... hogy hogy is telik nálunk egy hétközbeni nap. Hát, tessék:
kelés _legkésőbb_ hatkor. Panni át szokott kúszni hozzánk hajnalban és eléggé meg van sértve, mikor visszaküldjük a Dottival közös szobájukba. Az álmosságtól eddig elég ritkán jutunk el.
"Családi pisi." A lényeg, hogy mindenki gyorsan legyen túl rajta és ne minden ember külön húzza le maga után. Vagyunk egy páran, ugyebár. Dotti néha ilyenkor még alszik, de legkésőbb fél hétkor ő is fölkel. Legtöbbször magától.
"Mérés." A lányok versenyszerűen öltözködnek. Stopperrel mérjük az idejüket, magukhoz mérik magukat, nem egymáshoz - a másfél éves és jóval céltudatosabb Panni jelentős előnnyel indulna. Ruhák már előző este előkészítve, így a fölösleges keresgélés-válogatás szóba se kerül. Danit én öltöztetem föl, néha jut idő felnőtt zuhanyzásra is. Hangsúlyoznám: NÉHA. Panni szintideje 2 és három perc között változik (a rekordja 1:48), Dottié inkább három és fél perc szokott lenni, neki 2:14 a rekordja.
"Reggeli." Már amikor. Néha csak szendvics, néha zabkása, néha gyümölcs.
"Frizura". Általam. Panni furákat talál ki, ha van időm, meg is valósítom. Fényképeket őrzök róla, sokat. Már Dotti is válogathat a frizurák közül. Mégis mindenki őt piszkálja, hogy miért olyan rövid a haja. Pedig nem olyan rövid, csak összeugrós. Már be tudom fonni, ha szeretné. De nem szeretné. Pannié pedig _h_o_s_s_z_ú_. Korábban csak a lófarok, mostanság már: "Enka, nekem olyan frizurát csináljál, hogy innen körbe egy fonatot, meg a másik oldalról is, és fölötte egy nagy lófarok, és hátul meg az egész lógjon le, de annyi, mint az egész világ összefolyva!" Remélem, érthető.
Irány az óvoda. Állattal, persze. Maguk öltöznek, ha Dotti nyűglődik, Dávid ráadja a kardigánt vagy a lábbelit. Kabát is kell a hűvös időben. "Sapka, sál a kabátba jár." Kesztyű is fog kelleni télen.
Autóval a Bánfalvi kb. 35 perc. Leadás búcsúzkodással kb. 15 perc. Ebben benne van a bemenetel (de éééén szeretném megnyomni a gombooooot"), az átöltözés (sapka-sál-kabát-kardigán LE, cipőcsere benti cipőre) és az elköszönés (ölelés, két puszi, kézzel csapás le, csapatás le és össze fent). Nincs belőle gond kb. 99 százalékban, nagyon el kell szúrni ahhoz, hogy ne szívesen menjenek be.
Megérkezésük az óvodába 8 óra körül történik épp - ez az a helyzet, ha Dávid viszi őket autóval. Ha én viszem tömegközlekedéssel, akkor 7:11-kor indul a vonat a müllendorfi állomáson, 7:40-re van a soproni pályaudvaron. Onnan, mivel 8:22 előtt nem megy föl busz, taxi (1350,- HUF a felfele út, és lefele jó nekem a busz is, gyűjtőjeggyel). Erre most Dávid jelen munkanélkülisége folytán épp nincs szükség.
Az óvoda 16:00-ig szeret vigyázni a gyerekekre, de elvben 17:00-ig lehet értük menni. Meredeken el vannak keseredve, ha már uzsonna után, a délutáni udvari játék előtt sikerül odaérni értük. Mondom, ők élvezik, fene az itthoni 4,2 méteres trambulinba, a dupla-hintába, a tornateremmé átalakított garázsba a sok gyűrűvel, boxzsákkal meg tatamival, ja meg a kisház is elmegy a francba az 1000 négyzetméteres kerttel. Inkább az ovi udvara a vadidegen kölkök között a félsötétben. Sikerült eladni az "ovi jó hely"-projektet, sőt, túl is sikerült teljesíteni. Király.
Közben persze zajlik a nap. Dani, ha fáradt, délelőtt is alszik egyet. Rajtam szeret aludni, kendőben, most épp. Akkor jó sokáig húzza. Néha addig, hogy a délutáni alvásra már nem is futja a türelméből. Kissé nehéz így mozdulni tőle, de sikerül. Mosni, teregetni pl. lehet vele. Főzni is. Kertészkedni már nehezebben, a rendrakás se mindig megy. A gép előtt ülni egész jól lehet vele éber és alvó állapotában is, ilyenkor sikerül szervezni a közösségi életet. Vagy Dávidnak munkát keresni. Evés meleg étel (ált. előző napi maradék) 13:00 körül. Családegyesülés kb. fél ötkor legkésőbb. Ekkor vagy sikerül rávenni a leányokat némi benti mókára (legyen az írás, olvasás, rajzolás, színezés, kreatív dekorálás, fonás stb.), vagy kint szeretnének még ugrálni. Gyakran a főzés egy része is ekkorra marad, bár az nem olyan szerencsés.
"Esti rutin." Kezdete kb. fél hatra tehető. Közös terítés. Tányér, másik tányér, kanál, villa, papírtörlő, pohár. Jelenleg két bőrszék is tarkítja az étkező kinézetét, egy karfás és egy karfamentes. Az a megállapodás, hogy reggel Dotti ül a karfásba, este Panni. Leves, második, desszert. Kb. 18:00 és 18:15 között vége a vacsorának. Gonoszat kell tenni a gyerekekkel, mert hajlamosak elkalandozni ls elúszni, márpedig a kipihentség fontos dolog. Ezért ha túl szétszórtak, jön a technika ördöge. 5 perc levesevés, utána szól a "vekker". 8 perc második-evés és megint szól. Dávid eleinte kikelt magából: "Engem aztán nem fogsz ilyen hülyeségekre nevelni, hogy időre eszünk" Mostanság viszont saját maga hozza az órát, kérés nélkül. Felismerte ő is, hogy így működik az a szép kép a fejében (ami egyébként nálunk otthon sose volt divat elvben sem), hogy evés közben _CSAK_ az evéssel foglalkozunk. Tehát nem akkor beszéljük meg a napot meg a csip-csup dolgokat. Van jogosultsága az elképzelésnek, ha előtte valamikor sikerül abszolválni az efféle beszélgetést. De ezt nehéz, és egyre nehezebb lesz, ahogy nőnek. Szeretném, ha a közös vacsora az alapját képezné a családi életünknek. Zsófi (volt) barátnőméknél így volt, és kb. nálunk is. Egy ideig.
Nem is mondtam a kis kártyáimat. Ejj.
Egy ideig kínosan nehezen ment a visszaemlékezés az ovis dolgokra.
"Mi volt az ebéd?" ---- "Nem tudom."
"Mi jót csináltatok délelőtt?" ---- "Nem emlékszem."
"Kivel játszottál?" "Alkottál valami szépet?" ---- "Gondolkodom..." De csak nézett bambán és nem tudtam meg semmit. Nem használta az agyát. Panni, mármint. Dottiból valahogy folyik az infó. Elbambul valamerre, és elkezdi: "De Enka, én mondtam Sacinak, amikor blablabla...". Vagy csak elkezd énekelni, mondókázni. Magától.
Panni megint feladta a leckét, és a hosszas, kérdezgetős módszer természetesen nem vezetett megfelleő eredményre. Vagyis: megtudtam, hogy nem ez a jó módszer. 45 perc ment el kérdezgetéssel, a gyerek feszengett, én egyre idegesebb és egyre elkeseredettebb lettem. Más ugye azt mondja: áhh, engedd el. Nem kell, hogy tudd, mi történik vele. Jól van, éli a kis életét.
De ez nem én vagyok. Nem az a zavaró, ha nem tudom. Az a zavaró, ha nem tud emlékezni. Gyerek. Na és? Öt éves maholnap, ne az iskolában szenvedjen meg vele. Emlékezni egy élmény, továbbadni valamit lelkes csillogó szemekkel egy élmény. Jó élmény. Ha nem tud emlékezni, akkor segíteni kell neki. Gondoltam én. És megalkottam a _k_á_r_t_y_á_k_a_t_. Pár szimbólum, belaminálva. Az egyik egy nevetős fej, még korábbról, van szomorú párja is. Ők Szomorka és Vidorka, még az első megmérettetésnél, a bébiszitternél segítettek nekem. Ennek nyomán születtek újabb kártyák.
Hangjegy - zenélés, ének, dal, mondóka.
Csúszda - udvari játék, friss levegő.
Baba, kocsi, építőkocka - benti játékok.
Sírós smiley - valaki sírt, hisztizett.
Bokszkesztyűs smiley- valamilyen vita, harc, érdekellentét. És így tovább.
És megvesznek azért, hogy övék legyen a kártya, és már _akarnak_ emlékezni. Ki tudja, mi igaz az emlékeik közül. A maguk világában persze az egész az. Én figyelem a lelkesen mesélő embergyereket, a csillogó szempárt... és meg is vagyunk. Emlékezni jó, még annak is, aki folyamatosan a jelenben él, és alig van múltja. van neki, nem is kevés.
Nna, a kártyákat legkésőbb a 18:15-ös fürdéssel kivégezzük. Esti mosdás a kádban, előtte színek szerint a helyükre teszik a szennyesüket és persze kihozzák a pizsamájukat. Mosdás, fogmosás egyedül, már alig hangzik el a "fogmosós dal". Pedig több verzió is van, a "Föntről lefelé, sállá-lállá-lá" csak az egyik. A mondókás "sima-mika-sika-mika" a másik. És volt összekeverős is egy időben: mindenféle dalokat kellett egymás után énekelnem, előbb a Buli után a takarítás, majd a Tavaszi szél, rá a Tnin-tini lány meg a társaik. Mindez most épp nincs. Majd még lehet, hogy visszatér.
Ami mostanság van: esti BESZÉLGETÉS. Panninak van nagy szüksége rá, hogy hallja és tudja, ezáltal megerősítve érezze magát abban, hogy nap mint nap bátrabb, erősebb. Ez segít neki abban, hogy az új ovis helyeztet feldolgozza és ne legyen hosszas, hüppögős, üvöltős sírás abból, hogy egyedül kell aludnia. A nagyovis időszak előtt másfél évig semmi baja nem volt ezzel, most meg lett. De ezt is kikúráltuk. Mindig kiderül, hogy az adott napon mitől lett bátrabb: megölelt valakit, kéz nélkül lógott le valamilyen mászókáról, ő mesélte a mesét, hangosan köszönt valakinek az utcán, megfogta egy ismerősöm kezét stb. Mindig sikerül találni valamit, és ekkor már büszkén elmondja velem az erre alkotott versikét is:
Ha ijesztő a világ, kell egy kicsi bátorság.
DE figyeljetek, kicsik-nagyok: én ma megint bátrabb vagyok!
Dotti is fújja már, pedig neki nem is kell bátorodnia. Bár ki tudja, mi bújik benne, változik ő is.
Ekkor már elvben 19:00 körül jár az idő, de max. 19:30 van. Lámpaoltás elköszönés után, és kész is vagyunk. Ma pl. belefért egy mese is, máskor meg van diavetítés is... de ez gyakran elúszik, inkább pancsolnak sürgetés nélkül 5-10 perccel tovább. Minden sajnos nem fér bele.
Így szokott kinézni egy hétköznap 2018. őszén.