Főnökúr elröppene Hamburgba. Ágira meg rájött a cifra szapora, zöld az ablakaaaaa... Gyomorrontása van, no. Ergo ma korábbra mentem be, és holnapra is megtartom ezt a jó szokást. A szapora nehezen múló nyavalya.
Magam sem tudom, hogy teltek el az órák, olyan ólomlábakon jártak ma körülöttem, ahogy ott ültem egyedül az irodában. Délelőtt fél tízkor már nagyon elegem volt - igen ám, de fél ötig tart a munkaidő.
Internetezni pedig (megkapaszkod - székkarfájátkeres!!!) nem volt kedvem. Tényleg. Ilyen is van. Úgyhogy amivel elütöttem az idő vasfogát, az a következő volt:
1. dal - énekelni mindig jó, hát még, ha nincs ott senki sem. Átvettem a leendő Csendes éjt horvátul (Ágival fogjuk énekelni, meglepetééés), belenéztem a többi énekelendő dalba is. Ment Mike Oldfield a rádióban, na azt nem úszták meg a szomszédok...
2. séta - ha nem is a friss levegőn, de még mindig jobb, mint egyhelyben ülni 8 órán át. A papucs jól bírta, a szöllnyeg szintén. A derekam kifejezetten hálálkodott.
3. Fényképnézegetés - az internetezős gép tele van képekkel a régi időszakból, amikor én még nem voltam ott. Sunyi, alattomos módon megnéztem őket (nem ám először, de remélhetőleg utoljára). Merítettem ötletet, hogy hogyan kéne öltözni a karácsonyi banzájra, no meg hogy hogyan NEM kéne. És csorog a nyálam Kanada után (ez most kivételesen nem a kaja a brokkolival, mert az holnap készül el, hanem az igazi Kanada - gyönyörűűűű hely).
4. Elmebeteg tanármunka - avagy kifejezetten idegesít, hogy a dokumentumok többsége, amivel dolgozom (ilyenek a megrendelőlapok) HIBÁS. Nyelvtanilag, kinézetileg. Elütés is van benne, meg amit akartok. Ma nagy lendülettel nekiestem... és végeztem vele. Kiirtottam sok száz felkiáltójelet, beszúrtam hiányzó kifejezéseket, átjavítottam nyelvtani eseteket. Ezentúl jóval kevesebb munkám lesz a piszkozatokkal - nem kell végigmenni az egész lapon, csak beilleszteni a megrendelnivalót, aztán huss, mehet kifele. És én a Facebook, a Farmville meg ezernyi értelmes, hasznos, vagy legalább szórakoztató dolog helyett ezt csináltam. Tudom, tarkónlövés.... de az én kóm nem is tar.
Ezzel elméne a nap. Este még gondoltam egy kekszet, és kitaláltam, hogy kettőféle lesz belőle, de a megvalósításig már nem jutottam el. Az hoooolnapra marad, ha a főnök elenged időben. Ha nem, akkor is - KEKSZETAKAJOK.
Ellenben a lencsefőzelék tárkonyosan, hagymásan, szalonnásan, zsemlegombóccal, na az kész. És még csak most van tíz óra. Remek alkalom... nem is tudom, mire.
Dávid értésemre adta, hogy úgy hiteles a beszámolóm, ha hozzáteszem, hogy nem tanul. Na, akkor most ugye mindenki boldog?

