2017. május 11., csütörtök

Várunk

Hangvisszajövésre. Házra. Dávid-munkára. Betegség-elmúlásra. Utálok várni.

De a ruhatáram kissé frissült, szóval erre nem kellett a költözésig. Várni. Hétfőn meló megint. Az is jó lesz.

Az idő, mint az ólomlábú, húzza-vonja magát, halasztja még a halaszthatatlant. Úgyse bírja már sokáig. Akkor aztán el lesz kapva a grabanca rendesen.

A lányok jó fejek. Szerethetőek. Nem annyira piócák, mint amennyire lehetnének. Néha sajna kapnak a hátsójukra, ezt nem ússzák meg. Tán ezért (is?) jó fejek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése