A tegnapi nap délelőttje nagyjából azzal telt, hogy felkészültünk a megint-óvodára. Nem lelkileg, hanem egyszerűen fizikailag. Össze kellett pakolni a pót-cuccokat, benti cipőket, kinti cipőket, fogmosó-szettet. Több idő ment el vele, mint gondoltam.
A lányok ma büszkén mutogatták a Nivea-Festen szerzett "tetkókat" a benti gyerekeknek, Dotti már az ötödik percben összehaverkodott Kevinnel. Panni Ákost hívta ma problémamegoldani, mert az udvaron valami csodasrácok kizavarták őket a játék faházból "Tűnjetek el innen" kedves felszólítással.
Mondtam nekik, hogy ideje lenne megoldani a helyzetet, mert Ákos ugyan nem tud varázsolni, de szájuk nekik is van. Kíváncsian várom a következő konfliktust. Panni bivaly-erős, naponta cipeli Danit ide-oda, de a nála egy kilóval nehezebb Dottit is simán megemeli. Dottinak jó nagy szája van, és hangos is. HA. Ha nem blokkolnak le. Arra várok, hogy ez megtörténjen.
Nem fogunk unatkozni szerintem.
Most még oda járnak a már elballagottak is, utána Panni lesz a fő-fő nagycsoportos a 107 (?) centijével. Ideje, hogy átvegye a stafétát, ha meri.
Még jön a Dotti-szülinap szombaton, ittalvós-sátrazós Koriékkal.
Ma volt meg a nagy ajándékbeszerző körút, némi nehézséggel körítve. Három helyen voltunk Kikben, további négyet hívtam fel, mire került egy pont a tökéletes nadrághoz passzoló tökéletes esőkabát a kisasszonynak. A lila-rózsaszín-kék sörényű egyszarvú helyett meg vihogó díszes lila bosziseprűt kap. Meg rozsdás, kopott futóbiciklit lapos hátsókerékkel, ha nem teszünk valamit sürgősen Dáviddal.
Dolgozunk az ügyön.
Hogy a szeptember 1-i piknikből mi lesz, azt nem tudom. Holnap viszont először fogom elhozni a lányokat, Dani alvása izgi lesz, meg a taxizás. Nincs más választásom konkrétan.