2014. december 29., hétfő

Jólvanna, akkor megint - d meg persze utólag belekotnyeleskedett

Pörög az élet, de hiányzik a blog, az írás, sőt, némi panasz is érkezett innen-onnan, úgyhogy próbálok pötyögni valamelyest.

Voltunk 4 napot Prágában, remek volt. Hotel jó helyen, fapados reggelivel, használtas ággyal, de 40 négyzetméteres apartmannal. Finom étkek, karácsonyi vásárok, cseh nyelvi finomságok, sál Panninak, éttermi evés gyerekkel, szállodában hagyott kocsikulcs (vanmáásiiik), szexuálissegédeszköz-múzeum, játékmúzeum, forralt bor az utolsó estén. Éjjel epéig hányás, hasmenés, totális legyengülés, tejcsappanás. Hazaérve pedig elcsípett az első utamba kerülő megfázásos vírus, és persze a kedvenc hörghurutom, amit úgysem úszok meg soha. Vitaminszedéssel, sok folyadékkal sem. Munka, mert a munkának mennie kell. Rá pár napra Dávid belei mondták fel a szolgálatot egy kiadósabb énekkari fogadás okán, gyengélkedett ő is (*). Panni kb. 1 hétre rá kapta el tőlem, taknyos volt, köhögős, de vidám, eleven és lázmentes. Kikúrálódtunk, jött Salzburg. Egynapos, ottalvós céges csapatépítő kirándulás volt, ettünk, ittunk, mulattunk, bár a nagy beharangozásokhoz képest nem öntött fel a garatra senki. Gyönge banda. Az épp végképp elmenőben lévő anyatej visszajött, kb. 6 deci lefagyasztott lefejt tejjel tértem vissza. Otthon Kati és Dávid tartották a frontot. Hazaérvén kiderült, hogy kaptam egy járó csecsemőt. Aki még Prágában, 8.-án 4-8 önálló lépésre volt képes, az 20-án, szombaton TIPP-TOPP TIPP-TOPP átszelte a fél nagyszobát, húsz lépésnél abba is hagytam a számolást. 

(*) d kommentje: az igazság az, hogy aznap, szerdán elmentünk Évivel Enihez, kocsival. mivel nem szeretem egyedül az utat vele, mert gyakorlatilag folyamatosan sír, hogy valami bántja (nap, szomjas, nem tud mozogni/akármi), szörnyű mellette vezetni: nem akartam így visszajönni. mivel azonban a felkérés (hogy menjünk) hirtelen jött, majdnem mindent elpakoltam, kivéve bármit, amivel hordozni lehet. Eni munkahelyén aztán jött a kérdés, hogy hogy hordozzam? hát az ügyes, erős fiatal megoldja: a karjára veszi (minek az a kendő?) és a kabátjába bebugyolálja. eddig szép is volna, csakhogy azzal nem számolt a lükepék, hogy elfelejtett megtanulni normálisan felöltözni a hidegebb időszakra, így a vékony, rövid őszi kabát kissé fölhúzódott és gyakorlatilag úgy sétált az áldozat a decemberi estében, hogy a veséjét egy szál póló fedte ca. 10 centi széles sávban. na ennek meg is lett a böjtje: az esti énekkari lakoma és az otthoni kissé beteg légkör teljesen ledöntött a lábamról: másnap délelőtt gyakorlatilag 2-3 percnél hosszabban nem tudtam ülni sem(!), nemhogy valami értelmeset csinálni. az esti énekkari főpróbának persze annyi, de legalább a sok fekvés (Visi magasabban volt, mint én :) ) segített, pár nap alatt rendbe jöttem.
Tanulság: vigyázzatok a vesétekre!

Tegnap múlt 11 hónapos a leány, és most már tényleg felgyorsult valami, folyamatos a szemmel látható fejlődés. Teljesen önálló nyelven beszél, csak nem magyarul. Vannak kedveltebb fonémasorok, a K hangok a jelenlegi kedvencek, P és egyéb hangokkal szorgosan kombinálva. Pár dolog még:

- kiselejteztük a játszóeszközök felét, volt pl. egy kis műanyag fésű, azt elkaptam, hogy ááá minekaz, erre elvette a kezemből és megkaparászta vele a haját, egész jól (sose tanítottam) - fésű marad.
- elővettem Moncsicsit a minap, mondtam is elváltoztatott hangon, hogy "moncsicsi szomjas", erre a vizes flakonját odatartotta a szájához.
- " Éhes" jelzőre kenyeret kapott Moncsicsi, megintcsak nem tőlem.
- Ezen felbuzdulva ma Moncsicsi is ott ült a reggelinél, kapott előkét, utána Panni is, aki azelőtt soha nem fogadta jól, elfogadta az előkét. Kirrrrály.

A karácsonyozást pedig kihagytuk. Ajándékok vannak készülőben... Folyt. köv.

2014. december 1., hétfő

Vigyázni kell - Panni, a vetkőzős

... hogy az ember mit tanít meg vagy mutat a kölöknek. A minap megmutattam neki, hogy kell levenni a zoknit, gondoltam, jól jön az még. Azóta zoknit húzogat lefele, a saját lábáról gyakran - és már arra is volt példa, hogy az enyémről rángatta le. Hehe. A nadrágot is próbálja, de az nem megy. Viszont ha a body csak az egyik karján van rajat, simán leveszi azt is. És tegnap mutattam neki, hogy hogy kell "kicsatolni" a pelenkát. Úgy tűnt, nem figyel, más érdekelte. Ez volt fürdés előtt. 

Fürdés után meg ráadtam a tisztát. Erre fogta, és az egyik patent-mifenét a kettő közül szépen kicsatolta, majd kivetkőzött a pelenkából.

Öltözésnél egy jó ideje segít, pedig utálja. Jófejség, szerintem, hogy nem veszi le, amit ráadok, csak ha nagyon elege van. És minden utálata ellenére a kedvenc foglalatossága, hogy ruhákat aggat magára, a fejére húzza vagy a nyaka köré tekeri őket.

Szép kis jövő elé nézünk pár év múlva, úgy hiszem.

2014. november 28., péntek

A hét végén

Mintha azóta, hogy dolgozom, csöppet gyorsabban telne az idő, de azért így sem száguldozik.

Az viszont biztos, hogy Panni ma 10 hónapos. Szerintem, ha jól jön ki a lépés, ennekokán elugrunk Sopronba, vásárolni, meg ünnepelni egyet. Talán kap egy krémest, ha jó kedvünkben vagyunk - Sopronban van egy egyedülálló cukrászda, imádom. Csak fagyievésre nem túl alkalmas már az idő... tegnap még a kesztyűk előkeresésén is elmélkedtem egy sort. Három-négy fok van kint reggelente, brrr. Bár ha már november, ne is legyen másként, még a végén havat se látnánk többé, ha ilyenkor is 15-20 fok lenne.

A múltkor Panni kíváncsian elindult Dávid után, hogy vajon mit művelhet, de aztán meglátta a kezemben a Lenovot, és úgy döntött, az érdekesebb lehet. Mondtam Dávidnak, hogy ha azt akarja, hogy menjen hozzá a gyerek, akkor talán hívja oda. Hívta. Ment. Lelkesen, négykézláb igyekezett, fenét érdekelte már a Lenovo. És ez így nagyon jól van.

A mostani esték megint zűrösek, igencsak kialvatlannak érzem magam, de tartani kell magunkat ahhoz, hogy hét, vagy legkésőbb negyed nyolc körül felkeljen, és maximum másfél órát aludjék napközben. Csak akkor tud fél kilenc és kilenc között elaludni, ha ez, és egy sor másik feltétel megvalósul (kellő fárasztás, kinti séta, sok étel, minimum napi egyszeri székletürítés... van mire odafigyelni). Kicsit be is taknyosodott, bár egyáltalán nem vészes.

Jómagam pedig makkegészséges vagyok egy jó ideje, kis lerobbanásoktól eltekintve. El is méláztam a minap, hogy minek fizetek én TB-járulékokat, ha szerintem legalább két éve nem voltam betegszabadságon se, és gyakorlatilag a terhesség utolsó pillanatáig be is jártam dolgozni, törvényi tiltás ellenére, díjazás nélkül... Ehh. Úgy kell a munkamániásnak. Valaki biztos azt morfondírozza most magában: meglesz ennek a böjtje. Vagy hogy "aki hülye, az is marad". Hihihi.

Két barátnőm hamarosan szülni fog, egy harmadik már szült, ilyen év ez. Hajrá, lányok, kitartást! Nekem keltenem kell a családot, különben elhúzzák a lóbőrt nyolcig is. 

Furcsa, hogy van saját családom... Nagyon furcsa.

Szombaton meg megyünk a főnökékkel a Lindt-gyárba, a szokásos csoki-beszerző körutunkra, és Cili is lesz, meg karácsonyi vásár-nézés. Annyi izgalmas történik, remek. Ez egy jó időszaka az életemnek, rosszabb ne legyen egy ideig. Csak a gyerek nőjön szépen, okosodjék hamar...

2014. november 25., kedd

Kevésbé gyors hezetjelentés rólunk

Némi reklamációnak engedve most akkor jöjjön az, hogy velünk mi van.

Dávid első körben hétfőnként és keddenként délelőtt jár be dolgozni, máskor leginkább Pannival van itthon. Mondta, hogy a második gyereknél nem akar ilyen sokat otthon lenni. A pech az, hogy bizony én sem, úgyhogy ez még lemeccselés tárgyát képezi majd. A szakdoga igazából egy rossz vicc már csak a szememben, mert azt mondta, hogy ezen a héten nagyon rá fog feküdni, de csak az ágyra feküdt, egy betűt nem írt. Szerintem akinek nem való a felsőoktatás, az végezzen inkább kétkezi munkát, így is sok a túlképzett ember, főleg itt Ausztriában. Kár volt erőltetni már a jelentkezést is, mondtam anno eleget, úgy kell annak, aki nem hallgat rám. Innentől kezdve ez a projekt az én szememben halott, és bizony nem csodálkoznék azon sem, ha Dávid egy kevésbé szép napon egy felmondólevéllel kezében állítana haza, mert azért ebben az országban is azt becsülik, aki megbecsüli magát és tiszsséggel végzi a munkáját. A teszetosza, semmirekellő emberektől pedig előbb-utóbb megszabadulnak - még szép. Kár lenne amúgy, mert Dávid tehetséges és nem hülye... de a szorgalom elengedhetetlen.

Én lassan a harmadik hónapomat töltöm a munkahelyen, és tény, ami tény, minőségi változást hoz az életbe, ha az ember elszabadul a ygerek mellől és csinálhatja, amit szeret. Nekem ez történetesen igencsak egybevág a munkámmal, imádok dolgozni, jól csinálom és élvezem. Más kérdés, hogy mások hogy állnak hozzám ezen a téren... Utóbb Ágival volt egy igencsak csúnya összezörrenés, ami főleg abból állt, hogy elég tűrhetetlen hangnemben a fejemhez vágott olyan vádakat, amik a hangnemtől eltekintve sem állták volna meg a helyüket. Miszerint én mindenbe belelógatom az orromat, nem adok tovább infókat, magamnak tartogatom a telefonhívásokat. Kár, hogy egy véletlenül át nem adott telefonkagylós esettől eltekintve az egész pont másképp van. Mikor én vagyok ott, vezetve van a füzet, aminek az írását is én találtam ki. Ha bárki épp betegség vagy szabadság miatt több napig nincs a cégnél, én vezetem a napi történések listáját - magát a szokást is én vezettem be. Mikor én vagyok távol, alig van írva valami, most pénteken pl. (mivel csak kéthetente járok be pénteken dolgozni) egy büdős szót nem írt nekem senki abba a mindenki_füzetébe. Én érdekes módon mégsem esek neki senkinek, hanem lekövetem az emaileket, kérdezek, összerakom az infókat magam. Nem esik le a karikagyűrű, főleg, hogy nincs is. Most látszólagos béke van, de ebből nem szabad kiindulni, mert a múltkori támadás is derült égből villámcsapás gyanánt érkezett. A főnök ügyesen lecsillapította az indulatokat, és nekem utána mondta, hogy ez valószínűleg puszta féltékenység. Neki lehet igaza, de ezzel én nem tudok mit kezdeni... én még soha nem voltam féltékeny. Ha valami valakinek jobban megy, vagy örülni kell neki, vagy igyekezni, hogy az embernek még jobban menjen, netalán másban jobbnak lenni... de féltékenyen nekiugrani valakinek, ez milyen már? Gondolom, ez olyan női dolog. Pfff.

Dáviddal amúgy, mikor összekapja magát, még mindig remek csapat vagyunk, és élvezetes az együtt töltött idő, akár filmnézésről, valamilyen közös munkáról, tervezésről, utazásról, vbeszélgetésről vagy intim együttlétről van szó. Panni egy remek kis ember, de ez nem változtat azon, hogy mi Dáviddal egy pár vagyunk. És szépen lelépünk hármasban Prágába, mert így rázzuk a rongyot. Lesz ott egy négynapos hétvégénk december 5-e és 8-a között. Nekem nagyon megtetszett Prága, mikor Gabiékkal ott voltunk két éve. Gyönyörű város, isteni étkek, egészen baráti árak... Várom már a december elejét.

A lakás rendben tartása az a dolog, ami a mai napig nem megy zökkenőmentesen. Ha az ember nem pakol el minden nap, csak gyűlik az a kupac, csak gyűlik... és persze annyi minden van emellett is, amire nem időben jut idő. Már többször volt sajnos példa a "menses-mosásra", ami a gyerők kézzel kimosandó kisruháit illeti (három hétig semmi, majd Dáviddal ketten nekiestünk és pár nap alatt eltüntettük az összes szennyest). A penész még annak ellenére is tenyész, hogy vettünk egy párátlanítót. Szemet meg szájat ragasztottam neki, Züminek hívjuk, jófej. Egy óra alatt kb. 200 Wattot eszik, és kb. 1 liter víztől szabadítja meg a szoba levegőjét. Sűrűn használva van.

A bolhapiacról szerzett cuccok még mindig gyűlnek, de most értelmes célokra, mint pl. a "busy board" Panninak. Csak neki kell esni végre, már sok-sok cuccunk van hozzá.

Ami hiányzik a régi életemből, az a táncolás meg az énekelés (elsősorban a karaoke). Sajnos nem ettem kefét, és ha egyszer 23:00 után beesem az ágyba, a fene fog bulizni menni. Nem vagyok olyan fáradt, hogy elaludjak állva, de a munkahely azért megköveteli, hogy agyilag ott legyek, és a tejtermelés rovására sem mehet a szabadidős tevékenység. Márpedig ha nem alszom eleget, csökken a tej, ez kipróbált dolog.

És persze iszonyatosan hiányzik az írás, amit ezekkel a hirtelen-bejegyzésekkel próbálok enyhíteni, kevés sikerrel. Vagy... vagy. Most az ételkészítési időből haszbnálok éppen, Dávid énekkaron, lassan hazaér. Éhes vagyok, megint. Nem tetszik ez az úszógumi a hasamon, tudom, hogy voltam már 64, de voltam 54 is, ugyanezzel a magassággal. Jó lenne beállni egy olyan súlyra, ami mellett bátran szoptathatok, ugyanakkor nem lenne rajtam ez a minimálháj. Előbb-utóbb odáig is eljutunk... de még az is lehet, hogy előbb leszek terhes másodszorra. Amilyen étvágyam van, inkább utóbbi esélyes. Most megyek zabbantani.

Remélem, némileg sikerült képbe kerülni azoknak, akik rám, ránk is kíváncsiak. Hol a kajaaaaaa.... ??

2014. november 23., vasárnap

Első önálló lépések

Szintet lépett. Láttam rajta, mondtam neki is, meg Dávidnak is. Utána meg mást lépett. Négyet, hirtelen egymásutánban. Hozzám lépett oda, nem is hívtam. Egyedül, kézfogás meg minden nélkül.

A következő bejegyzés nem róla, hanem rólunk fog szólni... talán épp ezért kevésbé is lesz örvendetes.

2014. november 21., péntek

Gyors helyzetjelentés a leányról

Ma egy másfél évvel idősebb, nagyobb fiatalembert egy hatalmas dítással elijesztett a játéktól, amit a játékboltban kipróbálásra kinézett magának.

Minimum 2-3 percig önállóan áll. Fél kézzel vezetve megy. Alig kapaszkodik. És mivel rettentően reklamál a lábamba kapaszkodva, megyek is hozzá vissza.

2014. november 18., kedd

Panni kezd táncolni

Ma roptam neki egy kicsit, de csak bámult rám... ez volt délelőtt. Este, miután hazaértem, betettem neki némi zenét. Először csak a combját paskolta hozzá két kézzel (persze állva, mert az nagy sláger mostanság, még kakilni is állva sikerült neki ma...:$). Majd tapsolt hozzá kicsit. Aztán kezdte billegetni is magát, rugózni a lábával, rázni a csípőjénél... Eszméletlen, ahogy kinéz vele. Nyugi, már élesítjük a kamerákat hozzá.

Amúgy megállás nélkül hadovál, gyönyörű hangzókat, néha kifejezetten hasonlít arra, amit mondunk, pl. te, de, gyeje, gyere, apba, abba. A múltkor mondtam valamit az avokádóról, erre azt mondta, aavakád. Vicces az ilyesmi is.

Némi fáradtság vett erőt rajtam mostanában... Bent intenzíven folyik a munka, unatkozni nem szoktam, most még meg is jött, oda kell figyelni a folyadékpótlásra, hogy maradjon tej. Hol is van a söröm...?

Ha minden igaz, gyerekkorom egyik nagy kedvencét sikerült jóanyámnak beszereznie, egy felhúzható sárga méhecske-szerű játékot. Sajnos a villamost meg a retró-hernyót nem leltem még meg, de rajta vagyok az ügyön. Ezen játékok beszerzése valójában Panni szempontjából teljesen mellékes... ezek NEKEM kellenek.

2014. november 7., péntek

Második

Szerintem egy vagy max. két napja kibújt a bal alsó fog is.

Emiatt volt valszeg két elég necces éjszakánk, a hét közepe táján.

Fő, hogy engem nem harap vele.

2014. november 5., szerda

Alakulóban

Egyelőre elektronyosan főzök, egész jó. Megyünk holnap Veszprémbe, még az este. Vmit még ma főznöm kell. Panni új rekordja egy ideje 32 másodperc álldogálás egyedül, kapaszkodás nélkül. Szavak helyett mégcsak morfémaözönök hagyják el immáron nem fogatlan száját. Mintha készülőben lenne a bal alsó fog.

Beiratás a bölcsődébe hétfőn megvolt, adminisztrációs rész letudva. Március elsején kezdődik a beszoktatás. Biztos izgi lesz :)

Csak Dávid meg a szakdoga nem halad semerre. Többen mondták már, hogy ez szörnyű. Nekik van igazuk. Bezzeg avduplaénekkar, az megy. Még...

2014. október 28., kedd

Panasznap

Nem az én napom, pedig Panni ma kilenc hónapos. Ellenben...
- bent a cégnél későn esett be egy partner, ergo mehettem haza egyedül, gyalog
- várhattam a vonatra, mert nem értem el a szokásosakat
- Dávid kúpot adott Panninak délután a fogzásra, csak ettől ő fél hétig aludt, így csak 3/4 tízkor sikerült lefektetni
- a krumplilétől rövidzárat kapott az indukciós főzőlap, ergo életveszélyes, és most új megoldást kell találni a főzésre, ami per se újabb anyagi vonzatot is hoz magával, és időbe is telik

Nincs jó kedvem, azt mondhatom. Viszont mennem kell fasírtot sütni, húst pácolni, kézzel bugyit mosni. Valamiért nagyonnincs jó kedvem.

2014. október 27., hétfő

2014. október 22., szerda

10, 14, 16, 24

24 másodperc a jelenlegi rekordja Panninak, ennyi ideig képes minden segítség és támaszkodás nélkül, egyedül megállni a lábán. Nem is rossz, ennél meg remélhetőleg már csak jobb lesz. A legtöbbször ő enged el minket, nem mi őt, vagány kiscsaj, max. a végén a fenekére tottyan. A legtöbb ételt nem hajlandó elfogadni, ha mi adjuk, csak akkor, ha ő maga veheti el. Királyság, én mondom. Tej is jut bőven, bár tegnapelőtt olyan kimerült voltam, hogy csökkent, emiatt este főzés nélkül bevetődtem az ágyba, de legalább két órával több alvás jutott nekem. Ma a főnök bent fog főzni, én vásárolok be hozzá, most, útközben. 
A busyboard fejben már nagyon készül a születésnapjára, a karácsony meg egy naaaaaagy kérdőjel. Az is, hogy hogy töltjük, az is, hogy hol töltjük. Mekkora poén lenne pl. elutazni egy melegebb országba és hagyni a rákba az egészet. Ehhez lenne kedvem, nem ajándékokkal vacakolni meg eldönteni, mi megyünk, ti jöttök, ki, mikor, mit, főzés, takarítás a végtelenségig... Bizony, meglehet, hogy lelépünk, tetszene.

Szürke és hűvösebb idő van, az őszhöz pont passzol. A penész nálunk tenyész újfent, nem igazán lehet úgy szellőztetni, hogy közben ne fázzunk, mosni márpedig kell. Kár lenne páratlanítót venni, én a száraz levegőben nagyon köhögök. Meglátjuk, mit fundálunk ki Dáviddal. Ő ma elvitte Pannit egy rövid bevásárlókörútra, míg Michelle-lel gyakoroltuk a németet Skype-on... Ottfelejtette a pelenkacsomagot, amit vett, visszament érte, még ott volt, szerencsére. Már Maxi méretet kap a leány, mert noha 8,5 kg körül jár, combtájékon már szorítja a 3-as. Nna, kb. ez van.

2014. október 15., szerda

A roller még mindig nem jó

Sajnos emiatt kell gyalog bemennem, meg most hazafele is, mert a főnök pár napra elutazott, ilyenkor nincs taxizás a pályaudvarig.

Délelőtt megvolt Panni orvosi vizsgálata, rutindolog. Persze minden nagyon szuper, kérdezték, tud-e hasra meg hátrafordulni. Napersze, már 5 másodpercig megáll egyedül, oszt majd nem forog, mi? Ehhh. Ellenben a súlyán meglepődtem meredeken, mert nem is éreztem, hogy...

... ez a nyolc és fél hónapos csecsemő bruttó nyolc és fél kiló. Aranyszabály, mi? Majd meglátjuk, ha kilenc hónaposan kilenc kiló lesz. Mokány gyerek, az tuti, a többi körülöttünk tényleg egészen soványnak tűnt mellette. Randizott egy harmincöt éves apukával, ki mással. Korán kezdi, mindenben siet.

Csak az alvásban nem, fél tizenegy előtt szabadultam el tőle... Nem szabad ennyit aludni hagyni napközben.

Holnap még munka, utána pár nap lazulás van. Rámfér, asszem elalszom itt mindjárt. Főzni is holnap fogok, reggel, vagy japán kaját eszem, mittudomén. És már megint rííí....


2014. október 13., hétfő

Panni integet és tapsol, a roller viszont nem megy

És éhes is vagyok, nemkicsit. Pedig már vagy 3 hete teljes hetimenü van, általában levessel együtt. Ma pl. krumplileve-leves volt répásan, krumplistészta tejföllel, meg saláta. Még jó, hogy maradt vacsorára...

2014. október 5., vasárnap

Hétvégén

Rendelt kajákat meg gyors-kajákat ettünk. Ma a bolhapiacon elcsaptunk tízezer forintnak megfelelő összeget, de nem kár semmiért, amit vettünk. 

A gyerek nagy büszkén, lelkesen megint belekakilt a bilibe, reggel bele is pisilt, szép nagy adagot. De nem kívánom a blogot ürítési naplóvá degradálni. Erről akkor írok legközelebb, ha nem sikerül neki.

Pina coladát kortyolunk Dáviddal, és Panni tud lépcsőt mászni fölfelé. Zsír.

Holnap megérdeklődöm e-mailben, tudnak-e a magunkfajtának némi segédletet nyújtani,ha már több mint 100 000 Ft a bölcsi. Meg ha semmiképp nem tudnak azért tenni, hogy csak délután legyen bölcsis a gyerek.

És még.. állítólag érkezik a rollerem. Meglátjuk, amint ideér. Izgatottan várom.

Ősz van, igazi ősz, már avar-illatúak az utcák, és ez jó. De most mennem kell finomfőzeléket főzni.

Valaki megmondhatná a páromnak, hogy aludjon többet, ha nem akar egy hónapon túl is köhögni... annyit tényleg nem ér az a fránya Harry Potter. Ráadásul a stílus is totál lapos. Tudnám, mit eszik rajta. Nekem kéne írnom jóféle könyveket, vennék, mint a cukrot.

2014. szeptember 30., kedd

Elmúlt nyolc hónapos a leány

Ennek örömére leírom, mi a helyzet vele mostanság.

Egyrészt a napi kétszeri alvást (alvó órák száma délelőtt kb. 2,5-3 óra) ki fogja váltani a napi egyszeri, úgy néz ki. Egyelőre az a lényeg, hogy este lecsapni se lehet, pedig tízkor jó lenne, ha már aludna. Ma is túl későn kelt, velem együtt, ki tudja, mikor alszik el este.

Folyamatos duma van, kivéve, ha emberek közé megyünk, mert akkor bevágja a Néma Leventét. Egyegye, bvvubvvu, pöpppöppp, haddaddaddatatttattatta, gggagggaggagaa és amit akartok. Még mindig nincs meg a C, DZ, DZS, R, S, SZ, Z, ZS. A többi megvan, helyes. 

A mászást érdekesen adja elő, mert az egyik lába (konkrétan a jobb) mindig följebb van, nem mászik, hanem még mindig majom-módra közlekedik (aki már látott földön mászkáló csimpánzt, az tudja, miről beszélek). Ellenben úgy áll fel, mint a csík, félkézzel kapaszkodva, vagy kettővel, ahogy épp sikerül. Lépeget, két kézzel tartva a múltkor átszelte a nagyszobát, bement a hálóba. Emeli a lábát, és nem kell húzni vagy tolni, magától "megy". Átlépett a küszöbön, egy kb. 15 cm magasan felszerelt rúdon, kilépett a kiskádból, állva. Véletlenül se hagyja magát lebeszélni róla, már volt is pár eldőlés, kis sírással és lelkes újrakezdéssel viseli.

Akkor jön a bili-dolog. Ül már vagy 2,5 hónapja, jó ideje stabilan, megtanult esni. Mivel felállni is tud, mondtam Dávidnak, hogy ha vasárnapi po(r)tya-körútján a bolhapiacon 1 euróért talál bilit, megveheti. Talált, vett. Kis, egyszerű, sötétkék, a célnak pont megfelel. Kérdeztem Dávidot, szerinte mikor ültessem rá, mondta, hogy az interneten biztos találok erről infót. Anno már olvastam valamennyit a témában, emlékeztem, mekkora az összevisszaság. Hat hónapos korig, vagy két éves kor előtt nem, van, aki 13 hónaposan szobatiszta, nekem több mint 3 év kellett anno. Hát, franc_a_mellékbejáratba-alapon, egyszer csak fogtam vasárnap este és ráültettem, mondtam neki, hogy pisiljen, pissssss. Persze nem nekem engedelmeskedik, ha megcsinálja, hanem a hűvösebb levegőnek, meg a záróizmok elernyedésének. Pisilt, jeee.

Hétfő reggel hadművelet-ismétlés, pisilt reggel, a bilibe. Délelőtt láttam, hogy nagyobb dolog is készülődik, gyorsan lekaptam a pelenkát, rá a bilire, szépen telecsinálta, ahogy illik. Nagydicséret, nagyonnagy-dicséret, játék. A leány aztán olyan "nyugtalanná" vált, dühös lett, csapkodott. Néztem, mi ütött belé, mutattam a bilit, nem ellenezte, rátettem. Megint egy kaki, nagymosoly a gyereken. Óóóóóriási dicséret. Dávidnak is mondtam, hogy próbálkozhat a bilivel, kétszer próbálta délután, akkor semmi nem ment bele. Este hazaértem, felváltottam Dávidot, gyerek nyugtalan, hopp a bili. Pisi, kaki, nagymosoly :) A cél persze korántsem a szobatisztaság, vagy hogy a pelenkába ne csináljon semmit, nincsenek elszánt célkitűzések. Élvezi, megszokja, megbarátkozik vele, később jól jön még ez a mostani élményadag.

Ma reggel pisiléssel kezdett a bilin, utána megint belepisilt, most reggelizett meg, míg én írtam. Igen, egyedül, a kezével fogja és a szájába teszi az ételt, kissé maszatolós módszer, de legalább kaptam 20 perc szünetet. Kis kihajtható lábú asztalról (ez egy ágyban-betegeknek való tálca) evett májkrémes kenyeret, kimagozott-lehámozott szilvát, kis banánt. Megyek hozzá vissza, kér még.

Csak rendesen beszéljen még, és kész a tutiság.

Pár játék fejlesztődik az agyamban, amint hozzájutok, megcsinálom neki. Egy zsineges-golyós vajkrémes-dobozról van szó, meg a színes bedugaszolt műanyag kémcsövekről. Varrni is fogok, most már csak évezredek kérdése.

Fogak: 0. Szoptatás továbbra is rendben megy, a munkahelyen egyszer fejek, lefagyasztva steril zacskóban hazahozom, ebből pótoljuk a délutáni tejet, amikor azt szeretne. Sajnos nem vágja be egyszerre a 130-140 mililitert, a maradék kidobódik, ez van. Viszont az eddigi nyáladzás kb. megnégyszereződött, akár fel is moshatnánk naponta a lakást ennyivel.

Kezdi már a pakolást, kivenni már nagyon jól tudja a dolgokat a helyükről. Tapsol, de még nem csattan az a taps. Most idejött, be kell fejeznem

2014. szeptember 26., péntek

Nna, helyzetjelentés

A kelyk (gy.k. a kölök) stabilan ácsingózik az ácsorgás után, egyre-másra feláll, a kezünkbe kapaszkodva, a térdünket vagy egyéb testrészeinket használva kapaszkodónak, a fejjel lefele fordított lábas, a játékokkal teli doboz, a szék és kb. minden hatvanöt centis lénynek elérhető magasságban levő cucc átlényegüle állássegítővé. Én pedig veszettül örülök, ahogy a felülésnek, a mászásnak is veszettül örültem, mert a kissé több odafigyelés mellé kaptunk egy totál önálló leányt. Végre, és újra csak végre. Vége van a folyamatos hasonbőgésnek, ülvetámasztásnak, ülésbőlhanyattvágódásoknak. Most már csak húzás van a fejlődés útján, mint a vadliba. Csak tartanánk már ott... A magam részéről nagyban támogatom a "baba-korszak" végét. Panni már amúgy is inkább gyerek-formájú, holnapután nyolc hónapos, királyság. 

Dávid sajnos még mindig köhög, gyógyszert nemigen akar bevenni, a hörghurut pedig makacs betegség, az nem adja meg magát olyan könnyen. Panni is köhög, próbáljuk inhalálással, olajos kencével javítani az állapotát, de reggel még elég reménytelen a helyzet. No és ma mintha már próbált volna utánozni hangokat, amiket mi adtunk ki. Van két videó is, majd föltesszük.

Nekem motoros rollerre fáj a fogam, azzal jóval hamarabb érnék be a munkahelyemre, mint így gyalogosan. Még a plusz 12-15 kiló cipelését is vállalom ám, csak nem mindegy az ára. Nagy nehezen, végre, úgy néz ki, hogy megkapjuk a kölök után járó pénzeket, hát... eltartott egy ideig.

Dávid megint Harry Pottert olvas, ki tudja, hanyadszor. Ennyit a szakdolgozatról.

Kaptok képet, mert jófej vagyok (aki épp jeges Pina-coladát kortyolgat egy jól sikerült rántottavacsora után, fűtött, meleg és már nem olyan tragikusan rendetlen nappaliban, attól még egy képfeltöltés is kitelik).


2014. szeptember 19., péntek

Írtó kevés idő

Ergo irtó kevés blogolás. Ma tetszettek Panninak a youtube-on lejátszott versek, Latinovics előadásában. És szereti a birsalmát, Dávid csinált is belőle (nem a gyerekből, hanem az Andiéktól kapott birsből) dermedező sajtot. A benti kollegináknak lövésük nem volt, mi az. Majd kapnak kóstolót, ha kellőképpen kiszárad a kutyulmány. Mert a hétvégén Mo.-on voltunk, előtte meg Gábor és Apol néniék voltak itt. Sűrű napok, de nem telnek gyorsan.

Dávid lebetegedett. Panni új nevet kapott tőle, amiért visongat ... VISI. De ha úgy tetszik, Vichy. Hehe. Ez is az Éva becézése, nekem tetszik, jobban passzol hozzá, mint az Évi. A leány pediglen nem nyughatik: jó-jó, hogy felül, meg felguggol, meg mászik bakugrásokkal, node állva az igazi, legalábbis szerinte. Úgyhogy mindenféle ellenkísérletek ellenére is ránk támaszkodik, és feláll. Ez az új hobbi, kész. Mozgékony egy kelyk, rám ebben sem hasonlít, szerencsére.

Dávid robogót szeretne magának télire, hogy ne a kocsit túráztassa azon a pár kilométeren a munkahelyéig meg vissza. Nem rossz ötlet, de nem tudom, megér-e ennyit. Nekem egy motoros roller volna jó, ezeknek fogunk a hétvégén utánamenni.

Szakdoga egy fikarcnyit sem halad, ha valakit még érdekel. 

A lakás is romos eléggé, necces beosztani az időt. Koránfekvés, persze-persze... És főzni, mosni, takarítani ki fog, tán az éjjeli jótündérek?

Munka mindenesetre van, pénz is van (vagy majd lesz), nagy galiba nem lehet. Annak kell jövő héten utánakérdezni, hogy lehet-e a gyerek csak délután a bölcsiben. Praktikus lenne...

2014. szeptember 14., vasárnap

na így "jár"


..persze még nem sokat, de már kezdi pedzeni, hogy hogyan lehet nagyot esni..

2014. szeptember 11., csütörtök

Majdnem egy hét maradt most ki

Pedig történnek a történések. Csak épp mióta dolgozom is, kevesebb szabadidő jut írogatásra, az ember igazán megválogatja az értékes percekre szánt tennivalóját.

Huszárugrásos gondolatmenettel úgy döntöttünk, a hétvégére hazalógunk. 

Dávid nem halad, nagyon lefárasztja a gyerek, aszongya. Menne már vissza dolgozni... Azért annyira nem vészes a dolog. Szerintem. A vészesről majd ír ő, ha akar.

A gyerek vééégre fölfedezte a lábát. Márhogy a labtapson kívül mire is jó két életerős harci-pracli. Jó sokáig tartott... De most már kb. mászik. És fel akar állni. Az izomzata megvan hozzá, az idegzete, az ügyessége még nem. Tud állni, leteszteltem. 

Ma a kádból kilógva a kádja szélét szopogatta lelógó fejjel, nyújtott lábbal kitámasztva magát. Tudom, hogy nehéz elképzelni, de mind Dávid, mind bárminemű fényképezőgép vagy kamera messze volt, hogy képileg rögzítsem a dolgot. A kölök sonkáit kellett erőnek erejével tartani, hogy ne rúgja ki magát a kádból. Ő pedig ebben a "meghajol_a_művésznő"- pozitúrában szívogatta a kád szélét, a hasát nyomta is a kádbelső... furcokat eregetett miatta. Legalábbis én azt hittem, CSAK furcokat. Aztán, mikor nagyon büdös lett - odanéztem. A gumikacsák és kishajó közvetlen közelében két jól megtermett fekália-kukac úszkált békésen. Én kevésbé békésen kotortam ki előbb a csúszós csecsemőt, majd a pórul járt játékhadat a nem túl higiénikus habokból. Panni pedig, mutatván, hogy magyar lány, és tudja ő, hogy " három a magyar igazság", egy utolsó kakikukaccal (nna, részegen ezt kell kimondani 10x) tisztelte meg a korábban hordott pelenkáját. Szépen bele, ahogy kell. Arról már nem tehetett szegény, hogy amikor fölemeltem "ideje bemenni" felkiáltással, a pelenka ragacsos része beszorult a csípője és a combvonal közé, ami által a pelenka kikerüle egyensúlyi (azaz fekvő) helyzetéből, s a gyermekkel fölemelkedve ezt a harmadik kukacot a gyerek fürdőszobai fektetőmatracára küldte. Akkor már csak néztem, mint Rozi a moziban, és egy jól irányzott kézmozdulattal visszatessékeltem a kóbor kukacot a gyerek combhajlatából kiszabadított használt pelenkába, majd elégedetten kezet mostam a gyerek fürdővízében (ahol ugye a másik két delikvens úszkált továbbra is). Fő a higiénia.

Szóval.... Na, BESZARÁS EZ A GYEREK NÉHA, én mondom.

2014. szeptember 5., péntek

Banános gyümölcslé

Feneegye, csudafinom. 

Nekem több mint egy év után megjött, némi fejfájással kell tudomásul vennem, hogy a peteérés márpedig újra aktív. De most már legalább ezt is tudjuk. Ha tudjuk, persze.

Most őszintén: van abban az illetőben, aki Észak-Amerikából olvassa a blogot, annyi tökösség, hogy elárulja, kicsoda is ő valójában? A végén még utánamegyek kiszimatolni... Jó szimatom van, vadászkutya-féle.

2014. szeptember 3., szerda

Felült egyedül

Hasonfexik, kinyomjamagátkarral, kinyomjaanyújtottlábakat, behúzzamagaalá, karralfeltámaszkodik, és fel is ült. Eddig én nyúltam a hasa alá, hogy kicsit megtartsam, és a lábát előrébbtoljam, de most ment egyedül is. Most másodszorra is, miközben írok. Csak hasoldalt kell egy ujjal megérinteni, mert magától még nem jut eszébe, hogy ő ezt tudja. És újabb hangok, gágák, gigigik, sok sok vvvvvv, vaovao és társai is vannak, meg tyityi, tátá, ttte. 

Én meg imádom, hogy naponta bejárhatok dolgozni. Most érzem csak igazán, mennyire hiányzott az egész...

Csak Dávid nem halad a szakdogával, így nem teljes a boldogság.

2014. augusztus 30., szombat

feltérdelt - d bejegyzése

... és inkább állni szeretne és menni, mint kúszni. nemsokára töltünk fel videót is. helyet változtatni már egyébként tud: mindenféleképpen forog és dől és így halad valamerre, bár szerintem még inkább csak élvezi, hogy eljut egy irányba, ami nem is feltétlenül az az irány, ahova még pár másodperce indult..

Mégiscsak össze fogom gyűjteni őket

Valahogy lassacskán mégiscsak érlelődik bennem a gondolat, hogy ha már magam találok ki meséket Panninak, azokat nem kéne a szelek szárnyán hagyni veszendőbe, hanem írásba kéne foglalni, hátha másnak is, vagy máskor is jól jön. Értéket menteni mindig nagyon szerettem... most csak annyit kell elhitetnem magammal, hogy amiketvesténként összehordok, az ÉRTÉK. 

Eddig ilyen témájú mesék voltak: 
- A melák erdész és a töpörödött királylány
- Az eldobott kólásflakon megdicsőülése
- A kis dinamóslámpa története avagy Csaladdin öröksége
- A Hold barátokat szerez - a csillagok születése
- Az életkedvelő, viráglelkű kőszirt és a habókos úriember esete
- A néma kakukkosóra és Lilietta, azbautista kislány

Azt hiszem, ennyi volt eddig, valamikor majd nyitok nekikbegy új blogoldalt és oda fogom gyűjteni őket. Szólok, ha kész.

2014. augusztus 29., péntek

Az e heti izgalmak

Dávid meg a szakdoga, csapó X. Az már tuti, hogy augusztus végéig nem lesz készen vele... kár ezért a kihasználatlan nyárért is, ami telis-tele volt (és van) feszültséggel. N-i pedig nem mártír, és ősztől NEM HAGYJA MAGÁT. Főleg, hogy eljön a várva várt munka is, heti kb. 23 órában, ezentúl kölök nélkül. Pár nap...

A gyereken a hét közepén kijött egy rakat vörös folt, fehéres kis hólyagszerű pontokkal a közepén. Először csak a jobb lábán, aztán a balon, majd jöttek a karok, a törzs, végül a fejére is jutott belőle. Hogy mitől, az kb. örök rejtély marad, mert semmi olyat nem adtunk neki, amire érzékeny lehetne. Az avokádót pár nap múlva kontroll-teszteljük, de kb. KIZÁRT, hogy az a ludas.

Amit mostanság megfigyeltünk:
- kedvenc ételek: spenótos krumpli hússal, lecsó. Az bizony, ratatujjj, a paprika és a paradicsom nyerő, főleg főve, pedig a héját meg sem tudja emészteni
- hangok: rohamos bővülés: a tá, háttá, táttá, memme, mellé felsorakorozott a bbbvvü, gggrrrhhhh, kkkhhhh, nnnnánnná, és persze örök sláger a NNNEEMMMMM
- kúszás: nagyon szeretné, és néha már pedzi is, de még nem halad - föl kéne fedeznie a térd csodálatos munkáját, és nem folyton ülésbe átlendülni, ha már a feneke felfele meredez az égbe
- fogzás: nagyon gyanús, eddig nem ismert vehemenciával tömködi a kezét a szájába, és már több olyan éjjelünk is volt, amikor vagy kb. 10-szer szopott, vagy arra ébredtem, hogy teljesen élénk, és legalább egy óra kellett neki a visszaalváshoz ... Én meg úgy kóválygok az ilyen éjszakák után, mint egy kis kilapított vízihullácska (ma pl. rám abszolút nem jellemző módon egy órát aludtam vele)
- haj: szerintem jelentős része kihullott, akkor feltűnő igazán, ha megmossuk - a feje tetején elöl sok erősebb szál, mintegy punk-jelleggel, kétoldalt és hátul pedig alig valamicske, fehéres szöszféleség borítja

Más. A főnöknek összeállt az első tétel, a nyelvvizsga-témák alapján. Nem hiszem, hogy le fogja tenni a vizsgát, de a témákon azért becsülettel végigmegyünk, nincs kímélet sem neki, sem nekem. Remek lesz, van vagy 15 téma. Mindegyikhez kell fogalmazás is, na azt lesz még izgalmas összehozni... Mert amilyen grafomán vagyok én, ő annyira nem szeret írni,  hát még fogalmazni ( a vicces az, hogy pedig TUD). Emiatt diktálni fog, én meg fölveszem a titkárnői manírt, és írok majd helyette. Fő, hogy haladjunk.

Uruguay-i partnercég embere érkezett meg friss házasként ma Bécsbe, jó lenne ennek kapcsán tudni, van-e rám szükség a hétvégén, vagy mi lesz. De nem tudunk semmit.

A benti laptop meg csak akkor hajlandó dögledezni, ha Dávid nincs a közelben: eddig akárhányszor hazahoztam, mindig rendesen viselkedett, bent bezzeg el se indul az ebadta.

Engem a hasam zavar, az nem olyan, mint régen - valószínűleg a szoptatás miatti hiper-étvágyam miatt. De a 60 kg megvan, ennél a terhesség előtt több is voltam, brrr.  A hajam sem hullik már annyira, még jó, így is alig maradt. Varrógép megjött, csak hozzá kell végre férni... valamikor.

Ma Dávid mesélt Panninak este, egy srácról, aki sárkánnyá változik, hogy megszerezze az aranygyapjút, amit egy megnyírt birka elfogyasztása után birkahájjal összegombolyítva dob le megbízója, a világszépen szövő falusi leány kertjébe, de azért visszaváltozik a mese végén. A gyerek szerintem sokkot kapott, azóta alszik, mint a bunda, ezért érek én rá ennyit irkálni.

Jönnek majd vendégek, mozgalmas hétvégéknek nézünk elébe.

Az esti fogmosási rutint sikerül tartani, ez jó. A gyerek szennyesének a rendszeres, nem menszesz-szerű kimosását viszont még nem hoztam össze eddig. Holnap kb. 2 óra hipózós-sikálós mosás vár rám.

ma esti csendélet

Kedvesem ma friss bazsalikomleveles banános avokádókrémes saját sütésű kenyérrel lepett meg, miközben próbáltam úgy tenni, mint aki szakdolgozik..

na és hogy ne csak szöveggel próbáljam jóllakatni a kíváncsi szemeket itt, a monitor előtt, mutatok egy kisleányt, aki sokkal vidámabban alszik el közöttünk, amióta én is (tegnapig csendben) végigasszisztálom az elalvását:


2014. augusztus 24., vasárnap

A legszebb éjszaka

Sokféleképpen lehet egy éjjel szép. Volt olyan, amikor egy régi, szívbéli jó  (vagy legalábbis annak hitt) barátnőmmel világmegváltó gondolatokat cseréltünk, vagy énekkarosokkal dajdajoztunk a Rákos-patak partján borozva. Volt, hogy jó barátokkal hegyet másztunk éjnek idején egy Ákos-koncert után, történt egy kisebb fejbetörős baleset, és éjjel egykor ügyeletet hajkurásztunk Dávidnak, aki tetanuszt kapott a popójába, utána meg még elmentünk a Tescóba túró-rudit enni (ez a megismerkedésünk története amúgy). Volt, hogy a Művészetek völgyében egy hátsó kertben felállított sátorban ért utol minket az éjjeli nyári vihar, és ez olyan intim együttlétet eredményezett, hogy ha prd volnék, bele is pirulnék az emlékezésbe. És akkor a meztelen rohanásról a zuhogó esőben még nem is szóltam. Röviden: van épp mire emlékezni, ha jeles éjszakáimat kell számba vennem.

Mégis, ami nekem a legnagyobb örömet okozza, olyannyira, hogy álmodom is vele nemritkán, az a KINCSKERESÉS -ÉS KINCSTALÁLAT. És ma este ez is eljött, sokszorosan, emígy:

Pár napja aznudvari kukáink mellé fekete szemeteszsákok meg kartondobozok kerültek, valaki csak úgy odahányta őket, még a kukák is el letteknmozdítva a rendes helyükről! Dáviddal hátrébb toltuk a halmokat, visszahelyeztük a kukákat. Fölhoztunk egy óriáspálmát meg egy másik, alaposan megcsonkított növényt (utólag kiderült, hogy filodendront) két hatalmas cserépben. Aztán Dávid kíváncsiságból belekotort egy fekete zacsekba, és fölhozott egy mobiltelefont meg egy mp3-lejátszót. Erre már én is kíváncsi lettem, elkezdtem később ugyanebben a zacskóban kotorászni és találtam bontatlan díszgyertyát, órás-sokfiókos-zenélőbalerinás ékszerdobozt, tele ékszerrel, régi pénztárcát egy nagy marék centtel, bontatlan egyszemélyes porcelán teáskészletet, stb. stb. Naná, hogy most este egyesével fölhoztam a többi zacskót is. Volt benne fényképezőgép, hatalmas zselégyertya olajlámpával, porszívó, könyvek és CD-k tömkelege, plédek, táskák, centek, porcelán maszk Velencéből, kis jegyzetfüzet-szett, plüssállatok, dekor-cuccok, bontatlan sólámpa, felsorolni is rengeteg. Amennyire ilyenkor el tud önteni a düh... pedig rám ez a fajta indulat igazán nem jellemző. De ha egyszer ennyire nem gondol az ember a másikkal, hát miféle dolog ez?! Nagyon tud dühíteni, bosszantani, fájni az ilyesmi - és utána annál jobban tudok örülni annak, hogy a hanos holmi mégsem a szeméttelepen végzi.

A jobbja nekünk marad, a többi megy a SoMaba, ki nem dobunk semmit, aminek valaki még hasznát veheti. Ez a legszebb kincstaláló éj.

2014. augusztus 23., szombat

Megfordultak a képek

most legalábbis a legfrissebbek vannak legelöl, így lehet nézegetni :)

csak tessék ide jobbra fölfele kattintgatni: ÉVA HANNA FOTÓALBUMA  

ja egyébként meg beszél már, mindenféle háttá-kat meg mámmá-kat mond, de ezek már a szókincseihez tartoznak, nem csak véletlen tippelgetés eredményei. részletekről szerintem a beszédesebb családtagot érdemes faggatni.. ;)

2014. augusztus 18., hétfő

Pont így volt jó

Ha eddig valami kétségem volt is afelől, hogy jót tesz-e az elbújás, most aztán egy szemernyi sincs. Én pont azt kaptam ettől a pár naptól, amit kapni reméltem, Dávid és Panni szépen közelebb kerültek egymáshoz, Kati és Cili pedig részesei lehettek a leányzó fejlődésének, ami valószínűleg szintén jó érzés. Panninak volt talán a legrosszabb, de nem látszik rajta, szerencsére. Most egy jó ideig úgyse megyek megint messzire, bele kell szokni a dolgos szeptemberi hétköznapokba. A legnehezebb talán a délutáni lefektetés átadása lesz Dávidnak... neki nincs melle.

Kezdem viszont komolyan fontolóra venni, hogy minden évben kell pár ilyen elbújós nap.

Csak az a fránya szakdolgozat meglenne már...

2014. augusztus 14., csütörtök

A szabadság szele

... béfújdogált a lakásba, és most elragad engem két és fél napra, feltöltődni. Szombat estig elbújok a világ elől, feltöltődni. 

Kíváncsi lennék, hányan kívánják most magukban azt, hogy "Érezd jól magad, N-i!"

:)

2014. augusztus 13., szerda

egy vacsora margójára

..mert ugye világos, hogy hova máshova férne el két kép és két videó?!

íme, itt vannak (meg persze a jobb oldalt levő albumban is):




szerk.: sajnos, ahogy észrevettem, a videókat csak a jobb oldali albumban lehet megnézni. az alján vannak (időrendben)

maga a vacsora egy N-i által készített naggyon gusztusos kis (na jó, nemkicsi!) hidegtál nekünk és a videóban is látható vegyes vágott Évinek (paradicsom, paprika, uborka meg tojásfehérje nélkül készített, tehát neki is adható fasírt; bár az elején még próbálkoztunk almás rizzsel, de nem ízlett neki). természetesen nagyon finom és laktató volt; nekem legalábbis bőségesen elegendő :)

2014. augusztus 11., hétfő

Frissek a képek

Én kevésbé.

Cseréltünk huzatot az autóban, találtam bosnyák kétcentest vagy mit.

Dávid diktálta nekem vasárnap a szakdolgozatát, az első oldal biztosan megvan már - milyen kár, hogy 80 kell.

Vasárnap megint bolhapiacoztunk, pár dolog bekerült a szatyorba - pl. nekem három farmer.

Munka van mostani héten is, sok - de legalább haladunk.

Híreink, röviden.

Ja igen, Panni sikeresen túl van többféle baleseten is, semmi baja. Jó mázlija van. Dumálgat össze-vissza, és fel akar állni. Hat hónapos alig múlt, mondtuk neki, hogy előbb tán másszon, vagy kússzon, vagy mi. Egyelőre nyugi van. A járóka rácsa viszont lejjebb lesz engedve.

2014. augusztus 8., péntek

Lusta népség

Mindjárt tíz óra, ezek meg itt szunyálnak. Na szép... péntek van, nem szombat!


2014. augusztus 6., szerda

Tudja a fene

Éjjel mintha Panni nem ébredt volna föl. Negyed hat után volt egy felkelés, arra emlékszem tisztán, meg hogy három óra tájt méltatlankodva nézem az alvó kisasszonyt, hogy "na, a szopattal meg mi lesz?"

Szerencsére hajnalban megszabadított a fölöslegtől. De lehet, hogy fölkeltem hozzá éjjel, csak nem emlékszem. Kölökkel dolgozni járni azért fárasztó. De egy perccel nem mennék el korábban, amíg van munka. Most is még bőrkézőt vadásztam a neten... Ehh. Workaholic.

2014. augusztus 5., kedd

Az a bizonyos napi bioritmus, meg a hozzá járó rítus

Éjjel egyszer biztosan felkel, ez úgy három óra-negyed négy tájt szokott bekövetkezni. Hálásan ürít egy-másfél mellet, utána fél hét és fél nyolc között kel. Reggel kakil, mindig, szopat után. Játék, virgonckodás, reggelire pépes valami (ez általában főtt rizs, zabpehely vagy újabban gríz, benne valamilyen gyümölcs, ami lehet alma, banán, körte, barack, esetleg más, plusz fahéj, vagy kókuszreszelék, vagy kevés kekszpor, és frissen fejt anyatej). Maga teszi a szájába a kanalat, de a tálból kanalazás nem megy, inkább kézzel nyúl bele. Ülve, a mobil kisszékében eszik, de nem mindig jön be neki, olykor marad az ágyas-törölközős verzió. Kilenc táján néha alszik egy kicsit, húsz percet kb. Ekkor, azaz kilenc- fél tíz körül jön egy másik szopat. Játék, séta, munkábamenetel van, ülve magában is eljátszik egy ideig. Ebédre főtt zöldséget , vagy rizst szokott kapni, hússal.

Most jön a "kiakadsz-lista", avagy ezeket ette már (ugyan erőteljesen affelé tendáltam, hogy inkább azt írom le, amit még nem evett, sokkal egyszerűbb lenne, de így mégiscsak teljesebb a kép):

Gyümölcsök - alma, körte, ringló, banán, sárgabarack, őszibarack, szőlő, eper (ezt a kettőt még csak pedzette), cseresznye, sárgadinnye, görögdinnye, ananász, mintha evett volna kivit is, mangót tuti, és a paradicsom is gyümölcsnek számít... 
Várat magára a málna, áfonya, szeder, narancs, mandarin, licsi, avokádó, khaki, szőlő még, málna, szilva (most lesz idénye), egres, ribizli, meggy, csilaggyümölcs.
Csonthéjasokat még nem kapott, de gesztenyepürét a napokban fogok beszerezni.

Zöldségek - krumpli, édesburgonya, répák, uborka, paprika, karalábé, karfiol, brokkoli, spenót, zöldborsó, sütőtök, saláta
Nem volt még: retek, paszternák, padlizsán, patisszon, zöldbab (hamarosan), lencse ( holnap), kelbimbó, savanyúuborka, sárgaborsó, piroslencse, káposzta (de lehet, hogy a csemegét már kóstolta), és a hagymával is csínján bánunk, bár már egész biztosan kóstolta. A kukorica átmegy rajta, így azt még nem érdemes adni.
Gomba: még nem volt. 

Húsok: csirke, pulyka, sertés, marha biztossan megvolt. A húskenyeret imádja, ma a pempős reggelije fölött csak fanyalgott, de egy zalait bevágott minden további nélkül.
Erősen húsevő. 

Glutén bevezetve, cukrot nagyon ritkán kap (főleg a kekszpor által). Dávid kívánságára teljes kiőrlésű kenyeret eszik.
Amit még váratunk, az a tojás, a tejtermékek (bár a sajtot szereti), csoki és édesség, bármilyen üdítő - nagy víznyelő azonban, ezt már írtam.

Ebéd után nagyjáték, utána nagyszopat és nagyalvás, kb. 2-2,5 óra, koradélután. Fél ötkor legkésőbb már fent kukorékol, szopat, gyümölcs (napi egy banán le szokott csúszni a torkán), játék, séta, hazautazás a munkahelyről. Este fél nyolc és nyolc között fürdés, és vacsora. Az éhségétől függően a kettő felcserélhető, mert ha túl éhes, nincs türelme pempőzni-kanalazni, a fürdés után meg jobb is, ha már nem maszatolja össze magát. Esti móka, vagy ha fáradt, szopat, és elalszik. Nem mellen, mindig elfordul. Viszont meztelenül szeret, ruhában össze-vissza izzad meg forgolódik, ezért csak a pelenka van rajta, meg takarók (a sajátja, amivel kezdetektől fogva alszik, és a mienk). 

Amikor már alszik elfele-befele, ezt a kis mondókát szoktam a fülébe suttogni (énekelni napközben énekelek neki, de este nem, mert az túl hangos, és nem hozza az álmot, hanem viszi):

Álom álom, édesálom
Száll le hozzád lepkeszárnyon,
Könnyű álom, pilleszárnyon,
Elpihen a szempilládon.
Vár reád egy más világ,
Benne láthatsz száz csodát...
Búcsúzzunk el most a mától,
A maholnap tegnapjától,
Hisz mi ma volt, emlék már,
És az új nap várva vár,
Siessünk elébe hát,
Pannikám, jó éjszakát!

Ennek a szövege folyamatosan alakulóban van, még biztos történik rajta majd pár medvebocs-simítás.
Hát ennyi a kölyök egy napja, tele mosolyokkal, kacajokkal, méltatlankodó csecsemősirámmal is.

Bejárok dolgozni

Vígan készülök a szeptemberre, de addig is helyettes kell Áginak, két hétig. Én pedig a legnagyobb örömmel segítek be.

Ma debreceni kolbászt (virslit?) ettünk a főnökkel, nekem pont úgyis húsmentes vegyessalátás tojásos-sajtos nokedli jutott, ahhoz jól passzolt.

A leány remekül bírja, lehet tőle dolgozni rendesen. Már úgy-ahogy állandósult a napi bioritmusa.

Egy bejegyzéssel később ezt részletesen is kifejtem, mindjárt.

2014. augusztus 3., vasárnap

Megint egy "furcsaság"

Jobb megszabadulni a lelki ballaszttól, nemdebár?

Egyszer megkaptam, hogy ha nem forralva-hűtve adom a vizet a gyereknek, akkor olyan vagyok, mint a cigányasszony, aki a zacskós tejjel hazaállít és azt adja a gyerekének. 

Először is, a legtöbben inkább azon vannak kiakadva, hogy a cigányasszonyok úton-útfélen előkapják a mellüket és szoptatnak mindenféle nyilvános helyen. Ergo ezt a zacskóstej-példálózást nem is értem.

Másodszor meg most olvastam össze mindenfélét a tisztított vizekről, meg a forralásról. Utóbbinál az derült ki, hogy a szerves baktériumokat (amikre talán még szüksége is lenne a szervezetnek, ld. bélflóra és társai) ugyan szépen elpusztítom a forralással, ellenben a nehézfémet, klórt, nitrátot, vízkövet stb stb. szépen bennehagyom... sőt, még meg is növelem a koncentrációjukat (a gőzzel a folyadék távozik, a benne levő cucc meg marad). És persze hosszú macera, gyakorlatilag a semmiért.

Babavíz, telenyomatva kifejezetten a babáknak szükséges ásványi anyagokkal... Amik viszont bizonyos cikkek alapján jentősen megterhelhetik a szervezetet, főleg a vesét. És drága, mint a fene. Hogy spéci eljárással készül... sajnos nem hiszem el. Az itteni csapvíz kiváló minőségű, odahaza sehol nem ittam hasonlót. Egyedül a keménysége lehet zavaró, emiatt veszi meg Dávid a víztisztítót. No meg mert Zoliék és Michelle-ék lakásában is látott, és kedvet kapott. Én ittam a tisztított vízből, kesernyés íze volt. Utána odamentem a csaphoz, töltöttem magamnak egy pohárka vizet. Direkt figyeltem az ízére, miközben ittam... semmi kesernye. Furcsa - csak nem a szennyezőanyagoktól lesz jó íze a víznek?! Ejjj.

Panni mindenesetre szomjas fajta. A kedvenc csőrös flakonját napi 15-20 alkalommal támadja be, pedig nincs dögmeleg, nem izzad, és lédús táplálékot fogyaszt (az anyatej mellett reszelt alma, dinnye, hamarosan mangó... a főzelékek is vízzel és anyatejjel készülnek). Imádja azt a flakont, sokszor úgy kell eldugni, hogy ne szlopáljon már annyit. Aztán úgyis előkerül fél órán belül.

Tegnap zöldborsó-kóstoltatás volt... kipipálva, szép adagot vermelt be belőle. Dávid vett egy remek aprítót az amazonon, azt várjuk epedve, aazal majd lehet pépesíteni kedvünkre.

És reggel etetés-reggelizés közben lefagytunk, mint a vindóz. Jött egy szép zöld vendég hozzánk - hívatlan vendég, ki is lett lakoltatva sebtiben.


2014. augusztus 2., szombat

Esti mese és nevetés

Néha mesélek Panninak. Persze fene a sárkányos királylányos hülyeségekbe, nekem önérzetem van, meg fantáziám. Olvasson fel Benedek Eleket és társait bárki lelkes rokon, én nem fogok. Görög-római regéket még csak-csak, meg egyéb mondákat, azok jók. És hát, születnek sajátmányok is. Akkor és ott, ahogy mesélem, tán érezhető is a végeredményen...

Esti mese: https://soundcloud.com/d-vid-stenszky/esti-mese-a-kiraly-baratsaga-20140801/s-MVWGP

Dávidnak tetszett, meg büszke is rám, ki érti ezt. Emiatt osztom meg. Kritikát elfogadok, attól, aki ad. Aki nem ad, az csak dicsérjen bátran :)

Én örömmel mesélek, ehhez értek valamennyire - betűk, szavak, történetek. Ez az én világom, legföljebb a gyerek-korosztály nem igazán a nekem való. De tessék elismerni, hogy legalább próbálkozom, és nem csak a céges mesékkel tömöm a gyerek fejét (pedig a kedvencem akkor is a Griesbauer cég a Luxenburger-Straßeban, a Flaska-gombokkal, ha-ha!).

Panni pedig hálás a hülyeségért - talán mert még nem tudja, hogy tőlünk nem is várhat mást. Itt épp röhög:

a "Buddha-nevetésű kis vámpírlányka" (Dávid elnevezése alapján):
https://plus.google.com/u/0/photos/114585455277496610975/albums/5977429783981342321/6042907497182572818?pid=6042907497182572818&oid=114585455277496610975

A szoptatásról - befejezve

Szoptatok, eddig szép és jó. Az elmúlt hónapokban számos visszajelzést kaptam ez ügyben, és másoktól is rengeteg infó érkezett a témával kapcsolatban. Most épp terhes barátnőim is szoptatni fognak, legalább kettőjüknek biztosan teljesen új lesz az élmény - első gyerekek érkeznek. Egy jó ideje motoszkál már bennem a gondolat, hogy erről írni kéne. Hát íme.

Magyarországon és itt Ausztriában is a szoptatás nagyon nagy hangsúllyal szerepel a "jóanyakötelezettségek" listán. És én pont leszXrom - írhatnám, de általában nagy nyomás nehezedik azokra, akik nem tudnak szoptatni, nem akarnak szoptatni, vagy eleinte megy, és aztán puff neki, oda a fehér nedű. Amikor valahol kiderül, hogy szoptatok, mindig nagy bólongatások, helyeslő tekintetek, dicséretek kísérnek. Dicsfény, glória (hoppá, a kettő egy és ugyanaz, de a szoptatásért kétszeresen is jár), hurrá-hurrá. Pedig nem ilyen pozitív, és végképp nem ilyen egyszerű a dolog. Nekem legalábbis nem. És mivel kocka-lelkem kedveli a szimmetrikát (is), szépen idegyártok egy táblázatot, hogy én mennyire látom pozitív-negatív keresztmetszetben a szoptatást.


Pozitívum Negatívum
praktikusság-faktor: kéznél van, bárhol,ahol ott vagyok, gyakorlatilag bármikor: ez a kényelmesség érve. Hihetetlenül egyszerű előkapni egy mellet, oszt bécsinálni a gyerek éhezőn hangoskodó száját. satnyulás: tetszik-nem-tetszik, de igenis benne van a pakliban, hogy a tejadó mell az igénybevétel miatt nyúlik. Akinek teje termelődik, annak eleve megváltozik a melle. Méretileg, alakilag. Értelemszerűen nem lesz többé 100 %-ig ugyanolyan, amikor elfogy belőle a matéria.
nyugtatás-faktor: ha már mindent bevetek a sírás ellen (persze a kölök sír, nem én!), és mégse használ semmi, hopp, egy adu, egy tejadó mell. Puff, hisztinek annyi. Legföljebb néha kicsit tovább kell Panni fejét a nyugalom forrásához tartani, de olyan még nem fordult elő, hogy ne fogadta volna el egy percen belül. Ééééééés csönd vaaaaan! Kirrály. fájdalom: igen, ez is benne van. Eleinte fáj. De mint a rohadt élet, úgy fáj! De persze ne kenj rá bimbóvédő krémet, meg ne pihentesd, mert akkor nem termelődik annyira, meg kell neki az inger, és egyébként is, a csecsemőnek nem árt, ha véres tejet szív... és a rajta hagyott anyatejtől majd szépen begyógyul. Nem a kisujjamból szopom, ezek afféle agyonsulykolt dolgok. A gyerek szopik (ha egyáltalán, mert állítólag vannak szopni lusta kölkök is), de eleinte nem feltétlenül tökéletesen. Viszont legalább nagyon lelkesen. És az ember frissen szült leánya sem feltétlenül tudja kapásból, hogyan kell mellre tenni egy csecsemőt.
egészség-faktor: a nagybetűs EGÉSZSÉG, élet, erő stb. stb. természetesen hol máshol lakozik, ha nem az anyatejben. A szükséges vitalinok, ásványi anyagok, immunizáló cuccos (tudomisén...) ott bújnak benne mind. Természet-ősanyánk kitalálta a tutit, minek itt tápszerezni, meg korai-hozzátáplálni, meg felestej, meg mifene? Hát mégis mire való az a két zsírgombóc ott elöl, mi?! Tessék szoptatni! aggódás: benne van, nyakig. Aggódás a nagy elhatározás után (= "Szoptatni fogok!"), hogy lesz-e tej. Mondjuk lesz, remek. Aggódás, hogy lesz-e elég. Mondjuk van, remek. Aggódás, hogy túl sok, mi a fenét lehet kezdeni vele? Fejés, feszülés, macera. Aggódás, hogy túl kevés, na ez meg aztán főleg. Merthogy ha beindul, szépen ömlik egy ideig, de utána kezd helyreállni a hormonháztartás is, a szervezet is észreveszi, hogy nem is kell annyi, és szépen lecsökken... a kölök étvágya pedig nő! Aggódás, hogy jaj, szoptatok, mit lehet enni, inni, és főleg hogy mit NEM lehet, átmegy a tejbe, és nem fog ízleni a gyereknek, és több bélgáz termelődik, és kisebesedik a bőre az allergiától, és ... és... és... hát óóó jajjj.
pátosz-faktor: a JÓANYA, ugyebár, na az, kérem, szoptat. Tessék egy éhes minimál-kölyköt egy anyával elképzelni, és már be is kapcsol a sztereotípiás rendszer: kinek jut eszébe a tápszert kutyuló hölgy? Nem-nem, romantika kell, szoptatás kell, egyértelmű. A világ eme felén, itt legalábbis az. fáradtság és fáradság: mert aki szoptat, az általában felkel éjjel. Enni adni vagy fejni. Fejni, mert túl sok a tej, és nincs kedve tejespóló-versenyen részt venni, vagy fejni, mert szinten akarja tartani a tejmennyiséget, és erre az éjszakai fejés a leghatékonyabb eszköz (mondják az okosok). Mit kezd apuka a bőgő gyerekkel mell nélkül az éjszaka közepén? Ja, hogy félig-meddig mégiscsak tápszer? Ejjj. Ja, hogy lefejt tejek a hűtőben, a fagyasztóban? Higiénia rendben? Fejőalkalmatosság szépen kitisztítva, kifőzve? Cumi és cumisüveg extra-fertőtlenítve? Jujj, cumizavar! És még ha éjjel nem is kel fel senki (mondjuk a mell nem feszül annyira éjjel, a kölök meg átaludja az éjszakát, trallala), akkor is ott a nappal. A gyerek kiszippantja az életerőt. Szó szerint. A folyadékot. Tehát pótolni kell, inni, mint a kefekötő, akár sört is. De alkoholmenteset, no! És enni is rendesen. Azaz többet, mint eddig. Ez pedig akár egy csinosabb fajta kis súlyfelesleg felszedésével is járhat.

Tény, hogy szép vaskos negatívum-oszlop sikeredett az összehasonlításból, és a stílus sem épp azt engedi sejtetni, hogy meggyőződéses szoptató volnék. Nem is vagyok. Panni olyan korán lett hozzátáplálva, ahogy nem szégyelltem bevezetni, és nem vagyok szégyenlős, ő pedig "köszöni, jól van". Ettől függetlenül megkapja a napi kb. 5-6-szori fejadagot ( = a megérdemelt tejadagot), ehhez jön hozzá a jelenleg napi 3-4-szeri egyéb koszt (gyümölcs, zöldség, hús, miegyéb), no meg az éjszakai 2-3 szopat. Szóval irónia ide, negatívumok oda, amíg van tej, addig szoptatok tovább (és ez afféle ördögi körnek néz ki: amíg szoptatok tovább, addig van tej). Vicces lesz szeptembertől tejpumpázni a munkahelyen, de ennyi belefér.

A panasz meghallgattatik

Nem feltétlenül a szakdogás panasz, mert az sajnos nem halad jól továbbra sem.

Ellenben ez: 
Tegnap este mondtam Dávidnak, hogy milyen fura már ez a kölyök, voltak mindenféle brummogó-brümmögő, meg egyéb nyálszórós hangjai még pár napja, most meg egy ideje csak sikongatás megy meg hogy Áááá, erőlködve.

Megneszelhette a kelyk a panaszt...

Mert két perc nem telt el, és nekikezdett brümmögni, berregni, nyálat szórni. 

Ja, kérem, kívánságműsor van?! Volna még pár panaszunk...

2014. augusztus 1., péntek

Lé dokümant

Tegnap a városházi találka közben hívtam föl a konzulátust, hogy megjöttek-e a leány papírjai Magyarhonból. Képzeljem, igen, de a postásuk épp szabadságon van, bemegyek érte? Be hát. Vonat, metró, séta. Konzulátus, valami nő a névváltoztatása miatt balhézott az egyes ablaknál. Én pedig a kettesnél 5 perc alatt végeztem, kezemben Panni útlevelével, lakcímkártyájával és születési anyakönyvi kivonatával. Kész. 

Ma Dáviddal bementünk a bevándorlási részlegre.. És 5 perc múlva a kezünkben volt mindhármunk letelepedési engedélye, 30 euró fejében. Ezzel aztán elintézhettük a hiánypótlást a családi pótlék, meg a gyrrmekgondozási díj ügyében is. Meglátjuk, mikor érkeznek vaskos bankók.

2014. július 30., szerda

Dávid nem írja

A szakdolgozatot, mi mást. Azt meg már el se hajlandó árulni, hogy mennyi van belőle kész. Mondjuk ha nem írja, nem nehéz kitalálni... de engem akkor is zavar. A nyugodt nyarunk odavan, már rá sem bírok úgy nézni, hogy ne a szakdolgozat jusson eszembe, meg hogy nem írja. Szerintem nem kell mondani, hogy ez a magánéletünkre nem kicsit van rossz hatással. 

Megint elkezdtem gondolkodni, hogy kell-e nekem ez egyáltalán. A francot akarom én az őrmestert meg az idegroncsot játszani ott, ahol a legjobban kellene éreznem magamat (otthon, édes otthon, ugyebár). És már komolyan mondom, várva várom azt az alkalmat, amikor végre kap egy fenenagy lebaszarintást a cégnél, hogy az Indexet olvashatja otthon is, ahhoz nem kell bejárnia dolgozni.

És nem, továbbra sem esik jól kiteregetni a házi szennyest, attól nem lesz kevesebb a szar, ha más is látja. De talán segít valaki eltakarítani, vagy legalább azt mondani, hogy áááá, nem is olyan büdőőőős. Hápersze.

A gyomromat azért sajnálom, mert eddig semmi hatással nem volt rá (gyakorlatilag) az effajta idegesség, most viszont, ahogy ezeket a sorokat írom, összehúzódott egészen icike-picikére. Lehet, hogy a fogyni szándékozásomnak segít... de pont leszarom. És azt is, hogy csúnya szavakat használok, pedig ezt is utálom. Verbális aggressziónak hívják, talán segít levezetni valamelyest a feszültséget. De a legjobban az vezetné le, ha legalább már rendesen meg lenne írva a szakdolgozatnak egy része.

Hihetetlenül várom augusztus 14-ét. Hihetetlenül. És már sokkal kevésbé a gyerek miatt...

Végre megunta hason

Tegnap átfordult hasról hátra ez a kölök. Többször, mindkét irányba. Eddig is tudtam, hogy képes rá, de valahogy pár kivételes alkalomtól eltekintve nem vette a fáradságot... Most már veszi.

Hétfőn volt fél éves. Kapott körtelakomát (akkor kóstolta először - naná hogy ez is nyerő cucc). És titkon egy kis pizzát is a vacsorámból, mert arra fente a fogatlan ínyét.

Tegnap oltatni kellett a pneumo-II-vel. Megvolt, jól tűrte a rendelőt, leültettem magam mellé a padra. Dumált a maga össze-vissza-nyelvén, a kemény fapadot véleményezte igen lelkesen. Az oltás a szokott módon került beadásra - bekészítettem egy vigasznyújtó mellet, így fél perc alatt  le is csillapodott, béke volt megint. Legközelebb csak október közepén kell menni, remek. Hazafelé pedig a gyönyörűszép és kiváló minőségű Hoppediz Nairobi kendőben hoztam, aludt egy sort - utána csak este hétkor volt hajlandó kidőlni, felpörgette a szer.

Este sütöttem kísérleti jelleggel vajdasági sósat, mert ma buláj van bent a cégnél. Éjfél után sült ki az utolsó adag, azt már nem vártam meg.

2014. július 22., kedd

Mit tökölnek ennyit?

Most olvasom, hogy anyukák küzdenek azzal, hogy a gyerek másfél évesen egyen kanállal. Meg hogy az a jó módszer, ha két kanál van, az egyik a gyereknél, a másik a szülőnél. Ez most komoly?

Mert ha kétfele kell egyszerre figyelnie annak a kölöknek, akkor majd könnyen, gyorsan megtanulja, mi? Ehh... Eszement dolgok.

Nálunk EGY KANÁL VAN. Az, amelyiken az ÉTEL van. Panni arra egész könnyen rákoncentrál, még ha el-elkalandozik is közben a figyelme. Azt az egy kanalat én nyújtom neki, ő király módon érte nyúl, hol jobb, hol bal kézzel (szerintem még nem döntôtte el, melyik a nyerő), megfogja, már teszi is a szájába, utánabalig akarja elengedni. Ez kb. 1,5 hónapja biztosan így van, csak amíg nem ült stabilan, korábban fekve, meg félülve kapta a matériát. És persze remekül megy, leszámítva, hogy magától merni még nem tud. Valahogy szívesebben kap a bögrébe kézzel... Minek ez a sok laca-faca??

Le lett vágva a hajam, Dávid nyírta, én egy dupla-tükrös megoldással követtem nyomon az eseményt. Most lapockáig, avagy hátközépig ér, dúsabb, kicsit hullámosabb is. Van megint ideje hosszúra nőni.

Hosszú volt a mai nap is, először hordozókendő-átvétel egy távolabbi bankban, utána zihálósra sikeredett tempózás a vonathoz, be a munkahelyre, fél hétkor még emaileket küldözgettünk Uruguayba. Jó volt dolgozni, hiányzik az a közeg nagyon, de már nem sokáig.

Dávid kínlódik a szakdolgozattal, veszettül. Nem írja, kínlódik vele. Csak tudnám, hogy minek?!

Két éve ő vágyott vissza a tanulós-fizikázós közegbe a fingóversenyes targoncás-raktáros melóból, az én akaratom ellenében is. Úgy nézem, lassan inkább visszavágyik a targonca mögé, mert nem becsüli meg magát, sem a munkahelyét... holott itt számítanának rá.

Én viszont megpróbálkozom új piacot keríteni a cégnek... Bennem túlteng a motiváció.

Ja és Panni beszél. Csak épp mi olyan csökkentagyúak vagyunk, hogy fogalmunk sincs, mit mond. Pedig egész mondatok jönnek gügyögve, hangsúlyokkal tarkítva, mint egy idegen nyelven. Ma reggel ötkor vidám mosolygások keretében (valljuk be, jómagam kevésbé voltam vidám) pl. azt mondta, hogy "bá-bá". Csak reggel ötkor, de ezt kétszer is. Jó fej, nem?

2014. július 20., vasárnap

Ha már szakdolga... ezt Dávid írta le (majdnem) még régebben

"On each sample were 20 measurement durchgeführt."

Kissé össze-vissza, de legalább eredeti. Plágiumperek kizárva, még csak smittelve sincs.

Vasárnap volt...

Félreértés ne essék, még most is az van. Elcammogott ez a hét is, szépen, ólomlábakon. Szerdán ugyebár annyira nem voltunk sehol, hogy még a parkba sem mentem el Pannival. Még a törökhöz se. Tényleg, sehova. így is fáradt volt eléggé. Csütörtök, aznap azért a Babyrunde befigyelt a parkban (erről a két napról szólt az előző bejegyzés is), hallgattam, mint a sült hal, és a többi gyerek játékait néztem, amikre időről időre Panni pillantása is rávetődött. Vágyódó pillantás volt. No megállj, gondoltam magamban, lesz itt még hétvége, reszkess, bolhapiac!

Pénteken Dáviddal a végén mégsem mentünk el fagyizni, mert 1. volt egy orvoslásra váró számítógép a közelben, távkapcsolattal valamennyire sikerült is haladnia vele, és mert 2. oly szépen eleredt az eső, és olyan viharszürke lett az ég egyszeriban, hogy örülütnk, hogy nem sikerült elindulni hamarabb. Ejjj.

Szombaton pedig kimaradt a bolhapiac, volt bevásárlás helyette kb. 50 euróért, majdnem elkótyavetyélődött Dávid karabinere a bevásárlókocsin, de a lelkes feketebőrű egyén által mégis meglett, és rendeltünk ebédre Asia-Boxokat, negyed hatkor ettük meg. Este pedig paradicsomos húsgombócot főztem, paprika és krumpli nélkül. Az íze jó lett... a gombócok meg kissé fuzionáltak a végére.

Ma, vasárnap szépen mégis elmentünk a bolhapiacra, pedig Dávid még mindig nem írt egy betűt sem a szakdolgozatából. Most itt olvassa mellettem valaki másoknak a kutatómunkáját, de már várom, mikor csap át az aktív alkotás fázisába... A bolhapiacon ugyan nem költöttünk sokat (ott oltam ugyebáááár), de lett Panninak ruha, csörgő (meg sajnos némi bőrpirulás a karján, mert olyan erősen sütött a nap), nekünk függőszék, kukta... És elmentünk Sopronba könyvet átvenni, meg teszkózni egyet. 

A munkámhoz pedig sajnos egy ideje nem, vagy nehezen jutok hozzá. Ennek holnap vetek véget, mert rávetődöm az internetre emaileket olvasni meg gépeket keresni. Rám fér már.

2014. július 18., péntek

Csupa lazaság

Nemigen mászunk sehova. Szerdán mégcsak sétálni se voltunk a parkban,csütörtökön is csak a Babyrunde volt soron a játszótér mögötti heverészőmezőn, meg utána az éhes N-inek egy kebab. 

Ma Dávid sem ment dolgozni, de lakással sikerült haladni, mosogatva is van, fagyizni meg azért csak-csak kimozdulunk.

2014. július 15., kedd

Hogy volt, hogy nem volt...

Akkor jöjjenek a kimaradt napok eseményei, némileg zanzásítva:

Pénteken a szokásos másfél órás csúszással indultunk el. Mondjuk Dávid nemigen tehet róla, vagyis csak részben: elromlott a kísérletezéshez használt kütyü a laborban... Az elúszás viszont inkább az itthoni tökölődésnek volt köszönhető, noha jómagam igyekeztem mindent, ami az enyém és Pannié, összepakolni. Vettem föl pénzt is, váltottam forintot, kiteregettem a fehér mosást... amit lehetett, megtettem, de láthatóan ennyi nem volt elég a pontos induláshoz. Legközelebb még ügyesebb leszek - beiktatok egy msásfél órás Dávid-faktort...

Panni az utat meglepő módon egyben végigaludta, csak lestünk, hogy mi van. Este mondjuk meg is kaptuk érte a magunkét, nagy "arénázás" lett a vége a sok csendes utazós órának. A fő, hogy időben ágyba került.

Szombat. Gábor megérkezése után nem sokkal a három Stenszky Tapolca felé vette az irányt, mi pedig, ottmaradt lányok (Apol néni, Kati, Panni és én) készítettünk ebédet - finom (!) tökfőzeléket, fasírtot, hamis húslevest (az is tökből készült). No meg elmentünk megnézni, mi is az a Flabélos (a gyermek ezalatt nyugodalmasan aludt a babakocsiban, kezdni megszokni - vagy csak elfáradt a korai kelés után). Rezeg egy lapszerű izé, amilyét ráteszi az ember, azt rezegteti, így állítólag önálló erőkifejtés nélkül is olyan eredményt lehet elérni, mint ha magát mozgatná az ember. Én némileg szkeptikus vagyok az "ugyanolyan eredmény"-t illetőleg, de ez van. És hogy a Flabélosnak egész biztosan ellene tegyünk, elmentünk utána fagyizni is. A kiszolgálásra mondjuk vagy 10 percet vártunk, mert egy nagyobb család előttünk óhajtotta felfalni a fél süteményes részleget. Hozzájutottunk, elnyaltuk. Jóanyám viszont csak jóval az ebéd után érkezett, mert egy óra csúszást szedett össze a busz. Ettem vele ebédet másodszor is. Jött némi csendes piheő, úgyhogy az eredetileg betervezett porcelán-nézés helyett csak egy kellemes sétát tettünk a várban, még le is fotóztattuk magunkat. Dávidék is megjöttek az aznapi pakolásból, elfáradva, összekapva, mindenféle söröket hozva. Evés a jóanyám által hozott étkekből (krumplisaláta, mustáros csirkefalatok, nyammm), kölök-fürdetés, lefektetés, utána még csevegés fagyival az esti kert csöndjében, kortyolva ezt-azt, ésésésésésés PIPÁZVA.. Jeee.

Vasárnap. Stenszkyk pakolni Tapolcára el. Mi reggeliztünk... utána meg egy időre kivonódtam a forgalomból, mert a kisasszony nyűgös kedvében volt. Sikerült némileg megvigasztalni, jóféle kukucskálós játékkal. Nyúlből készüét ebédre leves, volt sóskamártás, meg krumplipüré, és finom nyársak, házi-grillezéssel készültek. Az összepakoláson már túlvoltunk, lebuszoztunk a vasútállomára és felültünk egy kissé késve érkező vonatra. Két úriembernek segítettem angolul elmagyarázni a helyzetet (románok voltak), ők aztán segítettek a csomagjainkat föl- és Budapesten lepakolni. No meg z egyikük próbált beszervezni engem valami franchise-féle piramisjátékba, de elhaszasztottam a szerencsémet és a nagy lehetőséget életem megváltoztatására. Ez van :) 
Hazaérve felfaltam a maradék otthoni krumplisalátát meg húst, Timivel leegyeztetttük a hétfőt, és már mentünk is aludni. Ránk fért...

Hétfő. Jóanyám és öcsém dolgozni el, jómagam Pannit összeszedve KöKire utaztam. Találka Timivel, jegyvásárlás, vágány megtalálása nem épp okosan, vonatozás Dunaharasztira (Panninak sajnos túl hangos az efféle pesti vonat), találkozás Andival és Annával. A leányka szépen növekszik, és csak néha nyafogott egy kicsit, amikor Andi nem ért rá játszani vele, vagy nem úgy történt valami, ahogy ő szerette volna. Viszont odavolt a kölökért rendesen, segített etetni a cumisüvegből (lefejt tej, persze), elvitte a maradék tejet a hűtőbe, elővett neki egy csomó játékot a sajátjai közül. Mi, nagyobbak brassóit készítettünk, mire elkészült, a szemünk is kopogott már az éhségtől. Panni bepuszilt egy adag csirkehúst almával, jóízűen. Közös fotók is készültek, gyerekekkel együtt. Aztán Andi volt oly jó és bevitt minket a Népligetig, onnan egész hamar haza tudtunk érni (és ezúttal többen is átadták a helyet, nem úgy, mint odafele menet). Nekiálltam tojásos nokedlit meg salátát készíteni meglepetés gyanánt, de sajnos csak a feléig jutottam el, úgyhogy ment a tészta salátástul a hűtőbe. És ezúttal sikerült megmutatni Pannit Barnának Skype-on, aki csakugyan majd elolvadt a látványától.

Kedd, pihenőnap jóanyámmal. Voltunk babakocsival sétálni Jutka néniék felé (lejöttek megnézni, úgyis épp a belvárosba indultak - persze a kölyökre pont akkor jött rá a szophatnék, az utcán). Onnan a kínaihoz - vettem magamnak két alsónemű-szettet, meg ajándékba elkaptam hozzá egy remek utcai cipőt. Onnan szeperfához, megszedtük rendesen (Panni beverte a szunyát). Onnan a Mekdöncihez, nekem ebédet szerválni - és futva haza, mert ugyancsak eleredt az eső. No igen, és otthon többször is angoloztam jóanyámmal, mert épp egy intenzív 60 órás tanfolyamot nyomat, és jól jön egy kis gyakorlás - nekem meg a tanár fejemmel egy kis tanítás. Ruhákat is válogattunk a kockához, így már csak egy működő varrógép kell.

Szerda. Jóanyámék el dolgozni, én várva vártam a két percre lakó unokatesómat, aki némi késedelmek után csak megjött, és össze-vissza szeretgette a kisasszonyt - annak legnagyobb örömére. A távozása után nem sokkal mi is útra keltünk, elébb jegyet vadászni a kerületben (nem volt könnyű, végül az Elágon sikerült, némi lógás árán), majd a Vaskapu utcába, Anitához, aki most lesz 88 éves. Ehhez képest remekül tartja magát, csak sajnos épp idegbecsípődése van - remélhetőleg el fog múlni hamar, így nagyon nehezen tud járni is, ülni is. Egészen negyed négyig nála dekkoltunk, Panni addig példásan viselkedett, csak a végén kezdett hisztériázni, el is indultam vele rögvest. A kendőjében szépen elaludt, így nyugodtan el tudtamn fogyasztani kései ebédemet a Marika néni kávézójában, ahol ezúttal én voltam az egyetlen vendég (és tea sem volt, de így is megérte nosztalgiázni egyet). Dáviddal a Tompa utcában találkoztunk, sajnos egy adag csúszás megint befigyelt, de így is időben értünk oda Anikóékhoz, vagy Sasáékhoz, ha úgy tetszik. Nekik van egy Panninál másfél hónappal idősebb, másfél kilóval nehezebb fiuk, Boldizsár. Az úriember úgy megilletődött az élénk kisasszonytól, hogy lefagyott kissé, mint a vindóz. Panni viszont az egész napos jógyerek-imázsát itt adta fel végképp, és olyan nyekergéseket produkált, hogy nehezen bírtuk cérnával. Ráadásul Boldi felbátorodott a végére, és meghúzta a haját. Jujjj, mekkora hiszti lett belőle... Este hétkor kezdtem Dávidot rugdalni kifele, fél nyolc előtt el is indultunk. Rrrremekk. Otthon duma, vacsorálás, duma, alvás.

Csütörtök. Jóapámhoz volt megbeszélve a találka 10 és 11 óra között. Eléggé fél tizenkettő lett belőle, sajnos. Szerintem percenkénti egy forintokat fogok szedni Dávidtól, hátha úgy időben oda tudunk érni valahova. A kölök terrrmészetesen agyon lett fotózva, babusgatva, egész jól tűrte. Onnan még útba kellett ejteni Törökbálintot autós csomagtartóért és biciklitárolóért, majd irány Ráckeve, a hét további színhelye. Panni sikeresen bealudt egy idő után, rá is fért. Leértünk, odataláltunk sikeresen. Gabival csobbantunk egy jót a Duna-holtágban, ez frissítőleg hatott. És vásárolni is voltunk a közeli Lidlben. Este étterembe mentünk, és most már tudjuk, hogy ez három darab, két éven aluli gyerekkel egyáltalán nem jó ötlet. Dáviddal jól össze is kaptunk, mert épp ő volt a soros Panni őrzésében. A végén mégis nálam kötött ki, gyorsan elhúztunk haza és lefektettem. Utána még ébren kukorékoltunk egy ideig, felállítottunk egy eső-elleni pavilon-féleséget... jól jött másnap. Fél tizenkettőkor feküdtem le.. A teljes ráckevei ott-tartózkodás alatt nem keltem fel fejni, most kell megint visszahoznom az emiatt kiesett tejmennyiséget, mert ugye lustaság, fél-egészség...

Péntek. Kelés időben, Dávid jó kora reggel (négy-negyed üt tájban) elment Matyival horgászni, hogy megtudja, mi a jó, de állítása szerint többször is bekómált, gyakorlatilag a parton aludt a zuhogó esőben. Matyi pedig megmártózott a Dunában kicsit. Panni kapott ringló-lakomát, én a málnabokrokat vettem célba, majd miután Gabiék fölkeltek, ettünk rendes reggelit is. Az eső csak késő délután volt hajlandó elállni, és utána is vissza-visszatért. De legalább volt időm felpróbálni azt a rengeteg jó cuccot, amiket Gabitól kaptam - csupa kellemes, divatos holmi, és szoptatásra is alkalmas mind, nagy-nagy köszönet érte. Ebéd: "dementoros tészta", bent főzve. Matyi újfent elment horgászni, Dávid elment aludni, mi meg elmentünk a cukrászdába süteményért. Aztán mindannyian ki Matyiért. Este grillezéses nyársas lakoma, a gyerekek lefektetése után némi sörös gin-tonik. Nekem sajnos túl sok, vissza is köszönt még aznap éjjel egy bokorban, de nagyobb bajom nem lett. Mértékkel kell az ilyet, vagy többet kell enni előtte. Fekvés, alvás.

Szombat, kelés kicsit később a szokásosnál (fél kilenckor). Dávidon továbbra is a megfázás jelei, ezt még a horgászatnál szedhette össze szegény. De legalább sütött a nap, kéklett az ég. A megfázásra természetesen a legjobb ellenszer egy adag fagylalt, de ha már ott voltunk, betankoltunk süteményből is. És strandolni is voltunk délután, Ricsit és az alvó Pannit otthon hagyva - fél óra múlva visszanéztem, és Panni ébren vonyított (nem kelhetett olyan régen, mert mikor behallgatóztam a szoba csukott ajtaján, még nem rítt). Felkaptam, kivittem a strandra, megnyugodott szépen, nagyon tetszett neki a zöld fű, a fordos víz. Este pedig hosszas készülődés és elkészítés után csak meglett az a bográcsgulyás, nem is akármilyen. Szépen bevacsoráltuk, a maradékot, mivel nagyon meleg volt még, kint hagytuk, lefedve ... no ezt talán nem kellett volna, mert másnap kissé elszaporodott benne a khmmm, "fehérje". A hatlábú fehérje, tetszikérteni. Ezúttal mértékkel történő gin-tonikozás, pipázás részemről is,, lefekvés megint későn.

Vasárnap, felkelés egészen korán (negyed nyolc, Dávidnak: nyolc). Elmentünk bevásárolni a Lidlbe, mert fogytán volt a pékáru, és annál finomabb kakaóscsigát úgyse kapunk sehol a környéken, mint ott. Még egy darab van belőle... az se sokáig. Gabiék egészen későn keltek, szépen csendben voltak a gyerekek is. Késői kelés, késői strandolás - borítékolva volt az elúszás, újfent kiakadtam, hisz ez már a sokadik volt ebben a turnusban. Azért csak megebédeltünk, a pavilont még segítettünk szétszedni, de sajnos a többi cucc összepakolását és a takarítást is Gabiékra hagytuk. Legközelebb okosabbak leszünk, ennyit tudok ígérni. A Lidl-ös bevásárlás ugrott, a Tesconál hiába álltunk meg, mert nem lehetett azt a könyvet kapni, ami nekem kellett volna. Háromnegyed nyolc után értünk haza, Pannit nagyon megviselte az utazás, sokat rítt és csak a vége felé aludt el egy órára, majd egy másik félre. Nem álltunk meg gyakorlatilag sehol (a Tescot követően csak egy Vivanál egy-egy jegeskávéra, az jól esett), amit el tudtam követni a gyerekért, azt mozgó autón belül megtettem, de már ugyancsak furdalt a lelkiismeret, hogy ennyi helyre hurcoljuk magunkkal.

Éppen ezért most egy pihenős, kevéás helyre menős hetet tartunk. Séták Neustadtban, a parkokban, és kész. Legfeljebb a környékre ruccanunk majd ki, ami kb. fél óra vonatút. Az itteni vonatok kellemesen halkak, légkondicionáltak, gyorsak, tiszták. Így ugyebár könnyű. 

Hétfőn ennek fényében gyakorlatilag nem történt semmi, egy kis séta a parkban és a török boltban egy látogatás - ennyire tellett. így is este, mint a vízihullácskák, terültünk el az ágyon.De ezen a napon reggel tudtam meg, hogy Timi barátnőmnek lánya lesz, és ez egy remek hír, pont így képzeltem. Timinek csak legyen lánya. Aztán lehet fia is.

Ma pedig kedd van, és ez a leánygyermek itt hátul durmol már legalább egy órája. Ez a hatalmas bejegyzés mind az ő szuszogása alatt készült el. Jó lenne sűrűbben írni, kevesebbet loholni, utolérni magunkat. A lakás egy csatatér, vagy csatarét, már nem is tudom. Reggel voltunk bevásárolni, a fele még el sincs pakolva. Ruhahalmok mindenütt, porszívózásmentes szőnyegek, muslicák a konyhában, mosatlan a mosogatóban, szennyes ruhakupacok a szennyestartóban, éás sajnos a fürdőszobában és emitt-amott a földön is. A megszállott grafomán meg, ahelyett, hogy puccba vágná a lakást, ír és ír. No, innen folyt. köv., és egy csomó fénykép feltöltésével is lógunk már...

2014. július 13., vasárnap

Jöttünk, láttunk, visszamennénk (?)

Most csak a legutóbbi pár óra történéseit írom le, hogy lehessen hüledezni.

Panni, minekutána dekadensen és hangos elánnal végigüvöltötte a hazafele-utat (kivételt ezalól csak a két rövidebb-hosszabb mellen-alvó szünet képezett), a megérkezésünk után átváltozott mintagyerekké. Fent a lakásban mosolyogva heverészett hason, megtanult papírt tépdesni (a kissé nedvesebb papírdarabokat szépen el lehetett venni töle). Tette ezt a tépdesést ülve, merthogy Ráckevén megtanult ülni, nem egy másodpercig, és nem is kettőig. Mikor ezzel jó ideig elszórakoztunk, elvittem fürdeni, a kiskádjába. Naná, hogy ülnie kell a kádban, máshogy el sem lehet képzelni... kapaszkodott kétoldalt, és lesett mindenfele. Mikor fölfedezte, hogy ez az az ismert víziközeg, amit Budapesten megtanult két kézzel ütve pacsálni mindenfele, bevetette az ülő-pacsáló-kombót, kissé elárasztva a fürdőszobát. Próbált ülve haladni előre-hátra, több-kevesebb sikerrel (néha kibillent az egyensülyából, de mire való egy gondos szülői kéz, ha nem arra, hogy időben elkapja a csúszós csecsemőt?). Mígnem elért a kád egyik széléig, és két kézzel vígan belekapaszkodván észrevette, hogy van világ a kádon túl is... például egy CSAP. Ez ilyen nagybetűs, mert Panni nagy kedvence a csap, ráakaszkodik és alig lehet lehúzni róla.Hát most a kád zuhanyrózsával egybeépített csaptelepét szúrta ki magának. Szépen, két kézzel kapaszkodva a kád szélében előrehajolt, kitámsdztotta a lábát, és megkísérelte fölhúzni magát... Én időben hónalj alatt elkaptam, hogy mi lesz itt, de nem lett semmi vész: önmagát tartva guggoló-féilgálló-pozícióba emelkedve megtartotta magát, és elkapta a csap nyakát. Elkezdtem Dávid után kiáltozni, hogy no, ezt tessék megnézni, de nagyon hangosan kellett a végén kiáltanom, hogy meg is hallja- valószínűleg a lakás másik végében telefonált az anyukájával. Panninál el is törött a mécses, hogy mit ordibálok itt, de hamar megnyugodott és megismételte a kinyomós-féligfelállós mutatványát (persze hiperbiztosítással, mert a hóna alatt ott volt a kezem, csúszásveszél esetére). Aztán kikaptam a vízből, mielőtt még kitalálja magának, hogy ő majd ácsorog a kádban. Megszárítkozva kiszúrta a jó messze levő tükörben önmagát, és nekiállt gagyogni a tükörképéhez, végig fókuszban tartva azt. Vacsora gyanánt egy negyed banánt falt be, ülve, harapva a darabokat az egész gyümölcsből (fogak száma jelenleg: 0), nem kiköpve a maradékot. Mutatta, hogy mellre jönne, két kézzel nyúlt érte, mellet ölelve szopik mostanság. Az apját megvárta elalvás előtt, mikor bejött elköszönni, okosan figyelte és valamiket beszélt is hozzá. Most itt szuszog mellettem.

Szóval fejlődés van, kérem. Az első szavakra várunk epedve, és nem lennék meglepve, ha hamarosan fel akarna állni a járókájában... nem is merem beletenni egyhamar. És igen... kezdek a szerencsés génállomány miatt hálás mellett büszke is lenni a lányunkra. Holnap meglátjuk,. hogy megy az ülve evés kanállal, merési segédlettel. Az a terv, hogy minél hamarabb megtanuljon merni is vele, ne csak a szájába tenni, és ne vágja oda a kanalat, ha leette róla a falatot