Én, a szavak nagy bűvöltje-bűvölője, je-je-jeee, még soha nem írtam búcsúszöveget. Én, a tervezés-szervezés koronázatlan királynője, még sose szerveztem temetést. Én, a nagy kézműves-bolond, még soha nem varrtam urnaterítőt, nem hímeztem rá feliratot. Én, apám és anyám lánya, még soha nem temettettem el apámat. De ezek szerint egyszer mindenhez föl kell nőni.
Másfél nap se lesz, hogy most hazaugrunk. Mindaz, amit fönt ecseteltem, még hátravan. Most csak egy utolsó láthatás lesz.
Még mindig hagyjatok békén... de már jobb egy kicsit. Nekem jobb - elvégre én élek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése