2016. május 23., hétfő

eprészés

..csakis a dokumentáció kedvéért: ma Karakai László jobaházi földjén voltunk eprészni. alább a leendő gyilkosok kiképzéséről készült titkos filmfelvételek és paparazzi-fotók:

Ne lépj a barázdára!
Sapkák:
Három a (kis)lány:
Vadászat:
Szigorú minőségellenőrzés-1:
Szigorú minőségellenőrzés-2:
Állófogadás:
 
Mennyi az annyi?

Kotrászás kabátosokkal:
Kabátmentes kotrászás:
Kamerakapkodós hosszanfelvevős:

2016. május 11., szerda

Elmaradások

Amióta dolgozom, meg este leveleket írogatok a halott apámnak, meg a lakás rendbetételén fáradozom esténként, ahelyett, hogy írnék ide, no, azóta nem írok. Vagyis nagyon ritkán.

Még csak nem is hiányzik különösebben, emrt a napi írásadagom megvan. Csak nem ide.

Azért összefoglalólag pár sort idepöttyentek, legyen min rágódni.

Apám hiányzik, változatlanul. Most voltunk Pesten majdnem négy napot, csütörtök estétől vasárnap délutánig. Kaptam csodacsomagot, amilyenre mindig is vágytam gyerekként, nagy születésnapos kosarat. Ez egy jó és jó hosszan tartó születésnap.

Egy hónapig kocsival jártam munkába, a kezdeti stresszután egészen jól megszoktam, bár volt olyan eset, amit ellenségemnek kívánnék leginkább, ha lenne - vonatsín előtt, kétsávos úton lefulladás, és ez még hatszor.

Most megint vonatozás van, mert sem időben, sem anyagilag nem éri meg jobban az autókázás. Ha nagyon kell sietni, úgyis azzal fogok menni. A fő, hogy szereztem némi rutint megint. Csak el ne szökjön.

A lányok egész jó fejek. Panni próbálkozik az összetett mondatokkal, de még nem igazán megy. Viszont a német meg angol dalok szövege már kenve-vágva van, legalábbis a nagy kedvencek szövege. Hallása továbbra sincs zeneileg, a hangját hajlítgatja, azt elég viccesen. És rengeteget segít Dotti körül - pelenkát hoz, krémet, kidobja a használtat, vetkőzteti, játékokat hoz oda neki, lefoglalja. Mondom, jó fej a Szőke. Oda szokott jönni sokszor, bújik, és közli, hogy "Én szeretem a Enkát." Az A-betűit próbálom irtani egy ideje, még folyamatban van. Amikor meg én mondom neki, hogy "Én is szeretem ezt a Szőkét." - akkor kiegészít, és húzza oda Dottit, hogy "a Barnát is." Elköszönéskor is mindig kér egy búcsúfelvételt (rosszabb esetben búcsú-szopatot) magának - aztán Dottinak is. Úgyhogy a testvériség egyelőre adva van.

Dotti haja világosodik, a szeme mintha sötétedne. Még szürkés, de barnás is. Tegnapelőtt bújt ki a második hegyes foga, alul, a bal oldali. Panninak is így volt, kb. egy hét különbséggel az alsó kettő. Szorgosan próbál megmaradni a lábán, 18 másodperc szabad-állás a rekordja. Mondja a magáét rendesen, hátte, hette, tettette, gyegye, dáddá, efféléket, és néha olyasmit is mond, ami az igen szóra emlékeztet. A tükörképét nagyon szereti, de nem ismer magára. A levegőbe emelve legalább két hónapja azt a produkciót csinálja, hogy ha "láb-láb-láb" biztatást kap, akkor a lábaival kapálódzni kezd. Pannit imádja, az apját is megszerette az itthon együtt töltött délutánok folyamán. Reggel hatalmas mosolyai vannak, és ha nem vigyázok, arra ébredek, hogy a szememet kaparja ki a helyéről. Néha hajnalok hajnalán, hatkor. De rendes időben fél hét-hét körül ébred. Egyet alszik délelőtt, egyet vagy kettőt (utóbbit ritkábban) délután. Ez lehet két perc, húsz perc, egy óra... ha több, mint két órát alszik, akkor azzal estig kihúzza - mint ma. Az evés nem téma, mindent, sokat. Főleg húskenyeret, paradicsomot. Málnát, áfonyát. De minden mást is, csak ezeket töretlen lelkesedéssel - értsd: kb. akárhol, akármennyit. Pannit bálványozva nézi, odavan érte. 

Dávid meg a munka... érdekes. A felét hozta haza áprilisban annak a pénznek, amennyit keresnie kellene, hogy ne menjünk át mínuszba. Kiváltotta az iparűzési engedélyét, de egyelőre nem használja semmire. Tegnap volt bent a munkaügyi központban megbeszélésen, mondták neki, hogy innentől ún. Notstandshilfe-t fog kapni, vagyis segélyt, de nem munkanélkülit, hanem tengődni-valót. Hogy mennyit, azt nem tudni, nekem kell kitöltetnem a főnökömmel egy nyomtatványt, lehet, hogy azon is múlik. A 640 eurós gyessel semmire nem megyünk kb.. 

A kertet nagy lelkesedéssel gondozzuk - Panni kezére kell odafigyelni, nehogy túllocsolja a növényeket, kiássa a gyökerüket vagy más kárt tegyen. Kíváncsi vagyok, teremni fog-e valamicske is. 

Számolgattam kicsit, és arra jutottam, hacsak nem kacsint ránk valamiképpen a hipermázli, akkor bizony a jelen leosztásban esélyünk sincs kertes házat bérelni Wr. Neustadtban, de még a környékén is nehézkes. Elkezdtem megint Sopronban gondolkodni. Kérdés, hogy vajon megéri-e lemondani az állandó lakcímről Ausztriában.

Kb. ezek mennek, meg a hetes gyors.

2016. április 13., szerda

Első fog a la Dotti

Dávid küldött egy sms-t április 11-én 17:25-kor, hogy megvan a jobb alsó egyes. Nagy sírás volt, onnan tudta, és valóban, hazamenve találtam egy kis hegyes sarkat a fehér csík helyén, amit már napok óta lestem.

Panni szinteket lép, kérdezni tanul. A "Kinek adjam"-tól a "Honnan szól a zene"-n át a Miért van itt a ...-ig mindenféle van. A németezés megint háttérbe szorult kicsit, ideje újból rágyúrni. Nagyon rákapott viszont az anyatejre, újabban kifejezetten azért szopik. Nem baj, erőre kap a bal mell, neki az van előirányozna.

Dávidnak van munkája, de vannak kérdéses pontok is. Pl. a fizetés, meg hogy kell-e hozzá vállalkozói engedély hozzá.

Autóval járok dolgozni, már több mint egy hete. Még élek. Klassz.

2016. április 9., szombat

Új lap

A Firefox valami furcsa hiba folytán úgy döntött, újjászületik, és a nekem fontos, megnyitott lapok tömkelegét (azért volt pár) szépen elfelejtette. Dávid egy órán át bűvölte a gépet valami biztonsági mentés felleléséért, de nem talált semmi hasznosíthatót. 

Ezek szerint kezdhetem megint. Mondjuk a megnyitott lapok egy része nem volt aktuális, a tényleg fontosakat fejben tartom, de azért mégiscsak szemétség ez, akárhogy is nézzük.

Mostantól mentegetés lesz, több helyre. Még egyszer nem csinálja ezt meg velem, az biztos.

2016. március 20., vasárnap

Ez sajna kicsit se diétás

Viszont isteni eredménye lett, már kétszer megsütöttük. Egyszer én csak úgy magunknak, egyszer Dávid a kisgyerekeknek szervezett húsvéti vígságra. Három kalács volt, asszem: két bolti és ez. És ebből fogyott a legtöbb. Hát igen. Itt a receptet bújtattam el, hogy más is megtalálja, ha szeretné.


Ezt még én sütöttem. Egy nap alatt majdnem az egész elfogyott, szörnyű. Szörnyű, hogy ilyen naaagy és éhes gyomrunk van.

Mostanság meg épp a tápláló, egészséges reggelik után keresgélek, mert szerintem erőteljesen szénhidrát-alapú a táplálkozásunk. Viszont drága nem lehet, úgyhogy el valszeg nem fog menni. Vagy nehezen.

2016. március 17., csütörtök

Azért a kölkökről is adok valami hírt

Dotti egy hete felhúzza magát állásba. Alig tudjuk visszapaterolni a földre. Eddig vagy másfél hónapig az volt, hogy ha kúszik, akkor halad, de ha nem haladni akar, akkor V-alakban kitolja a fenekét nyújtott lábbal, ami egy félévestől elég szép teljesítmény. Aztán ma ráérzett a mászás örömére, úgyhogy nem kúszik, hanem kúszik-mászik. És felül egy hete, már majdnem úgy is maard, ha nagy lendülettel nem veti magát hátra.

Panni gajdol értelmeset és értelmetlent egyaránt. Dottira nagyon tekintettel van, tud suttogni, de halkan beszélni is, ha erre kérjük. Németezek vele, kb. egy hónapja, itt-ott elszórva az okosságokat. Már tud pár dolgot, és olyan az agya, mint nekem. Nem kell félteni, mire óvodába kerül, fog tudni annyit, amennyivel elboldogul. Ja igen, baromi jól nyomja a szobatisztaságot, már tud úgy szólni, hogy nem csurog be semennyi.

Dáviddal jól vagyunk, mikor épp nem szedem le a fejét, hogy már megint nem szedte le maga után az asztalt valamilyen étkezést követően. Elkezd egy folyamatot, de nem fejezi be, ez is idegesít (pl. szemétkivitel megvan, új szemeteszsák elhelyezése a szemetesben nincs meg). Pályázik ide-oda, várjuk a sült galambot, még megtehetjük úgy-ahogy. De májustól nem lesz finnyázás, ha mást nem, hát takarítani el kell mennie. Kár lenne érte, de nem tudok jobbat.


Megint alakul

Tegnap már megírtam a nekrológ vázlatát. Ma dolgoztam, holnap tanítás-segítés, délután tojásfújás, húsvéti kellékek összefabrikálása, holnapután húsvétozás  a kb. 25 gyerekkel, megint főszervező vagyok, megint klassz lesz.

Puskának naponta írom a soha már el nem olvasható leveleit. Jól esik. Neki is jól esne, ha tudná.

Valami azért egészen eltörött bennem. És ezt már nem lehet megragasztani, marad törve, csorbán.

Ahol pedig halál van, ott élet is van, úgyhogy megyünk segíteni húsvét után Cilinek az új élethez. Utóbbi kétértelmű, nem hiába.

Azt azért nem tudom, hogy fogom túlélni, ha anyám is meghal. Túl sok ép eszem nem fog maradni, az biztos. Úgyhogy ezúton is üzenem Nyuskának, hogy ne merészelje ezt megtenni velem addig, amíg az agyi ereim maguktól el nem kezdenek meszesedni. Ha már elég dilis leszek a fenenagy öregségben, akkor talán lehet, de akkor is csak külön engedéllyel.

Ilyenkor könnyű annak, aki hisz valamiben a halál utánisággal kapcsolatban. De a magamfajta sose választja a könnyebb utat.