Nem, a porban csúszás derogál. Inkább premier plánban hozza rám a frászt.
A reggeli frász kellékei:
- 1 db Dotti
- 1 db tatami, kb. 4 cm vastag
- 1 db kemény laminált padlólap
- 1 db Duplo-kiskocsi, a négykerekes
Recept:
Végy egy jóllakott Dottit, aki épp betörölt egy zöldséges felvágott-szeletet meg némi banánt és tápszert reggelire.
Tedd a jóllakottnak és elnehezültnek tűnő csecsemőt a tatamira.
NE vedd észre a tatami előtt heverő Duplo kiskocsit.
Figyeld a lányt, amint kinézi magának a kiskocsit. Nyugtasd meg magad, hogy áhhh, úgyis messze van az, nem lesz gond.
Edd a reggelidet tovább.
Figyeld fél szemmel az izgalmas-mozgalmas csecsemőt, amint
1) egyszercsak mindkét lábát maga alá húzza, ezzel négykézlábra tornászva fel magát
2) rugózik ebben a pozícióban hármat-négyet
3) teljes erőbedobással előreveti magát, majdnem koppan a feje a padlón.
Kapj frászt. Nyugodj meg, nem koppant a feje a kölöknek.
Add oda neki azt a nyomorult kiskocsit.
Jöjj rá, hogy ezek szerint a csecsemő nemcsak forog körbe-körbe, hanem mászni is tud.
Örüjjé vazze.
Írd meg a blogba. Engedd át a gépet, hogy a nagyobbik gyakorolhassa a Microsoft Wordben a szavak írogatását.
2016. február 15., hétfő
2016. február 13., szombat
Megintegy
N-i: Panni, szeretnéd kipróbálni, hogy milyen hangja van a hajszárítónak, ha elemet teszünk bele?
Panni: Igeeeen!
N-i: Akkor menj oda apához, és mondd, hogy "Kérek bele egy elemet!"
Fut az apjához...
Panni: Kérek bele... (szünet)
Dávid: Mit kérsz?
Panni: Kérek bele egy _emelet_!
Dotti pedig már egy hete köhög. Tőlem kapta el, csakhogy én má rég jól vagyok. Dávid holnap hajnalban megy bolhapiacra, ezúttal eladni. Remélem, sikerrel jár. Én pedig most megint neki nézek munkát.
Panni: Igeeeen!
N-i: Akkor menj oda apához, és mondd, hogy "Kérek bele egy elemet!"
Fut az apjához...
Panni: Kérek bele... (szünet)
Dávid: Mit kérsz?
Panni: Kérek bele egy _emelet_!
Dotti pedig már egy hete köhög. Tőlem kapta el, csakhogy én má rég jól vagyok. Dávid holnap hajnalban megy bolhapiacra, ezúttal eladni. Remélem, sikerrel jár. Én pedig most megint neki nézek munkát.
2016. február 10., szerda
Mit válaszolnál kétévesen?
A Szőke ilyeneket:
Szép kilátások (beszélgetés velem):
- Panni, te fogsz majd dolgozni, ha nagy leszel?
- Igeeeen!
- És mit fogsz dolgozni?
- Ezzztttt! (és a koszos ronggyal, ami épp a kezében van, törölgetni kezdi a radiátort...)
Gyermekáldás x 10 ??? (beszélgetés apával)
- Panni, neked is lesz majd gyereked?
- Igen.
- És hány gyereked lesz?
- Tíííiz!
Még majd nyaggatjuk. Húszévesen imádni fogja. De 16 évesen meg fog ölni érte... minimum a tekintetével, ha a barátainak mutogatom.
Szép kilátások (beszélgetés velem):
- Panni, te fogsz majd dolgozni, ha nagy leszel?
- Igeeeen!
- És mit fogsz dolgozni?
- Ezzztttt! (és a koszos ronggyal, ami épp a kezében van, törölgetni kezdi a radiátort...)
Gyermekáldás x 10 ??? (beszélgetés apával)
- Panni, neked is lesz majd gyereked?
- Igen.
- És hány gyereked lesz?
- Tíííiz!
Még majd nyaggatjuk. Húszévesen imádni fogja. De 16 évesen meg fog ölni érte... minimum a tekintetével, ha a barátainak mutogatom.
2016. február 6., szombat
Next level á lá Dotti
A barnábbik hölgy a nevenapját szemelte ki egy jó kis szintlépésre.
Először is tegnap - amúgy bevezető gyanánt - átfordult hasról hátra, balfelé - ezzel abszolválva a letudandó forgásirányokat.
Hajnalban lázat növesztett, 38 fokosat. Persze, el kellett kapnia a nyavalyát tőlem, miért is ne. Estig meg is tartotta, akkorra azért már kapott lázcsillapító szirupot, eleget tüzelte magát egész nap.
De nem ez a szintlépés, ezek csak részletek. EZ a szintlépés:
akaratot növesztett.
1) Elvettem tőle egy szakadósabb, bár vonzóan zörgős zacskót - rítt érte.
2) Az odanyújtott ételt célzottan berakta a szájába (gríz).
3) A kezébe adott játékot egyik, másik, vagy mindkét kezével nekiáll lóbálni, csörgetni, odacsapkodni.
Ezeket mind ma produkálta először. A hangjai is mások kezdenek lenni. Panni ma bekéredzkedett mellé a kis kék kádba. Nem sokáig férnek már el benne ketten.
Szóvalhogy boldog névnapot a szintlépőnek, és jobbulást neki meg az anyjának is.
2016. február 5., péntek
Az lenne klassz
Ha nem köhögnék, nem kezdett volna ma folyni az orrom. Dávid nem késett volna a munkaügyi központból, noha időben szóltam. Vagy legalább odaszólt volna, hogy késik. Vagy nem várt volna másfél órán át arra, hogy új időpontot kapjon, ami persze pont nem jó, mert az egy szem oltásos időpontunkat lövi keresztbe február közepén (szóltam neki róla).
Az lenne klassz, még egy pohár snapsz :) Gyógyitalként kortyolom, hogy ne legyen rosszabb - az antibiotikumnál csak jobb.
A minap Panninak elővettem, leporoltam ezt a régi-régi dalt. Jóapám, aki Puska, tudja ezt úgy elénekelni, ahogy senki más, szerintem ezerszer jobb, mint az eredeti. Beleéléssel, gitárkísérettel, klasszul. No, Panninak előadtam, legalábbis a refrénjét, tetszett is neki. Aztán ránéztem és kiváncsian feltettem a kérdést:
Panni, te tudod egyáltalán, mi az a pofon?
Igen, hangzott a magabiztos felelet. Majd elnézett fölfelé.
Hatásszünet...
De Panni, az nem pofon, hanem PLAFON.
Szóvalhogy
az lenne klassz
még egy pohár snapsz
korcsmáros, ha italt nem adsz,
jó nagy PLAFONT kapsz :)
Vagyis nem a fal adja a másikat, hanem a plafon.
Csak a nyűgnyavalyából kell kikecmeregni, amúgy minden faszányos. Nohát, ezt a szót nem ismeri a gugli. Szegény. A guglit sem ismeri. Hát hol él ez?!
2016. január 31., vasárnap
Megint kész
Újabb nagyhajrá ért véget.
Panninak volt a szülinapja csütörtökön. A tavalyi tiramisu idén kissé más öltözéket kapott, tejszínes nutellát és banánt tettünk bele, meg csokis-meggy-aromájú mascarponet. Elfogyott, na.
Pénteken volt a naaaaagy farsangi buli. Tudom, nem akkor kellett volna, de nem baj. A kisgyerekeseknek ekkor felelt meg, oszt jónapot.
Szerintem fergeteges lett, kb. mint a Mikulás-party. Volt bohóc - én voltam. Én jót röhögtem volna magamon, az tuti, ha a közönség soraiban ülhettem volna. De hát én a korábbi, viccesebbre sikeredett bejegyzéseimen is tudok nagyokat derülni.
Volt emsejáték. Nem emse, hanem mese. A torkos macska. Írta, rendezte és két másik hölgytárssal színre vitte Bendes Enikő. És a szövegszerkesztőm nem ismeri a Bendes szót, bepirosozza. No lám, még nem vagyok elég híres.
Rengeteg kaja maradt, még több pia. Roskadásig vagyunk löttyökkel, pedig fogyózni kéne, már majdnem gurulunk Dáviddal.
Apropó Dávid. Munka sehol, viszont szeretett volna nekem segíteni, vagy szerette volna kipróbálni magát piskótakészítésben. Egész odáig jól is ment, hogy összekeverte a hozzávalókat - és túlkeverte, híg és légmentes lett a tészta. Holnapi ebéd és vacsora, pudinggal. Viszont kikészültem tőle tegnapra, mert süthettünk másikat - mégiscsak Panni vasérnapi, születésnapi tortájáról volt szó. A túrókrém is híg lett, de reggelre szerencsére megdermedt. Ez volt a recept.
Ma volt zenede, Panni jobban élvezte, mint a múltkorit. Nehezen oldódik, pedig ismerősek neki az arcok egy ideje. Tán a környezet nem megfelelő, kinti játszótéren sokkal hamarabb el tudja engedni magát, mert őt is el tudja engedni a tér. Nem zárja be idegenekkel négy fal közé. Szerintem ez neki nagyon fontos, a kellő tér. Még jó, hogy csak három és fél évesen fog rendszeresen óvodába járni - addig még van mit tanulnia szocializációs téren.
Ma fölvetettem Dávidnak, hogy lehet, rosszul csinálunk valamit. Mi Panninak, és majdan Dottinak is a mi magunk felnőtt-féle szabályait tanítjuk meg, amit tőlünk elvárnak és ami jól esik nekünk, amihez felnőttként ragaszkodni szoktak: udvariasság, előzékenység, kérem, köszönöm, tessék, elvehetem, kimehetek. Pedig valójában rosszat teszünk, mert a legtöbben erre nem figyelnek ennyire. Pannit még a jobban nevelt magyar ismerős gyerekek is odébb lökik, kikapják a kezéből az épp szorongatott tárgyat, megérintik minden teketória nélkül, nincs kérem-köszönöm satöbbi. Ráadásul ez a gyerek (meg a másik is) egyszercsak ott fogja találni magát a német környezetben, ahol nem elég, hogy nem udvariasak (itt nem fogják olyan szigorúan a gyerekeket az óvodában se, mint otthon, úgy vettem észre), de nem is fogják érteni, amit mond. Mire megy a kérekszépennel egy ilyen környezetben? Lehet, hogy meg kéne tanítani neki a másik oldalt is? Mikor a múltkor többszöri figyelmeztetés és tiltás ellenére is ledöntött egy tornyot, amit én építettem, a következő próbálkozásánál szépen arrább löktem. Nem voltam se durva, se gonosz, csak elég volt vacakolásából. Dávid alaposan letolt, hogy hogyan bízhat meg bennünk a gyerek, ha ezt tesszük vele?! Szerintem ez nem feltétlenül bizalmi kérdés, a gyerekeknek leginkább semmi türelmük nincs, tanulniuk kell, hogy a most nem mindig most, hanem mindjárt, várj_egy_kicsit_, majd. Nem tudom, jó ötlet-e ennyire jóra nevelni őt, őket. Végül is felnőtt korukra a legtöbben megtanulnak viselkedni, addig meg nem szoronganak az oviban meg az iskolában, ha bunkónak meg rátartinak kell lenniük, nem lúzernek. Komoly dolgok ezek. Nem akarok lúzert nevelni a lányaimból, elég volt, hogy én bizonyos szinten az voltam.
Ez az önmegvalósítósdni néha fura helyzeteket eredményez, mint pl. mikor egyszerre vagyok író, rendező, szereplő, mulattató, főszervező és persze egyszerű résztvevő, gyerekkel. Vagy mikor leszervezek egy újévi koccintást, kétgyerekes emberként, és elviszem a párommal a két mini,álkölköt a kocsmába, ott meg nem győzik körülrajongani őket. Azt hittem, kocsmába a család ELŐL megy az ember, de eszerint nem minden ember. Nem érezték rosszul magukat, csak sajnos volt némi füst, itt nem tilos (még?). Nem voltunk túl sokt, lazítottunk, jól esett.
Megyek, megnézem, milyen munkák adódnak Neustadtban - Dávid úgyse nézi. Márpedig elküldöm dolgozni.
2016. január 26., kedd
Balra tarts - meg a többi
Mai teljesítmény Dottitól: balfelé hátról hasra. És úgy nyomja ki a felsőtestét percekig, mintha pillesúlyú lenne, pedig nem az.
Mióta megtanult hasról hátra fordulni, már nem lehet hasra fektetni alváskor, nem tetszik neki. Ha Dáviddal marad itthon, kb. 80%-ban várható hatalmas bőgés. Nem tudom, miért. Nekem eddig egyszer produkált ilyet, aznap, mikor oltást kapott hatféle betegség ellen.
Panni folyamatosan csacsog, abba nem hagyná. Kedvenc játéka jelenleg a dupló, napjában hallani, hogy Enka, gyere Enka, játsszunk a duplóval! Meg a gyurma és a farkasbogyó állnak az érdeklődése középpontjában - ja és a székeink. Ahol mi ülünk, neki pont az kell. Ha evéskor feláll valamelyikünk hozni vizet / sót / poharat / kiskutyafarkát akármit, abban biztos lehet, hogy visszaérve a székéhez nem találja azt üresen. Egy vigyorgó szőke közli ilyenkor nagy öntudattal, hogy "Enka széke!", "Apa széke!". Utóbbit hihetetlenül gyorsan mondja ki.
Bilitréning van kb. egy hete. Nagyon együttműködő, ezúttal nem ódzkodik, mint fél éve. Igyekszem minél kevesebbszer ráadni a pelenkát, de hála a gyakorlatnak, már kkor is szól, hogy "Pisi pisi pisiiii", ha rajta van. A titok, hogy rekordsebességgel kell ilyenkor lekapni róla minden, a pisiléshez fölöslegesnek minősíthető ruhadarabot, és elhelyezni őt a bilin, mert ha maga megy, nem ér oda, vagy necces. De nagyon ügyes, mostanság előbb szól, minthogy megindulna benne, a szőnyeg eddig kb. megúszta. A kaki más, ott szó szerint szarakodás van. Valahogy nehezen megy neki az ülve ürítés. Majd szokja.
Dávid kb. egy hónapja elérte nála, hogy fölveszi ugyan lefekvéskor, de mikor leteszi, egyáltalán nem alszik, ő pedig kijön. Az elmúlt napokban valamiért mégis mélyrepülés van e téren is, mert nem akar elaludni, fél. Valószínűleg attól, hogy ha fölébred, Dávid nincs ott. Kint lóg és netezik, mint én is, most. De Panni ezt zokon veszi. A múltkor én kavartam be, utólag jőve csak rá, mekkora hülyeséget csináltam. Bementem a lefektetéskor, mert valamiért nyűgös volt. Gondoltam, megnyugtatom, hátha jót tesz, hogy ott vagyok - le is nyugodott. Dáviddal pedig nosztalgiáztunk egyet és meséltük Panninak, hogy bizony volt olyan is, amikor én is mellette feküdtem, ő pedig kettőnk közt aludt el.
A Szőkét látszóval nem érintette mélyen a dolog, mert azt
mondta, nem emlékszik már rá. Viszont mikor kifele akartam venni az irányt,
hatalmas hisztit csapott, és utána még legalább egy hétig nem lehetett úgy
lefektetni aludni, hogy megúsztuk volna a hisztit, mivel engem akart, az alvást
pedig nem. Mostanra megint helyreállt a rend bizonyos szempontból, elköszön,
integet nekem és megy az apjával aludni, kész.
Jómagam ezerrel pörgök a farsangi buli megszervezésén, de
közben gyerekek betegednek le, késnek a fotókkal a tombolaajándékokhoz, az
általam írt színdarab egyik főszereplője lehet, hogy el se jön, és a
narrátortól eltekintve kétszereplős a darab… Elég sok a vis maior mostanság.
Dáviddal ma vagyunk 11 évesek hivatalosan. Ettünk két
trüffelt fejenként, ennyi volt a nagy ünneplés. Majd egyszer, ha lesz munkája,
ünnepelek én rendesen is vele, addig nem.
Én ma és tegnap is dolgoztam, holnap is fogok, mert kellek
bent. Írisz azt szeretné, ha hamarabb mennék vissza, mint április elseje, de
nehezen fog menni, mert március 31-ig szól a gyermek-szabadságom, így lett
lejelentve.
A kiadásainkat tartalmazó, rendszeresen és mostanra kínos
pontossággal vezetett táblázatunkból az derült ki, hogy módfelett urasan
vagyunk, néha 500 eurók vagy még több is elfolynak csak ételre, és nem
mondanám, hogy kaviáron és pezsgőn élünk. Kütyükre is kifolyt a múlt évben havi
3-400 eurócska, pedig mindenünk használt, nincs se tévénk, se új számítógépünk,
semmi extra – akkor meg hogy mehetett ki ennyi? No de vége is van ennek,
mostantól valóban a fogunkhoz verünk minden garast, külön kasszán van a kaja
is, havi 300-nál több nem mehet ki. Nem rossz étel a kenyér, a zsíros kenyér
még jobb. Rendelgetni sem kell, ha főzök, ugye? Naugye.
Oda kell figyelnem, Dávidnak pedig el kell mennie dolgozni,
baromi sürgősen. Jah, rémlik, mikor azzal az indoklással kezdte el a főiskolát
itt, hogy hát azt mondták neki, egy osztrák diplomával milyen könnyű jól fizető
álláshoz jutni. Idén meglett a diploma júliusban – október közepétől
munkanélküli. Röhög a májam, de csak azért, mert nem tud sírni. Nagyon
elkeserítő, és hiába pedáloztam Facebookon is, nem találtam neki melót.
Márpedig ha más nincs, akkor takarítani megy, mert kell a pénz, és kész. Most
februárban kap utoljára munkanélküli segélyt, slussz-passz.
Maximum én megyek dolgozni, elvégre én volnék a családfő,
már ami a család-dinamikát illeti. El is tudnék menni, munka lenne, jól fizető,
délelőttös. Csak ezt a két lányt sajnálnám egész nap az apjukra hagyni. Valami
márpedig lesz, mert enni kell.