Ma roptam neki egy kicsit, de csak bámult rám... ez volt délelőtt. Este, miután hazaértem, betettem neki némi zenét. Először csak a combját paskolta hozzá két kézzel (persze állva, mert az nagy sláger mostanság, még kakilni is állva sikerült neki ma...:$). Majd tapsolt hozzá kicsit. Aztán kezdte billegetni is magát, rugózni a lábával, rázni a csípőjénél... Eszméletlen, ahogy kinéz vele. Nyugi, már élesítjük a kamerákat hozzá.
Amúgy megállás nélkül hadovál, gyönyörű hangzókat, néha kifejezetten hasonlít arra, amit mondunk, pl. te, de, gyeje, gyere, apba, abba. A múltkor mondtam valamit az avokádóról, erre azt mondta, aavakád. Vicces az ilyesmi is.
Némi fáradtság vett erőt rajtam mostanában... Bent intenzíven folyik a munka, unatkozni nem szoktam, most még meg is jött, oda kell figyelni a folyadékpótlásra, hogy maradjon tej. Hol is van a söröm...?
Ha minden igaz, gyerekkorom egyik nagy kedvencét sikerült jóanyámnak beszereznie, egy felhúzható sárga méhecske-szerű játékot. Sajnos a villamost meg a retró-hernyót nem leltem még meg, de rajta vagyok az ügyön. Ezen játékok beszerzése valójában Panni szempontjából teljesen mellékes... ezek NEKEM kellenek.