2014. június 27., péntek

Mert mi is van velem

Első körben a pörgés, szerencsére. Ez segít sokat.

Ha megállnék gondolkodni, valószínűleg megijednék. Így viszont nincs megállás, ez afféle taposómalom-effektus. Egész élvezet, ha nem figyelek nagyon oda. De sajnos elég gyakran odafigyelek.

Bátrabb lettem, annyi bizonyos. Bárkinek nekimegyek, aki bántani akarja a lányomat, vagy veszélyezteti. Bátrabb lettem a vezetéssel, ezt inkább magamnak köszönhetem, mint Panninak. Még bátrabban kiállok magamért és a véleményemért, ha mások megkérdőjelezik, mit hogyan csinálok. Mindig is hangoztattam: 

NEM SZÁNDÉKOM JÓ ANYA LENNI. NEM IS VAGYOK AZ. 

DE jó fej N-i vagyok, ezen nem változtatunk. És sok-sok élmény jut mindenkinek.

A felkeléseket bírom, de nem a régi elánnal, főleg, hogy ha Pannit nem fél tizenegykor dugjuk ágyba, hanem kilenckor, akkor naná hogy duplán, vagy akár triplán is kel éjjel. Éhes, szerencsétlen, és ha valamit nem fogok megtenni vele, akkor az az éheztetés. Én utálok éhezni, nem is vagyok képes rá. Ritka hisztis leszek, ha a napi fejadagomat veszélyeztetve látom.

Evés... túlsúly. Nem sok, mert hatvan és felet mutat a mérleg. Egyrészt hiszi a piszi. Másrészt az az úszógumi akkor is ott van, ahol eddig nem volt. Le kell onnan jönnie, eltökéltem. Dávidot meg biztatják, hogy sovány - tíz kilóval több, mint amennyi volt. Hát nem, az ember legyen képes és adjon magára. Én se nyúlott pólókban flangálok, ha kimegyek a gyerekkel az utcára, van ott mit nézni a gyereken kívül is. Ha most adok rá, később is nagyobb eséllyel fogok - ha most elhanyagolom magamat, később csak rosszabb lesz. Ezért is fontos, hogy naponta menjek emberek közé. Nem sétálni, hanem tartalmasabb programokra. Megoldom, Neustadt pezsgő kultúrájú város, van itt minden, amit az ember megkívánhat. Ki kell használni a házifogsággal járó szabadságot, amíg van.

A hajam már mintha nem hullana annyira, bár nem sok maradt. Kissé a tizenéves korom hajára emlékeztet - hosszú, de kevés. Látványra nem az, de érezhetően kevesebb a szokottnál. Talán a vitamin segít, meg a rendszeres, változatos étkezés.

Nem lustultam el, szerencsére. Ezt az egy ninja-játékot lenyomom, ha már nekikezdtem, de ennyi. Töröközés van, meg kreatívkodás: varrni fogok, csak legyen meg hozzá az anyag. Remek dolgokat fogok varrni. A cikket is be kell fejeznem, több mint fél éve húzódik, épp elég ennyi halogatás. Kenyerek is gyakran sülnek, ehhez kedvem van, és bele is jöttem egészen. Kár, hogy egyszerre csak fél kilós vekni fér a sütőbe.

Még mindig nincs semmi extra anyai ösztönöm, amim van, azon őrülten dolgozom. Néha így is nagyon idegenkedve tekintek erre az egészre. Lesz pár nap, amikor megszököm, augusztusban. Akkor majd kívülről is rá tudok nézni kicsit a helyzetre, a lehetőségekre, főleg magamra. Azokon a napokon nem leszek elérhető, és titok, hogy mit fogok csinálni, mikor, hol, esetleg kivel vagy kikkel. N-i-napok lesznek, és ilyenekre szerintem nemcsak nekem lenne szükségem. El kell bújni néha.

A reggeli majd egy órás agyalás pár sor hexameteren egy költő-barátnak ráébresztett, hogy továbbra is vannak írással kapcsolatos ambícióim. Nehéz megszűrni, miről írhat az ember és kinek. Itt a blogon is nehéz, pedig ezt leginkább közeli barátok és rokonok olvassák - mégis hat lakat van a számon, a hetedik is csak rozsdásan nyílik. Hát még milyen nehéz lehet nagyközönségnek írni, ha felelősen akarja csinálni az ember. Goethe pl. nekidurálta magát egy szerelmi kiakadása után, megírta az erősen önéletrajzi ihletésű Ifjú Werthert. Utána meg a vízözön, meg rengeteg öngyilkos. Na, így írjon valaki best sellert.

Valami ilyesmi. Nem vagyok sem nyugodt, sem különösebben fáradt... valszeg a tettrekészség lendít most túl a mindennapokon. Nagyon jó tudni, hogy vannak, akik szeretnek és támogatnak, ott vannak, ha kell. Sok alázat szükségeltetik egy jó élethez a magamfajtának, és írtó nagy mázli jár hozzá. Igazából a főnököm fogalmazta meg:

"Fiatal vagy, párkacsolatban élsz, van egy teljesen egészséges, erős gyereked, van munkád, amit szeretsz, jól keresel... mindened megvan, nem?"

Végülis... de. Csak a magamfajta mindig többet akar. Mint a tarkabarka szarka, meg a farka. Csak úgy ne járjak.

Egy ház, az kell még nekem. Meg még pár kölök, de inkább csak a számmisztika kedvéért, lehetőleg minél gyorsabban lefolyó csecsemőkorral.

És mivel a jelenlegi csecsemő felrítt a háttérben, el is köszönök...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése