Panni három éves lett. A születésnapjára az ajándékok beszerzése még tavaly megtörtént, részünkről legalábbis. A főajándék, tehát a legnagyobb egy fa konyha volt, használt, kissé helyrehozandó állapotban... Nem mintha szeretne főzni, vagy ilyesmire szeretnénk nevelni. Egész egyszerűen azért vágyott rá, mert egy ócskább műanyag (khmmmm szeméttárolóban talált) konyhát a karácsonyi ajándék miatt kipateroltunk a gyerekszobából, és hiányolta. Kíváncsi leszek, a most frissen beszerzett ajándékaival mennyit fog játszani. de előbb az előzmények.
A magam születésnapjai és pár ismerős gyerek zsúrjai alkalmával elég tiszta kép alakult ki bennem arról, hogy milyen legyen a születésnapja. Olyan, amilyet ő szeretne, olyanokkal, akiket szeret. Semmi erőlködés, semmi túlparázás. Ebbe csak az szólt bele némileg, hogy akik elhívtak minket zsúrozni, azokat bizony illik visszahívni, és ezt két emberrel meg is tettük. Jövőre nem tesszük, mert pont ez a két ember egymással jóban van és együtt nagyon vadak tudnak lenni, ez a mimóza-jelleműbb Szőkének őszintén szólva nem hiányzott, bár őt nem bántotta senki, csak Dottit sikerült az egyiknek majdnem hanyatt löknie szándékosan). Ha nem barátok és nem "egyeznek", akkor szerintem kár az udvariasságért.
A nagy nap tegnapján rengeteg helyre el kellett menni: én iskoláztam egyet a másodikosoknál, aztán haza, onnan vásárlás egy hétre, utolsó partikellékek beszerzése, kukázott lomok leadása, közben ebédeltetés, Dottinak fektetés. Panninak Dotti alvása alatt csillogós köves koronakészítés és palástnyiszálás. És erre a napra iktattam be a nagy "beruházást" is, szó szerint: találtam online-piacon egy embert, aki egy csomó jó gyerekcuccot adott el "occsóért" - ritkán költök 80 eurót gyerekruhára. Most sikerült, de két évre be van szerezve előre egy rakat ruha. Ki tudja, hova költözünk majd, mennyi időm lesz... most még van.
Rengeteg időm van, ha azt veszem, és sokkal könnyebb nekem, mint pl. anyámnak volt. Van annyi energiám a részmunkaidő meg a két kölök mellett, hogy éjjelente fent lógjak a gépen, vagy épp tortát süssek. Hat órán át is, igen. Közben pár szoptatás, jól jön az... Dávid szolidaritásból (meg mert nem volt más választása) rendet rakott az íróasztalán, helyrehozta a játékkonyhát, megvarrta Panninak a kivágott palástot, efféléket csinált - és engem is fotózott, tortástul). Éjjel háromkor.
Szép lett, azért virul a fejem, nem hittem volna, hogy sikerül - először vettem a kezembe marcipánt nem-megevés céljából... Megtetszett, és szerencsére várható még pár ünnepelendő nap. No de vissza.
Eljött 28-a, és arra törekedtünk, hogy Panninak jó legyen. Kedvenc ruha virágosan megvarrva, mert lyukad már, de mégiscsak az a kedvenc. Dávid műve, éjjeli volt ez is. Almdudler reggeli italnak, tessék. Nem akar frizurát, ott egye meg a fene, majd lóg a haja. Reggeli nem otthon, hanem az XXXLutzban, a nagy bútorüzletházban, aminek van egy ingyen tomboldája, csúszdával, labdatengerrel, ugrálós résszel. Koronát felcsapni Pannira, nyomás. Élvezetes órák. Hazafelé vennénk az irányt, de Panni a helyzet súlyát érzékelve ugrálóvárazást kíván. Remek. Meg tortát ebédre. A sajátot csak nem kaphatjuk elő a buli előtt, de mentő ötletem támad. Bemegyünk az üzletház mellett közvetlenül elhelyezkedő következő bútorüzletházba, annak is az éttermébe. Van torta, és van ugrálós részleg, huhh. Panni: köszönőőőőmszééépen! És boldog, helyes. Aztán Dotti már nyűglődik, csak el kell menni haza, itt a tortaszelet, hess. Dávid még beugrik a Lidlbe meggybefőttért, mert meggylevest rendelt a hölgy a tortája mellé. Hazaesés, meggyleves 6 perc alatt, hűtés két perc alatt, kész. Dottit elrakom aludni, hálás. Pannit az apja gondjaira bízom, ma nem alhat szegény, ahogy én se... még semmi nincs kész a vendégvárók közül, van gyümölcslé meg csipsz. Minimalizálunk: főtt tojás tojáskrém helyett. Felvágottak gusztán megterítve, fél órás fél kilós fasírtgolyóadag, finom lett, szerencsére. Vajdasági sós, avagy dehogyis, csak a tésztája, nem szeretem a vajas tölteléket, helyette készül fahéjas, kakaós, pizzakrémes. Dotti fölkel, szerencsére lekötik a Dávid és Panni által felfújt lufik. A lakást is ők dekorálják ki. Dávid elbújik ajándékokat csomagolni, sikerül Pannit lebeszélnem arról, hogy utánamenjen.
Én egy utolsó nagy lendülettel megszabadulok az összelisztezett ruhámtól. Dávid kiviszi a felgyülemlett szemetet (Ne kukázz, Dávid, légy szíves, csak gyere vissza gyorsan!)). Behoz egy komplett nyomtatós meg a franc se tudja még mit. Eltakarítja... és már meg is jöttek a vendégek, szerencsére senki se pontos. Panni a száját birizgálja, meg van illetődve, ez az jelenti. Az utolsók egy órával a megbeszélt időpont után jönnek, addigra kicsit oldódik - van egy anyuka, Klári, ő nagy sláger, folyton annak ül az ölében. Beesik végre mindenki, kis vacakolás és jön a történés. Tortaátadás, állak leesnek, húdeszép, kisütötte, aztaaaa, satöbbi. Eddig jó. Ajándékhelyek, de Panni leragad a tortánál :) Hegyek elpaterolása, tortáztatás, béke. Ajándékbontás utána, ez is a tied, itt is van még egy. A nagy hatéves fiú hozzácsapódik Pannihoz, szerencsére ő szokva van, mert ő annak a kedvenc anyukának a fia. Egész jól elvannak, a két nem igazán ismerős kislány a háttérben rendezi a patáliákat néha, egy másik anyuka-barátunk (ő tényleg BARÁT, igazi!) fékezi őket és megmenti a fellökött Dottit is. A vadabbak lelépnek, kiderül, hogy van egy rakat papírfecni, azt milyen király dobálni . Jó ötlet, király ötlet, persze, mert az enyém. A maradék gyerekhad teljesen feldobódik, Panni végre nem piszkálja a száját, hanem nagyokat sikítva viháncol a papíreső alatt az új esernyőjével és a barátibb gyerekekkel. Kis kitérő, mert Dávid elviszi a kedvenc anyukát a fiával egy kórházi ellenőrzésre (ehhez a bulinak semmi köze, csak kapóra jön, hogy Neustadtban van ilyen részleg), de megjönnek hamar. És itt alszanak! Panni nagyon örül, másnap is nyúzhatja a kedvenc-Klárit. Fürdetés nincs, alvás persze-hogy-a-kedvenc-szakadt-ruhában, negyed tízkor hessegetjük a népet aludni (másfél órás csúszással). Dáviddal a négyórás alvás ellenére elbújunk az üres gyerekszobában enni, inni, sorozatot nézni. Nem igazán nőttünk fel még mi se.
Mintha vége lenne, de nincs. Másnap zenede, az a cucc, amit ingyen nyomok már vagy háromnegyed éve. Magyar kölkök jönnek, énekelünk, táncolunk velük, átmozgatjuk őket meg magunkat, utána melegszendvicset sütünk és maradék tortát osztunk. Panni és Dotti is remekül bírják, benne vannak minden jóban. Egy kislány behisztizik, de elvonulnak az apjával a gyerekszobába és nincs balhé. Délután még rövid cset a nagyival, kis kiszellőztetés (kell azért napi egyszer) és kész, vége a hétvégének. És a következő születésnapra szerencsére fél évet kell várni.
De Dottinak jövő héten van a névnapja. Nem hívtunk el senkit, remélem, Koriék jönnek zenedézni, lesz mesepalacsintázás és kész. A névnap mégiscsak más.
Szerintem ha sikerül még jobban előkészülni, akkor királyok leszünk. Majd ellenőrzöm, hogy mi maradt meg a lány emlékezetében, tanulságos lehet. Mázli, hogy Dotti még kicsi, kevesebbet fog föl az egészből - később lehet, hogy némi irigység is beszüremkedik... de ő is kapott pótajándékot, többet is.
Egy gond van - a következő szülinap az enyém lesz.