2015. december 25., péntek

Ott a Karácsony... Naaagy Karácsony... Egész Karácsony!

Hogy még Boldogabb legyen az Ünnep, frissítettem a fotóalbumokat, mind a kettőt.

További szép karácsonyozást mindenkinek :)

2015. december 22., kedd

Kellemes lesz

Ez is a múltkori gyűjteményből maradt ki. 

Panni élemedett kora ellenére is (vagy inkább pont ennek köszönhetően?) lelkes és elhivatott mellszopó. Dottival ellentétben ő már szavakkal fejezi ki, ha kér, épp ezért a családban sűrűn hangzik el a Melllyet, mellyet!

Egy ilyen ominózus alkalommal már sokadszorra jött aznap, és bármilyen óvatos is, nem tudja elpakolni a szájában terpeszkedő 16 hegyes fogat, így azok nyoma gyakorta díszíti a mellbimbó körülötti részt. Én pedig sem nagy esztéta nem vagyok, sem mazochista, így aztán igyekszem megúszni a dekorálást. Mondtam is neki akkor, hogy fogas a helyzet, nem kéne ennyit, de angyali mosollyal csak kántálta tovább, hogy mellyet, mellyet, kéreccépen mellyet! Na jó, mondám én végül, no de finom lesz? Óvatos lesz?

Mire elgondolkodott, majd egy Heuréka-élménnyel az arcán felragyogva kibökte:
KELLEMES LESZ!

És hamm. Én meg másfél percig vidultam rajta, vinnyogásszerű nevetéssel.

2015. december 20., vasárnap

Panni mondásai_2

Van még persze, ezt most megpróbálom részletesebben is leírni.

Panninál jelenleg három igemód létezik. A felszólító, a feltételes persze nem tartozik bele a regiszterbe, azok később jönnek. Van a kijelentő mód, ez tiszta sor. Viszont a tagadó mód mellé kifejlesztett egy IGENLŐ módot is, saját találmányként. Pl. 
ha ezt mondom: most még nem kapsz csokit, ő ilyet szokott válaszolni:

IGENKAPSZ CSOKIT!

Logikus, meg minden, kár, hogy veszendőbe fog menni. 

Ha azt kérdezzük, hova lett valami, Panni válasza:
ODALETT!

A rúgkapál igét úgy mondja: RÚPPAKÁL.

Ha szeretne valamit, akkor egy általam kb. 3x használt szókapcsolatot vesz elő. Úgy volt ugyanis, hogy egyszer egy szopat során addig izgett-mozgott, amíg valahogy lecsusszant a mellről, és ekkor közöltem vele, hogy a szoptatásnál márpedig a gyerekek ülni wzoktak, lesz szíves nem ficeregni. Megjegyezte, továbbgondolta. Ha oda szeretne valahová férkőzni ülő pozícióban, azt mondja:

ÜLNI SZOKTAK!

Ha megnézné, hogy fürdetem Dottit, és nem fér oda, azt mondja:
LÁTNI SZOKTAK!

És így tovább. Tiszta optativust csinál belőle, ha így folytatja.

Ha oda szeretne adni egy, a kezében levő tárgyat, akkor odanyújtja, és közli, hogy:
KÖSZISZIVI!

Gyakran dalokból idéz, de furán rakja őket össze. Pl. a fejében vo!t a Süsü első része, és a Megy a gőzös vége. Mindkét dalban van olyan rész, hogy "én vagyok ..."
Ez lett belőle:

ÉN VAGYOK SÜSÜ UNOKÁJA!

Ebéd közben, persze. Majdnem kiköptük Dáviddal a levest.

A Hull a pelyhest is átköltötte, a végét:
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik, 
Megtölti a PANKA, ha üresen látja. És tényleg tett is ezt-azt a cipőnkbe.

A Télapó itt van vége az ő értelmezésében:
Zsák, zsák, telizsák, piros alma, MOSOLYÁG.

Na még egyet. Lakáskiadással kapcsolatban (még mindig nálunk van a régi lakás kulcsa) mondtam Dávidnak, hogy tudok valakit, akibek továbbadnám az infót. Dávid megkérdezte, KINEK?

Panni pedig egy frissen tanult dalidézettel válaszolt helyettem:

AKINEK A FARKA KUNKORI! (Kunkori és a kandúrvarázsló)

Mellesleg az illető egy hölgy lett volna... 

Sűrűn igyekszem meg- és lejegyezni a többit is. Ekkor születnek a családi legendák.

2015. december 17., csütörtök

Panni mondásai

Most este. Dávid ment, kinyitotta a mosógépet. Panni rohant utána ki a szobából, ezt mondva:

"Ki kell teregetni sokmindent! Nadrágokat... Harisnyákat. Ruhákat. Sok harisnyááát"

Most meg, a folyamat közepén:
"Jöhet a következő... Mi van még ruha?... Kislány teregeti, Panka teregeti!"

Beszél, na. Kirrrály.

2015. december 13., vasárnap

Névnapja alkalmából

Hátról hasra, mint a motolla. Aztán az egyik ilyen után békés nézelődés két kézre támaszkodva, hason. Egy nagy lendület. És fekszik megint a hátán.

Izmozik.

Jobbra arc!

Ilyen hátrafele haladós meg fejtengelyes bejegyzések után tán nem meglepő, hogy tegnap átfordult hasra, jobbfelé.

Ma pedig nevenapja van, úgyhogy ünneplés lesz.

2015. december 12., szombat

Megvagy, Pozsony

Pozsonnyal jó ideje lógok magamnak, magunknak. Úgy Szlovákiával általában - tegnapig még soha nem voltam, pedig szomszéd innen is, onnan is, a híre se rossz (a radikális jobboldali kilengésektől és a Malina Hedvig neg Fico féle dolgoktól most inkább tekintsünk el). Voltunk, tegnap.

Voltunk azután, hogy Dáviddal egy félreértést követően sikerült alaposabban összezörrenni. A félreértés abból adódott, hogy nem adott enni a nyekergő gyereknek (Dotti), és nem adta a tudtomra, hogy próbált már enni adni neki, csak annak nem kellett. Én meg fölkaptam a vizet, hogy hogy képes éheztetni a gyereket, míg ő urasan a gép előtt ül. Sem ő, sem én nem álltunk a helyzet magaslatán (ő megmakacsolta magát, én pedig kisebb idegi sokkot kaptam - de most már tudom, hogy ha akarok, tudok én sikítani mégiscsak). Ezt követően csütörtök lévén szerencsére bementem dolgozni. A távolság ilyenkor jó, a munka mindig jó. Arra jutottam, hogy kis kimozdulásra, környezetváltozásra van szükség. Kell egy közös, energiatanko!ós valami. Előrukkoltam Pozsonnyal, mert mióta a kisgyerekes magyarokat menedzselem, ismerem Vikit, akinek szlovák párja van. Ők rendszeresen átjárnak, kb. 70-75 perc az út egy irányba, van állatkert dínóparkkal, látványosságok és hát kis olcsóság is. Gondoltam, pont megteszi, egy bevásárlással lógtunk magunknak jó ideje, olyan dolgok fogytak el itthon, mint pl. krumpli. Világvége, apokalipszis, jujjjujjj. Mentünk Pozsonyba töltődni.

Túl sok prekoncepciót nem gyártottunk, nehogy rohanásos pofáraesés legyen a vége. Egy játszótérnél kezdtük merő véletlenségből, mivel Dávit mellette parkolt le (Panni egyedül csúszdázott és belebolondult a fémvázas hintába). Egy panorámakukkolással folytattuk - modern híd, nagy folyó, sok ház, némi köd. Étteremkereséssel zártuk az első szusszanást, mert nekem majd kiesett a szemem. Leltünk egyet, a parlament és a híres pozsonyi vár 10 perces vonzáskörzetében. Értsd: gyalogolsz a vártól lefelé kevesebb, mint 10 percet, és megvan a hely. Menü, kétfogásos: 4,30 euró. Hoppá. Étkezés előtt a két fokra és a felkészületlenségre való tekintettel vettünk Panninak egy pár szuvenír kesztyűt.
Belaktunk, fejtem, nyomás tovább. Ezeknek is mindenféle villamosuk van, régi imádatos narancssárga (olyan, mint a régebbi pesti sárga csodák), meg modernebb piros böszme (combino-jellegű) és valami futurisztikusabb kék-zöld. Maradnék a retrónál, ha lehet. Elkeveredtünk egy térre, ahol karácsonyi vásár volt és élőzenés műsor. Eredetileg pont el szerettem volna kerülni az ilyen helyet, mert tömegnyomorra és lehúzásra számítottam. Palacsintára és tócsnira nem. Pedig volt. Betermeltük. Utóbbiról Viki egy esti csetelés keretén belül felhomályosított, hogy direkt csinálják zsírtól tocsogósra, ez nem holmi málőr. Az ebédre falt borscs és gesztenyeszószos diós gömböcök után ez tovább árnyalta a szlovák gasztronómiai ismereteinket. A forralt bort és a többit kihagytuk, azt majd itt, ahol nem autókázunk utána haza egy órán át. Az élménysorozatot egy hegymenettel zártuk, mert a kocsi fent parkolt a vár közelében, de annál is följebb. Dottit vitte Dávid (az ő kabátja van olyan nagy, hogy ha magára köti a kendőben a gyereket, még fel tudja húzni a cipzárt valamelyest). Pannit én, a nyakamban. Elaludt a Szőke, úgy vittem föl. Túléltük, és nem fáztam a 0 fokban, az tuti.
Jöhetett a bevásárlós rész, a Tesco. Nem kedveljük különösebben, de praktikus és ismerős, Vikivel is beszéltünk róla, úgyhogy odamentünk. Ez egy Tesco Extra, a fene se tudta, hogy ilyen is van. Attól féltünk, hogy kicsi. Nem, ez a legnagyobb. Csak a pelenkázó kulcsa a nagy grandiózusságban úgy elbújt, hogy végül egy laposabb bevásarlókocsiban, két takaróval megspékelve tettem tisztába Dottit. Aztán, mivel jól elvolt benne, abban toltuk végig, Pannit meg ültetve egy másikban. Néztek sokan nagyot :) Először babakocsiztattam gyereket. Van előbye, van hátránya, poénnak pont jó volt. Elaludt benne az utolsó 20 percben. Panni pedig talált egy játék pénzbedobós autót, azt nyúzta. Nem kell ezekbe pénz, ad ő hangot hozzá egymaga.

Azt vettem észre, hogy Szlovákiaban tán még kevesebben beszélnek idegen nyelvet, mint odahaza. Se angol, se német, még a magyart értik a legjobban. Legközelebb Vikiékkel megyünk, tán még tíz napon belül. Addig érvényes a pályamatricánk.

Szép volt, jó volt, megyünk még. Nagyon emlékeztet Pestre, sokkal inkább, mint Bécs. A rendezetlenség, az emberek temperamentuma, a házak, a karácsonyi díszítés az ablakokon. Valahogy nagyon otthonos. Nem laknék ott, de egyértelműen pozitív a kép.

Ez nem Szűz, hanem Rák

A minap mutattam a fejtengelyes körbepörgős Dottit. Ma hajnalban van szerencsém bemutatni a hátrafelé haladó Dottit.

Ha kell, a nagyesküt is leteszem, hogy 20-25 perce a pokróc közepére helyeztem el az energikus barna csecsemőt. Csak egy kis házat csináltam Panni saját készítésű adventi naptárára, ami mi den hajnalban bővül egy házikóval, benne pedig valami finommal.  15 perc alatt lazán megvan egy ilyen ház, ha sietek, akkor 8 perc. Nem siettem, és a rendetlenség miatt keresni is kellett a hozzávalókat. De 20 percnél több ideje akkorse vagyunk kint.



Fene a sötétbe. Na majd nappali fénynél.

2015. december 9., szerda

Miafrancot kereselitt?!

Letettem a csecsemőt a játékbabával párhuzamosan, tőle kb. 20 centire, kb. 20 perce.



Forgócsecsemő, fejtengelyes. Nem teszem többet a kanapéra.

2015. december 5., szombat

Tegnap - ma - holnap

Tegnap - Panni fürdés közben kádastul a padlón landolt. Egy lila pöttyel a homloka közepén megúszta.

Ma - Dottit sikerült kacajra fakasztanom. A lábtornásztatás "szét-szét-szét" szavára csaltam elő belőle huncut nevetést. Videó van.

Holnap - az utolsó nap a Mikulás-ünnepség előtt. Csomagösszeállítás, végső előkészületek. Drukkolni kéretik, hogy jó legyen a vasárnap. Is.