Figyelem, ez a bejegyzés csak Dottiról fog szólni, úgyhogy akit nem érdekel a kölök, nyugodtan ugorja át.
Már nem számolom, mennyi ideig képes egyedül megállni, múlt héten másfél perc után feladtam. A legtöbbször akkor sikerül neki ilyet produkálnia, mikor elmélyülten tesz (pl. "esz") valamit.
Viszont magaslati babérokra tör. Tegnap délelőtt a lenyitott mosogatógép-ajtón találtam rá, ült és a gépbe rakott evőeszközöket birizgálta.
Ugyanezen a napon esti Skype-olás során jóanyámmal a szabadon lófráló csecsemő felmászott a mózeskosár-jellegű volt-autósülésébe, és térdelve ringatózott, majd valahogy az ablakpárkányt is elérte. Szerencsére ennél nem jutott tovább, pedig ugyancsak lelkesen tudja emelgetni a lábát.
Még mindig rúgkapál, ha felemelve mondom neki, hogy "láb, láb, láb". Kérésre jön, a "Dotti" névre nálam figyel (a "Luca" mintha kevésbé lenne neki ismerős, én nem is mondom ezt neki, max. Lucitát).
A legjobban akkor is Panni tudja megnevettetni, ha a fejünk tettttejére állunk Dáviddal, akkor is. Elég egy hatalmas visítás a Szőkétől, és a Félig-Barnánk (mert kopik a mosásban, lehet, hogy megint fehérítőt kevertünk a fürdővízbe?) már fuldokolva kacag. De nagyon mosolyos, majdnem mindig.
Baromira beles, kb. másfélszer annyit eszik, mint Panni. A 74-80-as méretet hordja épp, a 68-asokat rég elfelejthetjük, és pár 74-es is ment már a levesbe. 9,2 kilót mértünk az irodában két-három hete kb. Mi kellhet még.... másfél foga van, persze az alsó kettő, középen. Kb. mindenevő, a szájába pakolja a falatokat kézzel, a kanállal mérsékelten tud bánni. Szopik, az utóbbi két hónapban már teljesen elhivatottan. Eltartott egy ideig, míg megjött hozzá a kedve, de most már nagyon ritkán adja föl. Stabilan övé a jobb mell, éjjel a bal is.
Jelenleg még mászva közlekedik, de úgy érzem, ez már nem sokáig lesz így. Ha az egyik ruhaujjat lesegítem róla, önállóan vetkőzik (lehúzza a fejéről, és lerázza a másik karjáról). Talán nem lesz gond a szemével, remélem. A füle kitűnő, a hangja nagyon hasonlít Panniéhoz - erős, széles skálát fog be, nem magas, nem idegesítő (csak ha süvölt). Csiklandós, de ezt nagyon ritkán használjuk ki. Az esti fürdetést imádja, ha szépen foglalkozunk vele, tűri a hátrafektetős pelenkázást is (de ahhoz elég kreatívan kell kérni).
Kendőben könnyen és gyorsan elalszik, anélkül néha kissé nehézkes, mert ha fel van pörögve, akkor nem jön a szemére az álom. Biztos lesz, akit érdekes az alvása is, mert ez mindig téma... Pfff. Hát, na. Reggel néha hatkor kel, néha fél hétkor, néha hétkor. Semmi esetre sem később. Hagy aludni, pedig a nagy franciaágyon vagyunk, leeshetne... de nem teszi. Nem mászkál el, nem rángat, nem esik rám. Valahogy kivárja gagyogva, nyugton, míg magamhoz térek. Délelőtt egy alvása van, az lehet kilenckor, tízkor, de van, hogy csak fél tizenegykor vagy utána sikerül letenni. Ha mázlink van, egy órát alszik. Ha nincs, akkor pl. fél órát. Vagy húsz percet. Vagy kettőt. Ilyen is van. Délután Dávid szokta lefektetni, de úgy saccolom, hogy fél három és fél öt között szokott valamikor aludni, ugyanannyit, mint délelőtt. Ha valami furcsaság van, és pl. két és fél órát alszik délelőtt, akkor utána kihúzza estig. Panninál ezt nem így ismertük.
Perrrsze, hogy a beszéde hiányzik. Vicces, mert nagyon hasonló dolgokat mond, mint a valódi magyar szavak: igge, idde. Ezenkívül volt egy ideig hette, tetete, dedede, gyágyágyá. Néha GE-félék is vannak, meg volt mámmámmm, meg memmemmm, ezek mostanában megint kikoptak. Egy ideig cuppogott, most volt három-négy hete, de ez is elmúlt.
Mi kellhet még róla? Ja, igen:



