2017. január 27., péntek

Kezdődik a nagy készülődés

Holnapután nagy buli lesz, most kezdődik a pörgés. Persze nem szó szerint most... mindjárt éllej 1 óra van. Ha azt veszem, akkor már csak egy nap, és három éves lesz a Szőke. Király, hogy öregszik :P

Ma ünnepeltük Dáviddal a 12. hivatalos évfordulót. Szépen, kádban, gyertyafénynél, finom füstölőillattal, kis itókával - és kint békésen alvó kölkökkel, szerencsére. Kíváncsi vagyok, mennyit érünk még meg együtt - néha soknak tűnik, néha meg az tűnik soknak, hogy együtt vagyunk.

Holnap kiderül, mennyire formázható a marcipán N-i-módra. :)

2017. január 26., csütörtök

Műszagok?

No, megvolt ma a nagy tájékoztató és Dávid pályázása - milyen kár, hogy a jólelkű AMS-nél valamilyen kis hibácska folytán (értsd: Dávid nem jegyeztette be nagybetűkkel a kartonjába) nem szerepel a kitétel, hogy két-és háromműszakos munkák nem jöhetnek számításba. 

Dáviddal ezen kellemesen (?) össze is vesztünk, mert ő valahogy úgy volt vele, hogy elvállalná. Én meg úgy voltam vele, hogy ne vállalja el. Anno végigseggelte a főiskolát, három év ment rá és számtalan kiborulás, és az első másfél év Pannival. Mindez azért, mert egy nagyokos azt mondta neki, akkor fog _rendes, tisztességes_ osztrák munkát kapni, ha rendes, tisztességes osztrák végzettsége lesz. Hát akkor épp itt lenne az ideje, hogy MSc Mechatroniker úr ne háromműszakos kulimunkát vállaljon el a "közeli" Bécsben, csak mert menekülhetbnékje van az otthoni gyerekgondozásból, amit anno szintén ő hangsúlyozott, hogy persze, elvállalja, ez használ a gyereknek, az aranyévek, a család fontossága bla bla bla. 

Ideje lenne megkapni azt a tisztességes osztrák melót.

Mellesleg egyáltalán nem érdekel, hogy ki hogy volt vele, vagy hogy más családoknál milyen modellek voltak és vannak érvényben. Én dolgozom, nem műszakban, és megtartom a munkám. Ha kell, elmegyek teljes állásba is, simán, lenne hova, egy-két telefon és meg is vagyunk. Én _szeretek_ dolgozni.

Dávid pedig nem fog többműszakos melót elvállalni, mert akkor ki lesz téve a szűre szépen.

2017. január 25., szerda

Az éjjeliek

Dávid holnap megy "pályázni". Ennek örömére az esti sorozatnézés közepén (23:35) elkezdtem vele veszettül veszekedni, hogy

- hogyhogy nincs előkészítve a ruhája
- miért nem nyomtatta ki a pályázati anyagot
- miért zsíros a haja és miért van rajta másfél hetes borosta

STB.

Kíváncsi vagyok, hogy holnap miként fog motivált szakembert alakítani. Túl rég volt ilyen megmérettetésen. Elfelejtette, hogy kell lelkesedni.

Szép kilátások.


2017. január 24., kedd

Közösen nevetni

A főnök mondta, ő nagyon okos. Addig maardj együtt valakivel, amíg tudtok közösen nevetni. Úgy veszekedj, hogy ne mondj olyat, amivel végképp tönkre teszed a kettőtök kapcsolatát, és nem találsz vissza.

Nem mindig könnyű.

A főnök okos. Én még nem eléggé.

2017. január 22., vasárnap

A fészekmeleg

Volt egy tanárom, irodalomtanár, professzor, idősebb, művelt és nyugodt ember. Élmény volt vele az emelt szintű irodalomórák sokasága. Mikor végzősként elköszöntünk, mindenki elhozta a kedvenc versét (vagyis az egyiket), az enyém talán a Zöldarany-erdő volt. Azt mondta nekünk, ez lett az útravalónk általa:
"őrizzétek meg a fészek-meleget". Már akkor tudtuk, hogy ez valami rejtélyes, nagy dolog, én biztosan tudtam - szerintem azért a többiek is. Csupa érzékeny, jóérzésű fiatal, aki akkor indult neki a bizonyos nagybetűsnek. 

Most itt vagyok, majdnem 33 évesen, hihetetlenül öregen. Ki tudja még, meddig. Őrzöm a fészek-meleget. Egyre kevesebb helyen látom. A kölkök segítenek, bennük alapszinten megvan, őrizniök se kell még. 

Eszembe jutott valamiért, tán azért, hogy ma legyen miről írni.

2017. január 20., péntek

Rendetlen vagy...?

Dávid kiakadt azon, hogy mennyire fel tudom magam idegesíteni a gyerekek viselkedésén az IKEA-ban. Sajnos engem már csak úgy neveltek, hogy ha két kis gyerekszék oda van készítve egy játékhoz, akkor azokat nem kellene felvenni és felborítani, odébb vinni, hasra esni benne meg ilyenek. Nem kellene a liftben ötször megnyomni azt a gombot, ami NYITJA a liftajtót, amikor arra várunk, hogy becsukódjon végre és indulhassunk vele. Hogy ha egyszer bekívánkozik valaki a bevásárlókocsiba, aztán meg többszörös rákérdezés után ki, akkor utána ne kelljen fél perc múlva megint betenni, hanem döntse el végre, hogy mit szeretne.

Nem szeretem a rendetlen viselkedést, és még inkább nem szeretem, ha ezért én vagyok letolva. Már mondtam: nálam rend van. És rend is lesz. 

Demokráciáért tessék a kedves politikusokhoz fáradni.

A kedvenc húsgombócos-barnaszószos-vörösáfonyalekváros-sültkrumplis ételből meg alig ettem, mert élppen jól voltam lakva a dél után elfogyasztott pizzától (a cégnél találkozó volt). Most falnám szívesen, de már csak a saját sütésű kakaóscsigák vannak kézközelben. Legközelebb viszek ételhordó dobozt :)

Kölcsön

Nem tudom, ki adna kölcsön idegennek nagyobb összeget. Én ma megtettem, és érdekel majd a folytatás. Furcsa dolgokkal kísérletezem, meglátjuk mi sül ki belőle.

Jelenleg Dotti tudja a legelszántabban mondani a családban, hogy "nem". Kell szereznem neki egy robogót, bár arra is azt mondaná, hogy nem. A "kérsz cukrot" kérdésre is azt mondja - csak utána a kezével mutatja, hogy dehogynem, oda bele a tenyerébe. 

Panni a legokosabb itt a környéken.

1) Reggelinél ránéz a tányéromra: ne egyél annyit, Enka.

2) Este: kellene a "sárga állat" - direkt nem mondjuk ki, hogy egér, mert Dotti azzal szeretne aludni, erre Panni: "itt van a sárga állat" - és előhúzza az egeret a legváratlanabb zsebből. 

3) Dotti valamiért nyavalyog vacsoránál, nem értjük. Panni: "azért nyavalyog, mert szívószálat szeretne" - ugyanis Panni azzal kortyolja a levest, Dotti nem is kérte korábban. Megyek szívószálat keríteni. Nem találom, hívom Dávidot, ketten keressük, nem találjuk. "Majd én megmutatom, hol van a szívószál, tessék!" - mondja Panni, és megmutatja, és ott van (és nem ő rakta oda, hanem mi).

Szóval le vannak osztva a kártyák rendesen.

És kaptam ma iker-csokisszilvákat. Nyamm.