2012. szeptember 8., szombat

Pénz volt nálam, nem féltem használni

Viszonylag ritka alkalom, ha a skótságomat vesszük alapul. Ma mégis shopping volt porondon, "auf Hochtouren" - mondaná az osztrák, de én csak úgy mondom: magasfokon. SoMa, persze, mi más. Ma tekinthettem meg az őszi kínálatot, első ízben. És bizony volt nálam pénztárca. Eképp távozott tőlem 14 eurócska, és lelt gazdát hat cucc. Jóféle, őszi cucc. Én mondjuk vásárolni, azt még mindig nem szeretek.Vadászni, kincset lelni viszont már kiskorom óta igen. És valami exhibicionista hajlam lefényképeztette velem a vásárolt holmit. Na nem rajtam, annyira azért nem volt erős az a hajlam. No akkor, itt van a mai zsákmány:







A színeknek nem szabad hinni, pedig ezek nappali fényben készült, vakutlan fotók. Mégis túlteng bennük a kék, meg a piros, és kevés a zöld színrészecske. Szóval mindenki tegyen hozzá gondolatban egy kis irigységsárga réteget, és akkor valósághű képet kap.

Ma volt Dávid énekelni esküvőn. Előtte jól elhúztuk itthon az időt, hogy azértis kapkodva kelljen elkészülnie. Ez nálunk afféle hobbi.

Keeeenyúfíííííl döláávtunáááájtot énekelt Elton Johntól (oppardon, Szőr Elton Johntól), szólóban. Én nem voltam ott, de annyit megtudtam, hogy ez egy fél óra alatt lezavart polgári esküvő volt, valami szép kastély panorámás látványával, és a végén egy borítékot nyomtak Dávid kezébe. Furák ezek az osztrákok.

Onnan, meg sem várva a traktát, mert lett volna valami állófogadás is (gondolom), rohant haza, felkapta az itthon hagyott teás termoszt, és ment lődözni. Paintball, a cég cehhére, vacsorával egybekötve. Hazaért vagy 5-6 órával később, több helyen szép, kör alakú piros foltok tarkítják. Pedig dupla nadrág, dupla felső, maszk, sisak, anyámkínja volt rajta, mégis kapott pöttyöt a lábára. Így is megúszta, állítólag egy másik emberke sötétlila foltokkal lett gazdagabb. Akkor már inkább a piros pöttyös, úgyis az az igazi.

A besavanyodott blogger Szerény személyem meg eközben itthon ült, és mi tagadás, alig mozdult el a gép mellől. Kivételesen értelmes dolgokkal töltötte idejét: latin feladatokat javított. Pffff. Előbb-utóbb leadom ezt a Richi-gyermeket, ha nem javul. Szégyen, amiket néha összehoz. Ezeken már nevetni se tudtam, hogyaszongya (idézetek jönnek a gyermek ferdítési kísérleteiből): 

A Saguntum elhagyja a csapatokkal a helyet. Csak éppen Saguntum maga a hely, nem hagy az el semmit.

Vagy itt ez a másik, mely eredetileg így hangzana: Mily nagy katonáink bátorsága! Ebből ez lett: "Nahát, milyen nagy kikötőnk van!"

Ehh, ez is leginkább egészében jön át, de talán e kis morzsákból is kitűnik, hogy nincs épp topon az ifjúúr. Ha nem vigyáz, ebből bukás lesz.

Most meg Dávid a fáradalmakra való tekintettel már húzza is a lóbőrt egy ideje. Szegény - az előbb bekiabáltam neki, hogy "Miééért nem alszol?!" Na, pont akkor aludt volna el. Mindjárt követem én is. Viszont az exhibi-cica nagyon kacérkodik bennem, hogy azértis legyen itt egy kép. Hát legyen. És igen, hátul el van mosogatva.



1 megjegyzés:

Unknown írta...

Tetszik ami rajtad van és a többi is nagyon jól néz ki ! :)

Megjegyzés küldése