2017. december 27., szerda

Időkapszula_2, avagy éves kukk

2017.

Apám második éve nincs velünk. Továbbra is veszettül fáj a hiánya, naponta számtalanszor eszembe jut. Feldolgozhatatlannak tűnik.

Jóanyám betegsége, ami a fene tudja, honnét jött, de úrrá lesz rajta szerencsére, pedig nem egyszerű. Ha anyámat is elveszíteném, a józan eszem vele menne. Nyuska, maradj még sokáig, nagyon nagy szükségem van rád!

Geri, idén 30. Albérletet talál év végén, függetlenedik, nagy gratula és hajrá. Most jön csak a java.

Dávid. Ideiglenes munkák, részmunkaidő, csicskáztatás a burgenlandi cégnél és ijesztés a burgenlandi AMS-nél, hogy így meg úgy... de szerencsére nem eszik olyan forrón a kását. Számtalan jónak tűnő, sőt, ideális munkalehetőség nem jön össze. Meglátjuk, mit hoz 2018. 2005 óta együtt, ez most nehéz év volt megint, sok feszültséggel. 

Költözés. Rengeteg nézelődés, átejtés egy helyütt, megoldás szinte az utolsó pillanatban, egy épp Veszprémben töltött estén. Reménytelenség, majd mégis remény. Gyors lecsekkolás, a megtekintésre már viszem is a foglaló ezreket. Mienk, mienk, tényleg a mienk. Költözés a magyar DPD-s fiúkkal profin, augusztus elején. Kertrendezés augusztus végétől, mégis csak sikerül kihozni belőle a maximumot, bár van vele munka. Minden perce aranyat ér. Csak 8 x 21 méter. De az enyém, és úgy ga(rá)zdálkodom rajta, ahogy nekem tetszik.

Terhesség. Február 14-én pont megjön, ezt nem nehéz megjegyezni. Utána már nem jön meg. A doki sejti a nemét. Dávid is. Én nem. Az utolsó pillanatig bizonytalan, nem kukkolunk négydimenziósan, mint annyian mások. Daninak hívom magamban, mert fiút remélek. Megszülöm 3,5 óra alatt, a medencét feltölteni sincs idő, másfél órával később már tánclépésben utasítgatom a népet, mi ez itt, hogy kerül az ide, gyerekre benti cipőt, de azonnal, hol tart a leves. Benticipő híján másnapra a kettő megfázik, ezt követően kisebb javulásokkal átbetegeskedik az év hátralevő részét. Legközelebb ennél is jobban résen leszek, HA lesz még legközelebb. Szülés után érzem csak, hogy valójában mindegy, hogy fiú lett, ennyi erővel egy lánynak is ugyanúgy örülnék. De fiú lett, sok rokon nagy örömére. És tényleg Dani. Sőt, Dániel Ádám. Adóniszi módon, nagyon tetszik.

Első bébiszittereztetés, HipsághZsuzsi. Bátorság-cukor, buszozás a H-járattal, H, mint HipsághZuzsi. Dotti sír 2x, inkább a vége felé.2,5-3 hét összesen, jól bírják, a végén sikerül Dottit is, Pannit is lefektetni aludni. A roller-elhelyezés a pályaudvaron nem zökkenőmentes, de sikeres. Ajándék-festett-kavics búcsúzóul, ott lapul a vitrinben.

Óvoda. Bábozás az óvónős és családi bábokkal, internetes háttérképekkel egy hónapig, remek kezdés. Nincs türelmem megvárni az első nap, hogy Panni folyton kijön engem ellenőrizni. Visszaszívja a könnyeit, mikor előkapom a Szomorkát, amit még Dotti sírása ellen találtam ki, jól. Ne adjak Szomorkát, Vidorkát kéri helyette. Odaadom és megyek is a dolgomra, az első napon. 3 napig csak ebédig maradnak, utána hétfőtől már bent-alvósak. Nagyon jó hely, egy szavam se lehet. Nagyritkán van valami sírásféle, Panninál egyszer eddig, Dottinál 2-3x, de azért, mert egyedül volt ott, Panni nélkül. A decembert kivéve max. 1 hetet hiányoznak havonta, de novemberben pl. végig jártak. Munka ez, 10 forint jár érte naponta. Nyalóa-kakast lehet venni érte a Sparban, ha ügyesek és hiányzás nélkül megvan egy hét. Azóta mondjuk kissé feledésbe mert ez a része a dolognak, néha előkerül. Jövőre a péntekeket velem töltik itthon, 30 ezer forintom örül neki havonta. Nem tudom, hogy lesz szeptembertől, gyorsnak kell lennem, és ügyesnek. Nagyon.

Munkahely. A főnökkel a jó viszony töretlen, de Ági az utolsó hetemen kerek perec megmondta, hogy nem lehet velem együtt dolgozni, meg hogy örül, hogy már csak két napot jövök. Merthogy én szinte saját céget üzemeltetek a cégen belül, nem adok át infókat, nem a megbeszéltek szerint cselekszem. Furcsa, mert én vezettem be a pót-mailt, a füzetes-jegyzetelős infóátadást, és ők nyúltak bele számtalanszor az én munkakörömbe. Most nem vagyok ott, nincs kire fogni a bénázást. A főnöknek őszintén elmondtam, hogy ez így nem fog menni, mert legkésőbb Panni iskolás korára már nem vállalhatok délutáni-esti munkát, és neki is ideje méltóbb utód után néznie. Beugróként szeretnék maradni nála, nincs pofám máshogy. Nyitott dolog az egész még... meglátjuk, mi lesz. Nem félek sem az újtól, sem a kihívásoktól, a magamfajta öt perc alatt talál munkát, vagy csinál magának (akár vállalkozást is). A gond annyi, hogy nem szeretném, és nem is fogom cserben hagyni a főnökömet, aki számít rám.

Wiener Neustadti Anyukák - a Facebook-csoport, aminek a feje vagyok. Talán csak voltam, mert az utolsó ominózus eset után erről szépen lemondok. Lett saját csoportom, fogom is nyüstölni őket, ha lesz mivel. Most még lábadozási-ünneplési rész jön. Január elejétől fogok mozgolódni. Túl jó vagyok benne, nem adom meg magam csak úgy. A nyafkák meg húzzanak szépen Délre.

Valahogy így volt. 2017 - nem vettél el tőlem senkit, tőlem nem. Nagyon mázlisnak és sikeresnek számítok, jó munkahely, jó lakhely, nagyszerű barátok, pikk-pakk-terhesség, mínusz kilók (rám jönnek a 36-os nadrágok, el se hiszem). Egészséges test (de még milyen!), egészséges gyerekek és Magyarország közelsége. A maradék családom, és az új családom - immáron nagycsaládosként. Annyira vicces, hogy inkább csak nevetek, elhinni ráérek később is. Sok-sok ember, akiket szeretek és akik szeretnek.

2018... félek tőled, mert tudom, minek az éve leszel. Pedig szép szám nagyon. Csak hát... 2016 is nagyon szép szám volt. Remélem, nem lesz igazam. Legalább most az egyszer ne.

Időkapszula... az utolsó idei bejegyzés_1

Lássuk, miket érdemes ideróni az elmúlt pár napból. Aztán az évből is. Csak sorjában.

Karácsony előtt: nagy, karácsonyi Mikulás-party lerendezése mint főszervező, dramaturg, verses meseíró, kézműves-ötletelő és -kivitelező (jégkrémpálcika-részleg), valamint helyszíni moderátor és fő-sípoló - kellett a sípom a csend- és rendteremtéshez. Utána pár nappal megkaptam, hogy azért vittem magammal az akkor antibiotikum-kezelés alatt álló nagyleányomat, mert bulizni akartam. Eme lelkes hálakifejeződés folyományaként többé nem veszek részt nagyobb bulik levezetésében, sem megszervezésében. Kevés az esélye, hogy három kisgyerek közül nem lesz legalább egy, akinek valami baja ne lenne, és a végén megint el leszek könyvelve megrögzött buli-huligánnak. Na ezt azért nem. A büszkeségem a régi. Panni mellesleg nem fertőzött meg senkit, ilyen spéci betegsége senkinek nem lett.

Dec. 23. A nagy nap előtti nap kitaláltam, hogy reggel legyen az ajándékozás, ne este, mert akkor kapkodás az egész. Vidám nap volt, mézeskalács-sütéssel (előző napról maradt, mikor az óvónőknek alkottunk mézeskalács-katicákat, igazi piros színűeket). Aztán XXXLutzos evéssel (benéztük a kupont, amivel viszonylag kedvezményes áron ehettünk volna - a Kikában, nem a Lutzban). A főbérlők szembejöttek, megnézték a legifjabbat. Került ajándék Korinak a Fetterben, de a főzés nagy része a másfél órás csúszás miatt elúszott. A szaloncukrok elkészültek, a színes pudingkekszek is. Leves is készült, és volt jóanyám finom makarónijából még... a fa fölállításra került, a gyerekek az alsó egyötödére aggattak pár gömböt. Dávid fölrakta az égősorok egy részét.

Dec. 23., éjjel. Rohamtempós ajándékcsomagolás, maradék égősorok felrakása, hús bepácolása (mézes-mustáros pulyka, még mindig pácban áll). Végeztünk kb. éjjel egykor. A csokimázat a szaloncukorhoz háromszor rontottam el, Dávid valamelyest helyrehozta szerencsére. Becsomagolni nem volt már erőm. A csecsemő közben elég aktívan kivette a részét a munkából, vagyis inkább a munkaadásból - nem győztem csitítani, a végén 10 perc kötözött-friss-levegős-kezelés tetet helyre.

Dec. 24. Reggel Dotti jött ki először, vígan kiabálta, hogy már világítás is van, meg a fa alatt vannak az ajándékok. Panni nyűgösebben kelt, nehezebben talált magára. Fél óra ámulás után nagy nehezen rájöttek, hogy a lényeg az ajándékok kibontása lenne. Dávid szerint nem volt varázslat. A varázshiányra való tekintettel lefeküdt aludni reggel nyolc óra előtt. Szerintem a gyerekek nagyon örültek a cuccoknak, nem civakodtak, szépen játszottak egymással is és magukra öltötték a kapott holmik egy részét. Míg el nem felejtem, a lista:

Közös:
- egy diavetítő, filmekkel. Avatva 26-űán, óriási sikerrel.
- egy benti hinta, imádják
- egy pörgős Ikeás tojás alakú és belül is tojás kinézetű szék - folyamatos használat alatt, hol állatok alszanak benne, hol ők pörögnek benne, már civódtak is miatta
- egy gyöngykészlet kis tüsi-jellegű formákkal, amire rá lehet illeszteni - avatva lett, de kissé türelmetlenek hozzá  
- egy színes Európa-kirakó-szett rajzokkal, ezt is nagyon szeretik, kérdezgetik az országok nevét és tetszenek nekik a kis rajzok az ország tipikus dolgaival
- egy emeletes garázs-készlet, autókkal, a leginkább az autókat kedvelik belőle... sajnos nekem a sajátom anno sokkal jobban tetszett, talán mert az strapabíróbb és nagyobb

Panninak:
- két leggings
- egy készlet konyhatündér-szett, avagy kötény, védőkesztyű és kis konyharuha
- egy nyomdakészlet színes ceruzákkal
-  két gumicsizma
- egy pókos-hálós pörgősszoknya
- egy rózsás műanyag tál, benne pár bonbon-falat
- egy robogó, amiről nem derült ki, hogy Panni kapta-e vagy Dotti - Panni kedvenc rózsaszín-lila színkombinációja, de mégsem akaródzik Dottinak adni érte a sötétzöld robogóját, sajnos
- egy puha, szép hálózsák, avatása megtörtént, azóta is benne alszik

Dottinak: 
Panninak:
- két leggings
- egy készlet konyhatündér-szett, avagy kötény, védőkesztyű és kis konyharuha
- egypörgős festőkészlet, amibe színes festékkel lehet fröcskölni, és nagyon szép ábrákat lehet vele kreálni, nekem anno a picológusnál a kedvenc játékszerem volt
-  két gumicsizma
- egy színes lambada-szoknya
- egy rózsás műanyag tál, benne pár bonbon-falat
- egy puha, szép hálózsák, avatása megtörtént, azóta is benne alszik  

Daninak:
- egy csörgő, avatása még várat magára
- egy pihe-puha szép hálózsák, most azzal van betakarva, így egyszerűbb az átpelenkázás-felvétel-büfögtetés stb.
- még egy hálózsák, Koritól
- egy kantáros farmer, szintén Koritól

Dávid kapott egy húzódzkodót (expander), jóféle itókákat (mogyorópálinka, jeee), pár alsónadrágot meg fog tőlem még egy NÖ-Cardot (inkább az egész családnak, mint csak neki), hogy sokfele mehessünk, mert ezzel ingyenesen lehet meglátogatni sokmindent. Még agyalok, hogy kelljen-e ez nekünk vagy ne. És kap tőlem egy 39 eurós cipővásárlós bónt is, mert kell neki egy normális ünneplő cipő.

Én is kaptam jóféle bonbonokat, díszgyertyákat, karácsonyfadíszeket, Dáviddal ketten kaptunk egy illatos-finom krémet, masszázs-ügyi célzattal. Tőle meg kaptam egy konyhai csörgőórát, állítható az idő rajta, a nem-időzítős sütő mellett igencsak praktikus dolog.

24-én bontogatás mellett szaloncukor-csomagolás volt, nekem krumplisaláta-készítés kétféleképpen (Dávid nem eszi a majonézt, a kölkök a hagymát nem), fasírtrolád-sütés tojással, színes kukorica-saláta, máglya-rakás, fahéjas alma, rántott párizsi, meg krumplilángos. Dávid csinált fűszeres lazacot. Nem hiszem. hogy készült fotó a terülj-terüljről, de nyammm. Délután megint aludt rajtam kívül mindenki. Nem mentek betlehemesdit nézni, mert hideg volt, de a játszótérre eljutottak. Éneklés mérsékelten, a KiskarácsonyNagykarácsony nagyon tetszik nekik, folyton azt fújják. A Kisvakond karácsonyát megnézték vagy ötször. Éjjel franciasaláta-készítés.

25-e. Délelőtt gyors kész-levelestésztás-diós-és-mákos csigák készítése, némi csomagolás színes pudingos kekszből, máglyarakásból, fasírtroládból és franciasalátából a főnökéknek, és huss. Érkezés fél egyre, jól. Hangulatos étkezés, a leányok hamar föloldódtak. Zutty, szépen elaludtak Angeláék ágyán, szerencsére izgatott várakozással várták, mert meséltem ám róla nekik, némi hátsó szándékkal. Nyugodt csevej a nagyokkal, kölökébresztés, uzsonna, ablaknyitás, hogy eb tudjon repülni a Christkind az ablakon. Séta a játszótérre, ami valójában csak egy kötélcsúszda, egy nagy zöld rét meg egy mászóka, amin lógni lehet. Szerencsére kutya is van velünk, és hideg is van. Visszafelé Panni az összes Volkswagent fölismeri, és kibetűzi a GOLF-ot meg a POLO-t. Aztán az ALFA ROMEO-t is, némi segítséggel. A kutya agyonnyal, ekkor már ők se félnek tőle. Dotti mindkét kezére kér kutyapuszit. Visszaérkezés, sötétben világító angyalhajas angyalkás fa (fehér-arany díszítés, nagyon elegáns), alatta hatalmas csomag, benne sok-sok kicsi. Bontogatás jó fél órán át, minden egyes, kolléganőm által 2 éve odaadott cipő megtalálásakor eufória, próbálás, tánc. Még egy számológép is előkerül, egy igazi, befűzős-szalagos. A főnök úgy kotorta elő valahonnan :)  Hatalmas öröm. A főnök meg Dávid megmutatja Panninak, hogy kell flipperezni, és a két lány vígan mini-Cabriozik körbe-körbe a lakásban. Még mi is kapunk ajándékot, pedig direkt kértem, hogy ne.... csak pár Bio-minőségű csokiféle, naaaa. Jó. Csendes-éj-éneklés, a lányok is brillíroznak a Kiskarácsonnyal. Fotók. Indulás a tervezett hat óra helyett nyolc óra után. Kibírják ébren hazáig.

26-a. Délelőtt némi rendrakás, mini-takarítás. Káposzta-főzés, mert alig van már maradék és amúgy is megígértem a káposztát. Délután fektetés, villám-ajándék-csomagolás. Koriék jókor jönnek, a lányokat sikerül kirángatni az álomból. A nyűgös, antiszoc-hangulatot varázsütésre eltünteti a nikecel, Hungarocell, stíropor vagy ahogytetszik-fehérszmötyök morzsolása, mert ez pont olyan, mint a hóesés. A lányok vihéncolva ugrálnak-pörögnek a hóban, zenére rázzák, dobálják, teljes eufória, megmenekült a Karácsony. Kis káposztázás, kis evés-ivás, dumadumaduma, tánc, jó játék, diafilmezés, telik is az idő szépen, hamar. Utolsó pillanatig kétséges, hogy nálunk alszanak-e, de Zoé megmakacsolja magát, így sajnos nem. Fektetés fél 10-kor, ez durva. Dotti még 10-kor nem alszik. 

Ilyén vidám, szép karácsonyunk volt. A következő még szebb lesz. A kaják lassan bejáratódnak, a rutin minden évben alakul. Ha Dávidnak lesz munkája, még sokkal jobb lesz. Egyszer elutazni karácsonykor... lesz olyan is.

2017. december 15., péntek

ÍGY VOLT, NEM ÍGY VOLT, ÉGBŐL POTTYANT MESEBOLT. AVAGY: Kezdődikapakezdődik ... nemisapa, hanemDávid

2017.11.22. 

Gyönyörű, enyhe, napos novemberi nap. Előző éjjel betettem magamnak egy verbénaolajos-mandulaolajos tampont, mert az állítólag jó. Jó csípős, forró érzetet okozott vagy 10 percig, amúgy hatástalannak bizonyult.

Reggel a gyerekek közös elpaterolása az óvodába. Éjjel előtte néha enyhe derékfájás, semmi extra. Fél kilenc előtt itthon is vagyunk, de jó.

Vacakolás (= kiterített ruhák összehajtogatása, nedves ruhák kiteregetése), evés (nayg mozzarellás szendvics).

Némi beszélgetés Dáviddal, feladatok összeállítása neki és nekem. Teakészítés, Laila-féle fahéjas-szegfűszeges-verbénás valami. Csípős, de nem vészesen.

9:50-10:35: a kert nem beültetett részét jó ideje szerettem volna kapával kicsit áttúrni, mert megint gazos, és persze befedni jótékony szénával a további gazosodás ellen. A kapával sikerült végigmenni, jutalmam egy csinos kis vízhólyag a jobb tenyéren. A gyermek munka közben békén hagyott, utána viszont kicsit mozgékonyabbá vált.

11:50: a két napja előkapott tökfőzelékből tegnap tökkrémlevessé alakított sárga förmedvény és a másfél napja főzött tészta befalása. Sajnos utálom kidobni a maradékokat, inkább megeszem. Jobb-rosszabb szájízzel.

Ebéd közben, és leginkűbb ebéd után majd 3/4 órás vita Dáviddal a karácsonyi bulin előadandó színdarab részleteiről, különös tekintettel egy emelvényre, ami nem és nem lesz megépítve. Telefonálás Korival, némi béke.

13:15: Dávid lefekszik aludni (csak tudnám, miben sikerült megint úgy elfáradni - tán csak nem az én kertkapálásomban?). Én leülök a gép elé, de meggondolom magam és inkább elkezdem az oxitocintermelést a mellbimbódörzsölő módszerrel.

13:30: első kisebb fájások jönnek. Kb. 5-6 percenként valami nagyon enyhe.

14:00: rendszeresebb és halványan erősödő fájások. Magzatvíz sehol.

14:05: fölkeltem Dávidot, hogy menjen el a gyerekekért az oviba. Mérek. Kb. 2-2,5 percenként jön egy fájásféleség. Egyre ismerősebb az érzés. Fenébe, hogy nem terítettem szét a szénát.

14:20: telefonálás Lailával, hogy mintha lenne valami. Fél óra múlva beszélünk újra, addig figyelek, mérek, írok. A melldörzsölés emiatt kimaradásokkal folytatódik. A fájások intenzívebbek, de még bőven az elviselhető kategóriába esnek. Magzatvíz még mindig bent.

15:02: erősödnek, de még mindig bőven elviselhetőek a fájások.

15:09: Laila útnak indul felénk, szűk másfél órára saccolja az ideérkezést.

15:36: erősödik, erősödik. Reni nem jön, mert vendégei vannak. Koriék jönnek. Anikó jön. Most ért haza Dávid a gyerekekkel.

15:59: a gyerekek és Dávid fölfújták a labdákat. A medence még ráér.

16:25: elfeküdtem a bal oldalamra, volt egy pukk, kifolyt egy picike kis magzatvíz. A vécén meg jött utána egy hatalmas nyákdugó. 

16:44: kissé véres nyákdugómaradék eltávozott. A fájások FÁJNAK. Max. 2 perces és csökken a szünet közte, mily meglepő.

16:50: felhívom Anikót, hogy jöhet, tényleg fájásokról van szó. Kb. fél óra és ideér. Örül és hoz sütit. Jó.

16:55: Dávid egy fél pillanat alatt felfújta a medencét a lomb- vagy avarfújóval.

17:10: Laila és a segéderő, avagy gyakornok hosszúhajú, Simone nevű kiscsaj betoppannak, mikor épp zuhanyozni készülök. Menjek nyugodtan... majd a vízben megvizsgál. Megvizsgál, szép normális szívhang.

17:12: Megjön Kori, kimennek a gyerekekkel.

17:23: Lailának szólok, hogy itt valami nem stimmel, már úgy érzem a fájások közben, hogy tolni kéne kifele. DE 4-5 centivel mégsem kéne így belecsapni, nem? Keresem a megfelelő pozíciót a kádban a durván fájó fájásokhoz. Szegény kérdezősködő Dottit elhajtom. Nyünnyögés.

17:30: véééégre betoppaan Anikó. Nagyon aggódtam, hogy lemarad.

17:34: úgy döntök, mégiscsak szeretnék átmászni a kényelmes kis szülőmedencémbe, ott legalább ki tudom magamat támasztani. Feltölteni nincs idő, Dávid elkezdi ruháskosárral átöntögetni a vizet.

17:38: elhelyezkedem, megvan a kedvenc szülőpózom. Most már semmi kedvem nincs elhuhogni a fájásokat, inkább elkezdek kitolni vele.

17:39: Megvan a egy tolás. A fej a kapuba ér. Hoppácska. Tartom a gyerekeknek tett ígéretemet, nem ordítok, nem sírok, csak kicsit nyögök. Körémgyúlik a díszes társaság a kutyát kivéve.

17:40: Második tolás. Majdnem kint van a fej. Még egy utolsó nagy levegőt...

17:42: fej kint és utána csusszantom a testet is. Laila kezében landol, mert a víz arra sem elég, hogy fölfogjon egy ilyen esést. Rózsaszín, sír, de nem ordít. Viszont ordít róla, hogy fiú.

Hát ekképpen esett a nagy eset. Király szülés volt, én mondom. Ilyenből lazán vállalnék még... no de most már inkább Dávidnak munka. Nekem szünet.

Gad-get

Vagyunk, mint gyümölcs a fán. Decemberben.

Most épp Pannin van megint a szenvedés sora. A szülést követő esten nem tudtam sajnos arra koncentrálni, hogy mi van a kölkökön (azokon, akikkel már hamarabb kitoltam). A harmadik ezerrel gyakorolta a szopkodás művészetét, nekem pedig ágyban-fekve-maradást parancsoltak. Kőkemény másfél órán át bírtam. Mikor kipattantam, hogy na most már ebből elég, akkor konstatáltam csak hervatag lelkesedéssel, hogy a közben lefürdetett gyermekeim mezítláb szaladgálnak a kövön meg a parkettát. És túl késő volt házicipőt parancsolni rájuk.

Másnap Panni is, Dotti is náthás lett. Eleve nem mentek volna óvodába, de pénteken a helyzet súlyosbodott, úgyhogy végképp nem mentek. Sőt, Dávid bevitte őket a kórházba az ügyeletre vizsgálatra, mert a gyógyszertáros ember ráijesztett, hogy akár valami gombás fertőzés is állhat Panni fájó torkának a hátterében. Semmi agály, csak egy szimpla torokgyuszi. No de Dotti nem azért Dotti, hogy vele ne legyen minden egy szinttel bonyolultabb. Ő pár nappal később titkon benyalta Panni betegségét, majd kedd este egy kellemes lázat is produkált hozzá, és az egészből egy vírusos lázas gennyes torokgyulladást kreált magának. További két látogatás az ügyeleten, remek. Panni meg, jó testvérhez méltóan elszedte Dotti betegségét, és mikor Dotti pont szépen kilábalt belőle most szerdán (13-a, Luca napja), csütörtökre produkált egy lázas rosszullétet, nagggggyon fűjó hassal. Az orvosnál még hányt is egyet, vizeletet se lehetett belőle kicsikarni, mert persze hogy 1 perccel a kérés előtt volt pisilni. Nagyon utálta volna, ha vért vesznek tőle is (Dottitól a kórházban kétszer vettek, nem sírt!). Nem vettek, de szinte az egész vizsgálatot végigrítta.

Persze hogy most szombaton van a csodabuli, amire hónapok óta készülünk. Persze, hogy már négyen lemondták vírusos torokgyuszi miatt. És öröm az ürömben, hogy Dottinak nem ez volt, és ezek szerint Panninak sem ez van. Hanem valami bakteriális, amire Dotti antibiotikumot kapott. Most Panni is azt kap. Amikor épp nem ürül belőle ki teljesen a fájdalomcsillapító, akkor teljesen tünetmentes, játszik, kézműveskedik velem ezerrel, alig lehet ágyba parancsolni. Este a fájdalmak ellenére evett is rendesen, remélem, ügyesen veszi majd holnap az akadályokat.

Dani az egészbe tojik bele, nagyokat, de szellőseket. Szó szerint. Megint a szokásos hasfájós témát nyögjük, de őkelme csavart egyet a dolgon, mert napközben eljátssza a mintacsecsemőt, este fél nyolckor viszont rákezdi. Felrakja a keservest, és nyomatja 2-3 órán át. Lehet vele járkálni, masszírozni, fehérzajjal nyugtatni, mellre tenni, levenni, melegvízzel lazítani a begörcsölt izmokat, satöbbi. satöbbi - de kitartóbb, mint a sokat emlegetett OB tampon. Szívós. Aztán valahogy feladja, és egyszeri keléssel elvan, én meg küszködhetek éjjel a tele mellekkel.

Most már van tejleadó reflexem, hálás is vagyok érte. Nem jó ilyen reflex nélkül a szoptatósok élete. A nagyobbak néha rácuppannak a jóra. Ez viszont persze titok.

Dáviddal, aki sajnos továbbra is munkanélküli, viszont valóban szorgosan pályázik, csak épp föl nem vétetik sehova, efféle értelmes beszélgetések hagyják el fogunk kerítését:

d: Szerintem kelleni fog ez a villa is hozzá (párolt répa felvagdosása késsel á la én).
N-i: Miért, szerinted nem elég puha?
d: Nem, csak nem elég göndör.
???!!!

Lehet, hogy fáradt. Előfurdul. Ő kelt az utóbbi napokban a göthös nagyokkal éjjel... kb. 10x éjszakánként. Vagy többször. Nehéz a lányos apák élete, hja. Lehet, hogy inkább vállalná a tele melleket is. 

Tessék nekünk szurkolni a holnapi bulihoz, mert nagyot fog ütni.