2014. augusztus 5., kedd

Az a bizonyos napi bioritmus, meg a hozzá járó rítus

Éjjel egyszer biztosan felkel, ez úgy három óra-negyed négy tájt szokott bekövetkezni. Hálásan ürít egy-másfél mellet, utána fél hét és fél nyolc között kel. Reggel kakil, mindig, szopat után. Játék, virgonckodás, reggelire pépes valami (ez általában főtt rizs, zabpehely vagy újabban gríz, benne valamilyen gyümölcs, ami lehet alma, banán, körte, barack, esetleg más, plusz fahéj, vagy kókuszreszelék, vagy kevés kekszpor, és frissen fejt anyatej). Maga teszi a szájába a kanalat, de a tálból kanalazás nem megy, inkább kézzel nyúl bele. Ülve, a mobil kisszékében eszik, de nem mindig jön be neki, olykor marad az ágyas-törölközős verzió. Kilenc táján néha alszik egy kicsit, húsz percet kb. Ekkor, azaz kilenc- fél tíz körül jön egy másik szopat. Játék, séta, munkábamenetel van, ülve magában is eljátszik egy ideig. Ebédre főtt zöldséget , vagy rizst szokott kapni, hússal.

Most jön a "kiakadsz-lista", avagy ezeket ette már (ugyan erőteljesen affelé tendáltam, hogy inkább azt írom le, amit még nem evett, sokkal egyszerűbb lenne, de így mégiscsak teljesebb a kép):

Gyümölcsök - alma, körte, ringló, banán, sárgabarack, őszibarack, szőlő, eper (ezt a kettőt még csak pedzette), cseresznye, sárgadinnye, görögdinnye, ananász, mintha evett volna kivit is, mangót tuti, és a paradicsom is gyümölcsnek számít... 
Várat magára a málna, áfonya, szeder, narancs, mandarin, licsi, avokádó, khaki, szőlő még, málna, szilva (most lesz idénye), egres, ribizli, meggy, csilaggyümölcs.
Csonthéjasokat még nem kapott, de gesztenyepürét a napokban fogok beszerezni.

Zöldségek - krumpli, édesburgonya, répák, uborka, paprika, karalábé, karfiol, brokkoli, spenót, zöldborsó, sütőtök, saláta
Nem volt még: retek, paszternák, padlizsán, patisszon, zöldbab (hamarosan), lencse ( holnap), kelbimbó, savanyúuborka, sárgaborsó, piroslencse, káposzta (de lehet, hogy a csemegét már kóstolta), és a hagymával is csínján bánunk, bár már egész biztosan kóstolta. A kukorica átmegy rajta, így azt még nem érdemes adni.
Gomba: még nem volt. 

Húsok: csirke, pulyka, sertés, marha biztossan megvolt. A húskenyeret imádja, ma a pempős reggelije fölött csak fanyalgott, de egy zalait bevágott minden további nélkül.
Erősen húsevő. 

Glutén bevezetve, cukrot nagyon ritkán kap (főleg a kekszpor által). Dávid kívánságára teljes kiőrlésű kenyeret eszik.
Amit még váratunk, az a tojás, a tejtermékek (bár a sajtot szereti), csoki és édesség, bármilyen üdítő - nagy víznyelő azonban, ezt már írtam.

Ebéd után nagyjáték, utána nagyszopat és nagyalvás, kb. 2-2,5 óra, koradélután. Fél ötkor legkésőbb már fent kukorékol, szopat, gyümölcs (napi egy banán le szokott csúszni a torkán), játék, séta, hazautazás a munkahelyről. Este fél nyolc és nyolc között fürdés, és vacsora. Az éhségétől függően a kettő felcserélhető, mert ha túl éhes, nincs türelme pempőzni-kanalazni, a fürdés után meg jobb is, ha már nem maszatolja össze magát. Esti móka, vagy ha fáradt, szopat, és elalszik. Nem mellen, mindig elfordul. Viszont meztelenül szeret, ruhában össze-vissza izzad meg forgolódik, ezért csak a pelenka van rajta, meg takarók (a sajátja, amivel kezdetektől fogva alszik, és a mienk). 

Amikor már alszik elfele-befele, ezt a kis mondókát szoktam a fülébe suttogni (énekelni napközben énekelek neki, de este nem, mert az túl hangos, és nem hozza az álmot, hanem viszi):

Álom álom, édesálom
Száll le hozzád lepkeszárnyon,
Könnyű álom, pilleszárnyon,
Elpihen a szempilládon.
Vár reád egy más világ,
Benne láthatsz száz csodát...
Búcsúzzunk el most a mától,
A maholnap tegnapjától,
Hisz mi ma volt, emlék már,
És az új nap várva vár,
Siessünk elébe hát,
Pannikám, jó éjszakát!

Ennek a szövege folyamatosan alakulóban van, még biztos történik rajta majd pár medvebocs-simítás.
Hát ennyi a kölyök egy napja, tele mosolyokkal, kacajokkal, méltatlankodó csecsemősirámmal is.

Bejárok dolgozni

Vígan készülök a szeptemberre, de addig is helyettes kell Áginak, két hétig. Én pedig a legnagyobb örömmel segítek be.

Ma debreceni kolbászt (virslit?) ettünk a főnökkel, nekem pont úgyis húsmentes vegyessalátás tojásos-sajtos nokedli jutott, ahhoz jól passzolt.

A leány remekül bírja, lehet tőle dolgozni rendesen. Már úgy-ahogy állandósult a napi bioritmusa.

Egy bejegyzéssel később ezt részletesen is kifejtem, mindjárt.

2014. augusztus 3., vasárnap

Megint egy "furcsaság"

Jobb megszabadulni a lelki ballaszttól, nemdebár?

Egyszer megkaptam, hogy ha nem forralva-hűtve adom a vizet a gyereknek, akkor olyan vagyok, mint a cigányasszony, aki a zacskós tejjel hazaállít és azt adja a gyerekének. 

Először is, a legtöbben inkább azon vannak kiakadva, hogy a cigányasszonyok úton-útfélen előkapják a mellüket és szoptatnak mindenféle nyilvános helyen. Ergo ezt a zacskóstej-példálózást nem is értem.

Másodszor meg most olvastam össze mindenfélét a tisztított vizekről, meg a forralásról. Utóbbinál az derült ki, hogy a szerves baktériumokat (amikre talán még szüksége is lenne a szervezetnek, ld. bélflóra és társai) ugyan szépen elpusztítom a forralással, ellenben a nehézfémet, klórt, nitrátot, vízkövet stb stb. szépen bennehagyom... sőt, még meg is növelem a koncentrációjukat (a gőzzel a folyadék távozik, a benne levő cucc meg marad). És persze hosszú macera, gyakorlatilag a semmiért.

Babavíz, telenyomatva kifejezetten a babáknak szükséges ásványi anyagokkal... Amik viszont bizonyos cikkek alapján jentősen megterhelhetik a szervezetet, főleg a vesét. És drága, mint a fene. Hogy spéci eljárással készül... sajnos nem hiszem el. Az itteni csapvíz kiváló minőségű, odahaza sehol nem ittam hasonlót. Egyedül a keménysége lehet zavaró, emiatt veszi meg Dávid a víztisztítót. No meg mert Zoliék és Michelle-ék lakásában is látott, és kedvet kapott. Én ittam a tisztított vízből, kesernyés íze volt. Utána odamentem a csaphoz, töltöttem magamnak egy pohárka vizet. Direkt figyeltem az ízére, miközben ittam... semmi kesernye. Furcsa - csak nem a szennyezőanyagoktól lesz jó íze a víznek?! Ejjj.

Panni mindenesetre szomjas fajta. A kedvenc csőrös flakonját napi 15-20 alkalommal támadja be, pedig nincs dögmeleg, nem izzad, és lédús táplálékot fogyaszt (az anyatej mellett reszelt alma, dinnye, hamarosan mangó... a főzelékek is vízzel és anyatejjel készülnek). Imádja azt a flakont, sokszor úgy kell eldugni, hogy ne szlopáljon már annyit. Aztán úgyis előkerül fél órán belül.

Tegnap zöldborsó-kóstoltatás volt... kipipálva, szép adagot vermelt be belőle. Dávid vett egy remek aprítót az amazonon, azt várjuk epedve, aazal majd lehet pépesíteni kedvünkre.

És reggel etetés-reggelizés közben lefagytunk, mint a vindóz. Jött egy szép zöld vendég hozzánk - hívatlan vendég, ki is lett lakoltatva sebtiben.


2014. augusztus 2., szombat

Esti mese és nevetés

Néha mesélek Panninak. Persze fene a sárkányos királylányos hülyeségekbe, nekem önérzetem van, meg fantáziám. Olvasson fel Benedek Eleket és társait bárki lelkes rokon, én nem fogok. Görög-római regéket még csak-csak, meg egyéb mondákat, azok jók. És hát, születnek sajátmányok is. Akkor és ott, ahogy mesélem, tán érezhető is a végeredményen...

Esti mese: https://soundcloud.com/d-vid-stenszky/esti-mese-a-kiraly-baratsaga-20140801/s-MVWGP

Dávidnak tetszett, meg büszke is rám, ki érti ezt. Emiatt osztom meg. Kritikát elfogadok, attól, aki ad. Aki nem ad, az csak dicsérjen bátran :)

Én örömmel mesélek, ehhez értek valamennyire - betűk, szavak, történetek. Ez az én világom, legföljebb a gyerek-korosztály nem igazán a nekem való. De tessék elismerni, hogy legalább próbálkozom, és nem csak a céges mesékkel tömöm a gyerek fejét (pedig a kedvencem akkor is a Griesbauer cég a Luxenburger-Straßeban, a Flaska-gombokkal, ha-ha!).

Panni pedig hálás a hülyeségért - talán mert még nem tudja, hogy tőlünk nem is várhat mást. Itt épp röhög:

a "Buddha-nevetésű kis vámpírlányka" (Dávid elnevezése alapján):
https://plus.google.com/u/0/photos/114585455277496610975/albums/5977429783981342321/6042907497182572818?pid=6042907497182572818&oid=114585455277496610975

A szoptatásról - befejezve

Szoptatok, eddig szép és jó. Az elmúlt hónapokban számos visszajelzést kaptam ez ügyben, és másoktól is rengeteg infó érkezett a témával kapcsolatban. Most épp terhes barátnőim is szoptatni fognak, legalább kettőjüknek biztosan teljesen új lesz az élmény - első gyerekek érkeznek. Egy jó ideje motoszkál már bennem a gondolat, hogy erről írni kéne. Hát íme.

Magyarországon és itt Ausztriában is a szoptatás nagyon nagy hangsúllyal szerepel a "jóanyakötelezettségek" listán. És én pont leszXrom - írhatnám, de általában nagy nyomás nehezedik azokra, akik nem tudnak szoptatni, nem akarnak szoptatni, vagy eleinte megy, és aztán puff neki, oda a fehér nedű. Amikor valahol kiderül, hogy szoptatok, mindig nagy bólongatások, helyeslő tekintetek, dicséretek kísérnek. Dicsfény, glória (hoppá, a kettő egy és ugyanaz, de a szoptatásért kétszeresen is jár), hurrá-hurrá. Pedig nem ilyen pozitív, és végképp nem ilyen egyszerű a dolog. Nekem legalábbis nem. És mivel kocka-lelkem kedveli a szimmetrikát (is), szépen idegyártok egy táblázatot, hogy én mennyire látom pozitív-negatív keresztmetszetben a szoptatást.


Pozitívum Negatívum
praktikusság-faktor: kéznél van, bárhol,ahol ott vagyok, gyakorlatilag bármikor: ez a kényelmesség érve. Hihetetlenül egyszerű előkapni egy mellet, oszt bécsinálni a gyerek éhezőn hangoskodó száját. satnyulás: tetszik-nem-tetszik, de igenis benne van a pakliban, hogy a tejadó mell az igénybevétel miatt nyúlik. Akinek teje termelődik, annak eleve megváltozik a melle. Méretileg, alakilag. Értelemszerűen nem lesz többé 100 %-ig ugyanolyan, amikor elfogy belőle a matéria.
nyugtatás-faktor: ha már mindent bevetek a sírás ellen (persze a kölök sír, nem én!), és mégse használ semmi, hopp, egy adu, egy tejadó mell. Puff, hisztinek annyi. Legföljebb néha kicsit tovább kell Panni fejét a nyugalom forrásához tartani, de olyan még nem fordult elő, hogy ne fogadta volna el egy percen belül. Ééééééés csönd vaaaaan! Kirrály. fájdalom: igen, ez is benne van. Eleinte fáj. De mint a rohadt élet, úgy fáj! De persze ne kenj rá bimbóvédő krémet, meg ne pihentesd, mert akkor nem termelődik annyira, meg kell neki az inger, és egyébként is, a csecsemőnek nem árt, ha véres tejet szív... és a rajta hagyott anyatejtől majd szépen begyógyul. Nem a kisujjamból szopom, ezek afféle agyonsulykolt dolgok. A gyerek szopik (ha egyáltalán, mert állítólag vannak szopni lusta kölkök is), de eleinte nem feltétlenül tökéletesen. Viszont legalább nagyon lelkesen. És az ember frissen szült leánya sem feltétlenül tudja kapásból, hogyan kell mellre tenni egy csecsemőt.
egészség-faktor: a nagybetűs EGÉSZSÉG, élet, erő stb. stb. természetesen hol máshol lakozik, ha nem az anyatejben. A szükséges vitalinok, ásványi anyagok, immunizáló cuccos (tudomisén...) ott bújnak benne mind. Természet-ősanyánk kitalálta a tutit, minek itt tápszerezni, meg korai-hozzátáplálni, meg felestej, meg mifene? Hát mégis mire való az a két zsírgombóc ott elöl, mi?! Tessék szoptatni! aggódás: benne van, nyakig. Aggódás a nagy elhatározás után (= "Szoptatni fogok!"), hogy lesz-e tej. Mondjuk lesz, remek. Aggódás, hogy lesz-e elég. Mondjuk van, remek. Aggódás, hogy túl sok, mi a fenét lehet kezdeni vele? Fejés, feszülés, macera. Aggódás, hogy túl kevés, na ez meg aztán főleg. Merthogy ha beindul, szépen ömlik egy ideig, de utána kezd helyreállni a hormonháztartás is, a szervezet is észreveszi, hogy nem is kell annyi, és szépen lecsökken... a kölök étvágya pedig nő! Aggódás, hogy jaj, szoptatok, mit lehet enni, inni, és főleg hogy mit NEM lehet, átmegy a tejbe, és nem fog ízleni a gyereknek, és több bélgáz termelődik, és kisebesedik a bőre az allergiától, és ... és... és... hát óóó jajjj.
pátosz-faktor: a JÓANYA, ugyebár, na az, kérem, szoptat. Tessék egy éhes minimál-kölyköt egy anyával elképzelni, és már be is kapcsol a sztereotípiás rendszer: kinek jut eszébe a tápszert kutyuló hölgy? Nem-nem, romantika kell, szoptatás kell, egyértelmű. A világ eme felén, itt legalábbis az. fáradtság és fáradság: mert aki szoptat, az általában felkel éjjel. Enni adni vagy fejni. Fejni, mert túl sok a tej, és nincs kedve tejespóló-versenyen részt venni, vagy fejni, mert szinten akarja tartani a tejmennyiséget, és erre az éjszakai fejés a leghatékonyabb eszköz (mondják az okosok). Mit kezd apuka a bőgő gyerekkel mell nélkül az éjszaka közepén? Ja, hogy félig-meddig mégiscsak tápszer? Ejjj. Ja, hogy lefejt tejek a hűtőben, a fagyasztóban? Higiénia rendben? Fejőalkalmatosság szépen kitisztítva, kifőzve? Cumi és cumisüveg extra-fertőtlenítve? Jujj, cumizavar! És még ha éjjel nem is kel fel senki (mondjuk a mell nem feszül annyira éjjel, a kölök meg átaludja az éjszakát, trallala), akkor is ott a nappal. A gyerek kiszippantja az életerőt. Szó szerint. A folyadékot. Tehát pótolni kell, inni, mint a kefekötő, akár sört is. De alkoholmenteset, no! És enni is rendesen. Azaz többet, mint eddig. Ez pedig akár egy csinosabb fajta kis súlyfelesleg felszedésével is járhat.

Tény, hogy szép vaskos negatívum-oszlop sikeredett az összehasonlításból, és a stílus sem épp azt engedi sejtetni, hogy meggyőződéses szoptató volnék. Nem is vagyok. Panni olyan korán lett hozzátáplálva, ahogy nem szégyelltem bevezetni, és nem vagyok szégyenlős, ő pedig "köszöni, jól van". Ettől függetlenül megkapja a napi kb. 5-6-szori fejadagot ( = a megérdemelt tejadagot), ehhez jön hozzá a jelenleg napi 3-4-szeri egyéb koszt (gyümölcs, zöldség, hús, miegyéb), no meg az éjszakai 2-3 szopat. Szóval irónia ide, negatívumok oda, amíg van tej, addig szoptatok tovább (és ez afféle ördögi körnek néz ki: amíg szoptatok tovább, addig van tej). Vicces lesz szeptembertől tejpumpázni a munkahelyen, de ennyi belefér.

A panasz meghallgattatik

Nem feltétlenül a szakdogás panasz, mert az sajnos nem halad jól továbbra sem.

Ellenben ez: 
Tegnap este mondtam Dávidnak, hogy milyen fura már ez a kölyök, voltak mindenféle brummogó-brümmögő, meg egyéb nyálszórós hangjai még pár napja, most meg egy ideje csak sikongatás megy meg hogy Áááá, erőlködve.

Megneszelhette a kelyk a panaszt...

Mert két perc nem telt el, és nekikezdett brümmögni, berregni, nyálat szórni. 

Ja, kérem, kívánságműsor van?! Volna még pár panaszunk...

2014. augusztus 1., péntek

Lé dokümant

Tegnap a városházi találka közben hívtam föl a konzulátust, hogy megjöttek-e a leány papírjai Magyarhonból. Képzeljem, igen, de a postásuk épp szabadságon van, bemegyek érte? Be hát. Vonat, metró, séta. Konzulátus, valami nő a névváltoztatása miatt balhézott az egyes ablaknál. Én pedig a kettesnél 5 perc alatt végeztem, kezemben Panni útlevelével, lakcímkártyájával és születési anyakönyvi kivonatával. Kész. 

Ma Dáviddal bementünk a bevándorlási részlegre.. És 5 perc múlva a kezünkben volt mindhármunk letelepedési engedélye, 30 euró fejében. Ezzel aztán elintézhettük a hiánypótlást a családi pótlék, meg a gyrrmekgondozási díj ügyében is. Meglátjuk, mikor érkeznek vaskos bankók.