2016. június 1., szerda

Apanni velemegy

Ez egy dal, jóanyám tanította gyerekkoromban.

"A gazda rétre megy, a gazda rétre megy,
A gazda ki a, ki a, ki a, ki a rétre megy!"

"A Bodri vele megy, a Bodri vele megy,
A Bodri ki a, ki a, ki a, ki a rétre megy!"

Így tovább, és Pannival beleköltöttünk pár dolgot. Szereti, ha róla szólnak a dolgok (ki nem?). Úgyhogy ez a bejegyzés most csak róla fog szólni, mivel Dottinak is írtam egyet.

Panni most 28-án múlt 28 hónapos (ilyen is csak egyszer van). Olyan hirtelenszőke, hogy még, a csodájára járnak a sörényének - lapockaközépig ér neki, enyhén felfele pöndörödve. Nem vágjuk, nem szeretném sem én, sem ő. Elöl persze igen, már ügyesen tartja a fejét a frufruvágáskor. Ahogy a kezét is körömvágáskor. Vagy a lábát. De nem vágjuk le a lábát.

Kék, nagy kék szemek. Ravasz. A szája pedig szopós harcsaszáj, de ez persze csak vicc. Kissé szélesnek tűnik ugyanis, főleg, mikor nevet, vagy mikor a dolgát végzi. Ekkor mondom neki, hogy szélesszájú kecskebéka. Mikor mellen van, akkor szopós harcsa. Szóval el van látva epitheton ornans-okkal rendesen. 

Számok kellenek, mindig, mindenkinek számok. 86-87 centi, 11,5 kg kb., 16 foga van, napközben vagy 2,5 órát alszik, vayg semennyit - olyankor "cuki" lesz, jóval szelídebb, mint kipihent állapotában. Este fél kilencig el kéne tenni aludni, de kibekkeli a kilenc órát is néha. Sikeresen az ágyába lett szoktatva, Dávid fekteti le, és ott is alszik vele, bár erre elméletileg nem is lenne szükség, mert átalussza az éjszakát, pár nagyon léha kivételtől eltekintve. Reggel hét és fél nyolc körül kel, elég nyafkán. Gyakorlatilag szobatiszta, ha odafigyel, és ha mi is odafigyelünk. Néha, nagyon ügyes szakaszok után még bepisil, de akkor egyedül van hagyva, és nagyon elmélyed valami játékban, vagy nehéz levennie a rajta levő ruhát. Majdnem egyedül öltözködik, kifordítja a ruhaujjakat, ha be vannak fordulva, és megtanítottam összehajtogatni a ruháit. Jól megy neki, segítsen csak.

Valami anyukáról volt szó a minap, hogy a hűdezseni gyerekét nem igazán veszik föl az óvodába. Panni nem zseni. De sokat van vele foglalkozva, ezért tud pár dolgot, amit szerintem nem árt tudnia. Nem fogom felsorolni, a lényeg, hogy nem hülye. Viszont a cipőjét még elég gyakran csacska-kacska-üezmmódban veszi föl, hisztizik, ha valami megbántja, és ha elege van a húgából, akkor oda szeretne csapni. A bogarat is csapná néha, tenyérrel, nem győzök rászólni, pedig egyébiránt szereti, ha rajta másznak. "Ide a kezembe!" - mondja, és pár dolog már volt is a kezében. Kígyót akart fogni legutóbb, de mivel útszéliek voltak, inkább nem engedtük. Majd kiállításon.

Enni eszik rendesen, bár sajnos vannak kívánós részek, mikor reggeli és tízórai között találja ki, hogy ezt meg azt kér. Édespárti, de visszafogjuk, minél kevesebb cukor, csoki. Gyümölcs persze mehet. A gyümölcslé az a dolog, amit Dávid is nagy előszeretettel fogyaszt, ez baj. Én csak néha, stikában iszom egy kis kólát. 

Nem néz rajfilmeket, nem tetszenek neki. A dalok viszont igen, legyenek angolul, németül, japánul vagy persze magyarul. Dávid telefonján simán újraindítja a Youtube-lejátszást, akár 10-szer i meghallgat egy számot, ha hagyjuk neki. 

Másokkal mérsékelten jön ki, ami azt jelenti, hogy idő kell neki. Másfél-két óra alatt oldódik kisebb társaságban, nagyobb embertömegnél (<5 fő) legalább kétszer ennyi idő kell. Ellenben sűrűn emlegeti a nagyiját ( = jóanyámat), és Kati is előkerül olykor, meg Geri bátyó. A többiek valahogy nem. Ja igen, Puska igen, mert ő ott figyel a monitoromról. És Angela, a főnököm párja, őt is nagyon szereti. A magyar ismerősök közül is van, akit csíp, van, akit kevésbé. Elég határozott, karakán jellem, jó is így, lesz mit harcolni vele, király.

Kreatív, mert a múltkor, mikor xilofont kellett volna ütnie több más gyerekkel, inkább elkapta, és közölte, hogy ez egy IKSZ, és csinált belőle X-et. A WC-ülőkének van két bunkója, arra azt szokta mondani, hogy pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske. Rengeteg dal és mondóka van a fejében, és nem győzi várni a folytatást. Imádja a mesét, van egy mese a Torkos mackóról, azt nagyon szereti. És van a Répás mese is, ehhez kis figurákat rajzoltam-lamináltam, azokat is imádja. 

Szívesen segít főzni, takarítani, mosni, rendet rakni - utóbbinál azért résen kell lenni, mit hova rak. Szereti az autókat, de imádja a motorokat. Viszont száguldozni, gyorsan hintázni, gyorsan pörögni nem szeret, mértéktartó, óvatos duhaj. Igazán futni se fut, inkább csak szedi a lábát. 

A haját újabban engedi megcsinálni, sőt, most már néha maga kér egy lófarkat. Vagy kettőt. Lesz mit gyakorolnom... ez a szemtengelyferdülés érdekes frizurákat hoz elő. 

Naponta bújik, közli, hogy "Szeretem (a) Enkát!" Ezt is én indítottam el, szoktam mondani neki, hogy szeretem a Szőkét. Meg hogy "Szeretlek, Panni." Nagyon érzékeny, nagyon figyelmes, néha csak jön és megsimogatja az arcomat vagy a karomat, vagy ad egy vállmasszázst. És ő vesz engem az ölébe. Ne tudja meg senki, milyen érzés az, mikor a két és fél éves Szőke odajön, hogy Enkát az ölembe veszem, és úgy helyezkedik el a széken, hogy valóban ő fog engem hátulról. Azért engem már nem nagyon lehet meglepni, de ilyesmire nem számítottam éltes napjaimra.

Dottit szereti, nagyon figyel rá. Máskor elkívánja valamerre, és az ellen is felszólal, ha a csecsemő őt bámulja. Viszont ha elköszönés van, mindig szól, hogy Dottit is (meg kell ölelni). Ha finomat osztunk, mindig ad neki, vagy felsorolja, Pankának is, Enkának is, Dottinak is, Apának is. Hol Dottinak, hogy Lucitának hívja.

Az összetett mondatok lassacskán csak-csak beérnek, bár egy-egy szó még hiányzik, és néha igen érdekes nyelvtani szerkezetű szóhalmazok alakulnak ki. Pár hangot nem ejt tisztán, ezek: L (de megkülönböztethető a J és az R hangoktól), R (ez egyértelműen J hangzású nála), ZS (ez Z-nek hangzik), S (ez eléggé SZ-es még, bár néha jól ejti), CS (ez is inkább TS-re emlékeztet). A többi szerintem megvan, csont nélkül. 

A gyertyát még mindig nem tudja elfújni, pedig már fújt úgy, ahogy kell. Még messze van a harmadik születésnapja, ráér. Szereti rúgni a labdát, dobni is, gurítani kevésbé. Van egy koszlott-foszlott hajmentes Lencsi lánya, azt szereti és mindenhova viszi magával. Szoptatja, büfögteti, becsatolja a zsákjára és hordozza, vagy babakocsiba teszi. Meg is mossa a kevéske festett haját.

Jut is eszembe, hajmosás. Már vagy két hónapja nem gond, szinte hihetetlen. Eddig hosszas szervezést és kérlelést, meg sírást vonzott magával ez a hadművelet, másfél hete meg Panni azt mondta a fürdőkádban, hogy hajat akar mosni, szépen hátradőlt, semmi hiszti vagy ódzkodás. Hát, ezt is megértük. Legalább száz évesnek érzem magam mellette, annyi mindent kell végigcsinálni vele. És persze a java még hátravan, ó, tudom én! 

Nem mondanám, hogy elrepült az idő, az baromi lassan cammog. Panni a minap meg szerette volna nézni a csecsemőkori képeit (valahogy fölvetődött). Nézte őket, a ráncos újszülöttre mindig azt mondta, ez nem jó. A háromhónaposra azt mondta, így már jó. A hathónaposra pedig ezt mondta: itt van egy csecsemőlelkületű Pannika. 

Szerintem jó anya és jó főnök lesz belőle. Jó fej, csak még kicsit hisztis. Ha megacélosodnak az idegei, sokmindent elérhet - az a fajta lány, aki amit mond, már csinálja is. Makacs, csinos, elég okos is, a korához mérten szépen fejlődik.

3 megjegyzés:

Dianetika Tanácsadó írta...

Eni - nagy örömet okoztál. Köszi :)

Névtelen írta...

Képeket szeretnék az aranyhajú királylányról!! Mama

Unknown írta...

Szívesen küldök néhány játszóteres képet Facebookon, ha megfelel. Május elején készültek, nem egészen friss, de megteszi, amíg Eniéknek lesz idejük feltenni új képeket. Puszi.

Megjegyzés küldése