Dávid aszonta, írni kéne arról, hogy miket kap a barnábbik hölgyemény mostanság, mondjuk havi lebontásban, részletességgel. Mondjuk jókor szól... Na mindegy, pótoljuk.
Én már Panninál se kaptam frászt, mikor négy hónaposan becuppantott véletlenül egy epret, meg fogatlanul öt és fél hónaposan a marhahúst, a húskenyeret stb. kóstolgatta. Hát, Dottival se lettem félősebb.
Szóvalhogy: kezdődött két és fél hónapos korában, mert azt, hogy két hónaposan benyalintott némi almalevet az ujjamról, meg előtte pont egy nappal is kapott valami dinnyelevet... nosss, azt inkább feledjük. Már csak azért is, mert a kis almadarabkákat két hónaposan löködte a nyelvével kifele. Két és fél hónaposan meg már nem.
Szóvalhogy: semmi egy hétig ugyanazt, ha egy nap kétszer kapott belőle, akkor már jól járt. Akkor is ugyanabból kapott. mert ilyen minimanó-adagokat nem lehet ép ésszel készíteni.
Két és három hónapos kora között letudta
az almát, a dinnyét, a mandarint, az avokádókrémet, a barackot, a szilvát - meg a banánt, utóbbit eleinte óvatosan, mert ő így is kissé nehézkes székelésű lány (Panninál a napi egy adag meg se kottyant, Dottival néha 4-5 nap is eltelik gusztustalan pelenkacsere nélkül). A furcosodás megszűne, hallelúja.
Három és öt hónapos kora között jött
a tök, a spenót, a krumpli, az édesburgonya, a brokkoli, a répa, a paszternák... meg a tápszer, mert a szopni lusta csecsemő meg az én felpörgetett életmódom mellett nem elég mindig, ha fejegetek. Bírja, semmi baja tőle.
Most, hogy elmúlt már öt hónapos és egyre lelkesebben fal darabosat (alig lököd ki valamit is), bedurvultunk. Tegnapi uzsonnája zsíroskenyér volt (jó, nem a héja). Ma is eltüntetett a kezemből adagolva kb. 1/3 zsömlebélést. Előtte adtam az anyatejet, nem kellett, a tápszert - hát az se kellett.
No és a hús. A minap egy zöldséges felvágott volt a reggelije, plusz valami banándarabka, plusz tápszer. Kap rizst, kedveli. Belenyalt a tejfölbe, nincs baja tőle, de nem a kedvence (mint Panninak). Húskenyér yesyesyes, fasírt módjával, a főnök által bent főzött Tafelspitz lecsusszant, csirkét is enne biztos, csak azt nem veszünk. Nutellát nem kap, lekvárt se. Tojássárgája kisütve nem okozott gondot, a fehérje picit ráérős még.
Igazából én úgy vagyok vele, hogy ha nem extra-macerás adni neki a magunkéból, akkor kap. Diót-mogyorót nem, mert nem állok neki darálgatni. A cukrot is próbáljuk azért visszafogni, ahol lehet. De sajna nagyon rákapott a kekszre a múltkor, az valahogy nem jött ki a szájából, akkor se, ha 2x1 centis darabot adtam neki. Elcsócsálta. Nulla fog, persze.
No, részletesebben szerintem most nem megy. A csecsemő jó étvágyú, ha van kedve, még szopik is, de sajna ez a ritkább. Panni segít, ha hagyom, ez jó. Panninak lesz nehezebb a leszokás, már látom.
Lehet szörnyülködni, megint. Ja igen, vizet is kap. És nem forraljuk. Még él. Nem a víz...