2016. augusztus 8., hétfő

Behalt a nyüves

Nincs, NAS, nem férek hozzá a képekhez, nem tudok haladni a kultúrmappával, vagy feltölteni fotókat a blogba. Idegesítő.

Holnap éjjel irány Olaszország. Ez már kevésbé idegesítő. Az utolsó utazás a nyárra :)

2016. augusztus 2., kedd

Lassuljunk csak

Az eddigi nyár majd minden hétvégéjét úgy töltöttük, hogy felcihelődtünk, és valahol Magyarországon leparkoltunk. Majd mintha nem lett volna elég, az ott töltött napokon is folyton utaztunk: Budapestről le Dunaharasztiba, onnan át Ráckevére, onnan vissza Budapestre. Vagy Veszprémbe, onnan Tapolcára és megint vissza. Volt olyan hétvége is, hogy Dávid elment feltöltődni jóga-táborba, mi meg hárman lányok itt maradtunk. Emellett még persze dolgozom rendesen, dolgozom a céges honlapon extra, szervezem a Wiener Neustadt-i anyukáknak a zenedéket. És próbálom nap mint nap fölvenni a harcot Dávid lustaságával, ami hol a harminc fokban az asztalon felejtett ételmaradékokban türemkedik a képembe, kb. 30-50 muslica társaságában, hol kikerülhetetlen kupachegyekben tornyosul elém a földön, vagy épp már dőlésnek induló vasalni-valóként fenyeget a sarokban.

Mintha a nyarat pont erre találták volna ki, hogy az ember meg ne álljon, harcoljon egy talpalatnyi tisztaságért a saját lakásában naponta, és rohanva rohanjon mindenhova, ahol a gyerek persze nem mozog otthonosan, felbukik, lépcsőn leesik, fél a kutyától, rajtam meg az apján csimpaszkodik, mert fél az idegenektől is - teljesen függetlenül attól, hogy az az idegen mennyire is idegen valójában.

Nos, jelentem, ennyi elég is volt, az augusztus az enyém. Voltunk, ahol csak lenni tudtunk, élveztük, és elfáradtunk, majd bele is betegedtünk (nekem még mindig nem jött helyre a gyomrom, Panni a vasárnap éjjelt és a hétfőt lázzal nyűglődte végig). Dotti megint alig akar elmerészkedni a közelemből a rengeteg "idegennel" való találkozás után, pedig akkora öles léptekkel megy már, hogy simán tartja a tempót a Szőkével. Ja igen, már két Szőkénk van, szóval a Sötétebbik-Szőke lazán felveszi a versenyt a Világosabbik-Szőkével. De ha úgy tetszik, van egy csemete-lelkületű csecsemőnk (még egy hónapig), és van egy gyakran csecsemőlelkületű csemeténk. És rájuk fér a nyugalom, és rám fér a pihenés. Csak Dávidra fér rá a munka, de rá legalábbis háromszorosan. Most azt találta ki, hogy mégiscsak valami harmadik felet keres gyerekmegőrzésre kora-délutánra, mert olyat szeretne dolgozni, ami 14:00 óráig tart. Szerintem nem ezt beszéltük meg, a hangzatos elvek az első évek fontosságáról, meg a "most mindegy, mennyit keresünk, csak együtt legyen a család" jellegű megnyilvánulások hősi halált haltak a motiválatlanság oltárán. Dávid nem akar a gyerekeivel itthon lenni, menekül a munkába. Ám legyen, de annak olyan munkának kell lennie, ami fedezi a harmadik fél bevonásának költségeit, és emellett megteremti a hiányzó, jelenleg segéllyel pótolt összeget is. Nem lesz egyszerű. Remélem, a gyerekek jól fogják bírni. 

Az biztos, hogy amíg ez a munka-dolog, meg a lakhatási kérdés nem rendeződnek, hallani sem akarok gyerekvállalásról.

Sopronban házat venni volna jó. Ennél épeszűbb ötletem jelenleg nincs, az albérletekkel torkig vagyunk, sajátot szeretnénk, és kertet mindenképp. Kint már-már rohad a paradicsom, annyi van. Hatalmas cukkinik sarjadnak a narancssárga nagy tölcsérű virágokból. Paprika is akad, kaliforniai (avagy PRITAMIN) és hagyományos piros hegyes is. Utóbbi sárgán kezdte, de hagytuk még lógni, és belepirult a hálába. Kikotortunk a földből két kiló saját termesztésű krumplit. Annak idején, még áprilisban talán, úgy volt, hogy két kis kicsírázottat találtam a többi között, és nagy jólelkűen elültettem őket. Meghálálták. Imádom ezt az egész kertészet-dolgot, és meg kell, hogy mondjam, a locsoláson és a betakarításon kívül semmit se csinálunk. Ma szedtük le az első érett málnákat, ilyen íze a boltinak nincs is, olyan finom volt. Imádom, mondom, az egészet. Ezért kell a kertes ház. Nekem azóta kell, amióta az eszemet tudom. Hát lesz, ha addig élek is. Megkeresem a rávalót. Nem is kell már sok.

2016. június 28., kedd

Inkább nem jövök haza

Dávidot nőgyógyász-időpont miatt kérve kértem sokszor, hogy ne vállaljon csütörtök déellőttre munkát. Leegyeztettük, beleegyezett, elméletileg föl is írta. Mégis elvállalta ma.

Én pedig úgy seggbe rúgom, hogy a lába nem éri a földet, ha emiatt nem tudok elmenni nőgyógyászhoz. Vagy haza se jövök szerdán, akkor nem tud elmenni dolgozni csütörtökön. 

Olyan dumával jött nekem, hogy ha nem szülés vagy temetés, akkor a "Kunde", avagy az ügyfél az első. Jó kifogás, nem is emlékezett a lefoglalt időpontra a sokszori ismételgetés ellenére sem. És ha emlékezett volna, az még nagyobb szégyen lenne - egy akármilyen kisvárosi iskola számítógépes problémája neki fontosabb lenne, mint az én egészségem, meg a finoman szólva kettőnk érdekét szolgáló fogamzásgátló?

Hát nem. Ezt még megemlegeti. Velem ugyan nem cseszhet ki senki. SENKI.

2016. június 15., szerda

És akkor a mi bajaink, most kölökmentesen

Nna, csak eljutunk idáig is. Nem lesz hosszú, de informatív lesz.

Dávid átment vállalkozóba, van papírja róla, meg számlaképes. Ugyanakkor egy cégnél havi 10-12 órában alkalmazott. És emellett be van jelentve munkanélküliként is, úgy, hogy közben kapja a GYES-t meg a családi pótlékot is. És mindez teljesen törvényes, legális módon történik. Fura, de így van. 

Ami engem zavar: nem feltétlenül segélyből kellene megélni, ha lehet másképp is. Szerintem.

Azután: kertes lakást / házat szeretnénk. Bérelni baromi nehéz, mert kevés van jó helyen, jó áron. Venni Ausztriában hitel vagy lottó ötös nélkül képtelenség. Magyarországon lehetne, nekem legalábbis lehetne. De Dávid nem szeretne visszaköltözni Magyarországra. Hogy miért nem, arra eddig inkább csak homályos válaszokat kaptam, nem is értem.Ez olyasmi lehet, mint mikor anno nem akart kijönni Ausztriába.

Apám halála óta mintha valami fokozatos, de állhatatos belő változáson mennék keresztül Bizonyos dolgok fontosabbak lettek, más dolgok jelentéktelenné váltak, az értékítéletem is más lett, kissé árnyéka vagyok a korábbi, rettenthetetlen önmagamnak. Nem úgy néz ki, hogy ez csak átmeneti állapot lenne.

A jelenlegi kertben élvezzük a minimál-melót, de nekem őszintén szólva jöhetne több bőven, ha az eredménye is több, mint 3 szál paprika meg 8 mini-zöld paradicsom (jó még érniök kell).

A munkahelyemet is másként látom már, valahogy erősödik az érzés, hogy nem kéne már nagyon sokáig ott lennem. Ez persze jelentheti azt, hogy már csak 5 évig maradok, nem konkrét az elképzelés, inkább csak egy homályos sejtelem. Még bőven nem tartok ott vele, ahol anno tartottam, mikor az ex-főnököm, Orsolya szemébe néztem, és megmondtam, hogy nem maradhatok. Szóval maradok, kivárunk legalább másfél évet, míg lejár a nyamvadék gyes. Akkor megint új világ jön, de lehet, hogy hamarabb, mert addigra már bőven ki kell költöznünk innen.

No, valahogy így van jelenleg az élet errefelé. A pörgés persze megy ezerrel, 20 kiló leszedett eper, 10 kiló cseresznye, lesz még ringló, meg szeper, meg barack, meg málna, mindenféle. Amit élvezünk. Lesznek bulik, kölköknek és nekünk is, éneklős-táncolós, legalább a lányok ilyet is látnak. Csak a nagy hiperpörgés közepette nem árt körülnézni, és megfontolni, merre is tartunk valójában.

Megint Dotti

Péntek este. Dotti lefektetésnél valamiért ráharapott a mellre. Nem kiabálhattam vele, csapkodni meg nem szeretek (ez nem légy, vagy szúnyog, hanem gyerek). Kissé indulatosan voltam hát kénytelen odasuttogni neki, hogy ezt Ne, ne, ne, mert FÁJ. Nézett rám, és a végén szopás nélkül, odabújva aludt el. Éjjel azért két-háromszor rájárt a jóra.

Szombat reggel: száraz pelenkával ébredt (WTF???!).

Szombat délelőtt, cseresznyeszedés. Dotti nem kér szopatot. Odateszi a fejét, nyitja a száját, de mégsem szopik. WTF_2???!

Délben már nyűglődik, aludna. De még mindig nem szopik, csak odateszi a száját, nyitja és úgy marad. No,  ekkor valami tantusz nekem leesett, és szépen elkezdtem magyarázni: nem fog fájni nekem, semmi bajom nem lesz, csak a fogát kell behúznia szépen, és akkor jó lesz, bátran, tessék csak. Néz, majd nagyon lassan, nagggggyon óvatosan ráhelyezi a nyitott száját a mellre, még lassabban összezárja az ajkait, és finoman szopni kezd. Majd megkönnyebbülve szopik tovább, és csakhamar elalszik. 

Szóval vigyáznom kell, mert a barnábbik csemete is hiperérzékeny, nemcsak a hisztis Szőke. És egyébként gyanúsan szőkül...

2016. június 1., szerda

Apanni velemegy

Ez egy dal, jóanyám tanította gyerekkoromban.

"A gazda rétre megy, a gazda rétre megy,
A gazda ki a, ki a, ki a, ki a rétre megy!"

"A Bodri vele megy, a Bodri vele megy,
A Bodri ki a, ki a, ki a, ki a rétre megy!"

Így tovább, és Pannival beleköltöttünk pár dolgot. Szereti, ha róla szólnak a dolgok (ki nem?). Úgyhogy ez a bejegyzés most csak róla fog szólni, mivel Dottinak is írtam egyet.

Panni most 28-án múlt 28 hónapos (ilyen is csak egyszer van). Olyan hirtelenszőke, hogy még, a csodájára járnak a sörényének - lapockaközépig ér neki, enyhén felfele pöndörödve. Nem vágjuk, nem szeretném sem én, sem ő. Elöl persze igen, már ügyesen tartja a fejét a frufruvágáskor. Ahogy a kezét is körömvágáskor. Vagy a lábát. De nem vágjuk le a lábát.

Kék, nagy kék szemek. Ravasz. A szája pedig szopós harcsaszáj, de ez persze csak vicc. Kissé szélesnek tűnik ugyanis, főleg, mikor nevet, vagy mikor a dolgát végzi. Ekkor mondom neki, hogy szélesszájú kecskebéka. Mikor mellen van, akkor szopós harcsa. Szóval el van látva epitheton ornans-okkal rendesen. 

Számok kellenek, mindig, mindenkinek számok. 86-87 centi, 11,5 kg kb., 16 foga van, napközben vagy 2,5 órát alszik, vayg semennyit - olyankor "cuki" lesz, jóval szelídebb, mint kipihent állapotában. Este fél kilencig el kéne tenni aludni, de kibekkeli a kilenc órát is néha. Sikeresen az ágyába lett szoktatva, Dávid fekteti le, és ott is alszik vele, bár erre elméletileg nem is lenne szükség, mert átalussza az éjszakát, pár nagyon léha kivételtől eltekintve. Reggel hét és fél nyolc körül kel, elég nyafkán. Gyakorlatilag szobatiszta, ha odafigyel, és ha mi is odafigyelünk. Néha, nagyon ügyes szakaszok után még bepisil, de akkor egyedül van hagyva, és nagyon elmélyed valami játékban, vagy nehéz levennie a rajta levő ruhát. Majdnem egyedül öltözködik, kifordítja a ruhaujjakat, ha be vannak fordulva, és megtanítottam összehajtogatni a ruháit. Jól megy neki, segítsen csak.

Valami anyukáról volt szó a minap, hogy a hűdezseni gyerekét nem igazán veszik föl az óvodába. Panni nem zseni. De sokat van vele foglalkozva, ezért tud pár dolgot, amit szerintem nem árt tudnia. Nem fogom felsorolni, a lényeg, hogy nem hülye. Viszont a cipőjét még elég gyakran csacska-kacska-üezmmódban veszi föl, hisztizik, ha valami megbántja, és ha elege van a húgából, akkor oda szeretne csapni. A bogarat is csapná néha, tenyérrel, nem győzök rászólni, pedig egyébiránt szereti, ha rajta másznak. "Ide a kezembe!" - mondja, és pár dolog már volt is a kezében. Kígyót akart fogni legutóbb, de mivel útszéliek voltak, inkább nem engedtük. Majd kiállításon.

Enni eszik rendesen, bár sajnos vannak kívánós részek, mikor reggeli és tízórai között találja ki, hogy ezt meg azt kér. Édespárti, de visszafogjuk, minél kevesebb cukor, csoki. Gyümölcs persze mehet. A gyümölcslé az a dolog, amit Dávid is nagy előszeretettel fogyaszt, ez baj. Én csak néha, stikában iszom egy kis kólát. 

Nem néz rajfilmeket, nem tetszenek neki. A dalok viszont igen, legyenek angolul, németül, japánul vagy persze magyarul. Dávid telefonján simán újraindítja a Youtube-lejátszást, akár 10-szer i meghallgat egy számot, ha hagyjuk neki. 

Másokkal mérsékelten jön ki, ami azt jelenti, hogy idő kell neki. Másfél-két óra alatt oldódik kisebb társaságban, nagyobb embertömegnél (<5 fő) legalább kétszer ennyi idő kell. Ellenben sűrűn emlegeti a nagyiját ( = jóanyámat), és Kati is előkerül olykor, meg Geri bátyó. A többiek valahogy nem. Ja igen, Puska igen, mert ő ott figyel a monitoromról. És Angela, a főnököm párja, őt is nagyon szereti. A magyar ismerősök közül is van, akit csíp, van, akit kevésbé. Elég határozott, karakán jellem, jó is így, lesz mit harcolni vele, király.

Kreatív, mert a múltkor, mikor xilofont kellett volna ütnie több más gyerekkel, inkább elkapta, és közölte, hogy ez egy IKSZ, és csinált belőle X-et. A WC-ülőkének van két bunkója, arra azt szokta mondani, hogy pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske. Rengeteg dal és mondóka van a fejében, és nem győzi várni a folytatást. Imádja a mesét, van egy mese a Torkos mackóról, azt nagyon szereti. És van a Répás mese is, ehhez kis figurákat rajzoltam-lamináltam, azokat is imádja. 

Szívesen segít főzni, takarítani, mosni, rendet rakni - utóbbinál azért résen kell lenni, mit hova rak. Szereti az autókat, de imádja a motorokat. Viszont száguldozni, gyorsan hintázni, gyorsan pörögni nem szeret, mértéktartó, óvatos duhaj. Igazán futni se fut, inkább csak szedi a lábát. 

A haját újabban engedi megcsinálni, sőt, most már néha maga kér egy lófarkat. Vagy kettőt. Lesz mit gyakorolnom... ez a szemtengelyferdülés érdekes frizurákat hoz elő. 

Naponta bújik, közli, hogy "Szeretem (a) Enkát!" Ezt is én indítottam el, szoktam mondani neki, hogy szeretem a Szőkét. Meg hogy "Szeretlek, Panni." Nagyon érzékeny, nagyon figyelmes, néha csak jön és megsimogatja az arcomat vagy a karomat, vagy ad egy vállmasszázst. És ő vesz engem az ölébe. Ne tudja meg senki, milyen érzés az, mikor a két és fél éves Szőke odajön, hogy Enkát az ölembe veszem, és úgy helyezkedik el a széken, hogy valóban ő fog engem hátulról. Azért engem már nem nagyon lehet meglepni, de ilyesmire nem számítottam éltes napjaimra.

Dottit szereti, nagyon figyel rá. Máskor elkívánja valamerre, és az ellen is felszólal, ha a csecsemő őt bámulja. Viszont ha elköszönés van, mindig szól, hogy Dottit is (meg kell ölelni). Ha finomat osztunk, mindig ad neki, vagy felsorolja, Pankának is, Enkának is, Dottinak is, Apának is. Hol Dottinak, hogy Lucitának hívja.

Az összetett mondatok lassacskán csak-csak beérnek, bár egy-egy szó még hiányzik, és néha igen érdekes nyelvtani szerkezetű szóhalmazok alakulnak ki. Pár hangot nem ejt tisztán, ezek: L (de megkülönböztethető a J és az R hangoktól), R (ez egyértelműen J hangzású nála), ZS (ez Z-nek hangzik), S (ez eléggé SZ-es még, bár néha jól ejti), CS (ez is inkább TS-re emlékeztet). A többi szerintem megvan, csont nélkül. 

A gyertyát még mindig nem tudja elfújni, pedig már fújt úgy, ahogy kell. Még messze van a harmadik születésnapja, ráér. Szereti rúgni a labdát, dobni is, gurítani kevésbé. Van egy koszlott-foszlott hajmentes Lencsi lánya, azt szereti és mindenhova viszi magával. Szoptatja, büfögteti, becsatolja a zsákjára és hordozza, vagy babakocsiba teszi. Meg is mossa a kevéske festett haját.

Jut is eszembe, hajmosás. Már vagy két hónapja nem gond, szinte hihetetlen. Eddig hosszas szervezést és kérlelést, meg sírást vonzott magával ez a hadművelet, másfél hete meg Panni azt mondta a fürdőkádban, hogy hajat akar mosni, szépen hátradőlt, semmi hiszti vagy ódzkodás. Hát, ezt is megértük. Legalább száz évesnek érzem magam mellette, annyi mindent kell végigcsinálni vele. És persze a java még hátravan, ó, tudom én! 

Nem mondanám, hogy elrepült az idő, az baromi lassan cammog. Panni a minap meg szerette volna nézni a csecsemőkori képeit (valahogy fölvetődött). Nézte őket, a ráncos újszülöttre mindig azt mondta, ez nem jó. A háromhónaposra azt mondta, így már jó. A hathónaposra pedig ezt mondta: itt van egy csecsemőlelkületű Pannika. 

Szerintem jó anya és jó főnök lesz belőle. Jó fej, csak még kicsit hisztis. Ha megacélosodnak az idegei, sokmindent elérhet - az a fajta lány, aki amit mond, már csinálja is. Makacs, csinos, elég okos is, a korához mérten szépen fejlődik.

2016. május 26., csütörtök

Adotti velemegy

Figyelem, ez a bejegyzés csak Dottiról fog szólni, úgyhogy akit nem érdekel a kölök, nyugodtan ugorja át.

Már nem számolom, mennyi ideig képes egyedül megállni, múlt héten másfél perc után feladtam. A legtöbbször akkor sikerül neki ilyet produkálnia, mikor elmélyülten tesz (pl. "esz") valamit. 

Viszont magaslati babérokra tör. Tegnap délelőtt a lenyitott mosogatógép-ajtón találtam rá, ült és a gépbe rakott evőeszközöket birizgálta. 

Ugyanezen a napon esti Skype-olás során jóanyámmal a szabadon lófráló csecsemő felmászott a mózeskosár-jellegű volt-autósülésébe, és térdelve ringatózott, majd valahogy az ablakpárkányt is elérte. Szerencsére ennél nem jutott tovább, pedig ugyancsak lelkesen tudja emelgetni a lábát.

Még mindig rúgkapál, ha felemelve mondom neki, hogy "láb, láb, láb". Kérésre jön, a "Dotti" névre nálam figyel (a "Luca" mintha kevésbé lenne neki ismerős, én nem is mondom ezt neki, max. Lucitát).

A legjobban akkor is Panni tudja megnevettetni, ha a fejünk tettttejére állunk Dáviddal, akkor is. Elég egy hatalmas visítás a Szőkétől, és a Félig-Barnánk (mert kopik a mosásban, lehet, hogy megint fehérítőt kevertünk a fürdővízbe?) már fuldokolva kacag. De nagyon mosolyos, majdnem mindig.

Baromira beles, kb. másfélszer annyit eszik, mint Panni. A 74-80-as méretet hordja épp, a 68-asokat rég elfelejthetjük, és pár 74-es is ment már a levesbe. 9,2 kilót mértünk az irodában két-három hete kb. Mi kellhet még.... másfél foga van, persze az alsó kettő, középen. Kb. mindenevő, a szájába pakolja a falatokat kézzel, a kanállal mérsékelten tud bánni. Szopik, az utóbbi két hónapban már teljesen elhivatottan. Eltartott egy ideig, míg megjött hozzá a kedve, de most már nagyon ritkán adja föl. Stabilan övé a jobb mell, éjjel a bal is.

Jelenleg még mászva közlekedik, de úgy érzem, ez már nem sokáig lesz így. Ha az egyik ruhaujjat lesegítem róla, önállóan vetkőzik (lehúzza a fejéről, és lerázza a másik karjáról). Talán nem lesz gond a szemével, remélem. A füle kitűnő, a hangja nagyon hasonlít Panniéhoz - erős, széles skálát fog be, nem magas, nem idegesítő (csak ha süvölt). Csiklandós, de ezt nagyon ritkán használjuk ki. Az esti fürdetést imádja, ha szépen foglalkozunk vele, tűri a hátrafektetős pelenkázást is (de ahhoz elég kreatívan kell kérni). 

Kendőben könnyen és gyorsan elalszik, anélkül néha kissé nehézkes, mert ha fel van pörögve, akkor nem jön a szemére az álom. Biztos lesz, akit érdekes az alvása is, mert ez mindig téma... Pfff. Hát, na. Reggel néha hatkor kel, néha fél hétkor, néha hétkor. Semmi esetre sem később. Hagy aludni, pedig a nagy franciaágyon vagyunk, leeshetne... de nem teszi. Nem mászkál el, nem rángat, nem esik rám. Valahogy kivárja gagyogva, nyugton, míg magamhoz térek. Délelőtt egy alvása van, az lehet kilenckor, tízkor, de van, hogy csak fél tizenegykor vagy utána sikerül letenni. Ha mázlink van, egy órát alszik. Ha nincs, akkor pl. fél órát. Vagy húsz percet. Vagy kettőt. Ilyen is van. Délután Dávid szokta lefektetni, de úgy saccolom, hogy fél három és fél öt között szokott valamikor aludni, ugyanannyit, mint délelőtt. Ha valami furcsaság van, és pl. két és fél órát alszik délelőtt, akkor utána kihúzza estig. Panninál ezt nem így ismertük. 

Perrrsze, hogy a beszéde hiányzik. Vicces, mert nagyon hasonló dolgokat mond, mint a valódi magyar szavak: igge, idde. Ezenkívül volt egy ideig hette, tetete, dedede, gyágyágyá. Néha GE-félék is vannak, meg volt mámmámmm, meg memmemmm, ezek mostanában megint kikoptak. Egy ideig cuppogott, most volt három-négy hete, de ez is elmúlt.

Mi kellhet még róla? Ja, igen: