2014. szeptember 5., péntek

Banános gyümölcslé

Feneegye, csudafinom. 

Nekem több mint egy év után megjött, némi fejfájással kell tudomásul vennem, hogy a peteérés márpedig újra aktív. De most már legalább ezt is tudjuk. Ha tudjuk, persze.

Most őszintén: van abban az illetőben, aki Észak-Amerikából olvassa a blogot, annyi tökösség, hogy elárulja, kicsoda is ő valójában? A végén még utánamegyek kiszimatolni... Jó szimatom van, vadászkutya-féle.

2014. szeptember 3., szerda

Felült egyedül

Hasonfexik, kinyomjamagátkarral, kinyomjaanyújtottlábakat, behúzzamagaalá, karralfeltámaszkodik, és fel is ült. Eddig én nyúltam a hasa alá, hogy kicsit megtartsam, és a lábát előrébbtoljam, de most ment egyedül is. Most másodszorra is, miközben írok. Csak hasoldalt kell egy ujjal megérinteni, mert magától még nem jut eszébe, hogy ő ezt tudja. És újabb hangok, gágák, gigigik, sok sok vvvvvv, vaovao és társai is vannak, meg tyityi, tátá, ttte. 

Én meg imádom, hogy naponta bejárhatok dolgozni. Most érzem csak igazán, mennyire hiányzott az egész...

Csak Dávid nem halad a szakdogával, így nem teljes a boldogság.

2014. augusztus 30., szombat

feltérdelt - d bejegyzése

... és inkább állni szeretne és menni, mint kúszni. nemsokára töltünk fel videót is. helyet változtatni már egyébként tud: mindenféleképpen forog és dől és így halad valamerre, bár szerintem még inkább csak élvezi, hogy eljut egy irányba, ami nem is feltétlenül az az irány, ahova még pár másodperce indult..

Mégiscsak össze fogom gyűjteni őket

Valahogy lassacskán mégiscsak érlelődik bennem a gondolat, hogy ha már magam találok ki meséket Panninak, azokat nem kéne a szelek szárnyán hagyni veszendőbe, hanem írásba kéne foglalni, hátha másnak is, vagy máskor is jól jön. Értéket menteni mindig nagyon szerettem... most csak annyit kell elhitetnem magammal, hogy amiketvesténként összehordok, az ÉRTÉK. 

Eddig ilyen témájú mesék voltak: 
- A melák erdész és a töpörödött királylány
- Az eldobott kólásflakon megdicsőülése
- A kis dinamóslámpa története avagy Csaladdin öröksége
- A Hold barátokat szerez - a csillagok születése
- Az életkedvelő, viráglelkű kőszirt és a habókos úriember esete
- A néma kakukkosóra és Lilietta, azbautista kislány

Azt hiszem, ennyi volt eddig, valamikor majd nyitok nekikbegy új blogoldalt és oda fogom gyűjteni őket. Szólok, ha kész.

2014. augusztus 29., péntek

Az e heti izgalmak

Dávid meg a szakdoga, csapó X. Az már tuti, hogy augusztus végéig nem lesz készen vele... kár ezért a kihasználatlan nyárért is, ami telis-tele volt (és van) feszültséggel. N-i pedig nem mártír, és ősztől NEM HAGYJA MAGÁT. Főleg, hogy eljön a várva várt munka is, heti kb. 23 órában, ezentúl kölök nélkül. Pár nap...

A gyereken a hét közepén kijött egy rakat vörös folt, fehéres kis hólyagszerű pontokkal a közepén. Először csak a jobb lábán, aztán a balon, majd jöttek a karok, a törzs, végül a fejére is jutott belőle. Hogy mitől, az kb. örök rejtély marad, mert semmi olyat nem adtunk neki, amire érzékeny lehetne. Az avokádót pár nap múlva kontroll-teszteljük, de kb. KIZÁRT, hogy az a ludas.

Amit mostanság megfigyeltünk:
- kedvenc ételek: spenótos krumpli hússal, lecsó. Az bizony, ratatujjj, a paprika és a paradicsom nyerő, főleg főve, pedig a héját meg sem tudja emészteni
- hangok: rohamos bővülés: a tá, háttá, táttá, memme, mellé felsorakorozott a bbbvvü, gggrrrhhhh, kkkhhhh, nnnnánnná, és persze örök sláger a NNNEEMMMMM
- kúszás: nagyon szeretné, és néha már pedzi is, de még nem halad - föl kéne fedeznie a térd csodálatos munkáját, és nem folyton ülésbe átlendülni, ha már a feneke felfele meredez az égbe
- fogzás: nagyon gyanús, eddig nem ismert vehemenciával tömködi a kezét a szájába, és már több olyan éjjelünk is volt, amikor vagy kb. 10-szer szopott, vagy arra ébredtem, hogy teljesen élénk, és legalább egy óra kellett neki a visszaalváshoz ... Én meg úgy kóválygok az ilyen éjszakák után, mint egy kis kilapított vízihullácska (ma pl. rám abszolút nem jellemző módon egy órát aludtam vele)
- haj: szerintem jelentős része kihullott, akkor feltűnő igazán, ha megmossuk - a feje tetején elöl sok erősebb szál, mintegy punk-jelleggel, kétoldalt és hátul pedig alig valamicske, fehéres szöszféleség borítja

Más. A főnöknek összeállt az első tétel, a nyelvvizsga-témák alapján. Nem hiszem, hogy le fogja tenni a vizsgát, de a témákon azért becsülettel végigmegyünk, nincs kímélet sem neki, sem nekem. Remek lesz, van vagy 15 téma. Mindegyikhez kell fogalmazás is, na azt lesz még izgalmas összehozni... Mert amilyen grafomán vagyok én, ő annyira nem szeret írni,  hát még fogalmazni ( a vicces az, hogy pedig TUD). Emiatt diktálni fog, én meg fölveszem a titkárnői manírt, és írok majd helyette. Fő, hogy haladjunk.

Uruguay-i partnercég embere érkezett meg friss házasként ma Bécsbe, jó lenne ennek kapcsán tudni, van-e rám szükség a hétvégén, vagy mi lesz. De nem tudunk semmit.

A benti laptop meg csak akkor hajlandó dögledezni, ha Dávid nincs a közelben: eddig akárhányszor hazahoztam, mindig rendesen viselkedett, bent bezzeg el se indul az ebadta.

Engem a hasam zavar, az nem olyan, mint régen - valószínűleg a szoptatás miatti hiper-étvágyam miatt. De a 60 kg megvan, ennél a terhesség előtt több is voltam, brrr.  A hajam sem hullik már annyira, még jó, így is alig maradt. Varrógép megjött, csak hozzá kell végre férni... valamikor.

Ma Dávid mesélt Panninak este, egy srácról, aki sárkánnyá változik, hogy megszerezze az aranygyapjút, amit egy megnyírt birka elfogyasztása után birkahájjal összegombolyítva dob le megbízója, a világszépen szövő falusi leány kertjébe, de azért visszaváltozik a mese végén. A gyerek szerintem sokkot kapott, azóta alszik, mint a bunda, ezért érek én rá ennyit irkálni.

Jönnek majd vendégek, mozgalmas hétvégéknek nézünk elébe.

Az esti fogmosási rutint sikerül tartani, ez jó. A gyerek szennyesének a rendszeres, nem menszesz-szerű kimosását viszont még nem hoztam össze eddig. Holnap kb. 2 óra hipózós-sikálós mosás vár rám.

ma esti csendélet

Kedvesem ma friss bazsalikomleveles banános avokádókrémes saját sütésű kenyérrel lepett meg, miközben próbáltam úgy tenni, mint aki szakdolgozik..

na és hogy ne csak szöveggel próbáljam jóllakatni a kíváncsi szemeket itt, a monitor előtt, mutatok egy kisleányt, aki sokkal vidámabban alszik el közöttünk, amióta én is (tegnapig csendben) végigasszisztálom az elalvását:


2014. augusztus 24., vasárnap

A legszebb éjszaka

Sokféleképpen lehet egy éjjel szép. Volt olyan, amikor egy régi, szívbéli jó  (vagy legalábbis annak hitt) barátnőmmel világmegváltó gondolatokat cseréltünk, vagy énekkarosokkal dajdajoztunk a Rákos-patak partján borozva. Volt, hogy jó barátokkal hegyet másztunk éjnek idején egy Ákos-koncert után, történt egy kisebb fejbetörős baleset, és éjjel egykor ügyeletet hajkurásztunk Dávidnak, aki tetanuszt kapott a popójába, utána meg még elmentünk a Tescóba túró-rudit enni (ez a megismerkedésünk története amúgy). Volt, hogy a Művészetek völgyében egy hátsó kertben felállított sátorban ért utol minket az éjjeli nyári vihar, és ez olyan intim együttlétet eredményezett, hogy ha prd volnék, bele is pirulnék az emlékezésbe. És akkor a meztelen rohanásról a zuhogó esőben még nem is szóltam. Röviden: van épp mire emlékezni, ha jeles éjszakáimat kell számba vennem.

Mégis, ami nekem a legnagyobb örömet okozza, olyannyira, hogy álmodom is vele nemritkán, az a KINCSKERESÉS -ÉS KINCSTALÁLAT. És ma este ez is eljött, sokszorosan, emígy:

Pár napja aznudvari kukáink mellé fekete szemeteszsákok meg kartondobozok kerültek, valaki csak úgy odahányta őket, még a kukák is el letteknmozdítva a rendes helyükről! Dáviddal hátrébb toltuk a halmokat, visszahelyeztük a kukákat. Fölhoztunk egy óriáspálmát meg egy másik, alaposan megcsonkított növényt (utólag kiderült, hogy filodendront) két hatalmas cserépben. Aztán Dávid kíváncsiságból belekotort egy fekete zacsekba, és fölhozott egy mobiltelefont meg egy mp3-lejátszót. Erre már én is kíváncsi lettem, elkezdtem később ugyanebben a zacskóban kotorászni és találtam bontatlan díszgyertyát, órás-sokfiókos-zenélőbalerinás ékszerdobozt, tele ékszerrel, régi pénztárcát egy nagy marék centtel, bontatlan egyszemélyes porcelán teáskészletet, stb. stb. Naná, hogy most este egyesével fölhoztam a többi zacskót is. Volt benne fényképezőgép, hatalmas zselégyertya olajlámpával, porszívó, könyvek és CD-k tömkelege, plédek, táskák, centek, porcelán maszk Velencéből, kis jegyzetfüzet-szett, plüssállatok, dekor-cuccok, bontatlan sólámpa, felsorolni is rengeteg. Amennyire ilyenkor el tud önteni a düh... pedig rám ez a fajta indulat igazán nem jellemző. De ha egyszer ennyire nem gondol az ember a másikkal, hát miféle dolog ez?! Nagyon tud dühíteni, bosszantani, fájni az ilyesmi - és utána annál jobban tudok örülni annak, hogy a hanos holmi mégsem a szeméttelepen végzi.

A jobbja nekünk marad, a többi megy a SoMaba, ki nem dobunk semmit, aminek valaki még hasznát veheti. Ez a legszebb kincstaláló éj.