, és összetartó közösség lesz Eisenstadtban. És pár év múlva saját kertes ház is lesz, remélhetőleg Sopron közelében. Bérkertem már van, nekem nagyon tetszik. Ez mind csak a kezdet, szépen megy még fölfele az ív, még emelkedőben van, van időm. Soha egy percig se cserélnék senkivel. Jó N-inek lenni, ebben a világban. Agnosztikusnak, túlérettnek, koravénnek, makacsnak, okosnak, utólag-gyereknek, harciasnak, néha érzéketlennek és felettébb önzőnek. Főnöknek. Kiemelkedőnek, meg nem alkuvónak, egyedinek, értékesnek akár büszkének is - szembemenni mindennel és mindenkivel, ha épp úgy szeretném. Nem rászorulni másokra, nem ráutalva lenni a külső segítségre, hanem irányítani és irányt mutatni, mint a kapitány a hajóban. Jó. Értékes embereket magam köré gyűjteni, megtartani. Barátokra figyelni, tömegeket kezelni, szeretve és megbecsülve lenni, látni az eredményt a munka mögött. Élvezni a kevés alvást, a sok ráfordítást, nem kímélve magamat és a fiatalabb éveket. Még lehet.

2017. október 12., csütörtök

Helyszíni dokumentáció, avagy: mint a kemény diót, megtöröm szépen

A csöndet, mármint.

Itt lakunk Müllendorfban. Falu ez, hiába csúfolja a világ városnak, nincs itt, kérem, kb. semmi. Két játszótér van, jó. A vasútállomás kb. 15 perc séta, jó. Sose fogom megszokni. A jó benne, hogy nem is kell.

Maga a lakhely egész pofás még ehhez képest. Csak nem a mi paramétereinkhez igazodik. Mi meg a lakhely paramétereihez nem tudunk igazodni - vagy tán nem is szeretnénk annyira. A szobák száma kevés. Egy gyerekszoba - túl nagy. Egy étkező - ha nappaliként is szeretné használni az ember, akkor embertelenül kicsi. Egy hálószoba - nagy részét a nem összecsukható franciaágy és az ötajtós gardróbszekrény foglalja el. Plusz ide menekült be az Expedit, aminek a 25 polcából kb. 15-re van szükség maximum. Meg az íróasztalom, a szocializáció fú kulcsával, a számítógépemmel - egyébiránt pedig egy zöld dzsungel, mivel 80%-ban növények veszik körbe. Vagy inkább 90%. A konyha egy sarok - nekem még egészen megfelel. A fürdő egészen nagy, csak tudnám, minek. A vécé normálisan picike. És ennyi. Ellenben van egy óriási padlás, amit semmire nem használunk. Egy pince, ami lomokkal van tele (pl. kertészkedős cuccok, kidobásra váró kartondobozok, eladásra váró cuccok).  Egy nyárikonyha, kinőtt, de még használatban reménykedő ruhákkal-cipőkkel, hordozókkal, székekkel, a lakásból kitessékelt kanapénkkal, csecsemőkáddal, gyerekággyal... Egy sufni, amiben csak Dávid dolgai gyűlnek hűvös halomban, teljes összevisszaságban (be se teszem oda a lábam, ellenben a nyárikonyhába ő nem barmolhat bele - ott rend is van). Mi a ráknak mindez? Folyamatosan irtom a lomot, dobálom ki a felgyűlt vacakokat. Alig várom, hogy Dávid végre munkába álljon, a gyerekek meg betegségmentesen töltsenek az óvodában pár hosszabb hetet. A kultúrmappámhoz így nem jutok hozzá, mindenki itthon lebzsel. Lehet, nekem kéne lelépni néhanap, akkor nyugtom lenne. Igen ám, de technikai málőr miatt még internet sincs a Lenovon, amit útközben használhatnék. Maradnának a jó öreg internet-cafék, ha van egyáltalán ilyesmi a közelben.

A kert az egyetlen, amit imádok. Nem a zöld füves fenyőfás dzsumbuj, az kell a ráknak, arra jó, hogy a kölykök ki8nt lehessenek nagyobb zöld téren, futkoshassanak, hintázhassanak. A veteményesem, amire büszke vagyok és féltve őrzöm. Amióta itt vagyunk, annak több időt és energiát szenteltem, mint az egész benti lakásnak. Meg is látszik, örömmel vállalom is. Most, október derekán épp effélék vannak benne (szép emlék lesz az első leltár a kertben 2017-ből):
- pár nyúvadó paradicsomtő, még virágzanak, de termést már szerintem bajosan hoznak
- hasonló létszámú paprika, egy-egy finom kis piros termés akad rajta kéthetente
- 4-5 babfajta, egy szem túlélő borsónövény (termés van rajtuk, épp száradásra várnak)
- egy sereg káposztaféle és egyéb: karalábék, saláták (mostanra szárba szöktek, majdnem fel is magzott már valamennyi, de mit tegyek, ha nem elég finom ahhoz, hogy korábban betakarítsam), karfiolok, kelkáposzták, pak choiok, céklák, valamint 
- pár póréhagyma
- pár mentett vöröshagyma
- egy jó adag dughagyma, mindenféle (vörös-, lila- és fokhagyma)
- jó sok epertő, néha még terem is rajtuk mézédes, isteni zamatú gyümölcs
- pár málnatő, mentett és újonnan szerzett jószágok vegyesen
- jó sok fűszernövény, a felsorolástól most el is tekintenék, de mentából vagy 4-5 féle van
- pár bokor (áfonya, mézbogyó, farkasbogyó)

És az egészet az ágyások között finom, illatos mulcs-széna borítja, megelőzendő a túlzott gazosodást,  elősegítendő a vízellátás folytonosságát meg úgy általában véve védendő-táplálandó a talajt.

És ehhez fognak még jönni bokrok, szőlőtövek, ez-az. Az üvegház egyelőre csak tervben van, mert egy tisztességesebbhez ráfordítás is kéne, az meg, Dávid munkanélkülisége révén, nem akad. 

Nagyon el kéne hogy húzzon dolgozni, olyan helyre, ahol nem kell bejárni 6 napot egy héten, nincs _túl_ messze és azért netto 1.000,- eurót hazaad. És hosszútávon nem ártana, ha nem csak én hurcolkodnék a kölkökkel oda-vissza az óvodába. Háromnál azért már nem mindegy.

2017. július 30., vasárnap

Be, ki

Dávid pénteken már nem ment dolgozni, röpült csütörtökön a próbaidejéről, mint a kismadár. Egy kicsit se bánom, ha őszinte szeretnék lenni, és miért is ne szeretnék? Korrekt embernek korrekt munkát, fair viselkedésért fair körülményeket.

Panni tegnap megtekert egy nagy zöld háromkerekű traktort. Először sikerült neki hosszabban menni ilyennel. Pont eljött a négykerekű bicikli ideje. Dotti a hétvégén egy háromnapos lázon esett túl, de ennek csak a felében volt lázas, a többit kipótolta étvágytalansággal, egyszeri hányással, egyszeri hasmenéssel és sokszori nyűgösséggel. A fagyi meg a nyáridő hamar elfeledtette ezt is. 

Müllendorfban nem lesz fagyis a közelben, sem bolt. Sem semmi igazából. Egy hentes, egy pék - ezek úgyis drágák, minek mennénk ilyen helyre? Egy városháza, ami inkább faluháza. Egy játszótér, legalább ennyi. Gyümölcsfás.

Szombaton költözés. Dotti 16. foga (a negyedik szemfog) már 4. napja csillog kint, 4 hátsó őrlő van még hátra. Nagyon jó csapat már a két lány. A bébiszitteres időszak csak Dottin érződik, Pannin nyoma sem volt, most sincs. Remélem, ilyen könnyen megy majd az óvoda is. Pár hét. Addig unalmunkban költözünk egyet.

2017. július 26., szerda

Bábozás megkezdve

Kb. 1 hónapjuk van megszeretni a karaktereket, utána élesben folytatjuk. Dottinak 2 napja kijött a 16. hegyes, Panninak ma van a névnapja (legalábbis ma van Panni-nap).

Költözés... óvodázás... munkahelyre járás messzebbről.

Dávid majd egy hónapja dolgozik a cégénél. Nem tudom, mit csinál ott bent, de itthon folyamatosan el van úszva.

2017. június 30., péntek

Furcsa dolgok

Egyes nehézségek áthidalhatóak, mások kevésbé. Dávidnak lett munkája, remélem, meg is tartják. A bébiszitter viszont ideát annyi pénzt emészt el, hogy megértek minden gyerekest, aki nem akar dolgozni menni ilyen körülmények mellett. És ez még állítólag olcsó is. Ahha.

Az oviban jó fejek, menni fog a dolog, csak ki tudja mikortól. Meg hogy hogyan, mert a kölköket el is kéne hozni ám valakinek időben. Olyasvalakinek, aki hamarabb tud értük lenni, mint én vagy Dávid. Itt kezdődnek a másodfokú logisztikai nehézségek. 

Lehet, hogy hiperszociálissá kell válnom és körbekérdeztetnem a leendő óvodástársak anyukáit, hogy ki vállal el 1-1,5 órára plusz két lányt pár hónapig, míg akad más megoldás. Ki tudja, lesz-e mód rá. Vagy megint valami csudadrága metódust kell kitalálni.

A nemzetközi ehlyzet egyre fokozódik - ez most tényleg így van.

A varázsbuborékot viszont nem értem. Egyszer csak, mikor lezuhanyoztam, a semmiből megjelent egy icipici buborék. Nem folyt a víz, nem használtam épp semmi olyat, ami ilyet fújna, és amúgy is: a fürdőszobán kívülről jött befele, a levegőben. Panni hívta föl rá a figyelmemet. Csak lestem, ez meg mit keres itt (nem Panni). Szépen finoman elkezdtem terelgetni a teraszajtó felé. Némi buborékfújó mániámból eredően van már tapasztalatom az ilyenek élettartamát illetően - ez a nyüves nem elég, hogy a semmiből jött, de ki se akart pukkadni, jóval tovább bírta, mint bármelyik eddigi buborék, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Tetszett a lányoknak is. Valahol a teraszajtó előtt tűnt el, vagy kirepült, vagy kipukkadt. Ilyet se láttam még. Nem fantázia, nem allegória, ez megtörtént dolog. És furcsa, mint oly sok minden mostanság.

2017. június 14., szerda

Nyomatékkulcs

Dávid szerint túl sokfélét mondok. Szerintem nem olyan sokfélét.

Pl. ami az étkezést illeti, már belaminált cetlin is rajta van, hogy szabad nem úrhatnám-mód fölkelni az étel / asztal mellől és jól otthagyni mindent a 28 fokban akár, hogy majd a jótündér elhessenti onnan, hanem netalántán meg kell erőltetni a kicsi kacsót, és elpakolni / elmosogatni / legalább betolni a hűtőbe vagy kidobni a szemetesbe. 

Biztos sokfélét beszélek. Mert pl. ma reggel is ötször mondtam el különbözőképpen, hogy "Tüntestd el, légy szíves a gyerekek maradékát." "Légy szíves mielőbb láss neki!" "Hogy miért ezt kell korábban? Mert megrohad és rászáll a muslica, azért!" "Ne felejtsd el a maradékot eltüntetni." Stb.

Azt hinné az ember, azért ez a sok szó ér is valamit, talán megfogan a tápanyagdús talajon és szárba szökken az emebr fejében, valahogy eképpen:

"Jé, paradicsom, jé, paprika, elöl hagyva az asztal közepén. Lehet, hogy nem kéne itt hagyni, mert nem ide való."

Vagy: "Gyerekek, nem esztek többet? Akkor ezt most elpakoljuk / kidobjuk / megeszem, hogy ne szálljon rá a muslica."

Ehhez képest a reggeliről megmaradt maradékok este ott vártak a csinos kis 8 órás munkaidőm meg a két órás utazgatásom után a pulton. Hogy Dávid így értette az eltüntetést, hogy egye meg. De nem ette meg, mert... hát csak.

Nos, eljön az ideje a szavak nyomatékosításának is egyszer. Valószínűleg valóban túl sokszor beszélek, túl sokat kérek, túl sokszor vagyok visszafogott. Most viszont kulcsot kerestem a nyomatékosításhoz, és meg is leltem. Olasz módra röppent a tányér maradékostul a földre. Ripityára, persze, mert a csapódási szöget jól bemértem előtte. A gyerekek kellő magasságban, az etetőszékükből figyelték csöndesnek nem mondható földet-érését.

Úgy döntöttem, tetszenek az olaszok. Kicsit ugyan magyar és hókatag vagyok közöttük, ha úgy magam elé képzelek egy csapatot, de istenieket esznek, és prímán kiadják magukból, ha bajuk van. Példát veszek ezentúl, és kevesebbet beszélek, többet török vagy dobok ki. Legalább nem kell annyi mindent költöztetni. Rühellem ezt a sok lomot, no meg ezt a sok mocskot. Dáviddal együtt szépen lapátra teszem mindet. 

Fontos a nyomatékosítás.

2017. június 9., péntek

A fele megvan

Júniusnak kellett elhoznia azt, amit a lusta tavasz nem volt képes. Megvan a ház. Augusztusban költözünk. Nincs emelet, de van padlás (nincs rá szükség, de miért is ne), van garázs, van nyárikonyha, műhely Dávidnak. 100 négyzetméteres ház, csak mi leszünk benne. Occsó, mint a nyü. Sopron fél órányira lesz. Éééééééés:

oriásihatalmasgigamega-kert van hozzá!!!

Imádom. Aznap, mikor megnéztük, lefoglaltam. Enyémenyémenyém. 

Most már csak Dávidnak kell munka, és sínen leszünk, mint József Attila. Ráférne a meló, mert ma megint egy biciklit szerez be innen 25 órányira (autóút). Megint kb. 200.000 Ft-osat, ez nagyon megy neki. Csak sajna el kell adnia a másikat, mert különben.... mint macskát. Pont úgy. Munkanélkülire, persze, na szép.

2017. június 2., péntek

Ramen-ősség

Ősi kínai levest készítettem a minap, ramen a neve, és _nekem_ még ízlett is. Kb. itt ki is fogytunk a jóhírekből.

Dotti esténként hisztis, a lefekvés megy neki nehezen... még úgy is, hogy egész nap nem alszik. Kis koravén.

Panni tök jó fej. Dávid próbálkozik. Nekem már mindenből elég.

Tele van minden léggyel, nyár van.

Pünkösd alkalmával veszprémezés lesz. Állatkert, valami falusi gyereknap, szamócaszedés a kertben, hűvös házfalak a 35 fokban.

A többi... valamit hagyni kell a fantáziának is.

2017. május 21., vasárnap

Elúszott a várva várt

... ház, amit elsőként néztünk meg a megjelenése után, és ami kb. minden tekintetben passzolt volna az igényeinkhez. Megint indulhatunk nulláról, és reménykedhetünk, hogy találunk valamit, ami legalább sacc-per-kábé megfelel.

Nem kicsit vagyunk csalódottak és dühösek. Vagy a gyerekek nem tetszettek a főbérlőnek (leginkább csak a létezésük, mert személyesen ugyan nem találkoztunk vele soha), vagy a magyarságunk. Ahogy Kori barátnénk fogalmazott: ez így is, úgy is nagy szemétség.

Az.

2017. május 16., kedd

Dotti véleményez

Reggel fél hat, pár napja, persze hogy hétvégén:
Te bizony... Enka vagy. Fáradt Enka... fáradt szeme. Ott... (belenyúl).
Valamikor délelőtt:
Combot találtam! Szép comb! Hatalmas comb! Combos vagy!
Nemrégen, délután:
Orrod van. Orrod. Büszke orrod... (kacag). Büssssze orrod van, Enka!
Ma reggel, közös fürdés közben:
Megjött a mell! A mell, mell. Megtaláltam! Ideragasztva... fáradt mell. Elfogyott (az anyatej). Fogom erősen... mindkettőt! (és tényleg)

És UPDATE, mert ez nyelvtani csemege:

"Mi van engemeten?" - és mutatja az ujját. Szerencsére tudok németül, így megfejtettem a logikát. Eszméletlen, hogy accusativust használ népiesen, és hozzátoldja a ragot... így keletkezett sok nyelvben, gondolom. Automata. Magyarul már nem így gondolkodunk... nem is gondolkodunk, csak azt mondjuk, hogy: rajtam.

2017. május 11., csütörtök

Várunk

Hangvisszajövésre. Házra. Dávid-munkára. Betegség-elmúlásra. Utálok várni.

De a ruhatáram kissé frissült, szóval erre nem kellett a költözésig. Várni. Hétfőn meló megint. Az is jó lesz.

Az idő, mint az ólomlábú, húzza-vonja magát, halasztja még a halaszthatatlant. Úgyse bírja már sokáig. Akkor aztán el lesz kapva a grabanca rendesen.

A lányok jó fejek. Szerethetőek. Nem annyira piócák, mint amennyire lehetnének. Néha sajna kapnak a hátsójukra, ezt nem ússzák meg. Tán ezért (is?) jó fejek.

2017. május 7., vasárnap

Lehet, hogy

... 2017 nekem mégiscsak a köhögés éve lesz? Érdekes, nem ezt éreztem szilveszterkor, no de már mindegy.

Holnap, gondolom, orvos. A munkahelyemen el lesznek ragadtatva.

Megoldottam magamnak két "anyák napi" ajándékot. Az egyik, hogy a kölkök némi rásegítéssel készítettek nekem, meg a nálunk ünneplő Kori barátnőmnek kókuszgolyót, jeee. A másik, hogy lassan, de biztosan mindkét gyerek leszakadt szépen a mellről, bár Dotti még néha próbálkozik ("simogatom", "fájdalmas mell", "aranyos mell"... stb.) Amikor elég, akkor mégiscsak elég. Nem fájdalmas dolog, kifejezetten kellemes.

2017. május 5., péntek

Talál-mányok

Szerdán, ha már le kellett mennem a szakadó esőbe a csomaggal, legalább visszafele benéztem a munkahelyemnél levő szeméttárolóba. Előhalásztam 8-10 vadonatúj, 4 színben fogó tollat, pár töltőt, egereket meg két billentyűzetet. A nagy sikeren felbuzdulva este nem egyből hazamentem, hanem előbb bekukkantottam a mi szeméttárolónkba is. Gazdagabb lettem 100 (tényleg száz) darab őszi-téli harisnyával, mosott, illatos állapotban, mindenféle színben. Ebben az életemben már nem veszek több harisnyanadrágot.

Csütörtökön nem próbálkoztam, ami sok, az sok. De pénteken csak elnéztem a munkahelyem felé menet egy szeméttárolóba. Találtam egy sporttáskát, két súlyt (profi súlyzóra valók), pár tasak bontatlan katonai kötszert, egy szerszámos-táskás övet, egy pár sportcipőt Dávid méretében, valami kulcstartót, meg egy nagy, hibátlan kotyogós kávéfőzőt. És egy fémfogakkal kirakott láncot meg fekete nyuszifüles hajpántot.  

Miéééééééééért dobják ki azt, ami másnak (NEM NEKEM) még használható?! Halálra idegesít. Legalább tennék félre, dobozba, zacskóba, akárhogy. Ági szerint csak nem megy nekünk annyira rosszul, hogy rászoruljunk ilyesmire. Mondtam, hogy nem mi szorulunk rá, hanem a hajléktalanok, akiknek továbbadjuk, meg a segélyszervezet, aki mindig örül az adományainknak. Bár tény, hogy ezt-azt néha megtartunk, alapos mérlegelés (és mosás) után.

A főnök ma azt mondta, ne mossuk ki a vécékefét, három euróért vesz újat, dobjuk ki és kész. Ez valahogy osztrák dolog, pedig a főnök kifejezetten normális osztrák.

Érti a fene. Én és Dávid szeretjük menteni az értékeket, és továbbadni jó helyre. Jó érzés találni, jó érzés adni, segíteni. Az egészben csak jó van. Turka után kézmosás, ennyi. A főnök is azt mondja, ez nem szégyellni való dolog. Akkor nem értem. Tényleg nem.

2017. május 2., kedd

Dotti névelőket növeszt... és egyéb izgalmak

A francia kiejtését (szóeleji H-k nem-ejtése) már elhagyta pár hete, ma viszont már a határozatlan névelőt is előkapta este, többször is. Határozott névelőket elvétve használ, napi kb. 3-szor. Még van mit gyakorolni. 

Viszont felszólító mód, mondatrend, ragozás, fokozás, hangsúlyozás rendben.

Pannival most kezdenek el igazán ízeseket vitatkozni - magyarul most kezdik el lekötni egymást. Ez csak néha jár óriási ordításokkal, többségében tudnak bánni egymással. Legnagyobb szerencsémre.

Panni nagyon bulis. Nekiáll táncolni valami rémségre, riszálja rendesen. Tökéletes ritmusérzéke van, eltapsolja a Habanerát hibátlanul, pedig nem hallgattuk már hónapok óta. Ezek a jó dolgok, amikor látom, hogy öröklődik a jó. Meg mikor rászól az apjára, hogy akarni a vécén kell, és hogy Dávid ne vegye el a biciklilámpámat. A Szőkének igazsága vagyon. Ő lesz a legerélyesebb a családban.

Voltam bulizni, király volt. Végre tánc, ének, kaja-pia, éjfélig (jó, közben volt egy kitérő, le kellett fektetni a kölköket). Kifejezetten megérdemeltem. 

Mást nem tudok elárulni, sok még a rejtély, előttünk is. Egy héttel később már többet fogok tudni több szempontból is.

2017. május 1., hétfő

Lassan alakul

Minden.

Nincs túl sok türelmem hozzá. Meglátjuk, mire megyünk.

2017. április 13., csütörtök

A nagy csönd oka

A szombati húsvéti buli egészen jól sikerült. Rengeteg finom kaja, sok lelkes tojásfestő anyuka és gyerek (apuka sajna egy se próbálkozott dekorálni), sok ügyesen elkészített tányérkosárka, négy vízzel is meglocsolt anyuka, 3 vízzel meglocsolt kislány, sok-sok kölnivel meglocsolt nőnemű egyén, ajándékátadás, zabazabazaba, takarítás. Rengeteg megmaradt kaja, nem főzünk eg ideje, még mindig van mit enni. Gábor is volt egy röpke hétvégére, remélem, nem bánta meg, mi örültünk neki, de nagyon rohanós volt a tempó.

Viszont sajna már korábban írtam, hogy a mieink betaknyosodtak-behurutosodtak (én Dávid biciklis túráját hibáztatom továbbra is) még az ünnep előtt. És a nagy hűhóra való tekintettel, meg tán arra, hogy csak a lányok átöltöztetése után tudtam magamat is átöltöztetni. És ez időbe tellett, és Dávid valamerre másfele lefetyelt épp, de nem segített, pedig utána is kiabáltam, az egész termen át lehetett hallani. Nos, másnapra már én is meg voltam fázva, és harmadnapra köhögtem is, mint állat. És azóta is. Pedig orvosnál is voltam, de el lett bagatellizálva a betegség és nem kaptam antibiotikumot. Emiatt a gyerekeket is visszafertőztem, Dávidot is megfertőztem és én sem vagyok még épp remekül. Szerencsére otthon van antibiotikum, és mi most szépen elmegyünk érte.

Budapest, Budapest, te csodás... gyógyítsd meg szépen szülötted, meg a tartozékait is. Adj nekik jó napokat, adj napot és esőt, adj vidám perceket és pihenést! Hadd legyek otthon... megint. Nagyon szeretek otthon lenni. 

Itt nem vagyok otthon.

2017. április 8., szombat

No, alakulunk

Szegények most még köhögnek is, főleg Dotti (a múlt éjjelt végigköhögte, most épp csöndben van, de tán csak azért, mert csak mostanra lett készen a stefánia-vagdalt. A franciasaláta már megvan, kint pihen és hűl a kb. 6 fokban.

Locsolás lesz... jujj. Egyszer locsolt meg Dávid, akkor sajnos nagyon álmos voltam és egyáltalán nm számítottam a nagy vödör hidegvízre. Szegény azóta is emlékezhet a bosszúmra, mert azon kívül, hogy derekasan megsértődtem (vidéki módszer városi lánnyal szemben nem túl fair dolog, hajnali hatkor), minden létező alkalommal kiaggattam az alsónadrágjait a nagyérdemű kollégium különféle pontjaira szerintem kb. fél éven át. A nem tisztákat is.

Most viszont meg szeretnénk mutatni a magyar virtust a gyerekeknek, és még élvezetessé is kell tenni, tehát nagyfőnökként mindenképp kapok a nyakamba pár liter vizet. De nem fog váratlanul érni, nem lesz reggel hat óra, ott lesz kb. 40 ember, ennek a fele ugyanazt fogja kapni, mint én. A víz elméletileg langyos lesz, direkt viszem a vízforralót, mert a 15 fokban a locsolás a kisebbeknek bizony csúf betegségeket eredményezhet a "valódi" húsvétra. Nekem mondjuk ez lesz a valódi, a nagybuli, amit csak én tudok ilyen profin megszervezni. Azért is csinálom.

Holnap nem hinném, hogy írni fogok. Estére azért eléggé el leszek fáradva. Bár ami azt illeti, ha most az órára pillantok... de nem. Minek azt.

2017. április 4., kedd

Pont ez kell húsvétra

Dávid ma szépen elvitte a gyerekeket bicikliboltba, meg játszóterezni, és a végére rittyentettek egy bevásárlást is. Az egy dolog, hogy a bevásárlás háromnegyedét úgy borítanám vissza a boltba, mint annak a rendje, és Dávid többet nem megy vásárolni, majd csak ha munkája is lesz, ami _tisztességes_ és nem 8 óra egy héten.

De. A gyerekek
(mindkettő)

tak-nyo-sak. Pont ez kell nekem a húsvéti nagybanzáj előtt meg alatt, két nyafka, folyton taknyos gyerek. Így aztán lesz értelme a locsolásnak. Majd a sarokba állítom őket és az összes hímneműnek kikötöm, hogy azokat ott ne, mert az a göthös részleg, no-go.

A lakás persze egy szemétdomb volt, amikor hazaértem, se szellőztetés, se rendrakás, mocskos tányérok elöl hagyva, vacsorára terítés még 10-15 perc fürdetgetés után sincs sehol. Na, pont ez kell nekem, hogy míg én 5,5-6 órát dolgozom és utazom is egy-egy órát, addig itt a nagy szabadság tenyésszen és rakhassam a rndet háromnegyed nyolckor, mert nem lehet megmaradni a konyhában meg lépni a lakásban.

Retorziók lesznek, de sajna nem Dávid fogja igazán megszívni, hanem a gyerekek.

1. A játszóterezés bizonytalan ideig szünetel. Ha min. 2 héten át tipp-topp lakás fogad, mikor hazaérek, nincs elöl szennyes, nem hányódnak játékok a nagyszobában, stb., akkor esetleg beszélhetünk egy max. 20 perces kint létről. Addig semmi, max. a szemetet segíthetnek kivinni. Ha Dávid mégis kiviszi őket, esténként hallgathatják majd az intelmeket. A végén kedvük se lesz kimenni.

2. A gyerekeknek ezentúl éjjel-nappal azt kell hallgatniok majd tőlem, hogy: tedd a helyére, le se vedd, vidd vissza, nem játszhatsz vele, mert szétszórod, stb. Ha Dávid ebben nem partner, hát beléjük verem én, majd rászólnak ők a végén, Panni már tud ezt-azt. De nem hinném, hogy ez az egészséges.

3. Őrmester lehetek a saját családomban - remek. Mondhatni, kurva jó. Érdekes, Panni ismeri azt a szót, hogy kurva. Ha Dávid nem menne az agyamra a léhaságával, akkor nem ismerné. De ha nem köti fel a gatyáját, mehet úgyis (és akkor Panni megint csak nem fogja ismerni ezeket a szavakat - ha nincs Dávid, nem fogok káromkodni se).

Mikor a barátunk, Kori van itt, nála rend is van, időben készen is vannak, esznek is eleget, mégse lesznek betegek, és rendesen foglalkozva van a gyerekekkel. Pénz kérdése, pénz pedig (még) van. Nekem van, mert én ugyebár dolgozom is.


2017. április 3., hétfő

Mondogattam korábban

... a szőkébbiknek, hogy egyszer csak Dotti majd azt mondja neki: Panni, gyere, játsszunk! Ezzel biztattam, mikor még inkább csecsemőformájú volt a húg, és nem lehetett vele túl sok mindent kezdeni. Ma hajnalban Dotti (meg persze én) megint fent kukorékolt, ezek szerint nem fárasztotta ki eléggé a tegnapi (tor)túra. Ilyeneket mondott:

Adok... Panninak. Panni, Panni.... alszik. Panni alszik. Panni... gyeje... játszani... velemm... pöjgettyűset!

És ezt szerencsére akkor is elismételte, amikor a Szőke már nem aludt. Panni örült :)

Jó dolog a fejlődés, sírja vissza a fene a csecsemőkorszakot! Már csak Dávidot kell végleg megrugdosni munka-ügyben :P

2017. április 2., vasárnap

Kirándultunk sokat

A kirándulás napivicce:

Dotti talált egy követ, de Panni előtte már beszebelt négyet (!). Mikor Dotti is elkezdte mustrálni a kezébe került követ, buzgón ismételve a "KŐ" szót, sietve kikaptam a kezéből, eldobtam, és mondtam neki, hogy: "Ez egy itteni kő, ez most itt marad." Erre ezt válaszolta: "Enikő... Enikő.... Stessszkii-Bendessz..."

Egy ideje amúgy elkezdte emlegetni a vezetéknevét, nem értjük, miért. Egy helyen hallhatta, egyszer, az orvosnál, múlt héten. Nem fér a fejünkbe, hogy jegyezte meg. Lehet, hogy Panni mondogatta neki?

Mindenesetre ma hatalmasat kirándultunk a főnökékkel. Csudajó volt. A két lány nagyon derekasan állta a sarat, hosszasan rótták az utakat a meredek emelkedőn fölfelé.

2017. április 1., szombat

Kedves Április

Légy szíves, keríts Dávidnak rendes munkát, ami nem 8 óra dobozpakolás hajnalok hajnalán, miközben a mechatronika diploma a sarokban sír. És nem szép kertes ház sem ártana Mattersburgban, ami persze bérelhető, és elég jó az elhelyezkedése is. 

Elég bolond kérések egy szép hónaphoz, de ki tudja. Ma úgyis szabad.

2017. március 31., péntek

Március utolsó napja

Elköszönt a március, nagyon szépen. Szinte nyári hangulatot hagyott maga mögött, szeleset, de meleget. Holnap jön a bolondéria, a legszebb hónap veszi majd kezdetét.

A múltkor úgy fordítottam valamit, hogy "lehetővé téve" - és a két (vidéki) magyar kollegina megvétózta, hogy mi az a "téve". Tényleg nem mondunk ilyet mostanság, vagy mi a szösz?

Dottinak szerintem megünnepelhetjük a jobb alsó szemfogát is.

2017. március 29., szerda

Ma szerencsére simán ment

A múltkori dupla-fektetés után a mai meglepően könnyen sikerült. Annyira, hogy még el is aludtam a két kölök között. Ezek szerint már megint nem alszom eleget. 

Viszont bolondok napja közeleg, jó hír minden bolondnak. :)

Medvehagymás pogácsa, ó jaj

Sajnos hogy addiktív. Sikerrel kisütve fél kiló lisztből két adag (persze pár másmilyen hozzávaló is kellett bele).

Megy a családi finomságok közé.


2017. március 27., hétfő

Megvolt-e vagy nem

Dotti 12. foga is kijött még múlt szerdán, de szerintem a nagy fennforgásban nem is rögzítettem az "eseményt".

Valahogy az ingatlanos piac nem az igazi, ma frissült hirdetésre kérdeztem rá este, és azt írta a pali, hogy már elkelt. Vagy nagyon hamar lába kélt annak a háznak (pedig heteken át fent volt), vagy nagyon félrenézett valamit az ürge.

Nem baj, megy a keresés tovább.

Medvehagyma, mi lesz véled

Tegnap egy jó adagot gyűjtöttünk az általam magyaroknak szervezett medvehagymaszedéses-gyógynövényes túrán. De még ma sem dolgoztam föl a leszedett mennyiséget - Dávid ugyan kevert egy adagból turmixot, banánnal és kivivel, de az sajnos nem az én ízvilágom volt. Ezenkívül Panni is szívesen rágcsálta ebéd gyanánt a sültkrumplihoz.

Még ki kell gondolnom, mi minden legyen belőle.

2017. március 25., szombat

Jó fejek

Jó látni, hogy Panni és Dotti mennyire összenőttek. Panni a szócirkalmakban jeleskedik, Dottinak meg kétpercenként eszement ötletei támadnak, amiket persze, hogy a másiknak is meg kell csinálni. Letolt harisnyanadrággal botladozni sámlival a kézben a nagyszobában, vagy az apjuk forgó irodaszékébe akaszkodva rohanni körbe-körbe, óriási kacagásokkal. Magasról az ölembe bukfencezni. Két kanállal enni a golyós levest. Üvölteni, ha meglátnak, mint a kecskék, hogy MEEE, MEEE, MEEE! Pedig már mindketten szépen, tisztán ki tudják ejteni az "Enka" és a "mell" szavakat is (nem is beszélve a "kérek"-ről).

Örülök, hogy jó testvérek, és mindent megteszek, hogy azok is maradjanak. Egy testvér remek támogatást tud nyújtani a hétköznapokban, nagyon építő jellegű kritikus tud lenni, és ... na, KELL.

Persze össze is tudnak kapni, de nem durván és végképp nem gonoszul. Az még hiányzik, mert nem járnak óvodába. Emlékszem, mikor a két és fél éves kislány úgy fellökte az akkor egyéves Pannit hátulról alattomban, hogy csak lestem. A magam gyerekkorából emlékszem még, hogy az ártatlanság csak egy hagymázas felnőttes romantikus elképzelés a gyerekkorról. Nem árt, ha védik majd egymást a lányok másokkal szemben - lesz mire felkészülni szeptemberig.

2017. március 24., péntek

Medvehagymázás holnap

... végre egy kirándulás az idénre. Ideje van már, úgy hiszem.

Csak még akad az előző medvehagyma-szedésből némi fagyasztott verzió. A múltkor leves lett belőle, az el is fogyott szépen.

2017. március 23., csütörtök

Most meg a felvilágosításon hőbörögnek

Úgy néz ki, sokaknak a Facen elég valami konc, jó zsíros legyen, aztán lehet rágni. Kb. 5-ödszörre jön szembe a felvilágosítós tankönyv az elsősöknek. Érdekesek a reakciók, vannak, aki szerint normális, a többség meg ... mint a nagymutató. 

Attól tartok, Panniék elég unalmasnak fogják majd találni az ilyesmit.

2017. március 22., szerda

Elfújta a szél

A tegnapi csatajelenetnek ma nyoma sem maradt az irodában, jött és ment a jelenet - és mikor a főnöknél négyszemközt rákérdeztem, sikerült-e megbeszélni a dolgokat, azt mondta, hogy ő nem beszélt meg semmit, egész egyszerűen eddig tartott a nagy hűhó. Hát jó... de lesz még ennek folytatása, a szép sötétszőke fejemet teszem rá.

A háynós-hasmenős is továbbállt kb., de azért csak nyomatjuk a gyógyszert, nehogy visszajöjjön. Egy hasmenéses baleset így is volt, szerencsére a távollétemben.

Már csak egy olyan ház kéne, ahova örömmel költözünk be. Van ház, de az szerintem nem ilyen. Ha magukhoz tértek a kölyök-immunrendszerek, megyünk és megnézzük közelebbről. Már ha még meglesz akkor.

Pár hét és vége a kólaböjtnek, juhú.

2017. március 21., kedd

Turkafurka

Csúnyán kiéleződött vitának voltam ma részben célpontja, részben passzív résztvevője. Az egyik kollegina ma tudta meg, hogy az én 5,5 órás napi munkaidőmbe beleszámolódik az ebédidő is, az övébe meg nem. Ez még akár vita tárgya is lehetne, ha egyrészt nem vennénk hozzá egyéb juttatásokat, amiket nem kapok, míg más igen (és mégis kit érdekel?). Másrészt pedig nem ebédidő kellős közepén, nagyjelenetet rendezve adja elő magát az illető, hanem mondjuk négyszemközt beszéli meg a főnökkel. De sajna nem így történt. Otthagytam a maradékot, mert elment az étvágyam (pedig ilyen ritkán van).

Másfelől, kölkök alakulóban. Szombaton medvehagymaszedés, oda jó lenne mégiscsak teljes létszámban elmenni (de ha más nem jön össze, elmegyek egyedül vagy Dottival, ő már majdnem teljesen rendbe jött).

Panninak kaptam Broncho Vaxumot, vagy mit. Hihetetlen, hogy a kisgyerekkoromból meglevő immunerősítő még mindig forgalomban van, és a doktornőm volt oly jó fej, hogy fölírta receptre. Király. Ahogy Dotti mondaná, persze., mert őt le le lehet durrantani, annyira lepcses (a dokit is alig hagyta ma szóhoz jutni).

2017. március 20., hétfő

Hátperszehogy

Minden óvintézkedés ellenére Panni is elkapta a hányós-hasmenőset. Végigöklendezte a napot. Dottinak adtam két kanál grízpudingot, mert nem hányt két napja. No, ma kihányta a két kanálnyit.

Panni este a kevéske anyatejet is visszaöklendezte. A kristálycukornak örült, attól nem hányt se délelőtt, se este. Lehet, hogy holnap egy kis kóla is befigyel, ősi metódus, Áginál bevált anno.

Hosszú idő után az első munkanap :) Jó volt.

2017. március 19., vasárnap

Fene a vírusba

Dotti sztrájkol, pedig már másfél napja nem jön belőle semmi sehonnan. Se evés, se ivás, úgy kell erőltetni meg erőszakoskodni pár kortyért. Holnap nagyon a sarkamra fogok állni, különben a mentő szedi össze a gyereket délután felborult keringéssel szerintem. Pedig utálom az erőszakot.

arminc ety

mármint ma büszkén mondta Eni, hogy Dotti/Lucával együtt elszámoltak 30-ig. a lány persze egész mondatokat is mond és most már jönnek a 4 szótagos szavak is - amellett, hogy most épp panaszkodik, hogy "fáj", amit, hogy jól értsünk, igen sokszor ismétel.
..de a részleteket Eni úgyis megírja..

2017. március 18., szombat

Szipócaa köbön

Szépen kilábaltam a tüszős mandulagyulladásból. Dotti meg tegnap este belelábalt a hányós-hasmenős vírusba, szerintem valamelyik szomszéd gyerektől szedhette össze, akik a robogókon robognak előszeretettel. Fene azokba a srácokba, nem is barátok, minek kellett ezt...

Volt egy pocsék éjszakánk kettőnknek Dottival, na. Ma délelőtt is hányt még. Onnantól tényleg csak nagyon apró falatokban adagolt ételt kapott, az új trendeknek jól szembemenve maradtunk a sóba-vízbe-főtt-krumplinál, meg a víznél. A teát nem itta, akárhogy kínáltuk is. Az almalevet igen. Estére egy kis narancsot is harapott, eddig nem lett baj belőle. Most piheni ki az egész napos fáradalmakat - amúgy a kedve csak hullámokban volt rossz (=nyafka), voltak kifejezetten vidám időszakok is.

És még valamivel megörvendeztetett minket - elkezdte kimondani Panni nevét rendesen csütörtökön. És utána az enyémet pénteken. Úgyhogy a 6-7 hónapos kora óta használatos "Enne" lassan feledésbe merül, csak akkor szedni elő, ha nagyon szeretné, hogy én vegyem ki az autóból és ne az apja. Akkor ezt kiabálja. De mikor megkérdeztem, hogy is van a nevem valójában, rám nézett és szépen elmosolyodva elszótagolta: 
En-KA! Panniból se lesz többet Pot(t)ó, pedig az is jópofa volt. Nagyon szépen hívja, hogy "Panni". És mondatokban beszél, ami nagyon hihetetlennek tűnik, minekutána Panni ebben az időben csak egyes szavaknál tartott, a tárgyeset nála még sehol se volt 18 hónaposan, és a szókincse is kb. 50-60 szóra korlátozódhatott becslésem szerint (no meg visszanéztem pár videót is). 

Dotti ilyeneket mond: "Nem kérek...takarókat. Szeretnék.. almalét." Nem barokk körmondatok, de nem semmi. És múlt időt is használ: "Játszottak...labdával." "Elment...busz. Zöld busz."

Szóval most jön csak a java, már dörzsölöm a tenyeremet, miket fognak Pannival összevitatkozni ketten. Ma Panni valamit birizgálni szeretett volna Dottin, mondtam is, hogy ilyen esetekben a "Hagyd abba!" igen hatásos lehet. A gond csak az, hogy Dotti továbbra is franciás jellem, nem szereti a szóeleji H-t, és a HÓ és HAT kivételével nem is ejti sehol. Mikor Panni ismételten piszkálni szerette volna Dottit, ő harciasan rákiabált: Agydabba!

Várom a hétfőt. Fél 12-t. És szegény Dávidra kb. 40-szer szóltam már rá az elmúlt két héten, hogy akarni a vécén kell. Ma edzettek Pannival, és Dávid meg szerette volna mutatni, hogy megy a hátrabukfenc. Meghúzta valahogy a nyakát, alig tudja balra mozgatni... ááááá!

2017. március 15., szerda

elfelejtettem

... az izgalmas dolgokat.

1. Dotti 11. foga, avagy a bal felső őrlő tegnap kibújt, szép hegyes, ő mutogatta. Tiramisuval lett megünnepelve, büszke és "bóóóldog" volt, mert megint a Halász Judit-féle Boldog születésnapot kellett énekelni neki. És reggelente is úgy kel, hogy Bóóóódog... TORTAAA!

2. Jóanyámnak igaza van, azért járnak rám ennyire még mindig szopatilag, mert hagyom. Ennek eredményeképpen, mikor hazaestünk Pestről vasárnap éjjel, fejembe vettem valamit. És hétfőn el is kezdtem megvalósítani. Dotti hétfő délután kapott anyatejet, de mondtam neki utána, hogy kis szünet, és majd kap megint. Új volt neki, nem is hisztizett, csak próbálkozott még vagy 20 percig, és aztán egy dalra elaludt. Hétfő este aztán rájött, hogy ez nem feltétlenül az ő javát szolgálja, és éktelen hisztit csapott, sok hangos kéreeeeeekcéé-vel, meeeellleeettt-ordításaal, no azt a 30 percet nem kívánom senkinek. De fölfogta, hogy szopat után szünet, és végül csak elaludt - és vagy hajnali négyig úgy is maradt, ami rekord.

Kedd délután kis nyűgösség, és nemalvás. Este a nemalvás miatt csak kis nyűgösség, és bealvás a dalra. Ez volt a könnyebb dolog.

Szerda délután. Nem nyűgös, de próbálkozik, és mesél, és az istennek nem akar elaludni. Végül sikerül.

Szerda este. Egyszer próbálkozik, kissé nyöszörög, de már ő mondja a szopat után, hogy Szüneet, és lejön magától, gyakorlatilag úgy kínálom, hogy de tessék, van még. Elfogadja, de lejön magától és örömmel kucorodik mellém, kéri a dalt. Nyöszörög, mert nehéz még, és a karom nagyon kell persze. De a mell már nem.

Szerintem jól halad, és mintha stabilabb is lenne az alvása így. Szintlépés van megint. Éjjel adok neki, hogy ne legyen nagy megrázkódtatás. De már nem kell annyira, és annyiszor.

3. Tegnap alkottunk magyar zászlókat és kitűztük. Ma délben (mert reggel elfelejtettük a nagy XXXLutzba menésben) kitűzésre kerültek a kokárdák is. Délután a kanapén heverve észrevettem, hogy rajtam piros felső van, Pannin fehér-jellegű, Dottin zöld. Megint kiraktuk a magyar zászlót, ezúttal saját magunkból. Dotti ki tudja mondani, hogy kokárda.

És gyógyulok, nagyon.

2017. március 14., kedd

Éseközben

Míg egy alig ismert ismerőssel egyeztetek időpontot, hogy kalauzoljon már el bennünket mihamarabb medvehagymaszedés közben és mutogassa meg a többi felhasználható klassz gyógynövényt, azért regisztrálok szépen az itteni McDonalds-honlapra is, a frissen szerzett ügyfélkártyámmal. Előttem egy nagy tálban a maradék ebéd. Sok zöldség. Sült krumpli. Rántott hús. Töltött rántott palacsinta. Krémtúró. 

Gyógyulni kell, na. :)

2017. március 13., hétfő

No láz tudéj

Remekül összeszedtem (a munkahelyem a gyanús) egy tüszős mandulagyulladást, már nem is tudom, mikor volt ilyenem utoljára. Ma már nincs lázam, tegnap boldogítottam vele anyámékat még Pesten, no akkor elég ramatyul is néztem ki.

Ma alkalmam volt megfigyelni, Dávid hogy tököli el a gyerekekkel a délutánt. Szundika-time kb. négyig vagy tovább, vakarózás, tökölődés, uzsonnázás háromnegyed órán át, lassú szedelőzködés. No, ma odacsaptam kissé, ezért az uzsonna "csak" 30 perces volt. 

Legfőbb ideje, hogy őkelme elhúzzon dolgozni, a gyerekek meg szeptembertől az óvodában majd tanulnak tisztességet, meg 15 perces evést, nyammogás és kívánózás nélkül. Egyre jobban úgy látom, hogy rájuk fér, mielőtt még két kis elkényesztetett picsurina lesz belőlük. Ha én itt vagyok, meghajtom őket, mint a vásári lovat, de az apjuk elül-hátul nyalja őket (nem szó szerint persze), aztán jönnek a laza erkölcsök, meg a mit csináltatok egész délután, ha így néz ki a lakás című lemez, tőlem, este hétkor, amikor baromi sok kedvem van ám a szennyesüket vakargatni mindenhonnan. Most kb. egy hétig úgyse megyek dolgozni, kicsit beléjük nevelek némi gyorsaságot meg tisztességet.

2017. március 10., péntek

Holnap haza

Csak rövid időre, de mégis. Rám fér.

Ünnepelni megyünk. :)

És semmi más nem fog beleférni, de nem is kell. Néha pár lazább nap is megteszi. Torta készülőben - ezért vagyok még ébren.

2017. március 8., szerda

Vezetés

A főnök negyed ötkor megkérdezte, nincs-e kedvem vele elmenni a Mercedesért, amit most vett, és akkor visszafele úton én vezetném a Passatot, de jó lenne. Én csak pislogtam, mi lenne ebben a jó, utoljára kb. 2-3 hete vezettem a mi nem_automata_váltós autónkat, ami nem is Passat, hanem Skoda Octavia, és kerek 2 km-t ha megtettem vele, tán sokat is mondok. Az volt az az ominózus eset, mikor Dávid szerint nem tudtam volna hátramenetben kijönni a helyről, ahol parkoltunk, és ő akkor vette el sikeresen a kevés eddig megszerzett önbizalmamat a vezetés terén. Ja, és akkor próbált erőszakkal visszatartani, amikor azt mondtam, hogy jó, akkor én hazamegyek. És akkor avatkozott be egy osztrák ürge, aki észre térítette Dávidot, és utána a rendőrségen szintén azt a megerősítést kapta, hogy sajna az én verbális "erőszakom" (tehát mikor kiállok magamért) nem ér fel azzal, ha lefog vagy az utamba áll, ó jaj. Micsoda meglepő fejlemények. Egy Takarodjért nem foghat le, nahát nahát. No de nem is erről szerettem volna mesélni - ám ha már itt van, akkor marad. Ez az én igazságom.

Ma viszont a főnök előjött ezzel, és a tétovázásomra mondta, hogy nosza rajta, indulás, ugye nálam van a jogsim. Nálam volt, és az a fél üveg sör se mentett meg, amit a ma bent főzött paprikás krumpli mellé legurítottam nőiesen, mert ugye nőnap van, vagy mi. 

Szóvalhogy vezettem a Passatot, egyedül, vagy 30 km-en át. És nem történt semmi - alig tudom elhinni.Ezek szerint mégiscsak adnom kell egy esélyt a vezetésnek, és legközelebb csak közölni Dáviddal, hogy akkor is megcsinálom, ha neki nem tetszik, és a biztosító majd fizet, ha mégis baj történik. Kész. Azokra kell figyelnem, akik erőt adnak és biztatást, nem azokra, akik rombolnak.

Mellesleg Panni a ma délutáni szunyókaidő alatt szépen kékre firkantott a lakás pár pontját, zsírkrétával. Ez az er4edménye, ha felnőtt felügyelet nélkül marad, mert jajde-kell-az-a-kis-alvás. A nemdolgozásra, mert abban aztán el lehet fáradni nagyon. Meg a masszázs-kezelgetésektől is ki lehet tikkadni biztosan, az aztán végképp megerőltető, a masszázs.

Legjobb lesz csakugyan szabadulni :)

2017. március 7., kedd

Most épp szüléses fotókkal borzolnak

Ugrik rá a nép. Nahát nahát.

Dotti tegnap bemondta az unalmast, vagyis negligálta az alvást. Ellenben ordított veszettül, nem kellett neki a mell sem, vetette magát össze-vissza.

Durva. Volt. Most nyugalom van. Végre.

A maga módján nyugalom, per se.

Eni dobni akar engem

(bocsánat a közvetlen és durva posztért)

persze szokásos a dolog, mert már régóta fönnáll, hogy nincs munkám, de most határidőhöz van kötve: ha március végéig nem találok munkát, mehetek, amerre látok. legalábbis én így értettem. a cél, hogy ne itthon henyéljek, hanem értelmesen (=pénzt keresve) töltsem napjaimat.

eléggé "leszarom"-módon élem meg, mert a szokásos "veszekedés-stílus"-ban mondja (miben másban kéne?). csak kicsit úgy érzem magam, hogy ha ő folyamatosan nyomatja a dolgokat, akkor nekem nincs más dolgom, mint véghezvinni, amit ő kitalál. ezt viszont bárki meg tudja csinálni, ehhez nem kellek én. olyan érzésem van, mint a teher alatt növő pálmának, növekedési ösztönző nélkül. igen, itt van a kutya elásva, de még keresem..

..és gyakran átesem a ló túloldalára: amiért ennyire nyomatja, csakazért se csinálom. ..vagy inkább makacsság ez, csak nem ismerem föl magamban? ez volna a nagyobbik baj, de valami érzés azt suttogja, hogy valahol itt kellene keresni a választ megoldást..
(mindenesetre kísértetiesen emlékeztet az egyetemista magamra: még mindig nem tudok szabadulni ugyanazoktól a problémáktól?!)


félreértés ne essék, nem akarok elköltözni tőle, csak a "csömöröm van" hatás miatt momentán nem érdekel, mi lesz. lesz, ami lesz

(ami szerintem a leginkább zavaró technikailag, az az, hogy még mindig nem tudom, pontosan milyen munkát keresek, de már kéne csinálnom. valószínűleg megint valami olyasmi lesz, mint a gls-nél: a két kezem fog kellEni meg a két lábam. más nem.)

2017. március 5., vasárnap

Mindig ugyanaz

Valaki egy Facebook-fórumon föltett egy cikkel kapcsolatban egy ártatlannak tűnő kérdést, miszerint mi a véleményük a témáról. A cikk témája pediglen a lótusz-szülés volt (nem tudom, így írják-e), de nem éppen tárgyilagos stílusban. Értsd: valaki olvasott valamit, jól felháborodott rajta, és billentyűzetet ragadott, mert milyen jól megugrik majd az olvasottság. Biztos sikerre is vitte a dolgot, mert a fórumban az "ártatlan kérdés" némi dominó-reakciót váltott ki: egyre elszántabban alázó kommentek jöttek, így fúj, úgy undi, árt a babának, büdös, mittudomén. 

Szerintem az emberek örülnek, ha ilyen helyen tudnak öklendezni egyet, kiadják magukból a fáradt gőzt és nem kell gondolkodni sem közben, sem visszafogni magukat, mert egy láthatatlan csoport az ellenség, és úgyis minden komment őket erősíti tovább. Valahol elszomorító, hogy ennyire nethuszárok a népek, a megerősítésre ugranak, az agy meg csak senyvedjen, ha már nem használják.

Az értelmesebbje meg szerintem nem is ír kommentet, mert nincs szüksége fröcsögésre. És is csak egy tárgyilagosat írtam, kísérletképpen, hogy megváltoztatja-e némiképp a szélirányt, de reménytelen a helyzet, úgyszólván. És áll le okítani őket a fene, ha ez esik jól nekik, de eddig akárhány embernek magyarázott Dávid a lótusz-szülésről, személyesen még senki nem mondta, hogy dehátafertőzésveszély, fújdeundi, énbiztosankihagynám, meg hasonlók. Csak a billentyűzet árnyékában merészek szerencsétlenek.

Dottinak ellenben ma volt a második nemalvós napja és többször mellre kéredzkedve ugyan, de szépen végigvitte ezt a napot is. Lefektetés háromnegyed nyolckor, szabadulás 5 perc múlva, frankó dolog.

2017. március 4., szombat

Dotti első alvásmentes napja

Ez volt az a nap, amikor kint is voltunk, ettünk is eleget (óriás hamburgerezés, sajna itt nem olyan olcsón) utaztunk is, tehát elvileg minden adott lett volna egy nagy délután alváshoz. Dotti viszont másképp dömntött és nem maradt meg egy helyben, szopkodott, mászkált rajtam, szavakat mondogatott és esze ágában sem volt aludni. Aztán Panni is bekopogott, mert Dávid a túlsó szobában aludt, ő meg unatkozott kint egymaga. Aztán inkább dalokat hallgattunk a Lenovon és végül Dávidot is kirobbantottam az ágyból azzal, hogy eddig egyedül ő aludt, most már abbahagyhatná.

Végigvitte a napot szépen a Szőkésbarna, vidáman, beszédesen, a nap végére viszont sikeresen rárántott egy polcot Pannira a kádban és aztán a robot-fogkefével is megsértette magát, legalábbis rándult egyet fogmosás közben és aztán már görbült is a szája, hogy Fááááj. Na ekkor fogtam meg és vittem aludni sebesen, fél nyolc után, 6 perc volt és már durmolt is.

Annyira jó lesz, ha már csak Dávidnak lesz igénye délutáni alvásra :D  Ha lesz munkája, reméljük, el tudja ezt az igényét csomagolni nyugdíjas éveire.

2017. március 3., péntek

Fogas?

Nem tudom, tegnap mi üthetett Dottiba, de nagyon nem ment neki az alvás, és alig tudtam leszedni a mellemről. Ahogy a fáradtság miatt ma ugyanúgy.

Szerencsére előbb-utóbb győz a csöndes álom, mint pl. most. Ilyenkor nyugtom van. Lehet, hogy a szavasodás teszi ilyen érzékeny idegzetűvé mostanság, pillanatok alatt bővül a szókincse, csak lesek, hogy ez is megy meg az is megy. Már nem bírom követni. Panni pedig Dotti minden elvetemült ötletére ugrik, hogy éniiis, mert ő sem szeretne kimaradni a jóból. Nem hittem volna, hogy a kisebbik lesz az értelmi szerzője a kitalációiknak.

Dávidnak viszont próbálok némi rendes életet tanítani: nem hagyunk elöl ételmaradékot (főleg mivel jön a meleg és vele a muslicák), ebéd után gyümölcs a gyerekeknek, utána pedig fogmosás, az elöl maradt ételt befedjük, vagy hűtőbe tesszük, az asztalt letakarítjuk. Nagyon sajnálom, hogy ezeket most kell 33 évesen a fejébe verni, mert őt nem akartam nevelni, viszont nem tűröm, hogy rossz példát kapjanak a gyerekek és megegyen a mocsok meg a rendetlenség. Ha így, akkor így. Eddig is küzdöttem ellene, ezentúl pedig kétszeresen is fogok. Ennél mindenki többet érdemel a családomban.

2017. március 1., szerda

Mi megy a fejemben

Gyerekszennyes válogatás közben, este 11-kor.

Ősszel érik, babám, a fekete szöllő,
te voltál az igazi szerető,
bocsáss meg, ha vala-valaha vétettem,
ellenedre, babám, rosszat cselekedtem.

Összel érik, babám, a fekete szilva,
Engem, babám, te teszel a sírba,
Sírba teszel, édes kicsi virágszálam,
De én a síron túlról azt is meghálálom.

Csak tudnám, hogy miért.

2017. február 28., kedd

Dávidék néztek farsangot

Errefelé sokan vonulnak az utcán végig farsangkor, valamikbe beöltözve, Dávidék ma néztek meg egy ilyen vonulást a szomszéd városkában. Hangos volt és nagyon zsúfolt, Dávid állítása szerint.

Április 8-ra esik a Wiener Neustadt-i magyar húsvét. Kíváncsi vagyok, milyen szinten szakad a szervezés a nyakamba.

Megnéztem a Mindenkit, aztán Dáviddal megnéztük még egyszer. Én úgy fogalmaztam, hogy ez volt az első polkorrekt film, ami még tetszett is.

Elúszott a ház

Máshogy döntött a tulaj, inkább mégse adja ki, hanem a kicsi fiára íratja. Gáz.

Keresgélés megy tovább. Valami valamikor úgyis lesz.

2017. február 27., hétfő

Farsang kipipálva

Este utána kipiálva, mert még egy afterpartit is rezzentettünk itthon Korival, meg pár üveg sörrel. Jó is az.

Akkor lassan kezdődik is a húsvéti szezon... de azért ma is zenedéztünk tíztől este hétig.

Nyomjuk, nyomjuk.

2017. február 24., péntek

Mell!

... kiáltott föl Dotti, és lerántotta Panni felsőjét a hasáig. Panni mosolyogva és csodálkozva tűrte (meg is ismételte Dotti).

Nem hittem, hogy az első pótanya-jelölt a hároméves Szőke lesz, de ezek szerint lecserélne :)

És most indulhat a tortasütés, ó jeee.

2017. február 22., szerda

Vannak jó emberek

És vannak, akik a jóség álcája alatt akarnak maguknak király_vagyok-pontokat bezsebelni, és valójában csak a kioktatás a céljuk.

No, ők a szánalmasak. Ma összefutottam eggyel (vadidegen nagyonokos), és nézett, hogy mit mosolygok azon, ahogy pattog, mint az a bizonyos a deszkán. Attól tartok, nem sikerült túl sok király_vagyok-pontot bezsebelnie.

Egyébiránt haladunk, csak az idő csoszog. Csissz-csossz.

2017. február 21., kedd

Furcsa nap

Pörgés a munkahelyen. Dávid ballépése a munkahelyen, ha pontosan szeretném leírni, akkor jobblépés. Jóanyám és a diéta, no meg a következmények. Holnap apám halálának az évfordulója. A nemhivatalos. Mert apámnak két halála is volt, ezt csinálja utána valaki. 

Lecsúszós cipzárú farmer meghekkelése kulcskarikával a vonaton. Pár nap és farsang. Jövő héten háznéző. Még nem tudom a vízesésfonást.

Darabos nap, furcsa mozaikokkal. Tán majd később összerakom, most valahogy nem áll egybe a kép. Mert képtelen, bizony.

Jelentés Dottiról - a szavasodás

Ez a bejegyzés Dotti jelenlegi tudományát hivatott az utókornak rögzíteni, tehát nem lesz izgalmas ugyan, viszont annál részletesebb. Ne mondja senki, hogy nem szóltam.

Megszavasodott, nem is kicsit. Elkezdem írni, hogy miket tud, de nem fogok a végére érni, és nem is fog az eszembe jutni minden. 

Állatokkal kezdek. Az AUA illetve VAUVAU 3-4 hete átment végre abba, hogy KUTYA. Egy ideig KUKA volt az is, de mostanra egyértelműen meg tudja különböztetni az ebet a szemetestől. A macska CICCÁ, az egér CÍÍÍN, van még SÜN (főleg, ha meglátja az apja frissen nyírt haját), CSIPCSIP, LÓ, BÓ (boci), BÚ (brumm, avagy medve), AL (hal), FOFÓ (fóka), TYÚ (tyúk), BÁVÁ (bárány), BÉÉ (béka), EEFÁ (elefánt) és persze jó ideje SÜSÜ. Egyéb állatok még nem kerültek terítékre.

Akkor haladjunk a személyek felé, mert ez így egész logikus. APA, ENNE, ha nagyon megerőlteti magát, akkor EN-TÓ (Enka helyett), de ehhez egyből hozzáfűzi, hogy OTTÓ. Átnevezett a másféléves. Nem tudom, honnan szedi az Ottót,s enkit nem hívunk így, és az autót máshogy mondja. Kacag rajta, mikor tízedszerre is közlöm méltatlankodva, hogy nem vagyok Ottó. Panni ennek analógiájára korábban PAA avgy PPÓ volt, most épp PATTÓ. Mondta már rá azt is, hogy SZŐŐ = szőke. Saját magát előttem úgy hívja, hogy Dodó. Ha kérdezem, hogy ki szeretne blablabla, rávágja, hogy ÉN (ez két hete még ENN volt, de akkor is magára használta). Katit nem feledi, mert egyre-másra előjön, hogy MAMMA. Mivel Koriék átjárnak naponta, bővült a személyek száma, lett KÓ (Kori) és ZÓÓÓ (Zoé), utóbbi kislánynak minden cuccát odaviszi. A figurákra mondja, hogy EBBEE, ez azt jelenti, hogy ember. Bár nem személy, de fontos neki a BABA, főleg a sajátja, amivel mégiscsak sikerült megbarátkozni, főleg, mivel másoktól hallotta, hogy anya, vagy hogy Anna, elkezdte mondogatni, így Anna lett a babája neve. És ma kimondta azt is, hogy TIED, de gyorsan korrigáltam, így a tegnaptól használatos ENNYÉM maradt helyette, ezt megfelelően érti és használja. Más személy nem ugrik be, akit mondani tudna.

Testrészek jönnek. Mondani nem tud olyan sokat, felismerni szinte bármelyiket. Amik mégis előjönnek, az a FEEE (fej), FÜÜL, OJJ (orr), SZÁÁ (száj), SZIPPI (szeme), KÉÉ (kéz), LÁB, TÉÉ (térd), POPÓ (ez nagyon megy). A hajamat elkapja, húzza finoman (inkább csak úgy tesz, mintha), és közben jajong, hogy JÁÁJÁÁJÁÁJJJJ. Engem utánoz vele, mert mikor korábban, még csecsemnőként nemcsak játékból húzta, hanem denevérként akaszkodott bele, megszokta, hogy hangos Nehúúúúúzd, mert FÁÁÁJ szopránnal ijesztettem el. 

No akkor igézzünk is, jöjjenek az igék, abból nincs sok. GYEJJE, avagy gyere. SZÚÚÚ = szúr (mutatja a ehgyes végét a tárgyaknak), FFÁÁ = fáj (ha egy picit is beveri valamijét, jön gyógypusziért panaszosan, de szinte sose sír közben). CSÍÍP (nem csipcsip), mutatja a puniját és hozza a krémet, pedig kutya baja, csak élvezi. KÉÉPE = kérem szépen. ADDOO = adom. ABBBAATTAA = abbahagyta. Utóbbival megalkotta az első rendesebb mondatot is ma lefekettéskor, mert egy beste állat hangos ugatásba kezdett, de utána el is hallgatott hamarosan. "Abbaatta kutya!" - így Dotti.

Ételek, mert az jó. VAJ, VIZZI, KUCCÓ (cukor), BÓÓÓSÓ (borsó), JÉÉÉ (répa), PAPP = paprika, PAAA = paradicsom. POZZÓ (pizza), CCSSZ (ez a tejszínhab neve, amikor kifújjuk a flakonjából). SZASZA = szalonna, ÚS = hús, KUKKO = kukorica, JIZZ (rizs). ALMA, EPEE, MOGGYO (mogyoró, fán termő), BAAÁ (banán)És persze ÜTTŐ, avagy hűtő. Leghosszabb eddig az UBOJJTA (uborka), büszkén mondja két hete. Mai új szó: LISZT. KAÁ a kanál, POÁ a pohár. 

A köszönést elintézi egy vehemens integetéssel kísért SZISZI vagy SZESZE szóval, ezek a szia érdekes alakjai. PUUU és pusszant, de nem cuppant, csak odateszi a száját. Imád ölelni, leginkább Pannit szemeli ki az efféle akciókra. Aluljáróban megbízhatóan visít, felváltotta Pannit, aki csak közölni szokta, hogy "Én nem visítottam most."

Betűk közül nagyon szereti az X-et, folyton mindenhol észreveszi és a kezével is formázza, vagy kötéllel,rúddal, akármivel. Az E, A és I is jeles, a többivel nem is foglalkoztunk még. Ráér. Majd Panni tanítja, neki már megy.

Mivel kicsit elkezdtem vele is a WC-ztetést (tetszik neki), ezért jöttek új szavak, mint pl. KAKA (mily meglepő, bár inkább kakinak hívjuk), PICCCI (ez pisi), BIJJI (bili). 

Névmások komoly arzenáljával rendelkezik, ezek hamarabb jöttek elő, mint a főnevek meg az igék. EZ, AZ, EZT, AZT, EJJE, AJJA, IDE, ODA, ITT, OTT, EBBE, ABBA, EBBŐ, ABBÓ. Továbbá: AKKÓ (akkor), JÁ (rá), KI, BE, LE, FÖL, ÁT. 

Meg egy rakat egyéb főnév és melléknév, ami most csak össze-vissza ugrik be, pl. AUTÓ, AATÓ (ajtó), ATTA (asztal), SZÉÉÉ(K), ÁGY, FÉSZŰ (fésű), MÚNYA (műanyag), SZÖSZ, FÜST, ESZŐ, SZÉL, VAJJÁ (virág), FA (nagyon régi szó), ÓÓÓÓ, néha ÓÓHA (óra, régi kedvenc, őkelme ugyanis óramániás), KÉÉ (krém), KOKO (koszos), SZÉP, KICSI, NAA (nagy), ÜGYESS.

Sok szót mond franciásan, az egyetlen, ahol következetesen H-t is ejt az elején, az a HÓ. Viszont AZZA a haza, ÁZZ a ház, ÜTTŐ már volt, AL is volt, és egy rakat másik szó még, ami nagyon nem akaródzik kipattanni a fejemből éjjel egykor. 

A lényeg, hogy okos, ügyes, nagyon szeretetreméltó és nagyon igyekvő, vidám és talpraesett személy.