2017. március 31., péntek

Március utolsó napja

Elköszönt a március, nagyon szépen. Szinte nyári hangulatot hagyott maga mögött, szeleset, de meleget. Holnap jön a bolondéria, a legszebb hónap veszi majd kezdetét.

A múltkor úgy fordítottam valamit, hogy "lehetővé téve" - és a két (vidéki) magyar kollegina megvétózta, hogy mi az a "téve". Tényleg nem mondunk ilyet mostanság, vagy mi a szösz?

Dottinak szerintem megünnepelhetjük a jobb alsó szemfogát is.

2017. március 29., szerda

Ma szerencsére simán ment

A múltkori dupla-fektetés után a mai meglepően könnyen sikerült. Annyira, hogy még el is aludtam a két kölök között. Ezek szerint már megint nem alszom eleget. 

Viszont bolondok napja közeleg, jó hír minden bolondnak. :)

Medvehagymás pogácsa, ó jaj

Sajnos hogy addiktív. Sikerrel kisütve fél kiló lisztből két adag (persze pár másmilyen hozzávaló is kellett bele).

Megy a családi finomságok közé.


2017. március 27., hétfő

Megvolt-e vagy nem

Dotti 12. foga is kijött még múlt szerdán, de szerintem a nagy fennforgásban nem is rögzítettem az "eseményt".

Valahogy az ingatlanos piac nem az igazi, ma frissült hirdetésre kérdeztem rá este, és azt írta a pali, hogy már elkelt. Vagy nagyon hamar lába kélt annak a háznak (pedig heteken át fent volt), vagy nagyon félrenézett valamit az ürge.

Nem baj, megy a keresés tovább.

Medvehagyma, mi lesz véled

Tegnap egy jó adagot gyűjtöttünk az általam magyaroknak szervezett medvehagymaszedéses-gyógynövényes túrán. De még ma sem dolgoztam föl a leszedett mennyiséget - Dávid ugyan kevert egy adagból turmixot, banánnal és kivivel, de az sajnos nem az én ízvilágom volt. Ezenkívül Panni is szívesen rágcsálta ebéd gyanánt a sültkrumplihoz.

Még ki kell gondolnom, mi minden legyen belőle.

2017. március 25., szombat

Jó fejek

Jó látni, hogy Panni és Dotti mennyire összenőttek. Panni a szócirkalmakban jeleskedik, Dottinak meg kétpercenként eszement ötletei támadnak, amiket persze, hogy a másiknak is meg kell csinálni. Letolt harisnyanadrággal botladozni sámlival a kézben a nagyszobában, vagy az apjuk forgó irodaszékébe akaszkodva rohanni körbe-körbe, óriási kacagásokkal. Magasról az ölembe bukfencezni. Két kanállal enni a golyós levest. Üvölteni, ha meglátnak, mint a kecskék, hogy MEEE, MEEE, MEEE! Pedig már mindketten szépen, tisztán ki tudják ejteni az "Enka" és a "mell" szavakat is (nem is beszélve a "kérek"-ről).

Örülök, hogy jó testvérek, és mindent megteszek, hogy azok is maradjanak. Egy testvér remek támogatást tud nyújtani a hétköznapokban, nagyon építő jellegű kritikus tud lenni, és ... na, KELL.

Persze össze is tudnak kapni, de nem durván és végképp nem gonoszul. Az még hiányzik, mert nem járnak óvodába. Emlékszem, mikor a két és fél éves kislány úgy fellökte az akkor egyéves Pannit hátulról alattomban, hogy csak lestem. A magam gyerekkorából emlékszem még, hogy az ártatlanság csak egy hagymázas felnőttes romantikus elképzelés a gyerekkorról. Nem árt, ha védik majd egymást a lányok másokkal szemben - lesz mire felkészülni szeptemberig.

2017. március 24., péntek

Medvehagymázás holnap

... végre egy kirándulás az idénre. Ideje van már, úgy hiszem.

Csak még akad az előző medvehagyma-szedésből némi fagyasztott verzió. A múltkor leves lett belőle, az el is fogyott szépen.

2017. március 23., csütörtök

Most meg a felvilágosításon hőbörögnek

Úgy néz ki, sokaknak a Facen elég valami konc, jó zsíros legyen, aztán lehet rágni. Kb. 5-ödszörre jön szembe a felvilágosítós tankönyv az elsősöknek. Érdekesek a reakciók, vannak, aki szerint normális, a többség meg ... mint a nagymutató. 

Attól tartok, Panniék elég unalmasnak fogják majd találni az ilyesmit.

2017. március 22., szerda

Elfújta a szél

A tegnapi csatajelenetnek ma nyoma sem maradt az irodában, jött és ment a jelenet - és mikor a főnöknél négyszemközt rákérdeztem, sikerült-e megbeszélni a dolgokat, azt mondta, hogy ő nem beszélt meg semmit, egész egyszerűen eddig tartott a nagy hűhó. Hát jó... de lesz még ennek folytatása, a szép sötétszőke fejemet teszem rá.

A háynós-hasmenős is továbbállt kb., de azért csak nyomatjuk a gyógyszert, nehogy visszajöjjön. Egy hasmenéses baleset így is volt, szerencsére a távollétemben.

Már csak egy olyan ház kéne, ahova örömmel költözünk be. Van ház, de az szerintem nem ilyen. Ha magukhoz tértek a kölyök-immunrendszerek, megyünk és megnézzük közelebbről. Már ha még meglesz akkor.

Pár hét és vége a kólaböjtnek, juhú.

2017. március 21., kedd

Turkafurka

Csúnyán kiéleződött vitának voltam ma részben célpontja, részben passzív résztvevője. Az egyik kollegina ma tudta meg, hogy az én 5,5 órás napi munkaidőmbe beleszámolódik az ebédidő is, az övébe meg nem. Ez még akár vita tárgya is lehetne, ha egyrészt nem vennénk hozzá egyéb juttatásokat, amiket nem kapok, míg más igen (és mégis kit érdekel?). Másrészt pedig nem ebédidő kellős közepén, nagyjelenetet rendezve adja elő magát az illető, hanem mondjuk négyszemközt beszéli meg a főnökkel. De sajna nem így történt. Otthagytam a maradékot, mert elment az étvágyam (pedig ilyen ritkán van).

Másfelől, kölkök alakulóban. Szombaton medvehagymaszedés, oda jó lenne mégiscsak teljes létszámban elmenni (de ha más nem jön össze, elmegyek egyedül vagy Dottival, ő már majdnem teljesen rendbe jött).

Panninak kaptam Broncho Vaxumot, vagy mit. Hihetetlen, hogy a kisgyerekkoromból meglevő immunerősítő még mindig forgalomban van, és a doktornőm volt oly jó fej, hogy fölírta receptre. Király. Ahogy Dotti mondaná, persze., mert őt le le lehet durrantani, annyira lepcses (a dokit is alig hagyta ma szóhoz jutni).

2017. március 20., hétfő

Hátperszehogy

Minden óvintézkedés ellenére Panni is elkapta a hányós-hasmenőset. Végigöklendezte a napot. Dottinak adtam két kanál grízpudingot, mert nem hányt két napja. No, ma kihányta a két kanálnyit.

Panni este a kevéske anyatejet is visszaöklendezte. A kristálycukornak örült, attól nem hányt se délelőtt, se este. Lehet, hogy holnap egy kis kóla is befigyel, ősi metódus, Áginál bevált anno.

Hosszú idő után az első munkanap :) Jó volt.

2017. március 19., vasárnap

Fene a vírusba

Dotti sztrájkol, pedig már másfél napja nem jön belőle semmi sehonnan. Se evés, se ivás, úgy kell erőltetni meg erőszakoskodni pár kortyért. Holnap nagyon a sarkamra fogok állni, különben a mentő szedi össze a gyereket délután felborult keringéssel szerintem. Pedig utálom az erőszakot.

arminc ety

mármint ma büszkén mondta Eni, hogy Dotti/Lucával együtt elszámoltak 30-ig. a lány persze egész mondatokat is mond és most már jönnek a 4 szótagos szavak is - amellett, hogy most épp panaszkodik, hogy "fáj", amit, hogy jól értsünk, igen sokszor ismétel.
..de a részleteket Eni úgyis megírja..

2017. március 18., szombat

Szipócaa köbön

Szépen kilábaltam a tüszős mandulagyulladásból. Dotti meg tegnap este belelábalt a hányós-hasmenős vírusba, szerintem valamelyik szomszéd gyerektől szedhette össze, akik a robogókon robognak előszeretettel. Fene azokba a srácokba, nem is barátok, minek kellett ezt...

Volt egy pocsék éjszakánk kettőnknek Dottival, na. Ma délelőtt is hányt még. Onnantól tényleg csak nagyon apró falatokban adagolt ételt kapott, az új trendeknek jól szembemenve maradtunk a sóba-vízbe-főtt-krumplinál, meg a víznél. A teát nem itta, akárhogy kínáltuk is. Az almalevet igen. Estére egy kis narancsot is harapott, eddig nem lett baj belőle. Most piheni ki az egész napos fáradalmakat - amúgy a kedve csak hullámokban volt rossz (=nyafka), voltak kifejezetten vidám időszakok is.

És még valamivel megörvendeztetett minket - elkezdte kimondani Panni nevét rendesen csütörtökön. És utána az enyémet pénteken. Úgyhogy a 6-7 hónapos kora óta használatos "Enne" lassan feledésbe merül, csak akkor szedni elő, ha nagyon szeretné, hogy én vegyem ki az autóból és ne az apja. Akkor ezt kiabálja. De mikor megkérdeztem, hogy is van a nevem valójában, rám nézett és szépen elmosolyodva elszótagolta: 
En-KA! Panniból se lesz többet Pot(t)ó, pedig az is jópofa volt. Nagyon szépen hívja, hogy "Panni". És mondatokban beszél, ami nagyon hihetetlennek tűnik, minekutána Panni ebben az időben csak egyes szavaknál tartott, a tárgyeset nála még sehol se volt 18 hónaposan, és a szókincse is kb. 50-60 szóra korlátozódhatott becslésem szerint (no meg visszanéztem pár videót is). 

Dotti ilyeneket mond: "Nem kérek...takarókat. Szeretnék.. almalét." Nem barokk körmondatok, de nem semmi. És múlt időt is használ: "Játszottak...labdával." "Elment...busz. Zöld busz."

Szóval most jön csak a java, már dörzsölöm a tenyeremet, miket fognak Pannival összevitatkozni ketten. Ma Panni valamit birizgálni szeretett volna Dottin, mondtam is, hogy ilyen esetekben a "Hagyd abba!" igen hatásos lehet. A gond csak az, hogy Dotti továbbra is franciás jellem, nem szereti a szóeleji H-t, és a HÓ és HAT kivételével nem is ejti sehol. Mikor Panni ismételten piszkálni szerette volna Dottit, ő harciasan rákiabált: Agydabba!

Várom a hétfőt. Fél 12-t. És szegény Dávidra kb. 40-szer szóltam már rá az elmúlt két héten, hogy akarni a vécén kell. Ma edzettek Pannival, és Dávid meg szerette volna mutatni, hogy megy a hátrabukfenc. Meghúzta valahogy a nyakát, alig tudja balra mozgatni... ááááá!

2017. március 15., szerda

elfelejtettem

... az izgalmas dolgokat.

1. Dotti 11. foga, avagy a bal felső őrlő tegnap kibújt, szép hegyes, ő mutogatta. Tiramisuval lett megünnepelve, büszke és "bóóóldog" volt, mert megint a Halász Judit-féle Boldog születésnapot kellett énekelni neki. És reggelente is úgy kel, hogy Bóóóódog... TORTAAA!

2. Jóanyámnak igaza van, azért járnak rám ennyire még mindig szopatilag, mert hagyom. Ennek eredményeképpen, mikor hazaestünk Pestről vasárnap éjjel, fejembe vettem valamit. És hétfőn el is kezdtem megvalósítani. Dotti hétfő délután kapott anyatejet, de mondtam neki utána, hogy kis szünet, és majd kap megint. Új volt neki, nem is hisztizett, csak próbálkozott még vagy 20 percig, és aztán egy dalra elaludt. Hétfő este aztán rájött, hogy ez nem feltétlenül az ő javát szolgálja, és éktelen hisztit csapott, sok hangos kéreeeeeekcéé-vel, meeeellleeettt-ordításaal, no azt a 30 percet nem kívánom senkinek. De fölfogta, hogy szopat után szünet, és végül csak elaludt - és vagy hajnali négyig úgy is maradt, ami rekord.

Kedd délután kis nyűgösség, és nemalvás. Este a nemalvás miatt csak kis nyűgösség, és bealvás a dalra. Ez volt a könnyebb dolog.

Szerda délután. Nem nyűgös, de próbálkozik, és mesél, és az istennek nem akar elaludni. Végül sikerül.

Szerda este. Egyszer próbálkozik, kissé nyöszörög, de már ő mondja a szopat után, hogy Szüneet, és lejön magától, gyakorlatilag úgy kínálom, hogy de tessék, van még. Elfogadja, de lejön magától és örömmel kucorodik mellém, kéri a dalt. Nyöszörög, mert nehéz még, és a karom nagyon kell persze. De a mell már nem.

Szerintem jól halad, és mintha stabilabb is lenne az alvása így. Szintlépés van megint. Éjjel adok neki, hogy ne legyen nagy megrázkódtatás. De már nem kell annyira, és annyiszor.

3. Tegnap alkottunk magyar zászlókat és kitűztük. Ma délben (mert reggel elfelejtettük a nagy XXXLutzba menésben) kitűzésre kerültek a kokárdák is. Délután a kanapén heverve észrevettem, hogy rajtam piros felső van, Pannin fehér-jellegű, Dottin zöld. Megint kiraktuk a magyar zászlót, ezúttal saját magunkból. Dotti ki tudja mondani, hogy kokárda.

És gyógyulok, nagyon.

2017. március 14., kedd

Éseközben

Míg egy alig ismert ismerőssel egyeztetek időpontot, hogy kalauzoljon már el bennünket mihamarabb medvehagymaszedés közben és mutogassa meg a többi felhasználható klassz gyógynövényt, azért regisztrálok szépen az itteni McDonalds-honlapra is, a frissen szerzett ügyfélkártyámmal. Előttem egy nagy tálban a maradék ebéd. Sok zöldség. Sült krumpli. Rántott hús. Töltött rántott palacsinta. Krémtúró. 

Gyógyulni kell, na. :)

2017. március 13., hétfő

No láz tudéj

Remekül összeszedtem (a munkahelyem a gyanús) egy tüszős mandulagyulladást, már nem is tudom, mikor volt ilyenem utoljára. Ma már nincs lázam, tegnap boldogítottam vele anyámékat még Pesten, no akkor elég ramatyul is néztem ki.

Ma alkalmam volt megfigyelni, Dávid hogy tököli el a gyerekekkel a délutánt. Szundika-time kb. négyig vagy tovább, vakarózás, tökölődés, uzsonnázás háromnegyed órán át, lassú szedelőzködés. No, ma odacsaptam kissé, ezért az uzsonna "csak" 30 perces volt. 

Legfőbb ideje, hogy őkelme elhúzzon dolgozni, a gyerekek meg szeptembertől az óvodában majd tanulnak tisztességet, meg 15 perces evést, nyammogás és kívánózás nélkül. Egyre jobban úgy látom, hogy rájuk fér, mielőtt még két kis elkényesztetett picsurina lesz belőlük. Ha én itt vagyok, meghajtom őket, mint a vásári lovat, de az apjuk elül-hátul nyalja őket (nem szó szerint persze), aztán jönnek a laza erkölcsök, meg a mit csináltatok egész délután, ha így néz ki a lakás című lemez, tőlem, este hétkor, amikor baromi sok kedvem van ám a szennyesüket vakargatni mindenhonnan. Most kb. egy hétig úgyse megyek dolgozni, kicsit beléjük nevelek némi gyorsaságot meg tisztességet.

2017. március 10., péntek

Holnap haza

Csak rövid időre, de mégis. Rám fér.

Ünnepelni megyünk. :)

És semmi más nem fog beleférni, de nem is kell. Néha pár lazább nap is megteszi. Torta készülőben - ezért vagyok még ébren.

2017. március 8., szerda

Vezetés

A főnök negyed ötkor megkérdezte, nincs-e kedvem vele elmenni a Mercedesért, amit most vett, és akkor visszafele úton én vezetném a Passatot, de jó lenne. Én csak pislogtam, mi lenne ebben a jó, utoljára kb. 2-3 hete vezettem a mi nem_automata_váltós autónkat, ami nem is Passat, hanem Skoda Octavia, és kerek 2 km-t ha megtettem vele, tán sokat is mondok. Az volt az az ominózus eset, mikor Dávid szerint nem tudtam volna hátramenetben kijönni a helyről, ahol parkoltunk, és ő akkor vette el sikeresen a kevés eddig megszerzett önbizalmamat a vezetés terén. Ja, és akkor próbált erőszakkal visszatartani, amikor azt mondtam, hogy jó, akkor én hazamegyek. És akkor avatkozott be egy osztrák ürge, aki észre térítette Dávidot, és utána a rendőrségen szintén azt a megerősítést kapta, hogy sajna az én verbális "erőszakom" (tehát mikor kiállok magamért) nem ér fel azzal, ha lefog vagy az utamba áll, ó jaj. Micsoda meglepő fejlemények. Egy Takarodjért nem foghat le, nahát nahát. No de nem is erről szerettem volna mesélni - ám ha már itt van, akkor marad. Ez az én igazságom.

Ma viszont a főnök előjött ezzel, és a tétovázásomra mondta, hogy nosza rajta, indulás, ugye nálam van a jogsim. Nálam volt, és az a fél üveg sör se mentett meg, amit a ma bent főzött paprikás krumpli mellé legurítottam nőiesen, mert ugye nőnap van, vagy mi. 

Szóvalhogy vezettem a Passatot, egyedül, vagy 30 km-en át. És nem történt semmi - alig tudom elhinni.Ezek szerint mégiscsak adnom kell egy esélyt a vezetésnek, és legközelebb csak közölni Dáviddal, hogy akkor is megcsinálom, ha neki nem tetszik, és a biztosító majd fizet, ha mégis baj történik. Kész. Azokra kell figyelnem, akik erőt adnak és biztatást, nem azokra, akik rombolnak.

Mellesleg Panni a ma délutáni szunyókaidő alatt szépen kékre firkantott a lakás pár pontját, zsírkrétával. Ez az er4edménye, ha felnőtt felügyelet nélkül marad, mert jajde-kell-az-a-kis-alvás. A nemdolgozásra, mert abban aztán el lehet fáradni nagyon. Meg a masszázs-kezelgetésektől is ki lehet tikkadni biztosan, az aztán végképp megerőltető, a masszázs.

Legjobb lesz csakugyan szabadulni :)

2017. március 7., kedd

Most épp szüléses fotókkal borzolnak

Ugrik rá a nép. Nahát nahát.

Dotti tegnap bemondta az unalmast, vagyis negligálta az alvást. Ellenben ordított veszettül, nem kellett neki a mell sem, vetette magát össze-vissza.

Durva. Volt. Most nyugalom van. Végre.

A maga módján nyugalom, per se.

Eni dobni akar engem

(bocsánat a közvetlen és durva posztért)

persze szokásos a dolog, mert már régóta fönnáll, hogy nincs munkám, de most határidőhöz van kötve: ha március végéig nem találok munkát, mehetek, amerre látok. legalábbis én így értettem. a cél, hogy ne itthon henyéljek, hanem értelmesen (=pénzt keresve) töltsem napjaimat.

eléggé "leszarom"-módon élem meg, mert a szokásos "veszekedés-stílus"-ban mondja (miben másban kéne?). csak kicsit úgy érzem magam, hogy ha ő folyamatosan nyomatja a dolgokat, akkor nekem nincs más dolgom, mint véghezvinni, amit ő kitalál. ezt viszont bárki meg tudja csinálni, ehhez nem kellek én. olyan érzésem van, mint a teher alatt növő pálmának, növekedési ösztönző nélkül. igen, itt van a kutya elásva, de még keresem..

..és gyakran átesem a ló túloldalára: amiért ennyire nyomatja, csakazért se csinálom. ..vagy inkább makacsság ez, csak nem ismerem föl magamban? ez volna a nagyobbik baj, de valami érzés azt suttogja, hogy valahol itt kellene keresni a választ megoldást..
(mindenesetre kísértetiesen emlékeztet az egyetemista magamra: még mindig nem tudok szabadulni ugyanazoktól a problémáktól?!)


félreértés ne essék, nem akarok elköltözni tőle, csak a "csömöröm van" hatás miatt momentán nem érdekel, mi lesz. lesz, ami lesz

(ami szerintem a leginkább zavaró technikailag, az az, hogy még mindig nem tudom, pontosan milyen munkát keresek, de már kéne csinálnom. valószínűleg megint valami olyasmi lesz, mint a gls-nél: a két kezem fog kellEni meg a két lábam. más nem.)

2017. március 5., vasárnap

Mindig ugyanaz

Valaki egy Facebook-fórumon föltett egy cikkel kapcsolatban egy ártatlannak tűnő kérdést, miszerint mi a véleményük a témáról. A cikk témája pediglen a lótusz-szülés volt (nem tudom, így írják-e), de nem éppen tárgyilagos stílusban. Értsd: valaki olvasott valamit, jól felháborodott rajta, és billentyűzetet ragadott, mert milyen jól megugrik majd az olvasottság. Biztos sikerre is vitte a dolgot, mert a fórumban az "ártatlan kérdés" némi dominó-reakciót váltott ki: egyre elszántabban alázó kommentek jöttek, így fúj, úgy undi, árt a babának, büdös, mittudomén. 

Szerintem az emberek örülnek, ha ilyen helyen tudnak öklendezni egyet, kiadják magukból a fáradt gőzt és nem kell gondolkodni sem közben, sem visszafogni magukat, mert egy láthatatlan csoport az ellenség, és úgyis minden komment őket erősíti tovább. Valahol elszomorító, hogy ennyire nethuszárok a népek, a megerősítésre ugranak, az agy meg csak senyvedjen, ha már nem használják.

Az értelmesebbje meg szerintem nem is ír kommentet, mert nincs szüksége fröcsögésre. És is csak egy tárgyilagosat írtam, kísérletképpen, hogy megváltoztatja-e némiképp a szélirányt, de reménytelen a helyzet, úgyszólván. És áll le okítani őket a fene, ha ez esik jól nekik, de eddig akárhány embernek magyarázott Dávid a lótusz-szülésről, személyesen még senki nem mondta, hogy dehátafertőzésveszély, fújdeundi, énbiztosankihagynám, meg hasonlók. Csak a billentyűzet árnyékában merészek szerencsétlenek.

Dottinak ellenben ma volt a második nemalvós napja és többször mellre kéredzkedve ugyan, de szépen végigvitte ezt a napot is. Lefektetés háromnegyed nyolckor, szabadulás 5 perc múlva, frankó dolog.

2017. március 4., szombat

Dotti első alvásmentes napja

Ez volt az a nap, amikor kint is voltunk, ettünk is eleget (óriás hamburgerezés, sajna itt nem olyan olcsón) utaztunk is, tehát elvileg minden adott lett volna egy nagy délután alváshoz. Dotti viszont másképp dömntött és nem maradt meg egy helyben, szopkodott, mászkált rajtam, szavakat mondogatott és esze ágában sem volt aludni. Aztán Panni is bekopogott, mert Dávid a túlsó szobában aludt, ő meg unatkozott kint egymaga. Aztán inkább dalokat hallgattunk a Lenovon és végül Dávidot is kirobbantottam az ágyból azzal, hogy eddig egyedül ő aludt, most már abbahagyhatná.

Végigvitte a napot szépen a Szőkésbarna, vidáman, beszédesen, a nap végére viszont sikeresen rárántott egy polcot Pannira a kádban és aztán a robot-fogkefével is megsértette magát, legalábbis rándult egyet fogmosás közben és aztán már görbült is a szája, hogy Fááááj. Na ekkor fogtam meg és vittem aludni sebesen, fél nyolc után, 6 perc volt és már durmolt is.

Annyira jó lesz, ha már csak Dávidnak lesz igénye délutáni alvásra :D  Ha lesz munkája, reméljük, el tudja ezt az igényét csomagolni nyugdíjas éveire.

2017. március 3., péntek

Fogas?

Nem tudom, tegnap mi üthetett Dottiba, de nagyon nem ment neki az alvás, és alig tudtam leszedni a mellemről. Ahogy a fáradtság miatt ma ugyanúgy.

Szerencsére előbb-utóbb győz a csöndes álom, mint pl. most. Ilyenkor nyugtom van. Lehet, hogy a szavasodás teszi ilyen érzékeny idegzetűvé mostanság, pillanatok alatt bővül a szókincse, csak lesek, hogy ez is megy meg az is megy. Már nem bírom követni. Panni pedig Dotti minden elvetemült ötletére ugrik, hogy éniiis, mert ő sem szeretne kimaradni a jóból. Nem hittem volna, hogy a kisebbik lesz az értelmi szerzője a kitalációiknak.

Dávidnak viszont próbálok némi rendes életet tanítani: nem hagyunk elöl ételmaradékot (főleg mivel jön a meleg és vele a muslicák), ebéd után gyümölcs a gyerekeknek, utána pedig fogmosás, az elöl maradt ételt befedjük, vagy hűtőbe tesszük, az asztalt letakarítjuk. Nagyon sajnálom, hogy ezeket most kell 33 évesen a fejébe verni, mert őt nem akartam nevelni, viszont nem tűröm, hogy rossz példát kapjanak a gyerekek és megegyen a mocsok meg a rendetlenség. Ha így, akkor így. Eddig is küzdöttem ellene, ezentúl pedig kétszeresen is fogok. Ennél mindenki többet érdemel a családomban.

2017. március 1., szerda

Mi megy a fejemben

Gyerekszennyes válogatás közben, este 11-kor.

Ősszel érik, babám, a fekete szöllő,
te voltál az igazi szerető,
bocsáss meg, ha vala-valaha vétettem,
ellenedre, babám, rosszat cselekedtem.

Összel érik, babám, a fekete szilva,
Engem, babám, te teszel a sírba,
Sírba teszel, édes kicsi virágszálam,
De én a síron túlról azt is meghálálom.

Csak tudnám, hogy miért.