A kérés pediglen meghallgattatik, most négy bejegyzésen át kerülni fogom a Panni és Dotti körüli dolgokat. Van így is miről írni.
Életemben másodszor vagyok elég túlsúlyos. Az első csecsemőkoromban volt. A sok zabálástól van, meg a "helytelen étkezéstől". Avagy: amit szemem-szám megkíván, az le is csusszan. Persze a pénztárcánk által szabott kereteken belül. Mivel Dávid munkanélküli, szabtam egy határt, hogy 250-300 eurónál nem küldhetünk többet a bevásárlásokra. Igyekszünk tartani, február egész jól vizsgázott eddig. Ennek ellenére kaja az van. Plusz főzök is, minden nap. Nem mintha különösebben kedvelném a főzést.... de a tápláló, bőséges főtt kosztot igen. Hát, tenni kell érte.
Kicsit nehézkes a dolog, mert idő is kell hozzá, én pedig kitaláltam hozzá az időt. Dávidnak nem tetszik, amit kitaláltam. Szerintem ugyanis nem a délelőttöt kell elszúrni a főzögetéssel, és nem este fél tízkor kell nekiállni. Marad az este. Van a vacsora és a fürdetés között egy időszak, az pont jó. Az egyik fürdet, a másik addig főz. És Dávid valamiért nagyon nem szeret kölköt fürdetni. Viszont a kellő rutinja még hiányzik, így nem fér bele az időkeretbe, és a konyha se úgy néz ki a főzése után, ahogy nekem tetszene. Ezzel még sok körünk lesz.
Lényeg a lényeg, főtt kaja van, kajarendelés nincs. Napi 5x-i étkezés. Rengeteget eszem, és most 67 kiló vagyok, felöltözve. 56-57 lenne a versenysúlyom, bár igaz, rég voltam annyi.
Mozogni lenne jó reggelente, meg naponta, meg folyton. De kissé nehézkes rá időt szakítani. Meg fogom oldani, majd kitalálok valamit.
Lemondani a finom falatokról vagy a nekem kellő mennyiségekről nem fogok, az nem opció. Inkább a sport.
Nem lettem más, sem nyugodtabb, sem idegesebb. Na jó, mikor kiderül, hogy "Ez a nadrág se jön fel rám jelenleg!", akkor azért nincs túl rózsás kedvem. Dávid nadrágjai még mindig nem jók rám, ez megnyugtat.
Enni jó. Egyetek finomakat.