2017. január 17., kedd

No ilyenkor nem kéne enni

De fogok, mert éhesen lefeküdni rossz. Nem lehet jól aludni, nekem Dotti amúgy is ébresztgető tényező, nem kell még egy faktor.

Egész jól halad az új rendszer - Dávid fürdet, közös vacsora, hamarabb-lefektetés. Nyolc a határidő, annál hamarabbra azért nem tenném.

Éééééhesss...

2017. január 16., hétfő

Olvastam valamit

Olyanokat olvasok, hogy emberek szenvednek. Ezen-azon, de szenvednek.

És annyira jó, hogy én meg nem. Csak másoknak nem jó, hogy én meg nem, mert ettől lelkifurdalásosak lesznek, meg kissebségi-komplexusosak, meg talán - mert ilyen is van - irigyek.Mert nekem jó. Csudajó. Senkivel nem cserélnék.

Hát akkor csak ide írom be, szépen csöndben, nem ragasztom ki nagyplakátra, nem teszem be a Facebookra. Nem osztom meg, hogy ne fájjon. Újságcikket sem írok róla, pedig a magam stílusával írhatnék, lenne, aki olvassa. Nem is tudom igazán, miért nem írok. Talán mert fájna. Nem nekem.

Most Dotti-dolgok jönnek, akit nem érdekel, ugorja át szépen.

Visszafelé számoltam a mesepalacsinta-készítés közben, hogy mennyi másodpercet kell még a megfordítás előtt várni. Mindenki a konyhában, hol máshol - 20 perccel a munkába indulásom előtt. Tíz, kilenc, nyolc, hééééééét.... haaaaat

És ekkor Dotti megszólal, hogy: ÖT.

WTFWTFWFTTFWFTWWFTWFT????

Véletlen, hát persze.

De az nem véletlen, hogy mikor Dávid épp lesikálni készül a kandallóüveg-tisztítóval a kályhaüveget, Dotti kinyitva a szeresszekrényt, és azt a sprayt viszi oda. Jó megfigyelő ő is, mint Panni. És szavas... lassan elvesztem a számolási fonalat.

Ajándékbeszerzés van épp. Meg torta... kell egy torta. Egyet meg én sütök. Az kettő. Csak elég lesz... vagy süssek kettőt? Lehet. Majd megeszem.

Alakul

Két meghívottnak a leginkább Panni által kézileg elkészített születésnapi meghívó át lett adva. Nagy rajongások közepette a meghívottak részéről, mert ugyancsak pofásra sikeredett a dolog. Pannival jó alkotni, a keze egyre ügyesebb, a lelkesedése határtalan. Már várom, hogy hova költözünk és mi mindent kell majd megvalósítanunk az új szobájában (ami remélhetőleg csak és kizárólag az övé lesz, nem afféle gyerekszoba).

Dávid nyaka nem javul, holnap hülye időben rendel az orvos. Holnap kezdjük remélhetőleg az új rutint, miszerint ő lelép, én meg a magam tempójában hajtom a kölköket végig a délelőttön (ebbe bele kell férnie tornának, reggelinek, szokásos felöltözésnek, kézművel alkotásnak és esetleg némi kimenetelnek is a szabadba).

Meglátjuk. A háztartásvezetés 2.0 is holnap startol. Hű, mennyi mindent szeretnénk egyszerre.

2017. január 15., vasárnap

Zenede lesz

... holnap, az év első zenedéje, mert múltkor nem jött el senki.

Tettem szép, kidobott fenyőkről lenyisszantott ágakat az ajtókra meg az ablakokra most éjjel. Hópelyhek is kerültek föléjük, most már csak némi műhó-vatta meg aranyozott tobozok, fahéjrudak hiányoznak. Decemberben túl nagy volt a hajtás, de azért még két hónapig tél lesz.

Megint elég késő lett... a fene. De legalább képben vagyok ingatlanügyben :)

2017. január 13., péntek

A vicces figurák

A kis másodikosok, akikhez már több mint egy éve járok péntekente segíteni-korrepetálni, ma egészen viccesre vették a figurát. Az egyik megfogta a kezem és miközben a másik kezével majdnem megérintett, többször megkérdezte, hogy ő akkor most hozzám ér-e? Mondtam, hogy persze, ez nem jött össze :P

A másik a tenyeremet vette a kezébe és az ujjával körkörös mozdulatokat írt le rajta, miközben megkérdezte, mi a kedvenc ételem. Mondtam a makarónit (azt megértik), erre azt mondta, hogy akkor most szagoljam meg a tenyeremet, és mikor az orromhoz emeltem, kicsit ráütött. Ez volt a poén, csak szólok.

A harmadik német szójátékokat mondott, mint pl.

Ananas - deine Hose ist nass (ananász - nedves a gatyád),
Tomate - deine Mutter ist eine Kakerlake - paradicsom - anyád egy csótány.

Még gyakorolnom kell, hogy a 8-9 évesek humorát értsem.

Ezenkívül a szünetben szkanderoztunk is, négyen nem tudták lenyomni a karom - harmatgyengék??

Dávidnak valami valahol beakadt a nyakánál, alig tudja elforgatni. Volt orvosnál, megröntgenezték, majd hétfőn tudunk meg többet, addig valamilyen gyógyszereket szed rá.


Nehéz hamar ágyba kerülni

Most akkor vagy valami _nem_ lesz kész, vagy én _leszek_ teljesen kész előbb-utóbb, ha nem tanulok meg időben lefeküdni. Holnap iskola, tanítás. Meglátjuk, mennyire hiányoztunk egymásnak az osztàllyal :)

2017. január 12., csütörtök

Kellemesen

Tegnap volt Gabi, nagyon jó volt, hogy jött. Hozott finom rágcsát tunkolósokkal, nyamm. Meg gyerekruhákat, Panni a virágos sárga ruhára azonnal rávetette magát, mikor ma fölfedezték a kupacot. Dottinak a pöttyös piros felső kellett nagyon (annyirabnem meglepő, háthiszen a neve is DOTT-i). Gabival jót ettünk, jót ittunk, és egy jót vízipipáztunk is, kellemesen. Dotti csak egyszer sírt föl éjjel ezalatt, rendes volt tőle.

Ma végre sikerült kellemesen megszakadni a munkában is, már nagyon hiányoltam az életérzést. Nem vagyok hozzászokva a munkamentes hetekhez, azért minden szépsége mellett mégis megterhelő volt a "szabadság". Én gürizni szeretek, megszakadni valamiben, vagy beleszakadni, valahogy így. Kellemesen.

Holnap is egyedüllét vár még odabent, aztán péntek 13-án tanítás.
Ujjal pötyögni a Lenovon vonaton ülve macerás, nem győzöm kijavítani az elgépeléseket.

Szervezni kell azt a szülinapot, kell valahonnan egy gyerekkonyha-csap. Meg meghívókat gyártani Pannival, saját (négy)kezűleg.