..érdekes egy fogalom, eddig nem sok közöm volt hozzá
ma énekeltünk, én még sokat is: Cecília napi misén délelőtt (csak a szokásos, 5-6 dal a mise közbelső részei közé), majd a ternitzi kórus 4 évente esedékes nagygyűlése következett és utána elmentem velük étterembe és csuda finomat ettem (bécsi marha krumplival és zöldségekkel, illetve hagymás rostélyossal) - egyedül. pontosabban mindig volt mellettem valaki, de mindig más..
de ezt a végén nagyon gyorsan kellett megennem, miután kihozták, mert rohantam Wiener Neustadt-ba, a Dómba,
próbára: Mozart műveit énekeltük ma este 5kor: Árvaházi mise, Dixit et Magnificat, Te Deum.
és N-i eljött és meghallgatott! :)
ez azt jelenti, hogy kíváncsi, hogy mit énekelek és hogy hogyan. ez jó :)
a méltóság egyébként nem itt kezdődött, hanem még pénteken: elmentem iskolába, majd, miután realizáltam, hogy a hat órás gyakorlat igazából csak a második 3 órában lesz számomra megtartva, déltől háromig szünetem volt és 6 és fél nyolc között is, ugyanis f8-kor kezdődött a zenekari próba a ma esti koncertre. és ezeket a szüneteket a méltósággal használtam fel. rájöttem, hogy számomra a méltóságot egy érzés jelenti és ehhez nekem szükségem van:
- biztatásra/megbecsülésre
- szabad időre
- laptopra és
- egy jól kinéző kabátra - de tényleg
nem biztos, hogy ezek így teljesen érthetőek, de péntek délelőtt már például mondta az egyik tanár, hogy mennyire is érdekel engem az a munka, amit most csinálok (targoncavezetés!), merthogy náluk is lenne feladat és örömmel venné, ha segítenék. (és nem ő volt az első, aki ezt célzatosan említette..)
biztatás/megbecsülés kipipálva
szabad időm volt, amikoris ezt kiélvezhettem (két bekezdéssel feljebb), eközben pedig leültem a suliban egy asztalhoz és kényelmesen elintéztem sokmindent (=nem kellett rohannom, mint esténként, azaz most is)
(egy jó bőrkabátot pedig a Szómában találtam)
tegnap megalapoztam az önbecsülést is (ld. N-i tegnapi bejegyzését: rendet raktam és egy olyan asztalt, amihez leülhetek és ott (legtöbbször) csak a laptopom van - igaz, hogy olyan, amilyen, de legalább van :))
én meg elhatároztam, hogy azért, hogy N-ivel és otthon több időt töltsek, lemondom a szerdai próbákat - pont azokat, amik olyan jól mentek (igényesebben vezényel a karmester és a próbákon a kezdési és a végidőpont között - a szünet kivételével - tényleg csönd van!).
ma pedig koncert után bementünk a közeli kocsma/étterem előhelyiségébe - egy puncsra. gyorsan haza akartunk jönni, hogy tudjunk még főzni (mármint N-i), de végülis ottmaradtunk ca. f7-7-től f10-ig és megvacsoráztunk, egy kellemes beszélgetés mellett egy hatfős asztalnál (még a magyar pincér kérésére happy birthday-t is énekeltem egy másik vendégnek :))
szumma szummárum én ma kétszer ettem étteremben: a két előadás/koncert után, mintegy "megünnepelni" azt, hogy "megcsináltuk". ilyenek ezek az osztrákok (akikkel én találkoztam): szeretnek ünnepelni, önfeledten!
és a végére a slusszpoén, amin igencsak meglepődtem: ma délután, a sok beszélgetés közepette (amikor is elhintettem, hogy bizonytalan ideig nem jövök), többen is olyanokat mondtak nekem, hogy "sajnáljuk, hogy elmész", "jó hangod van" meg hogy "kár, hogy a tenor egyik támasza elmegy"(!)
tény, hogy egyre jobban bírom a magasat, de hogy ennyire nagyra tartsanak!
..ezzel jár a méltóság?