2017. június 30., péntek

Furcsa dolgok

Egyes nehézségek áthidalhatóak, mások kevésbé. Dávidnak lett munkája, remélem, meg is tartják. A bébiszitter viszont ideát annyi pénzt emészt el, hogy megértek minden gyerekest, aki nem akar dolgozni menni ilyen körülmények mellett. És ez még állítólag olcsó is. Ahha.

Az oviban jó fejek, menni fog a dolog, csak ki tudja mikortól. Meg hogy hogyan, mert a kölköket el is kéne hozni ám valakinek időben. Olyasvalakinek, aki hamarabb tud értük lenni, mint én vagy Dávid. Itt kezdődnek a másodfokú logisztikai nehézségek. 

Lehet, hogy hiperszociálissá kell válnom és körbekérdeztetnem a leendő óvodástársak anyukáit, hogy ki vállal el 1-1,5 órára plusz két lányt pár hónapig, míg akad más megoldás. Ki tudja, lesz-e mód rá. Vagy megint valami csudadrága metódust kell kitalálni.

A nemzetközi ehlyzet egyre fokozódik - ez most tényleg így van.

A varázsbuborékot viszont nem értem. Egyszer csak, mikor lezuhanyoztam, a semmiből megjelent egy icipici buborék. Nem folyt a víz, nem használtam épp semmi olyat, ami ilyet fújna, és amúgy is: a fürdőszobán kívülről jött befele, a levegőben. Panni hívta föl rá a figyelmemet. Csak lestem, ez meg mit keres itt (nem Panni). Szépen finoman elkezdtem terelgetni a teraszajtó felé. Némi buborékfújó mániámból eredően van már tapasztalatom az ilyenek élettartamát illetően - ez a nyüves nem elég, hogy a semmiből jött, de ki se akart pukkadni, jóval tovább bírta, mint bármelyik eddigi buborék, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem. Tetszett a lányoknak is. Valahol a teraszajtó előtt tűnt el, vagy kirepült, vagy kipukkadt. Ilyet se láttam még. Nem fantázia, nem allegória, ez megtörtént dolog. És furcsa, mint oly sok minden mostanság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése