2018. december 31., hétfő

Bye-bye, 2018

Bye-bye, csecsemő-Danis szenvedelmek,
bye-bye, Katica-napközi a lányoknak,
bye-bye, erőlködés, hogy a Wr. neustadti Anyukás csoport tevékeny tagja maradjak (minek?),
bye-bye, munkahely - megszűnik,
bye-bye, rengeteg cucc a lakásban.

Ahoi, 2019!

Ahoi, több közösen eltöltött idő a gyerekeimmel,
Ahoi, új munkahely megtalálása,
Ahoi, még kevesebb cucc,
Ahoi, magyarorszgi lakhely megteremtése,
Ahoi, pénzkeresés pályázással,
Ahoi, pénzkeresés gyerekkönyv-kiadással,
Ahoi, rengeteg új gyerekprogram megszervezése az eisenstadtiaknak,
Ahoi, kultúrmappa-kiteljesítés,
Ahoi,

szép
új
világ.

2018 - te voltál az elköszönések éve sok mindentől.
2019 - te leszel a jó irány folytatásának éve.

2018. november 22., csütörtök

Dani 1 - véééégre

Eljött ez a várva várt nap is. Lassabban jött el, mint anno a 9 plusz mínusz, persze) hónap után a szülés. Nekem az idő a gyerekekkel nagyon lassan telik.

Ez a Dani-gyerek is vagy 1000 éve lakik velünk már, csak nagyon jól titkolja, és egy 1 éves gyerek álruhájában biggyeszkedik. Leírom, miket csinál egy effajta ál-gyerek.

Ma a Lidl-ös bevásárlás után az autó ablakán kifele nézelődve gagyogott ezt-azt. Bmmm, pámmmm, FAAAA. Mondom, faaa? Hol? Erre a mutatóujját szépen kifele irányította, oda, ahol épp állt egy... mily meglepő... FA.

Dávid neki Pppaaaa. Néha ÁÁÁ... pppaaaa. Vagy üppeee, ez viccesebb. Én senki nem vagyok, nappal. De éjjel, ha nagyon kellek, már majdnem kimondta többször is, gyakoirlatilag helyesen, hogy Ennn... gKaaaa. Érdekes, miért csak a legnagyobb szükség viszi rá.

Van még: TYÁ - ez a kutya. Ha ugatást hall, már nem Bavvv, hanem TYÁ. Ha elémondom, hogy KU, akkor még büszkébben vágja rá. A cicát Dotti és én is hallottuk tőle, kissé TiiTTÁÁ-s formában, de érthetően. A mágnes macskára mutogatott közben a hűtőn, tehát nem félrehallás volt. KEdvence továbáb a BUSZ. Eddig Pppááá volt, újabban Báá, még újabban Buuu. Alakul.

Egy ideig mondta, hogy EEE-KKÁÁ: ezt az egy-kettő-háromra értette (utána hátradől, megtanítottam neki).

Tud pár dolgot, mert ugyanezt már a lányokon is sikeresen végigjátszottuk. Az ajtón kopogtat, nem üti, ha kérjük. Kilinccsel nyitja, nem vágja be. A vécét lehúzza, lehajtja. A nyitva hagyott ajtókat becsukja. A fiókokat is. A dolgokat a helyükre teszi. A lábas fedelét leveszi, a fakanalat megfogja és kever a főztöm9n, majd visszateszi a fedőt. Elindítja a mosogatógépet, Zümit - a páraelszívónkat, az automata dal-lejátszást a zongorán. Dávidnak odaadja a hőn áhított szemüvegét, már nem kell tőle meg a fogaitól félteni. Próbál tekerni, az még nem megy, se kézzel, se lábbal. Ellenben a robogót tudja hajtani, már vagy 2-3 hónapja. Elég nagy hozzá. 86-ost hord és majdnem 11 kiló.

Mindenevő ÉS anyatejes. Jellemes csemete, már nem csecsemő, ma hivatalosan is elbúcsúztattuk a csecsemő-korszakot neki. Elfújt a gyertyát!!! Naná, mivel már fél éve fújja a furulyát, és újabb szórakozása buborékokat fújni a vízbe. A kedvencei:

- kutyasétáltatás Dani-módra: végy egy zsineges vagy drótos vagy vezetékes akármit. Húzd. Menj vele. Sokat. Nyögj, ordíts és méltatlankodj minden módon, ha beakad valahova. Halj keserves kínok közt halált. Majd, ha mégis megszánnak, húzd tovább. A kutyát. Néha közöld, hogy BÁVVVV.

- takarítás Dani-módra: végy egy szivacsot. Követeld ki, hogy föltegyenek
a pultra
az asztalra
vagy csak találj egy jó koszos padlót. Töröld fel. Alaposan. És utána a többit is. Az egész lakást.
Hisztizz, ha nem engedik, hogy takaríts. (a szivacs eleinte a szájában is landolt, de mostanra leesett neki a tantusz, hogy ez nem olyan szerencsés dolog)

- művészet Dani-módra: végy egy ceruzát, tollat, filcet, akármit, ami fog. Rendesen markold meg. Kezdj el vele rajzolni jó erős oda-vissza-vonalakat... VALAHOVA. Papír is jó. De más is...
Menekülj, örömödben sikkantva, és rajzolj tovább. Utána jöhet a takarítás a szivaccsal.

- evés Dani-módra.
Légy Dani. Lásd meg, hogy valaki eszik valamit, legyen az valamelyik szülő vagy valamelyik nővéred. Add ki magadból a felismerés igen hangos sikolyát, hogy Hejjj-ez-nekem-is-kell! Indulj meg kinyújtott kézzel. Ha nem adják, morogj erőlködve és ne ereszd. Bőgj. Jó hangosan. Szerezd meg. Vagy egy másikat. És aztán hammm. Ne feleljen meg a falatka, neked az egész kell. A legnagyobb. Akkor is, ha épp jóllaktál. Tuti. Akkor is, ha csak két fogad van alul. Ha mást adnak, mérgedben vágd a földhöz.

Ilyenek vannak mostanság. Meg éjjeli szopatok. Megyek is.


2018. október 29., hétfő

Egyszer még hasznos lesz visszaolvasni

... hogy hogy is telik nálunk egy hétközbeni nap. Hát, tessék:

kelés _legkésőbb_ hatkor. Panni át szokott kúszni hozzánk hajnalban és eléggé meg van sértve, mikor visszaküldjük a Dottival közös szobájukba. Az álmosságtól eddig elég ritkán jutunk el.

"Családi pisi." A lényeg, hogy mindenki gyorsan legyen túl rajta és ne minden ember külön húzza le maga után. Vagyunk egy páran, ugyebár. Dotti néha ilyenkor még alszik, de legkésőbb fél hétkor ő is fölkel. Legtöbbször magától. 

"Mérés." A lányok versenyszerűen öltözködnek. Stopperrel mérjük az idejüket, magukhoz mérik magukat, nem egymáshoz - a  másfél éves és jóval céltudatosabb Panni jelentős előnnyel indulna. Ruhák már előző este előkészítve, így a fölösleges keresgélés-válogatás szóba se kerül. Danit én öltöztetem föl, néha jut idő felnőtt zuhanyzásra is. Hangsúlyoznám: NÉHA. Panni szintideje 2 és három perc között változik (a rekordja 1:48), Dottié inkább három és fél perc szokott lenni, neki 2:14 a rekordja.

"Reggeli." Már amikor. Néha csak szendvics, néha zabkása, néha gyümölcs.

"Frizura". Általam. Panni furákat talál ki, ha van időm, meg is valósítom. Fényképeket őrzök róla, sokat. Már Dotti is válogathat a frizurák közül. Mégis mindenki őt piszkálja, hogy miért olyan rövid a haja. Pedig nem olyan rövid, csak összeugrós. Már be tudom fonni, ha szeretné. De nem szeretné. Pannié pedig _h_o_s_s_z_ú_. Korábban csak a lófarok, mostanság már: "Enka, nekem olyan frizurát csináljál, hogy innen körbe egy fonatot, meg a másik oldalról is, és fölötte egy nagy lófarok, és hátul meg az egész lógjon le, de annyi, mint az egész világ összefolyva!" Remélem, érthető.

Irány az óvoda. Állattal, persze. Maguk öltöznek, ha Dotti nyűglődik, Dávid ráadja a kardigánt vagy a lábbelit. Kabát is kell a hűvös időben. "Sapka, sál a kabátba jár." Kesztyű is fog kelleni télen.

Autóval a Bánfalvi kb. 35 perc. Leadás búcsúzkodással kb. 15 perc. Ebben benne van a bemenetel (de éééén szeretném megnyomni a gombooooot"), az átöltözés (sapka-sál-kabát-kardigán LE, cipőcsere benti cipőre) és az elköszönés (ölelés, két puszi, kézzel csapás le, csapatás le és össze fent). Nincs belőle gond kb. 99 százalékban, nagyon el kell szúrni ahhoz, hogy ne szívesen menjenek be.

Megérkezésük az óvodába 8 óra körül történik épp - ez az a helyzet, ha Dávid viszi őket autóval. Ha én viszem tömegközlekedéssel, akkor 7:11-kor indul a vonat a müllendorfi állomáson, 7:40-re van a soproni pályaudvaron. Onnan, mivel 8:22 előtt nem megy föl busz, taxi (1350,- HUF a felfele út, és lefele jó nekem a busz is, gyűjtőjeggyel). Erre most Dávid jelen munkanélkülisége folytán épp nincs szükség. 

Az óvoda 16:00-ig szeret vigyázni a gyerekekre, de elvben 17:00-ig lehet értük menni. Meredeken el vannak keseredve, ha már uzsonna után, a délutáni udvari játék előtt sikerül odaérni értük. Mondom, ők élvezik, fene az itthoni 4,2 méteres trambulinba, a dupla-hintába, a tornateremmé átalakított garázsba a sok gyűrűvel, boxzsákkal meg tatamival, ja meg a kisház is elmegy a francba az 1000 négyzetméteres kerttel. Inkább az ovi udvara a vadidegen kölkök között a félsötétben. Sikerült eladni az "ovi jó hely"-projektet, sőt, túl is sikerült teljesíteni. Király.

Közben persze zajlik a nap. Dani, ha fáradt, délelőtt is alszik egyet. Rajtam szeret aludni, kendőben, most épp. Akkor jó sokáig húzza. Néha addig, hogy a délutáni alvásra már nem is futja a türelméből. Kissé nehéz így mozdulni tőle, de sikerül. Mosni, teregetni pl. lehet vele. Főzni is. Kertészkedni már nehezebben, a rendrakás se mindig megy. A gép előtt ülni egész jól lehet vele éber és alvó állapotában is, ilyenkor sikerül szervezni a közösségi életet. Vagy Dávidnak munkát keresni. Evés meleg étel (ált. előző napi maradék) 13:00 körül. Családegyesülés kb. fél ötkor legkésőbb. Ekkor vagy sikerül rávenni a leányokat némi benti mókára (legyen az írás, olvasás, rajzolás, színezés, kreatív dekorálás, fonás stb.), vagy kint szeretnének még ugrálni. Gyakran a főzés egy része is ekkorra marad, bár az nem olyan szerencsés. 

"Esti rutin." Kezdete kb. fél hatra tehető. Közös terítés. Tányér, másik tányér, kanál, villa, papírtörlő, pohár. Jelenleg két bőrszék is tarkítja az étkező kinézetét, egy karfás és egy karfamentes. Az a megállapodás, hogy reggel Dotti ül a karfásba, este Panni. Leves, második, desszert. Kb. 18:00 és 18:15 között vége a vacsorának. Gonoszat kell tenni a gyerekekkel, mert hajlamosak elkalandozni ls elúszni, márpedig a kipihentség fontos dolog. Ezért ha túl szétszórtak, jön a technika ördöge. 5 perc levesevés, utána szól a "vekker". 8 perc második-evés és megint szól. Dávid eleinte kikelt magából: "Engem aztán nem fogsz ilyen hülyeségekre nevelni, hogy időre eszünk" Mostanság viszont saját maga hozza az órát, kérés nélkül. Felismerte ő is, hogy így működik az a szép kép a fejében (ami egyébként nálunk otthon sose volt divat elvben sem), hogy evés közben _CSAK_ az evéssel foglalkozunk. Tehát nem akkor beszéljük meg a napot meg a csip-csup dolgokat. Van jogosultsága az elképzelésnek, ha előtte valamikor sikerül abszolválni az efféle beszélgetést. De ezt nehéz, és egyre nehezebb lesz, ahogy nőnek. Szeretném, ha a közös vacsora az alapját képezné a családi életünknek. Zsófi (volt) barátnőméknél így volt, és kb. nálunk is. Egy ideig.

Nem is mondtam a kis kártyáimat. Ejj.
Egy ideig kínosan nehezen ment a visszaemlékezés az ovis dolgokra. 
"Mi volt az ebéd?" ---- "Nem tudom."
"Mi jót csináltatok délelőtt?" ---- "Nem emlékszem."
"Kivel játszottál?" "Alkottál valami szépet?" ---- "Gondolkodom..." De csak nézett bambán és nem tudtam meg semmit. Nem használta az agyát. Panni, mármint. Dottiból valahogy folyik az infó. Elbambul valamerre, és elkezdi: "De Enka, én mondtam Sacinak, amikor blablabla...". Vagy csak elkezd énekelni, mondókázni. Magától.

Panni megint feladta a leckét, és a hosszas, kérdezgetős módszer természetesen nem vezetett megfelleő eredményre. Vagyis: megtudtam, hogy nem ez a jó módszer. 45 perc ment el kérdezgetéssel, a gyerek feszengett, én egyre idegesebb és egyre elkeseredettebb lettem. Más ugye azt mondja: áhh, engedd el. Nem kell, hogy tudd, mi történik vele. Jól van, éli a kis életét. 

De ez nem én vagyok. Nem az a zavaró, ha nem tudom. Az a zavaró, ha nem tud emlékezni. Gyerek. Na és? Öt éves maholnap, ne az iskolában szenvedjen meg vele. Emlékezni egy élmény, továbbadni valamit lelkes csillogó szemekkel egy élmény. Jó élmény. Ha nem tud emlékezni, akkor segíteni kell neki. Gondoltam én. És megalkottam a _k_á_r_t_y_á_k_a_t_. Pár szimbólum, belaminálva. Az egyik egy nevetős fej, még korábbról, van szomorú párja is. Ők Szomorka és Vidorka, még az első megmérettetésnél, a bébiszitternél segítettek nekem. Ennek nyomán születtek újabb kártyák.

Hangjegy - zenélés, ének, dal, mondóka.
Csúszda - udvari játék, friss levegő.
Baba, kocsi, építőkocka - benti játékok.
Sírós smiley - valaki sírt, hisztizett.
Bokszkesztyűs smiley- valamilyen vita, harc, érdekellentét. És így tovább.

És megvesznek azért, hogy övék legyen a kártya, és már _akarnak_ emlékezni. Ki tudja, mi igaz az emlékeik közül. A maguk világában persze az egész az. Én figyelem a lelkesen mesélő embergyereket, a csillogó szempárt... és meg is vagyunk. Emlékezni jó, még annak is, aki folyamatosan a jelenben él, és alig van múltja. van neki, nem is kevés.

Nna, a kártyákat legkésőbb a 18:15-ös fürdéssel kivégezzük. Esti mosdás a kádban, előtte színek szerint a helyükre teszik a szennyesüket és persze kihozzák a pizsamájukat. Mosdás, fogmosás egyedül, már alig hangzik el a "fogmosós dal". Pedig több verzió is van, a "Föntről lefelé, sállá-lállá-lá" csak az egyik. A mondókás "sima-mika-sika-mika" a másik. És volt összekeverős is egy időben: mindenféle dalokat kellett egymás után énekelnem, előbb a Buli után a takarítás, majd a Tavaszi szél, rá a Tnin-tini lány meg a társaik. Mindez most épp nincs. Majd még lehet, hogy visszatér.

Ami mostanság van: esti BESZÉLGETÉS. Panninak van nagy szüksége rá, hogy hallja és tudja, ezáltal megerősítve érezze magát abban, hogy nap mint nap bátrabb, erősebb. Ez segít neki abban, hogy az új ovis helyeztet feldolgozza és ne legyen hosszas, hüppögős, üvöltős sírás abból, hogy egyedül kell aludnia. A nagyovis időszak előtt másfél évig semmi baja nem volt ezzel, most meg lett. De ezt is kikúráltuk. Mindig kiderül, hogy az adott napon mitől lett bátrabb: megölelt valakit, kéz nélkül lógott le valamilyen mászókáról, ő mesélte a mesét, hangosan köszönt valakinek az utcán, megfogta egy ismerősöm kezét stb. Mindig sikerül találni valamit, és ekkor már büszkén elmondja velem az erre alkotott versikét is:

Ha ijesztő a világ, kell egy kicsi bátorság.
DE figyeljetek, kicsik-nagyok: én ma megint bátrabb vagyok!

Dotti is fújja már, pedig neki nem is kell bátorodnia. Bár ki tudja, mi bújik benne, változik ő is.

Ekkor már elvben 19:00 körül jár az idő, de max. 19:30 van. Lámpaoltás elköszönés után, és kész is vagyunk. Ma pl. belefért egy mese is, máskor meg van diavetítés is... de ez gyakran elúszik, inkább pancsolnak sürgetés nélkül 5-10 perccel tovább. Minden sajnos nem fér bele.

Így szokott kinézni egy hétköznap 2018. őszén.

2018. szeptember 24., hétfő

Dani 10 hónapos

Ennek örömére ma megtette élete első önálló 4 lépését. Hogy hova? Hát az apja felé. Az étkezőasztalon. Hol máshol. Szerencsére utána a padlón is reprodukálta a produkciót, a kamerába is. Ezenkívül darazsat markolt, mire a sértődött ízeltlábú fullánkot fúrt a bal mutatóujjába. De nem allergiás a csípésére ő se. Legalább már ezt is tudjuk.

Tegnap volt itt pici összejövetel, kirándulni nem sikerült, enni igen. Szerdán szülői az oviban.

Fogorvosi kezelések első körben szüneteltetve.

Munka megvan, kert szintén. A tök alá elbújtak a krumplik. A farkasbogyó-bokrok közé a dinnyék. Kész kincskeresés.

Ja igen, ma Panni is lefejelte a betont a nagy apnoe-ban. De nem komoly.

A körmöm pedig szép nagy. Ennek örömére ki is festettem.

Efféle örömök követnek minket az őszbe.

2018. augusztus 16., csütörtök

1, 2, 3

Puska ma lenne 66 éves. Nem lett annyi. Ez egy.

Fogdoktorolás történik Budapesten, szerencsére jelentős anyai háttér-segédlettel. Haladunk. Ez kettő.

A Facebookon terjed valami nyáladék, hogy a gyerek az élet értelme, meg a legjobb barát és töltsük meg szeretettel a netet.

Hát nekem nem egyensúlyt hoznak a kölkök az életbe, hanem kihívásokatz, új szerepeket, még nagyobb teljességet. Dehogyis egyensúlyt. Aki a gyereke nélkül egyensúlymentes, annak nem biztos, hogy pont a gyerek hiányzik az életébe...

Itt a maradék nyáladék:
"aki egyensúlyt hoz az életedbe. Gyönyörű és vagány minden téren. Aranyból van a szíve. Megnevettet de az őrületbe kerget. Aki a legjobb barátod. Aki napfénnyel tölti meg az esős napjaidat. Imádkozol a sikereiért és azt akarod hogy minden álma valóra váljon. Hálás vagy érte és rajongásig szereted."

Nem gyönyörű és vagány minden téren. Pont úgy vannak hibái kívül és belül, mint nekem, meg neked, aki ezt olvasod. És én egyfelől elfogadom őt olyannak, amilyen, és másfelől igyekszem segíteni, hogy ha őt zavarják a hibái, akkor javíthasson rajtuk. 

Aranyból a szíve, az lehet. Meg a másiknak meg a harmadiknak is, csak a sok aranyszív olyan örömmel kap össze a legkisebb dolgokon, hogy még. Neki a szebbet, a rózsaszínebbet, a kékebbet... ezt hívják érdekérvényesítésnek. Aki az aranyszíve melegében nem csinálja, taposódik elfele. Ilyen kellemes világ mez a miénk.

Ellenben tiszta és őszinte a tekintete. Bevallja, ha hibázik. Nem jut eszébe hazudni, hogy mentse az irháját előlem. Még. És azon vagyok, hogy ez így is maradjon.

Igen, néha megnevettet. Igen, néha az őrületbe kerget. Eddig jó. De a legjobb barátom?? Álmaimban se jöjjön elő! A gyerekem dehogyis a barátom! Hanem a gyerekem. Akivel végletesen őszinte vagyok, és megértem, de nem a barátom. Ne is legyen.

Imádkozom a sikereiért... he? Egy dolog, ha az ember nem vallásos. De én inkább teszek a sikereiért... jó környezettel, biztos anyagi háttérrel, és főleg, ahogy lehet, kiegyensúlyozott (biztonságot adó, motiváló) családi háttérrel.

"azt akarod hogy minden álma valóra váljon" - meg még mit nem. Hogy itt minden tele legyen habos-babos ruhákkal meg csillámakármikkel. Nem én. Azt szeretném elérni, hogy olyan álmai legyenek, amik szárnyakat adnak neki, és amikért tesz is, hogy elérhesse őket. És hogy ne sérüljön, ha mégse sikerül, mert ez is benne van a pakliban. Vagy legalább ne nagyon sérüljön.

"Hálás vagy érte és rajongásig szereted." - csak a fele. Hálás, igen. Rajongásig? Nem én. Okosan szeretem. Úgy, ahogy szülő a gyerekét. És ajánlom is nekik, hogy ők se szeressenek rajongásig.   

Velem így van. 

És a magam részéről úgy töltögetnék szeretete a netre, hogy az embereknek ezt írnám: klassz vagy, fontos vagy nekem, vigyázz magadra ma is, legyen csodás napod, várom, hogy végre találkozzunk, ma is szeretettel gondoltam rád, ilyenek. Nem a gyerekeimet mutogatnám és gyűjteném a lájkokat rá. Én kis tüskebék.

2018. augusztus 9., csütörtök

Haladunk ... de merre épp?

A nyárbul kifelé. A nagyóvoda felé. Dani sétálása és második gonosz kis foga felé. A teljesen rendezett kert felé. Az egyre kevesebb, de egyre minőségibb találkozások felé. Egy jaj-baj-mentes fogsor felé.

Még van némi összevisszaság. Sok zöldség, sok csecsemőhurcolás, sok kilomolandó. Sok napsütáésa, sok strand, ezzel együtt sok locsolás is.

Készülünk szépen a karácsonyra. Tényleg.

2018. július 24., kedd

Pár szóban a 8 hónaposról

Stabilan meg tud állni, kb. 20 másodperc a rekordja, ezt a strandon produkálta füves ferde talajon múlt pénteken (5 napja). Fogódzva lépeget, magától nem indul el, de felé tud állni kapaszkodás nélkül is. Lovag-pózból, az az izgi (féltérdről).

Mostanság már nagyon fogassss. Rág, eddig is rágott, de jelenleg az alvásába is bezavar, hiába hullafáradt, kifordul és rágja a támasz-szék fa háttámláját. Ezerrel. Az ujjamat. Az államat. A ruhát. A kulcscsontomat. Mindent. 

Érzékeny. Lehet, hogy úgy fog járni, mint Panni, ha sokk éri. Ő is egyre nagyobb szünetet tart a koloratúr-szoprán, kétségbeesett vonyítása előtt, nem vesz levegőt. Nem lilul, de nem vesz.

Mérve lett tegnap. 9,32 kg és 71,5 centi. Hehe. A 74-es alig jó rá... 

Babababa, mememe, mammama, ugyanez nyíltabb hangzókkal. Újabban Tyeeee. A TY valahogy kidugott nyelvvel képződik.

Természetesen midnenevő, ha a kemény csonthéjasakat nem számítjuk, az fog híján necces. Ledarálva persze mindjárt más. Az etetőszékét nehezen viseli, az ölemben jól elvan. Az autózás csak akkor a kedvence, ha kapaszkodhat két kézzel az előtte leledző ülés fejtámaszába (két fém rúd). Akkor örömében csupa ruganyos ugrándozás az egész gyerek. A gyerekülést nagyon nem neki találták ki. Folyton félek, mikor bukunk le valami rendőri ellenőrzésnél.

Dávidot is nagyon kedveli, de folyton rajtam csüngene. Pannival nagyon egyre pendülnek, Panni fölkapja és hozza hozzám. "Egy kicsit sírt, ezért idehoztam neked." Újabban Dotti is kedveli, "Tessék, Danika, ezt neked szánom, össze is nyálazhatod." De ő nagyon nem tűri, ha Dani beleiszik a vizébe, vagy megrágja a szandálját, urambocsá' hozzáér. Dotti nagyon szuverén jellem. Ma rámorgott Danira, jó hangosan. Dani elértette, hatalmas krokodilkönnyes hisztit kerített. 

Éjjel csupa szopat minden, nem tudom megszámolni, hányszor kelek hozzá. Tej van bőven, még a teljesen vegyes étkezése mellett is.

Mit írjak még? A szeme zöldül, vagy barnul, nem olyan kék, mint amilyen volt. Sárgás a szembogara körül. Csavargatja a csuklómat, megnyomja a leszállásjelzőt a vonaton (azt imádja). Ugyanúgy eldobom a kalapom neki is, mint Panninak. Utánamegy és elkapja.

Kihagytam: engem úgy hív, hogy "En-ne". Kb. egy hónapja. Este, ha nem vagyok mellette, mikor fölébred, mindig ezt mondja, elég panaszosan.