Néha mesélek Panninak. Persze fene a sárkányos királylányos hülyeségekbe, nekem önérzetem van, meg fantáziám. Olvasson fel Benedek Eleket és társait bárki lelkes rokon, én nem fogok. Görög-római regéket még csak-csak, meg egyéb mondákat, azok jók. És hát, születnek sajátmányok is. Akkor és ott, ahogy mesélem, tán érezhető is a végeredményen...
Esti mese: https://soundcloud.com/d-vid-stenszky/esti-mese-a-kiraly-baratsaga-20140801/s-MVWGP
Dávidnak tetszett, meg büszke is rám, ki érti ezt. Emiatt osztom meg. Kritikát elfogadok, attól, aki ad. Aki nem ad, az csak dicsérjen bátran :)
Én örömmel mesélek, ehhez értek valamennyire - betűk, szavak, történetek. Ez az én világom, legföljebb a gyerek-korosztály nem igazán a nekem való. De tessék elismerni, hogy legalább próbálkozom, és nem csak a céges mesékkel tömöm a gyerek fejét (pedig a kedvencem akkor is a Griesbauer cég a Luxenburger-Straßeban, a Flaska-gombokkal, ha-ha!).
Panni pedig hálás a hülyeségért - talán mert még nem tudja, hogy tőlünk nem is várhat mást. Itt épp röhög:
a "Buddha-nevetésű kis vámpírlányka" (Dávid elnevezése alapján):
https://plus.google.com/u/0/photos/114585455277496610975/albums/5977429783981342321/6042907497182572818?pid=6042907497182572818&oid=114585455277496610975
2014. augusztus 2., szombat
A szoptatásról - befejezve
Szoptatok, eddig szép és jó. Az elmúlt hónapokban számos visszajelzést kaptam ez ügyben, és másoktól is rengeteg infó érkezett a témával kapcsolatban. Most épp terhes barátnőim is szoptatni fognak, legalább kettőjüknek biztosan teljesen új lesz az élmény - első gyerekek érkeznek. Egy jó ideje motoszkál már bennem a gondolat, hogy erről írni kéne. Hát íme.
Tény, hogy szép vaskos negatívum-oszlop sikeredett az összehasonlításból, és a stílus sem épp azt engedi sejtetni, hogy meggyőződéses szoptató volnék. Nem is vagyok. Panni olyan korán lett hozzátáplálva, ahogy nem szégyelltem bevezetni, és nem vagyok szégyenlős, ő pedig "köszöni, jól van". Ettől függetlenül megkapja a napi kb. 5-6-szori fejadagot ( = a megérdemelt tejadagot), ehhez jön hozzá a jelenleg napi 3-4-szeri egyéb koszt (gyümölcs, zöldség, hús, miegyéb), no meg az éjszakai 2-3 szopat. Szóval irónia ide, negatívumok oda, amíg van tej, addig szoptatok tovább (és ez afféle ördögi körnek néz ki: amíg szoptatok tovább, addig van tej). Vicces lesz szeptembertől tejpumpázni a munkahelyen, de ennyi belefér.
Magyarországon és itt Ausztriában is a szoptatás nagyon nagy hangsúllyal szerepel a "jóanyakötelezettségek" listán. És én pont leszXrom - írhatnám, de általában nagy nyomás nehezedik azokra, akik nem tudnak szoptatni, nem akarnak szoptatni, vagy eleinte megy, és aztán puff neki, oda a fehér nedű. Amikor valahol kiderül, hogy szoptatok, mindig nagy bólongatások, helyeslő tekintetek, dicséretek kísérnek. Dicsfény, glória (hoppá, a kettő egy és ugyanaz, de a szoptatásért kétszeresen is jár), hurrá-hurrá. Pedig nem ilyen pozitív, és végképp nem ilyen egyszerű a dolog. Nekem legalábbis nem. És mivel kocka-lelkem kedveli a szimmetrikát (is), szépen idegyártok egy táblázatot, hogy én mennyire látom pozitív-negatív keresztmetszetben a szoptatást.
| Pozitívum | Negatívum |
|---|---|
| praktikusság-faktor: kéznél van, bárhol,ahol ott vagyok, gyakorlatilag bármikor: ez a kényelmesség érve. Hihetetlenül egyszerű előkapni egy mellet, oszt bécsinálni a gyerek éhezőn hangoskodó száját. | satnyulás: tetszik-nem-tetszik, de igenis benne van a pakliban, hogy a tejadó mell az igénybevétel miatt nyúlik. Akinek teje termelődik, annak eleve megváltozik a melle. Méretileg, alakilag. Értelemszerűen nem lesz többé 100 %-ig ugyanolyan, amikor elfogy belőle a matéria. |
| nyugtatás-faktor: ha már mindent bevetek a sírás ellen (persze a kölök sír, nem én!), és mégse használ semmi, hopp, egy adu, egy tejadó mell. Puff, hisztinek annyi. Legföljebb néha kicsit tovább kell Panni fejét a nyugalom forrásához tartani, de olyan még nem fordult elő, hogy ne fogadta volna el egy percen belül. Ééééééés csönd vaaaaan! Kirrály. | fájdalom: igen, ez is benne van. Eleinte fáj. De mint a rohadt élet, úgy fáj! De persze ne kenj rá bimbóvédő krémet, meg ne pihentesd, mert akkor nem termelődik annyira, meg kell neki az inger, és egyébként is, a csecsemőnek nem árt, ha véres tejet szív... és a rajta hagyott anyatejtől majd szépen begyógyul. Nem a kisujjamból szopom, ezek afféle agyonsulykolt dolgok. A gyerek szopik (ha egyáltalán, mert állítólag vannak szopni lusta kölkök is), de eleinte nem feltétlenül tökéletesen. Viszont legalább nagyon lelkesen. És az ember frissen szült leánya sem feltétlenül tudja kapásból, hogyan kell mellre tenni egy csecsemőt. |
| egészség-faktor: a nagybetűs EGÉSZSÉG, élet, erő stb. stb. természetesen hol máshol lakozik, ha nem az anyatejben. A szükséges vitalinok, ásványi anyagok, immunizáló cuccos (tudomisén...) ott bújnak benne mind. Természet-ősanyánk kitalálta a tutit, minek itt tápszerezni, meg korai-hozzátáplálni, meg felestej, meg mifene? Hát mégis mire való az a két zsírgombóc ott elöl, mi?! Tessék szoptatni! | aggódás: benne van, nyakig. Aggódás a nagy elhatározás után (= "Szoptatni fogok!"), hogy lesz-e tej. Mondjuk lesz, remek. Aggódás, hogy lesz-e elég. Mondjuk van, remek. Aggódás, hogy túl sok, mi a fenét lehet kezdeni vele? Fejés, feszülés, macera. Aggódás, hogy túl kevés, na ez meg aztán főleg. Merthogy ha beindul, szépen ömlik egy ideig, de utána kezd helyreállni a hormonháztartás is, a szervezet is észreveszi, hogy nem is kell annyi, és szépen lecsökken... a kölök étvágya pedig nő! Aggódás, hogy jaj, szoptatok, mit lehet enni, inni, és főleg hogy mit NEM lehet, átmegy a tejbe, és nem fog ízleni a gyereknek, és több bélgáz termelődik, és kisebesedik a bőre az allergiától, és ... és... és... hát óóó jajjj. |
| pátosz-faktor: a JÓANYA, ugyebár, na az, kérem, szoptat. Tessék egy éhes minimál-kölyköt egy anyával elképzelni, és már be is kapcsol a sztereotípiás rendszer: kinek jut eszébe a tápszert kutyuló hölgy? Nem-nem, romantika kell, szoptatás kell, egyértelmű. A világ eme felén, itt legalábbis az. | fáradtság és fáradság: mert aki szoptat, az általában felkel éjjel. Enni adni vagy fejni. Fejni, mert túl sok a tej, és nincs kedve tejespóló-versenyen részt venni, vagy fejni, mert szinten akarja tartani a tejmennyiséget, és erre az éjszakai fejés a leghatékonyabb eszköz (mondják az okosok). Mit kezd apuka a bőgő gyerekkel mell nélkül az éjszaka közepén? Ja, hogy félig-meddig mégiscsak tápszer? Ejjj. Ja, hogy lefejt tejek a hűtőben, a fagyasztóban? Higiénia rendben? Fejőalkalmatosság szépen kitisztítva, kifőzve? Cumi és cumisüveg extra-fertőtlenítve? Jujj, cumizavar! És még ha éjjel nem is kel fel senki (mondjuk a mell nem feszül annyira éjjel, a kölök meg átaludja az éjszakát, trallala), akkor is ott a nappal. A gyerek kiszippantja az életerőt. Szó szerint. A folyadékot. Tehát pótolni kell, inni, mint a kefekötő, akár sört is. De alkoholmenteset, no! És enni is rendesen. Azaz többet, mint eddig. Ez pedig akár egy csinosabb fajta kis súlyfelesleg felszedésével is járhat. |
Tény, hogy szép vaskos negatívum-oszlop sikeredett az összehasonlításból, és a stílus sem épp azt engedi sejtetni, hogy meggyőződéses szoptató volnék. Nem is vagyok. Panni olyan korán lett hozzátáplálva, ahogy nem szégyelltem bevezetni, és nem vagyok szégyenlős, ő pedig "köszöni, jól van". Ettől függetlenül megkapja a napi kb. 5-6-szori fejadagot ( = a megérdemelt tejadagot), ehhez jön hozzá a jelenleg napi 3-4-szeri egyéb koszt (gyümölcs, zöldség, hús, miegyéb), no meg az éjszakai 2-3 szopat. Szóval irónia ide, negatívumok oda, amíg van tej, addig szoptatok tovább (és ez afféle ördögi körnek néz ki: amíg szoptatok tovább, addig van tej). Vicces lesz szeptembertől tejpumpázni a munkahelyen, de ennyi belefér.
A panasz meghallgattatik
Nem feltétlenül a szakdogás panasz, mert az sajnos nem halad jól továbbra sem.
Ellenben ez:
Tegnap este mondtam Dávidnak, hogy milyen fura már ez a kölyök, voltak mindenféle brummogó-brümmögő, meg egyéb nyálszórós hangjai még pár napja, most meg egy ideje csak sikongatás megy meg hogy Áááá, erőlködve.
Megneszelhette a kelyk a panaszt...
Mert két perc nem telt el, és nekikezdett brümmögni, berregni, nyálat szórni.
Ja, kérem, kívánságműsor van?! Volna még pár panaszunk...
2014. augusztus 1., péntek
Lé dokümant
Tegnap a városházi találka közben hívtam föl a konzulátust, hogy megjöttek-e a leány papírjai Magyarhonból. Képzeljem, igen, de a postásuk épp szabadságon van, bemegyek érte? Be hát. Vonat, metró, séta. Konzulátus, valami nő a névváltoztatása miatt balhézott az egyes ablaknál. Én pedig a kettesnél 5 perc alatt végeztem, kezemben Panni útlevelével, lakcímkártyájával és születési anyakönyvi kivonatával. Kész.
Ma Dáviddal bementünk a bevándorlási részlegre.. És 5 perc múlva a kezünkben volt mindhármunk letelepedési engedélye, 30 euró fejében. Ezzel aztán elintézhettük a hiánypótlást a családi pótlék, meg a gyrrmekgondozási díj ügyében is. Meglátjuk, mikor érkeznek vaskos bankók.
2014. július 30., szerda
Dávid nem írja
A szakdolgozatot, mi mást. Azt meg már el se hajlandó árulni, hogy mennyi van belőle kész. Mondjuk ha nem írja, nem nehéz kitalálni... de engem akkor is zavar. A nyugodt nyarunk odavan, már rá sem bírok úgy nézni, hogy ne a szakdolgozat jusson eszembe, meg hogy nem írja. Szerintem nem kell mondani, hogy ez a magánéletünkre nem kicsit van rossz hatással.
Megint elkezdtem gondolkodni, hogy kell-e nekem ez egyáltalán. A francot akarom én az őrmestert meg az idegroncsot játszani ott, ahol a legjobban kellene éreznem magamat (otthon, édes otthon, ugyebár). És már komolyan mondom, várva várom azt az alkalmat, amikor végre kap egy fenenagy lebaszarintást a cégnél, hogy az Indexet olvashatja otthon is, ahhoz nem kell bejárnia dolgozni.
És nem, továbbra sem esik jól kiteregetni a házi szennyest, attól nem lesz kevesebb a szar, ha más is látja. De talán segít valaki eltakarítani, vagy legalább azt mondani, hogy áááá, nem is olyan büdőőőős. Hápersze.
A gyomromat azért sajnálom, mert eddig semmi hatással nem volt rá (gyakorlatilag) az effajta idegesség, most viszont, ahogy ezeket a sorokat írom, összehúzódott egészen icike-picikére. Lehet, hogy a fogyni szándékozásomnak segít... de pont leszarom. És azt is, hogy csúnya szavakat használok, pedig ezt is utálom. Verbális aggressziónak hívják, talán segít levezetni valamelyest a feszültséget. De a legjobban az vezetné le, ha legalább már rendesen meg lenne írva a szakdolgozatnak egy része.
Hihetetlenül várom augusztus 14-ét. Hihetetlenül. És már sokkal kevésbé a gyerek miatt...
Végre megunta hason
Tegnap átfordult hasról hátra ez a kölök. Többször, mindkét irányba. Eddig is tudtam, hogy képes rá, de valahogy pár kivételes alkalomtól eltekintve nem vette a fáradságot... Most már veszi.
Hétfőn volt fél éves. Kapott körtelakomát (akkor kóstolta először - naná hogy ez is nyerő cucc). És titkon egy kis pizzát is a vacsorámból, mert arra fente a fogatlan ínyét.
Tegnap oltatni kellett a pneumo-II-vel. Megvolt, jól tűrte a rendelőt, leültettem magam mellé a padra. Dumált a maga össze-vissza-nyelvén, a kemény fapadot véleményezte igen lelkesen. Az oltás a szokott módon került beadásra - bekészítettem egy vigasznyújtó mellet, így fél perc alatt le is csillapodott, béke volt megint. Legközelebb csak október közepén kell menni, remek. Hazafelé pedig a gyönyörűszép és kiváló minőségű Hoppediz Nairobi kendőben hoztam, aludt egy sort - utána csak este hétkor volt hajlandó kidőlni, felpörgette a szer.
Este sütöttem kísérleti jelleggel vajdasági sósat, mert ma buláj van bent a cégnél. Éjfél után sült ki az utolsó adag, azt már nem vártam meg.
Hétfőn volt fél éves. Kapott körtelakomát (akkor kóstolta először - naná hogy ez is nyerő cucc). És titkon egy kis pizzát is a vacsorámból, mert arra fente a fogatlan ínyét.
Tegnap oltatni kellett a pneumo-II-vel. Megvolt, jól tűrte a rendelőt, leültettem magam mellé a padra. Dumált a maga össze-vissza-nyelvén, a kemény fapadot véleményezte igen lelkesen. Az oltás a szokott módon került beadásra - bekészítettem egy vigasznyújtó mellet, így fél perc alatt le is csillapodott, béke volt megint. Legközelebb csak október közepén kell menni, remek. Hazafelé pedig a gyönyörűszép és kiváló minőségű Hoppediz Nairobi kendőben hoztam, aludt egy sort - utána csak este hétkor volt hajlandó kidőlni, felpörgette a szer.
Este sütöttem kísérleti jelleggel vajdasági sósat, mert ma buláj van bent a cégnél. Éjfél után sült ki az utolsó adag, azt már nem vártam meg.
2014. július 22., kedd
Mit tökölnek ennyit?
Most olvasom, hogy anyukák küzdenek azzal, hogy a gyerek másfél évesen egyen kanállal. Meg hogy az a jó módszer, ha két kanál van, az egyik a gyereknél, a másik a szülőnél. Ez most komoly?
Mert ha kétfele kell egyszerre figyelnie annak a kölöknek, akkor majd könnyen, gyorsan megtanulja, mi? Ehh... Eszement dolgok.
Nálunk EGY KANÁL VAN. Az, amelyiken az ÉTEL van. Panni arra egész könnyen rákoncentrál, még ha el-elkalandozik is közben a figyelme. Azt az egy kanalat én nyújtom neki, ő király módon érte nyúl, hol jobb, hol bal kézzel (szerintem még nem döntôtte el, melyik a nyerő), megfogja, már teszi is a szájába, utánabalig akarja elengedni. Ez kb. 1,5 hónapja biztosan így van, csak amíg nem ült stabilan, korábban fekve, meg félülve kapta a matériát. És persze remekül megy, leszámítva, hogy magától merni még nem tud. Valahogy szívesebben kap a bögrébe kézzel... Minek ez a sok laca-faca??
Le lett vágva a hajam, Dávid nyírta, én egy dupla-tükrös megoldással követtem nyomon az eseményt. Most lapockáig, avagy hátközépig ér, dúsabb, kicsit hullámosabb is. Van megint ideje hosszúra nőni.
Hosszú volt a mai nap is, először hordozókendő-átvétel egy távolabbi bankban, utána zihálósra sikeredett tempózás a vonathoz, be a munkahelyre, fél hétkor még emaileket küldözgettünk Uruguayba. Jó volt dolgozni, hiányzik az a közeg nagyon, de már nem sokáig.
Dávid kínlódik a szakdolgozattal, veszettül. Nem írja, kínlódik vele. Csak tudnám, hogy minek?!
Két éve ő vágyott vissza a tanulós-fizikázós közegbe a fingóversenyes targoncás-raktáros melóból, az én akaratom ellenében is. Úgy nézem, lassan inkább visszavágyik a targonca mögé, mert nem becsüli meg magát, sem a munkahelyét... holott itt számítanának rá.
Én viszont megpróbálkozom új piacot keríteni a cégnek... Bennem túlteng a motiváció.
Ja és Panni beszél. Csak épp mi olyan csökkentagyúak vagyunk, hogy fogalmunk sincs, mit mond. Pedig egész mondatok jönnek gügyögve, hangsúlyokkal tarkítva, mint egy idegen nyelven. Ma reggel ötkor vidám mosolygások keretében (valljuk be, jómagam kevésbé voltam vidám) pl. azt mondta, hogy "bá-bá". Csak reggel ötkor, de ezt kétszer is. Jó fej, nem?