Elég sok minden.
Mondjuk a blog is, ha csak másfél havonta jelennek meg a bejegyzések. Tény.
Dávidnak van munkája. Pénz van belőle, Magyarország felé van, tehát útba esik a gyerekek oviba-szállításakor. Nem túl nehéz munka, gyártósori felügyelet. Egy helyen van, nincs küldözgetés, nincs gyorsan-hajár, mert jön az ügyfél. Eddig jó.
Kétműszakos. Ez már nem jó. Szerintem nem tesz jót. Nekem biztos nem. Főleg, ha nekem is be kell mennem. És mivel a Resch cég is épp oszladozófélben van, az elmúlt hetekben igen sokszor be kellett mennem. Danival, persze. Hova tenném? Nem azért hoztm a világra, hogy holmi bébiszitter karjaiba rakjam héthónapos korában.
Dávid pedig, mikor nem vagyok itthon, és ő itthon van, mindenbe tojik bele magasról. Ez nagyon nem tetszik.Széllel szemben nem lehet haladni. A háztartás közös, a vezetése is közös kell hogy legyen. Holnap pár dolog kiröppen a lakásból, aminek a takarítását nem vagyok hajlandó magamra vállalni. Az elöl hagyott joghurtos bödönök, maszatos kanalak és egyebek szépen bent dognak landolni a ruhásszekrényében. Ez nem hotel. És nem légy- és muslicanevelde. Így is itt araszol a hatlábú a monitoron, nem győzöm irtani.
Szépen gyűjtögetek saját házra. Nekem lesz. Kis idő még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése