Dottinak ma jött ki a negyedik foga.
Puska, avagy apám hivatalosan ma egy fél éve, hogy meghalt. Valójában 22-e volt a féléves dátum, de azért kell egy hivatalosabb is.
Bent ma fokhagyma-krémlevest főzött Írisz és hozzá a főnök sütött palacsintát. A kérésemre, mert szépen kértem, egy ideje. Csak a sajtos palacsintáknál beújított egy merészet, és megkente őket pestoval is. Olívaolajos pestoval. Utálom az olívaolajat, és midnent, aminek olyan íze van. No ennek olyan volt - úgyhogy gyorsan ettem hozzá egy kis, főnök által talált 25 éves lekvárt, úgy már jó volt. De vittem be juharszurupot és azzal is jó volt. És csak a talált eper-málna-lekvárral is remek.
Előtte én találtam... dolgokat. Van egy-két hely, jófélék. Ott szoktam keresni - és találni. A minap hazahoztam egy jóféle őszi kabátot, Dávidnak szűrös kucsmát meg sálat, ma meg a lányoknak kistörpét (tegnap meg a főnök is talált egy plüss tigrist, azt is mi kaptuk). És ma találtam két üveg bontatlan forralni való áfonyabort. És Unicumos (magyar! eredeti!) díszdobozt. Hejjehujjahajj. Jó hely az, ahol keresek. Mindig találok jófélét.
Nagyon bosszant, hogy Dávid nem tud haladni a dolgokkal, míg itthon van a gyerekekkel, halmokban áll a vasalnivaló (most vasal, legalább most!), folyton az elpakoltatlan mocskos edényeket kell takarítani a konyhaplutról, ahol így aztán főzni se lehet, arról nem is beszélve, hogy ygakran a kedvenc lábosaim is ott állnak hűvös halomban, várva jól megérdemelt sorsukat. Játékok szanaszét, gyerekek éhesek, lefektetni se tudja már őket - utóbbi mondjuk _nekem_ nem baj, mert időben mennek aludni. Csak így Dávid nem tud aludni napközben, muhhaha. Panninak szerintem semmi szüksége nincs rá, de ő olyan, hogy ha egyszer elalszik, akkor 2-3 órán át is húzza, mindegy, hogy milyen kipihent. Dotti más tészta, ő elvan napi 1-1,5 órával, és szinte borítékolható, hogy aznapra ennyi elég is neki.
Na, a kölkökről pár szót: Panni a minap feloldódott egy általam szervezett bulin, jó volt látni, hogy nem reménytelenül antiszoc, csak majdnem. Eszembe jutott, hogy az óvodai beszoktatásnak is úgy kéne történnie, ahogy az a nap zajlott: nagyon sokat voltunk együtt, fél 11-től este majdnem fél nyolcig. Ennyi idő alatt azért még nála is megtört a jég, és a végén egy kisfiúval meg egy kislánnyal körtáncolt kézen fogva, nevetett csak, ha eldőltek vagy botladoztak, és visított, meg a bugyiját mutogatta (és mást is, mikor nem volt rajta bugyi, de már dolgozunk az ügyön). Tehát az óvodai dolgokat nem úgy kellene, ahogy most vannak errefelé, hogy először egy órára, aztán huss el, másnap másfél órára, harmadnap két órára, egy hét múlva a szülők néha elpárolognak.... satöbbi. Egy naaagy tábor kellene augusztusban, akár ottalvással is, valahol a semmi közepén vagy egy erdőben, és max. egy szülő lehetne ott a gyerekkel, meg persze az óvónők, akiknek ezáltal egyből mindenféle kompetenciája (jajjde-szépszó) meg is látszana egyből. Miért nincs ilyen intézmény??
Dotti, az meg aztán kész. Csecsemő még hivatalosan egy hétig, de lélekben már hónapok óta lemondott erről. Megy, mint a tank, a futást kell még gyakorolnia, de stabil és masszív ember. Viszont ravaszodik is, meg okosodik is. A helyükre pakolja a dolgokat, nem elszórja valamerre, ahogy Panni néha teszi. Ha kérem, akkor visít, nyelvet mutat. Érti, ha kérek valamit, odahozza. Imádja a hangos játékokat a kezével-szájával, csinálja is magának az indiánosdit meg az ajakbügyüzgetőset is. Táncol, mint a veszett fene. Kb. másfél hónapja van meg az első szava, a vauvau. Akárhányszor kutyát lát, ezt mondja. Ha plüssmacit lát, akkor is, de hát az evolúcióelmélet még hátra van neki. Ezenkívül sokszor hallani véljük az ezt, azt szavakat, az autót, a dabdát, egyszer egy odahozott babára pedig tisztán és érthetően mondta, hogy baba, de csak egyszer, azóta se. Szavas lesz hamarosan, egyelőre maradjunk abban, hogy egy szót használ stabilan. Éjjel szobatiszta, három hónapja, de reggel nekem nehezemre esik a fölkelés az éjjeli kukorékolások miatt, ezért pelenkát adok rá, mert mire összeszedem magam, már mindig túl van a pisiliésen.
Szopnak, még mindig, mind a ketten. Panni segít, ha Dotti épp alszik, és nekem már munkába kell mennem. Meg amúgy is segít, mit segít, kéri a jussát. És megkapja, mert miért ne. Majd kiderül, meddig van aza ddig. még nem zavar, még bírom.
Munkahely továbbra is marad. Sopronban néztem pár hirdetést, de eléggé el vannak szállva az árak. Jóanyám szerint a piac normalizálódásához várni kéne pár évet, de sajnos jövőre már dönteni kell, mert innen elmegyünk, az tuti, és nem tudom, hova. A kölköknek is kezdődik majd 2017 őszén valamilyen intézményi látogatás, és azt szeretném, hogy magyar legyen az az intézmény. Dotti rém szociális, azzal szerintem nem lesz nagy gond, bár ha nem vagyok ott.... no majd elválik. De szeretnénk saját házat, és hitel szóba se jöhet. Egy átmeneti, X. albérlet még esetleg igen, de már nagyon unjuk, hogy nem bánhatunk sajátunkként azzal a hellyel, ahol lakunk.
És a kertet imádjuk, főleg én. Roskadásig van a kis paradicsom, van pár paprikánk, cukkinink, nő a bab, volt krumpli 2 kg (két szemből), és itt-ott saláták, hagymák, retkek, no meg számtalan különféle fűszernövény is tenyész. Annyira jó érzés azt mondani, hogy na, akkor hozok egy kis paradicsomot a kertből, kimenni és leszedni az ingyen termett, mézédes érett vegyszermentes cuccot, hamm. Imádom, tényleg, bele vagyok buzulva a kert-dologba.
No, ennyi lesz mára, győzzétek olvasni.
1 megjegyzés:
Győztem olvasni, s jó volt a beszámoló
Köszi :)
Megjegyzés küldése