2015. április 21., kedd

Nyissz

Nyírom a népet. Pannit kicsit keyervesebben, körömügyileg, Bakó Manó már pár reggelen megtalálta a hegyes ujjvégeit. Nyissz-nyassz-nyussz, nincs több éjjeli mellvakarászás. Dávidot hajilag, a levágott szőrzetről van is kép. 



A szőrzetmentesített Dávidról sajna nincs, pedig annak több értelme lenne.

Mai ultrahangon nem a csodamicsodáját helyezte föl nekem a nőgyógyász, hanem a szokott hasas ultrahangosdi ment, sok-sok hűvös kencetrutymóval. Már nem is tudom igazán eldönteni, melyik a nagyobb élvezet. Böködi 2-nek lába van, keze van, szívdobogása és agya is van, eddig nem rossz a felhozatal. Legközelebb június közepére várnak vissza vérképpel, meg a kedvenc cukorterheléses csodatesztjükkel. Pfujjjj.

2015. április 20., hétfő

Böködi 2

Szombat koradélután, kellemes családi hármasban ebédeltünk, amit épp összekotyvasztottam aznapra. A zellerkrémleves fogyasztásakor azonban pár egymás utáni erőteljesebb alhasi böködés figyelmeztetett, hogy valójában már három és félen vagyunk. Szóval Böködi 2 akcióba lépett. Dávid azt tippelte, hogy nem ízlik neki a leves... Pedig remek lett.

Panni egyre okosabb, már nem dobja le a dolgokat, amikre épp nincs szüksége, szépen odaadja a kezembe vagy fölteszi az asztalra. És fejlesztett egy gonosz kacagást is. Én meg mondókázásba kezdtem, mert most már tetszik neki és kéri is, újra meg újra meg újra. Ezt a lába ismételt meglengetésével szomta tudtomra adni. 

Van pár saját fejlesztésű mondóka is, pl. a Simi-simi, a Biki-baka és az Énisszőke, teisszőke. Kis bugyutaságok, de nagyon vevő rájuk. Azt hiszem ideje értelmesebbekkel is szórakoztatni...

2015. április 13., hétfő

Kint van Panni 6. foga

Mára virradóan már többet aludtam, juhéé! Tegnap délután vettem észre, tegnapelőtt még nem volt ott. Ma meg nőgyógyászati vizsgálat, úgy, hogy Dávid nem lesz ott. Izgi lesz, hova a rákba teszem a kölköt, ha az ultrahangos rész jön?

És a munkahelyemen is egyedül leszek, ma és szerdán és csütörtökön is. Sokat lesz használatban a drága Zapi (valójában Zappy, az amcsi elektromos roller, jó ideje hű társ a Mödling-Wr. Neudorf közötti útszakaszon). Mindig bámulnak, ha vele száguldozom, kőkemény 15 km/órával. Menő biztosan.

A spárgakrémlevest kell még jól megturmixolni, aztán meg is van az ebéd is. A hétvégén kegyes 20-25 fokok voltak, két fagyizó is tesztelődött. A magyarok vezette Manna továbbra is ötcsillagos, az Eisgreissler vagy mi pedig tömött, drága, és a fagyijuk is max. 4 csillagot kaphat tőlem. Panni szereti a rolettit és a tölcsért is. A fagyit imádja, annyira, hogy még a szoknyáján is az folyt, pedig nem egész gombócot kapott, hanem a mienkből falatokat a tölcsérjébe.

2015. április 11., szombat

Apa! Kezdődik!

Kicsi Panni nem egészen 14,5 hónap földi lét után végre rákapott a verbális kommunikáció ízére, teljesítve ezzel türelmetlenül várakozó jómagam legfőbb óhaját. Hosszú advent volt, az tuti. Az elmúlt pár napban kapta össze magát, kb. 2 héttel ezelőtt a "cicával" kezdődött a dolog. 

A cica lett "cecc", " cecca", efféle, aztán hosszú szünet. Most rákapott arra, hogy "apa", magyarosan ejtve, semmi Á vagy dupla PÉ. Ha mondom és van kedve, akkor " apuka", de ez nem mindig ilyen tiszta. Párszor megvoltba "babba" a babájára, de szerintem nem túl érdekes ez a szó, mert azóta ezt nem mondta. A kacsa úgy néz ki, hogy "ka" vagy "kaccsa", ez is ritka. Lett helyette éneklős " dakanna-kanna-hanna-hanna", ami saját lelemény, mert csak németül mondom rá egyelőre, hogy Hanna, devakkor soha nincs ott. Ma Dávid volt adóbevallani, hazatértekor a pólója nyakrészén volt egy kis bogár. Mutattam Panninak a kis vendéget, az ujjamra segítettem és egy ablaknál elengedtem, el is repült (nem Panni). A szőke ezt folyamatosvfigyelemmel kísérte, és a "bogár" szó eleinte "ppo", majd fél percre rá már " bboggá" volt. A mai spontán bolhapiacozás eredményeképpen szerzett nyomóformák között leltem egy hattyút. Panni először tisztán kiejtette, hogy "hattyú", majd valamiért negligálta a szóvégi Ú-t és " hatty" lett belőle. A buszért is lelkesedik, próbálta is mondani, hogy "bbbuuuu", az SZ nincs meg. Amikor kismadarat mutatok vagy hallja a csicsergést, néha elkezdi, hogy " cctyszipppccctyszipp", ezt nehéz leírni. A testvére az "Ttee", mutatja, hogy hol van, megsimogatja. A repülő egyelőre " vvvvvvfffff" hangokat vált ki belőle, a robogó hasonlóképp, az autó nem mindig. Tény, hogy az kevésbé hangos. Valamiért ha kér valamit, az "emme" lett, néha "amma". Ha tetszik neki valani, akkor az néha "teee", de nem úgy hangzik, mint a testvér. A kukorica "kucco", de ez ritka, a kocka " kko", a pelenka "ppe", a pöttyös pedig " ppö". A kutya "kkö" vagy hasonló. A többi egyelőre vegytiszta hablaty, de legalább már elkezdte. Vééééééééégre.

2015. április 9., csütörtök

Testvéri szeretet?

Nem tudom, erről van-e szó Panni esetében, de nagyon érdekesnek találom a dolgot. És alaposan meg is illetődtem ma.

A blogban most először szerepel így írásban, amit a hozzám / hozzánk közeliek már jó ideje tudnak: terhes vagyok, augusztus vége-szeptember eleje táján Panninak testvére születik, ha minden jól megy. Persze otthonszülést tervezünk, ahogy az előzőnél is, csak valószínűleg egy szőke másfél évessel többen leszünk jelen, mint legutóbb. Éppen ezért mindenféle gólyás-méhecskés dajkamesének keresztbe téve már pár hónapja magyarázzuk Panninak, hogy a hasamban ott van egy "testvér", aki egyre nagyobb lesz, kb. olyan, mint egy játékbaba, és majd jól kitolok vele, egy nagy kád meleg vízben,és akkor ott lesz, anyatejet fog kapni ő is, kicsi lesz és valszeg gyűrött és sírós, de később azért majd lehet már vele mit kezdeni. Efféléket mondok neki, és azt furcsállom, hogy mintha átmenne az infó: tudja, hogy az ő hasa "has", de az enyémben van " testvér", ezt emlegeti is, hogy "TTEE", és nem személyes névmásként, mert közben a hasamra teszi a kezét, vagy rámutat, mutatóujjal. Mindig nagyon lelkesen és mosolyogva, örülve neki, pedig semmi rózsaszínű bájolgást nem adtunk neki elő, hogy milyen szuper lesz, mert nem lesz az. Más lesz, de nem egyértelműen pozitív. Ennek ellenére mintha " szeretné"...

Itt a sztori, ma esti, friss, ropogós:
fürdetés, este háromnegyed kilenc. Kissé elúsztunk a vacsorával, ideje lenne, hogy Panni kikászálódjék a kádból, a víz is hűl, dolgunk is van. Enka hívja ki Pannit, a lányka rázza a fejét, hancúrozik tovább. Enka drasztikus metódushoz nyúl: leengedi a vizet a kskádból, na majd most, ha fázik, kijön. Nem jön ki, önszántából nem, Enka pedig e téren messzemenően hülye vajszívű erőszakellenes. Odakínál egy színes rágókát Panninak, hogy ezzel már kint játszhat: Panni kéri és vizesen, dideregve játszik az üres kiskádban tovább. Ekkor valami ihlet megszállja Enkát, és megmutatja a hasát, hogy ott a "testvér". Hogy erre pont háromnegyed kilenc után miért volt szükség az adott helyzetben, azt tőlem ne kérdezze senki, mert nem kap rá logikus, értelmes magyarázatot - ezt dobta a gép. Ekkor pedig: 
1) Panni Enka felé fordul, a figyelme a csinos színes mozgatható rágókáról rá összpontosul...
2) Felderül, mondja, hogy " TTEE", és a kis kerek hasat megérinti, majd egy adott helyen megsimogatja...
3) Majd az addig féltve szorongatott rágókát odanyomja a hashoz, odaadja a testvérének.

Enka meg egy pillanatig csak áll, mint Bálám szamara, valami hasonló arckifejezéssel a képesebbik felén, mint fent nevezett becses állat. Aztán kapcsol, elmondja, hogy a testvér biztosan nagyon örül az ajándéknak, főleg, ha majd meg is tudja fogni, de amíg erre nincs mód, mi lenne, ha megnéznénk, mit csinál Apa? Ismét világosság gyúlik Panni fejében, mert elkezdi mondani, hogy "APPA, APA, APPA..." és kéredzkedik is kifele.

Szóval nem játékkal meg meleggel kell legközelebb csalogatni a szőkét, hanem némi családi melegséggel. Nyálas, mi? Nekem ez nagyon tetszett. Persze utána nem akarta elengedni a mellet, mikor öltöztetés jött volna, és tíz is elmúlt, mire elaludt, úgyhogy senki ne gondolja, hogy szende angyalka lakik errefelé - nem-nem, ez egy ravasz, táncos totyogós, jó sok jókedvvel és legalább ugyanennyi önfejűséggel. A vacsora a mosogatás után éjfélre lett kész, most meg ideje lenne már aludni menni, azt hiszem.

2015. március 26., csütörtök

5. fog

Gyanús, hogy már hegyesedik, de a kölök nem engedi letapogatni vagy alaposabban szemügyre venni. Talán sikerül belevakuzni a szájába anélkül, hogy megvakulna közben.

Tegnap délben Dávid kb. ezzel hívott fel:
"Ezt muszáj elmesélnem. Szerintem nem neveljük jól ezt a gyereket... Ebédeltünk, és föléhajoltam azzal az igazán zord, dühös képemmel, hogy GRRRRRRR (valszeg sokadszorra dobott vmit a földre - a szerk.), erre felnézett, rám mosolygott, a mutatóujjával az orromra bökött és azt mondta: " APPPA!" "

Mit mondjak? Remekül nevelődik a kölök. A napom innentől fel volt dobva, pedig egy egésznapos, fárasztó németországi utat és egy ennek ellenére besikeredett fél hatos kelést tudhattam magam mögött.

Reggel, mivel nem tudtam visszaaludni, meglódult az agyam mindenféle irányokba. Elébb csak igen profán és közönséges testi vágyak manifesztálódtak finom fantáziaképekben, aztán valahogy átkeveredtem a projektek megvalósítása-témakörbe.

Ezeket szeretném Bécsújhelyen belül megvalósítani:
- tánc-flashmobot a főtérre, saját megvágású zenével és koreográfiával
- nyelv-café-kat, ingyenesen, hétvégente
- kultúr-napokat az egyes nemzeteknek

Valszeg nem vagyok elég fáradt... Vagy inkább túlontúl fárad volnék?

2015. március 18., szerda

Tavasz

Tegnap megláttam a tavaszt. Persze eddig is sütött a nap már egy ideje, a hőmérő higanyszála is fölfelé kúszóban volt, de mégis: nekem inkább csak tegnap óta van tavasz. Láttam az év első katicabogarát, az első ibolyahalmokat, az első pillangót. Rügyek, víg margaréták, zöld fűszálak, tavaszi illatos áraszt magából Gaia, finomat. A tavasz sokaknak az újrakezdés ideje.

Panninál múlt hét pénteken, kb. másfél heti kínlódás után utat tört magának a jobb felső belső, közvetlenül a már kinőtt jobb felső külső mellett. Így a fogataza most kissé jobbra-konkáv, de majd csak megérkezik a többi is. A cifraszapora jellegű székletet ismét felváltotta a rendesebb állagú szokásos, és megint többet nevet. Pár napja mintha az utánzáshoz is megjött volna a kedve, az eddigi totális halandzsa mellett megjelentek némi kezdemények, úgyismint a CECC, CICC a cicáranézve, a PAPPU a papucsra, a KOAKA a koalára. Máskülönben továbbra is összevissza karattyol.

Vasárnap voltunk antik tárgyak kiállításán a főnökömékkel, utána még vacsoráztunk is, szépen meg lettünk hívva. Aznap panaszkodtam is, hogy egész értelmes ugyan a lányom, de a kanállal evés még nem megy sajnos. Németül mondtam, Panni pedig elvben nem tud németül, mert sose hallotta tőlünk és másutt is csak elvétve botlik bele pár percre. Viszont prímán ráérzett a panaszomra, mert másnap hajlandóságot mutatott a reggeli kanállal történő elfogyasztására, egyedül. A nehézséget amúgy a merítés jelenti, minden más már ment eddig is vagy öt hónapja, de a merítés... az csak három napja megy. De MEGY. Epreket szedeget ki a kanalával az előkészített gyümölcsös joghurtos reggelijéből, némileg mellé is csöpög belőle, de segítség nélkül meríti is emeli a szájához. Tehát bepótolta ezt a hiányosságot is, most már igazán jöhet az önálló beszéd.

Az utóbbi bejegyzésem óta Dáviddal is átrágtuk magunkat párszor a témán, meg más témáinkon. Sok nehézség van, és maguktól nem fognak megoldódni. Minden tekintetben tanulságosnak mondható az elmúlt tél - a kommentek révén pedig arról is képet kaptam, ki hogy lát engem, Dávidot, minket. Voltak meglepő és egyáltalán nem meglepő dolgok. Én magamról tisztább képet nem kaptam, hiszen nem attól leszek valamilyen, hogy mások gondolnak valamit (hujjuj, még csak az kéne, talán meg is hasadna a személyiségem párszor, brrr). :) Arra sokan okosan rámutattak, hogy ez nem egészséges állapot. Én meg vagyok olyan nagykislány, hogy ami nem tetszik, azon változtatok, úgy, ahogy nekem tetszik, nem úgy, ahogy másoknak. A blog az enyém, én írom, és azt rögzítek benne, amihez kedvem van, senkinek nincs beleszólása. Tartom legnagyobb szerencsémnek, hogy Dáviddal nem vagyunk házasok, soha nem is akartam, de az idő és a benne történtek is engem igazolnak, huhh. Nem lep meg. Eddig se volt másként. Most még arra kell vigyázni, hogy mikor jön el az úgynevezett tizedik év a hivatalos együttélésünkben (ha eljön), de addig még elég sok van hátra. És én persze vigyázok, és gondolok mindenre, logikusan, hideg fejjel, ahogy eddig is tettem. Nincsenek illúzióim, ez a 21. század... Milyen csodás, hogy ebbe a korba születtem! Szeretek most élni, a függetlenség nagy ajándék, a mozgásszabadság úgyszintén. És főleg: én szeretem magam, és egészen elégedett is vagyok magammal, azzal, amit eddig elértem, és ami felé törekszem, ami még vár rám. Nem szabad elmenni az élet nyújtotta kivételes lehetőségek előtt, és bennragadni a posványosban. Élni kell, szépen, tartalmasan, élvezettel, konokul. Nekem eddig bevált.