2017. január 22., vasárnap

A fészekmeleg

Volt egy tanárom, irodalomtanár, professzor, idősebb, művelt és nyugodt ember. Élmény volt vele az emelt szintű irodalomórák sokasága. Mikor végzősként elköszöntünk, mindenki elhozta a kedvenc versét (vagyis az egyiket), az enyém talán a Zöldarany-erdő volt. Azt mondta nekünk, ez lett az útravalónk általa:
"őrizzétek meg a fészek-meleget". Már akkor tudtuk, hogy ez valami rejtélyes, nagy dolog, én biztosan tudtam - szerintem azért a többiek is. Csupa érzékeny, jóérzésű fiatal, aki akkor indult neki a bizonyos nagybetűsnek. 

Most itt vagyok, majdnem 33 évesen, hihetetlenül öregen. Ki tudja még, meddig. Őrzöm a fészek-meleget. Egyre kevesebb helyen látom. A kölkök segítenek, bennük alapszinten megvan, őrizniök se kell még. 

Eszembe jutott valamiért, tán azért, hogy ma legyen miről írni.

2017. január 20., péntek

Rendetlen vagy...?

Dávid kiakadt azon, hogy mennyire fel tudom magam idegesíteni a gyerekek viselkedésén az IKEA-ban. Sajnos engem már csak úgy neveltek, hogy ha két kis gyerekszék oda van készítve egy játékhoz, akkor azokat nem kellene felvenni és felborítani, odébb vinni, hasra esni benne meg ilyenek. Nem kellene a liftben ötször megnyomni azt a gombot, ami NYITJA a liftajtót, amikor arra várunk, hogy becsukódjon végre és indulhassunk vele. Hogy ha egyszer bekívánkozik valaki a bevásárlókocsiba, aztán meg többszörös rákérdezés után ki, akkor utána ne kelljen fél perc múlva megint betenni, hanem döntse el végre, hogy mit szeretne.

Nem szeretem a rendetlen viselkedést, és még inkább nem szeretem, ha ezért én vagyok letolva. Már mondtam: nálam rend van. És rend is lesz. 

Demokráciáért tessék a kedves politikusokhoz fáradni.

A kedvenc húsgombócos-barnaszószos-vörösáfonyalekváros-sültkrumplis ételből meg alig ettem, mert élppen jól voltam lakva a dél után elfogyasztott pizzától (a cégnél találkozó volt). Most falnám szívesen, de már csak a saját sütésű kakaóscsigák vannak kézközelben. Legközelebb viszek ételhordó dobozt :)

Kölcsön

Nem tudom, ki adna kölcsön idegennek nagyobb összeget. Én ma megtettem, és érdekel majd a folytatás. Furcsa dolgokkal kísérletezem, meglátjuk mi sül ki belőle.

Jelenleg Dotti tudja a legelszántabban mondani a családban, hogy "nem". Kell szereznem neki egy robogót, bár arra is azt mondaná, hogy nem. A "kérsz cukrot" kérdésre is azt mondja - csak utána a kezével mutatja, hogy dehogynem, oda bele a tenyerébe. 

Panni a legokosabb itt a környéken.

1) Reggelinél ránéz a tányéromra: ne egyél annyit, Enka.

2) Este: kellene a "sárga állat" - direkt nem mondjuk ki, hogy egér, mert Dotti azzal szeretne aludni, erre Panni: "itt van a sárga állat" - és előhúzza az egeret a legváratlanabb zsebből. 

3) Dotti valamiért nyavalyog vacsoránál, nem értjük. Panni: "azért nyavalyog, mert szívószálat szeretne" - ugyanis Panni azzal kortyolja a levest, Dotti nem is kérte korábban. Megyek szívószálat keríteni. Nem találom, hívom Dávidot, ketten keressük, nem találjuk. "Majd én megmutatom, hol van a szívószál, tessék!" - mondja Panni, és megmutatja, és ott van (és nem ő rakta oda, hanem mi).

Szóval le vannak osztva a kártyák rendesen.

És kaptam ma iker-csokisszilvákat. Nyamm.

2017. január 19., csütörtök

Költözni, de hova

Sopronnak elérhető távolságra kell lennie, az tuti. Hogy melyik oldal, az nem tisztázott. Vétel vagy albérlet, ki tudja. Két gyerekszobát szeretnék a kettőnek, elkél majd... a játékok mennyiségét nézve már most is. Dotti se sokáig bírja már, elég autoriter személyiség, nem árt majd, ha megvan a maga helye.

Nekem leginkább az a sorrend tetszene, hogy Dávid talál munkát, én találok helyet, és már itt se vagyunk. De nem biztos, hogy ilyen egyszerűen fog menni a dolog.

2017. január 17., kedd

No ilyenkor nem kéne enni

De fogok, mert éhesen lefeküdni rossz. Nem lehet jól aludni, nekem Dotti amúgy is ébresztgető tényező, nem kell még egy faktor.

Egész jól halad az új rendszer - Dávid fürdet, közös vacsora, hamarabb-lefektetés. Nyolc a határidő, annál hamarabbra azért nem tenném.

Éééééhesss...

2017. január 16., hétfő

Olvastam valamit

Olyanokat olvasok, hogy emberek szenvednek. Ezen-azon, de szenvednek.

És annyira jó, hogy én meg nem. Csak másoknak nem jó, hogy én meg nem, mert ettől lelkifurdalásosak lesznek, meg kissebségi-komplexusosak, meg talán - mert ilyen is van - irigyek.Mert nekem jó. Csudajó. Senkivel nem cserélnék.

Hát akkor csak ide írom be, szépen csöndben, nem ragasztom ki nagyplakátra, nem teszem be a Facebookra. Nem osztom meg, hogy ne fájjon. Újságcikket sem írok róla, pedig a magam stílusával írhatnék, lenne, aki olvassa. Nem is tudom igazán, miért nem írok. Talán mert fájna. Nem nekem.

Most Dotti-dolgok jönnek, akit nem érdekel, ugorja át szépen.

Visszafelé számoltam a mesepalacsinta-készítés közben, hogy mennyi másodpercet kell még a megfordítás előtt várni. Mindenki a konyhában, hol máshol - 20 perccel a munkába indulásom előtt. Tíz, kilenc, nyolc, hééééééét.... haaaaat

És ekkor Dotti megszólal, hogy: ÖT.

WTFWTFWFTTFWFTWWFTWFT????

Véletlen, hát persze.

De az nem véletlen, hogy mikor Dávid épp lesikálni készül a kandallóüveg-tisztítóval a kályhaüveget, Dotti kinyitva a szeresszekrényt, és azt a sprayt viszi oda. Jó megfigyelő ő is, mint Panni. És szavas... lassan elvesztem a számolási fonalat.

Ajándékbeszerzés van épp. Meg torta... kell egy torta. Egyet meg én sütök. Az kettő. Csak elég lesz... vagy süssek kettőt? Lehet. Majd megeszem.

Alakul

Két meghívottnak a leginkább Panni által kézileg elkészített születésnapi meghívó át lett adva. Nagy rajongások közepette a meghívottak részéről, mert ugyancsak pofásra sikeredett a dolog. Pannival jó alkotni, a keze egyre ügyesebb, a lelkesedése határtalan. Már várom, hogy hova költözünk és mi mindent kell majd megvalósítanunk az új szobájában (ami remélhetőleg csak és kizárólag az övé lesz, nem afféle gyerekszoba).

Dávid nyaka nem javul, holnap hülye időben rendel az orvos. Holnap kezdjük remélhetőleg az új rutint, miszerint ő lelép, én meg a magam tempójában hajtom a kölköket végig a délelőttön (ebbe bele kell férnie tornának, reggelinek, szokásos felöltözésnek, kézművel alkotásnak és esetleg némi kimenetelnek is a szabadba).

Meglátjuk. A háztartásvezetés 2.0 is holnap startol. Hű, mennyi mindent szeretnénk egyszerre.