egy kis elmaradásunkat szeretném pótolni: kicsit rendezgettem a képeinket (egy kis probléma is előjött: átléptük a 10 000-es darabszámot, ezért a számozás újraindul. mire nem képes egy jobb gép.. :S ) és felötlöttem 71 újabb képet októbertől kezdve: tényleg tömény cukiság-érzetem lett a válogatás végére..
a lista továbbra is a legújabbat mutatja először, de ha egyben szeretnétek a lemaradást bepótolni, akkor innen érdemes nekilátni:
https://plus.google.com/photos/114585455277496610975/albums/5977429783981342321/6108405058544604498?pid=6108405058544604498&oid=114585455277496610975
majd utána a balra nyilat nyomogatni és nyálat csorgatni..
2015. január 25., vasárnap
2015. január 19., hétfő
Iszonyúan sok elmaradásunk van
Dávid nem halad a szakdogával, én a benti munkámmal (nem a normálissal, hanem az önként magamra vallalt extrákkal), ketten otthon a takarítással, Panni ajándékaival, a képek-videók feltöltésével... Legalább a csajszi halad a maga útján. Itt öntözi, "tyebüttyebüttyebuggy", a vizet a szőnyegre a flakonjából, " búúúgyejje". Remekk. Eképpen vagyunk mostanság.
2015. január 10., szombat
Elektroller, alma, Sopron
Tegnap, azaz pénteken szépen összeszedtem a bátorságomat, hogy akkor most én igenis az elektrollerrel megyek munkába, megspórolva (ha nem esem el persze, meg ha nem merül le), oda-vissza 15 percet. A főnök ezen a héten síelni ment, így nem volt, aki eltaxizzon engem a vasútállomásra, de szerdán vásárolni voltunk és csomagokat feladni (képtelenség volt még a rollert is vinni), csütörtökre pedig leesett a hó, és mínuszok röpködtek... Nos, ez sem volt épp az első próbálkozáshoz alkalmasnak mondható időjárás. Péntekre virradó éjjel aztán valami kedves, ers szél hozott +6 fokot, az felolvasztotta a hó és jég javát. Jöhetett a roller.
Odafele bicikliúton mentem, visszafele részben autóúton, részben bicikliúton. Ha ügyesen hajtja az ember, akkor 15 perc elég, ennél kevesebbet majd a tapasztalat fog csak hozni. A lábnak és a karnak is eszméletlenül fárasztó, a gombot folyamatosan nyomva kell tartani, egy szögben, különben lassul a cucc, emelkedőn nehézkes a haladás, lejtőn ijesztő. Mindezzel negyütt pedig király! Zzzzzzzümmmmm, és már megyek is. Szerintem viszem hétfőn is. Egyedül a súlya nem az igazi, úgyhogy inkább tolni érdemes, mint cipelni, És kézipoggyásznak minősül a vonaton, úgyhogy nem kell neki jegyet venni (jogilag amúgy kerékpár lenne, a megvilágítása kérdéses is... avagy hova rakod este a hátsó lámpát?)
Még mindig péntek, este. Dávid magyarázza nekem, hogy a gyerek megeszi az almát meghámozva, szeletre vágva, nem kell aprítani, lereszelni stb. Kapott is Panni egy szeletet, elrágta szépen, néztem is, mire nem képes két alsó foggal az ember lánya. Míg egy ügyes hátrahajlásánál tátva felejtette a száját, és akkor megláttam A HEGYESSSSST! A kis harmadik fogat, a gonoszat, ami a napokban bújhatott ki (vasárnap még nyűgös volt, a hét elején viszont már nem). Hát így harapja az almát, máris hasznát véve az új növevénynek. Dávid lefotózta, majd feltöltjük. És amint hangosan álmélkodtunk, a szájába nyúlt és mutatta is, hogy ott van. Ismeri a "fog" szót, úgy néz ki. Engem továbbra sem harap vele, csak amikor nagyon nem figyel oda, véletlenül rászorít egy picit.
Ma pedig 18-19 fok van, és voltunk Sopronban vasárolni. Panni a Lidlben lábalt, majd betettük egy tologathatós bevásárlókosárba, azt is szerette. Cipővel azért még nehézkesebb számára a járás, de 8-10 lépést azért azzal is meg tud tenni. Pizzáztunk hazafele, 2 perc alatt elaludt a székben (mellet kapott, ehhez a mutatványhoz ugyan eléggé ki kellett csavarodnom, de sikerült, mindenki be volt kötve közben), most a parkoló autóban alszik még mindig, én meg mellette pötyögök.
2015. január 6., kedd
Kulinaritás, élvezettel
Még január elsejét egy kiadós friss gofri-reggelivel indítottuk, a tészta fele meg is maradt, pár nappal később uzsonna lett belőle.
Ma, míg Dávid énekelni volt a mindenszentekvagymifene miatti midén, kitaláltam, hogy csakazértis eszünk saját készítésű házi nudlit, nemcsak a boltit fogom bontogatni. Szót tett követ, család dagad, finnyás Panni is háromszor evett belőle a nap folyamán. A bolti egyértelműen le lett pipálva. Amúgy is milyenek már ezek az osztrákok, azt írta a használati útmutató, hogy süssem ki 10-15 percig aranybarnára zsiradékban, aztán ehetjük hús mellé köretnek, vagy essssetleg édesen, de azt is fahéjas cukorral. A prézliről nem is hallottak, úgy néz ki. Ezeknek úgyis minden Nudel, ami kifőtt tészta, nem értenek hozzá. Mondjuk a cukros prézlit Dávid sem csípi, nem mellesleg meg el is fogyott majdnem a dara itthon, holnap venni kell, magamnak megcsinálom szépen.
Most este pedig egy gyors tejfölös-tárkonyos csirkeragu lett Dávid által összehozva, friss rizzsel elfogyasztva. Nagyon ritkán eszünk frissen főtt ételt - általában mire a főzéshez hozzájutok, rég elmúlt a vacsoraidő, így mindig az előző napi ételből marad vacsorára. Pedig nem rossz a friss. Csak tudnám, hogy hozzam össze hétköznaponként, este 19 órás hazaéréssel, mikor a kölök fél nyolckor már fürdik.
2014. december 29., hétfő
Jólvanna, akkor megint - d meg persze utólag belekotnyeleskedett
Pörög az élet, de hiányzik a blog, az írás, sőt, némi panasz is érkezett innen-onnan, úgyhogy próbálok pötyögni valamelyest.
Voltunk 4 napot Prágában, remek volt. Hotel jó helyen, fapados reggelivel, használtas ággyal, de 40 négyzetméteres apartmannal. Finom étkek, karácsonyi vásárok, cseh nyelvi finomságok, sál Panninak, éttermi evés gyerekkel, szállodában hagyott kocsikulcs (vanmáásiiik), szexuálissegédeszköz-múzeum, játékmúzeum, forralt bor az utolsó estén. Éjjel epéig hányás, hasmenés, totális legyengülés, tejcsappanás. Hazaérve pedig elcsípett az első utamba kerülő megfázásos vírus, és persze a kedvenc hörghurutom, amit úgysem úszok meg soha. Vitaminszedéssel, sok folyadékkal sem. Munka, mert a munkának mennie kell. Rá pár napra Dávid belei mondták fel a szolgálatot egy kiadósabb énekkari fogadás okán, gyengélkedett ő is (*). Panni kb. 1 hétre rá kapta el tőlem, taknyos volt, köhögős, de vidám, eleven és lázmentes. Kikúrálódtunk, jött Salzburg. Egynapos, ottalvós céges csapatépítő kirándulás volt, ettünk, ittunk, mulattunk, bár a nagy beharangozásokhoz képest nem öntött fel a garatra senki. Gyönge banda. Az épp végképp elmenőben lévő anyatej visszajött, kb. 6 deci lefagyasztott lefejt tejjel tértem vissza. Otthon Kati és Dávid tartották a frontot. Hazaérvén kiderült, hogy kaptam egy járó csecsemőt. Aki még Prágában, 8.-án 4-8 önálló lépésre volt képes, az 20-án, szombaton TIPP-TOPP TIPP-TOPP átszelte a fél nagyszobát, húsz lépésnél abba is hagytam a számolást.
(*) d kommentje: az igazság az, hogy aznap, szerdán elmentünk Évivel Enihez, kocsival. mivel nem szeretem egyedül az utat vele, mert gyakorlatilag folyamatosan sír, hogy valami bántja (nap, szomjas, nem tud mozogni/akármi), szörnyű mellette vezetni: nem akartam így visszajönni. mivel azonban a felkérés (hogy menjünk) hirtelen jött, majdnem mindent elpakoltam, kivéve bármit, amivel hordozni lehet. Eni munkahelyén aztán jött a kérdés, hogy hogy hordozzam? hát az ügyes, erős fiatal megoldja: a karjára veszi (minek az a kendő?) és a kabátjába bebugyolálja. eddig szép is volna, csakhogy azzal nem számolt a lükepék, hogy elfelejtett megtanulni normálisan felöltözni a hidegebb időszakra, így a vékony, rövid őszi kabát kissé fölhúzódott és gyakorlatilag úgy sétált az áldozat a decemberi estében, hogy a veséjét egy szál póló fedte ca. 10 centi széles sávban. na ennek meg is lett a böjtje: az esti énekkari lakoma és az otthoni kissé beteg légkör teljesen ledöntött a lábamról: másnap délelőtt gyakorlatilag 2-3 percnél hosszabban nem tudtam ülni sem(!), nemhogy valami értelmeset csinálni. az esti énekkari főpróbának persze annyi, de legalább a sok fekvés (Visi magasabban volt, mint én :) ) segített, pár nap alatt rendbe jöttem.
Tanulság: vigyázzatok a vesétekre!
Tegnap múlt 11 hónapos a leány, és most már tényleg felgyorsult valami, folyamatos a szemmel látható fejlődés. Teljesen önálló nyelven beszél, csak nem magyarul. Vannak kedveltebb fonémasorok, a K hangok a jelenlegi kedvencek, P és egyéb hangokkal szorgosan kombinálva. Pár dolog még:
- kiselejteztük a játszóeszközök felét, volt pl. egy kis műanyag fésű, azt elkaptam, hogy ááá minekaz, erre elvette a kezemből és megkaparászta vele a haját, egész jól (sose tanítottam) - fésű marad.
- elővettem Moncsicsit a minap, mondtam is elváltoztatott hangon, hogy "moncsicsi szomjas", erre a vizes flakonját odatartotta a szájához.
- " Éhes" jelzőre kenyeret kapott Moncsicsi, megintcsak nem tőlem.
- Ezen felbuzdulva ma Moncsicsi is ott ült a reggelinél, kapott előkét, utána Panni is, aki azelőtt soha nem fogadta jól, elfogadta az előkét. Kirrrrály.
A karácsonyozást pedig kihagytuk. Ajándékok vannak készülőben... Folyt. köv.
2014. december 1., hétfő
Vigyázni kell - Panni, a vetkőzős
... hogy az ember mit tanít meg vagy mutat a kölöknek. A minap megmutattam neki, hogy kell levenni a zoknit, gondoltam, jól jön az még. Azóta zoknit húzogat lefele, a saját lábáról gyakran - és már arra is volt példa, hogy az enyémről rángatta le. Hehe. A nadrágot is próbálja, de az nem megy. Viszont ha a body csak az egyik karján van rajat, simán leveszi azt is. És tegnap mutattam neki, hogy hogy kell "kicsatolni" a pelenkát. Úgy tűnt, nem figyel, más érdekelte. Ez volt fürdés előtt.
Fürdés után meg ráadtam a tisztát. Erre fogta, és az egyik patent-mifenét a kettő közül szépen kicsatolta, majd kivetkőzött a pelenkából.
Öltözésnél egy jó ideje segít, pedig utálja. Jófejség, szerintem, hogy nem veszi le, amit ráadok, csak ha nagyon elege van. És minden utálata ellenére a kedvenc foglalatossága, hogy ruhákat aggat magára, a fejére húzza vagy a nyaka köré tekeri őket.
Szép kis jövő elé nézünk pár év múlva, úgy hiszem.
2014. november 28., péntek
A hét végén
Mintha azóta, hogy dolgozom, csöppet gyorsabban telne az idő, de azért így sem száguldozik.
Az viszont biztos, hogy Panni ma 10 hónapos. Szerintem, ha jól jön ki a lépés, ennekokán elugrunk Sopronba, vásárolni, meg ünnepelni egyet. Talán kap egy krémest, ha jó kedvünkben vagyunk - Sopronban van egy egyedülálló cukrászda, imádom. Csak fagyievésre nem túl alkalmas már az idő... tegnap még a kesztyűk előkeresésén is elmélkedtem egy sort. Három-négy fok van kint reggelente, brrr. Bár ha már november, ne is legyen másként, még a végén havat se látnánk többé, ha ilyenkor is 15-20 fok lenne.
A múltkor Panni kíváncsian elindult Dávid után, hogy vajon mit művelhet, de aztán meglátta a kezemben a Lenovot, és úgy döntött, az érdekesebb lehet. Mondtam Dávidnak, hogy ha azt akarja, hogy menjen hozzá a gyerek, akkor talán hívja oda. Hívta. Ment. Lelkesen, négykézláb igyekezett, fenét érdekelte már a Lenovo. És ez így nagyon jól van.
A mostani esték megint zűrösek, igencsak kialvatlannak érzem magam, de tartani kell magunkat ahhoz, hogy hét, vagy legkésőbb negyed nyolc körül felkeljen, és maximum másfél órát aludjék napközben. Csak akkor tud fél kilenc és kilenc között elaludni, ha ez, és egy sor másik feltétel megvalósul (kellő fárasztás, kinti séta, sok étel, minimum napi egyszeri székletürítés... van mire odafigyelni). Kicsit be is taknyosodott, bár egyáltalán nem vészes.
Jómagam pedig makkegészséges vagyok egy jó ideje, kis lerobbanásoktól eltekintve. El is méláztam a minap, hogy minek fizetek én TB-járulékokat, ha szerintem legalább két éve nem voltam betegszabadságon se, és gyakorlatilag a terhesség utolsó pillanatáig be is jártam dolgozni, törvényi tiltás ellenére, díjazás nélkül... Ehh. Úgy kell a munkamániásnak. Valaki biztos azt morfondírozza most magában: meglesz ennek a böjtje. Vagy hogy "aki hülye, az is marad". Hihihi.
Két barátnőm hamarosan szülni fog, egy harmadik már szült, ilyen év ez. Hajrá, lányok, kitartást! Nekem keltenem kell a családot, különben elhúzzák a lóbőrt nyolcig is.
Furcsa, hogy van saját családom... Nagyon furcsa.
Szombaton meg megyünk a főnökékkel a Lindt-gyárba, a szokásos csoki-beszerző körutunkra, és Cili is lesz, meg karácsonyi vásár-nézés. Annyi izgalmas történik, remek. Ez egy jó időszaka az életemnek, rosszabb ne legyen egy ideig. Csak a gyerek nőjön szépen, okosodjék hamar...