2018. január 31., szerda

Gyors poszt Dani 2. hónapjárul

Panni és Dotti is érdemelnek már posztot, de róluk rengeteget kell írnom, Daniról meg elég pár sor is. Neki csak egy új hónapja lett betöltve, és túl sok újdonsággal sem szolgál még.

Azt már tudjuk róla, hogy hasról hátra kétirányú forgancs. Pár napja viszont a kezét is használja már, kinyújtja maga elé, ökölbe szorítva, és nézi. Ha nyújtom a kezem, széttárt ujjakkal, akkor belehelyezi a kezét öklöstül. A jobbat elébb, de most már a balt is. Én meg gyorsan rázárom az ujjaimat, ez a legértelmesebb mostani játékunk, többre egyelőre még nem futja.

Reggel hatalmas kajacokat dobál, nevet, sikongat össze-vissza. A reggel fél hatot jelent. Sajnos nekem néha kevesebb kedvem van mosolyogni. Főleg ha pl. négykor tettem le előzőleg, és úgy döntöttem, áhh, egy picit mégiscsak netezek. Aminek a vége az lesz, hogy fél hatig netezek. És mikor épp próbálok visszaaludni, Dávid ébresztője felzümmenti Danit (de nem Dávidot). Aztán Dani visszaalszik. És negyed óra múlva megint szól az a navalyás Dávid-ébresztő, de ismét csak Dani ébred Dávid helyett. Jajjdejónekem.

Ami az esti sivalkodását illeti, az el is múlt, amint megfejtettem, hogy a hímnemű kölök hétkor már hulla fáradt. Akkor is, ha előtte órákig durmolt rajtam és fél hatig aludt. Hétkor K.O. A baj az, hogy eddig hét körül volt a vacsora. Most a három gyerek és lelkünk piciny nyugalma érdekében előrébb hoztuk az egészet. Az előrébbnél is előrébb. Amióta óvodások, a vacsorát próbáltuk fél hétre beütemezni - na ebből lett a fél hat. Este hatig, de max. negyed hétig. Utána fürdés, fogmosás, mese, pisi, kész. Héttől elvben alvás van. Persze húzzák-nyúzzák fél nyolcig, de akkorra már tuti csönd van. És ahogy Dani engedi, részt veszek az estében, de ha sírva kéri az alvás nyugalmát, akkor sajna kivonom magam akár a vacsora vagy fürdetés közepén is, és uzsgyi az ágyba. Mert ez a gyerek nem a hordozgatást meg a rázogatást szereti este hétkor, hanem ha vízszintesben hozzám közel lehet. Egykettőre nyugszik, alszik. A múltkor ki is kúsztam mellőle, és még a lányokkal voltam egy sort. Tehát semmi hasfájása nincs, csak fáradt.

A minap épp dolgozni voltam bent vele, tegnap. Pár órácskát csak, mert a kollégák úton voltak, és kellett, aki tartsa a frontot. Legnagyobb szerencsémnek tartom az ilyen változatos napokat. Dani nagyon jól viselkedik az irodában, kb. mint amilyen Panni is volt. És mivel az irodában csomagokat is gyártunk, ahhoz pedig egy szépreményű mérleg is kucorog az egyik sarokban, óvatosan ráhelyeztem a jól megtermett csecsemőmet, hogy ugyan, mutasson már valamit. Nna. A hathetes vizsgálaton öt kiló fölötti gyermek tegnap 6,30 kilót nyomott. Szóval a súlyfelszedés megvan szépen. A hossza meg... hát, a 62-es mehet is lassan a levesbe. Alig jó már rá valamelyik. Még jó, hogy egy rakás ruha várakozik avatásra épp, 68-asok. 

Hangok terén a minap megkaptam, hogy Ó, Ó, Ó. Ma volt valami VÁ, meg GYE, efféle értelmes szófoszlányok.

Ébredések száma éjjel: változó. Kétszer biztos. Négyszer csak ha nagyon rossz passzban van (értsd: álmomban vagy félálomban megszoptatom, de nem kap büfögtetést, és max. egy óra múlva fölébred, hogy belülről kínozzák a gonosz gázok).

A haja meg rendületlenül nő vele együtt. Időben megszabadítottam nemrég egy, még a születése idejéből származó (hol van az mááár??) tincstől, ami aranyszínű. A fején elöl már fehér haj meredez, csak hátul tartogat ilyen régi kincseket.

Hát ennyi a valamennyi. Számolom ám vissza, hogy még kilenc hónap és három hét, aztán odalesz a csecsemőkorszak. Nem győzöm kivárni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése