Dotti, miután egy fényesre simogatott utcai csap mellett elmenve odaérünk a soproni "Zsuzsi-mozdonyhoz":
"Én úúúúgy szeretem ezt a szép mozdonyt, hogy telllljesen aranyra simogatnám!"
Dotti, a nap bármely szakában: "Enka, szeretleeeeek! De főleg hogy imádlak."
Panni, a lakásban egy ütögetésre világító labdát a nadrágjába csúsztatva vidáman trappol hozzám:
"Énka, ha eljössz velm a fürdőszobába és megütögetem a lábam között, akkor láthatod, hogy milyen állat van a bugyimon!" (és tényleg - egy nyuszi volt)
Dani valami ifnormációmorzsákat egyedien összecsipegetve hozta össze ezt a mondatot szeptember elején:
"Nyusssszkááá ... hozzzonnn .... TÓTÁT... délulán... eszünnnnk"
Ugyanígy Dani a könyvtárban, miután odaadtam neki Bálint Ágnes Mazsola c. könyvét, hogy vigye oda Panninak, hátha örül neki (mást nem mondtam hozzá):
"Pammmiiii.... óvassszzz .... könyveeet, Pammmi óóóóvassssz!"
Már többször ragoz helyesen, mint helytelenül, van tárgyeset, részeseset, múlt idő. Nincsenek még birtokos személyjelek, nincsenek névelők. És persze egészen más a tempója is még, mint a másik kettőnek. Hogy ennek ellenére miért nézték ikreknek a szőkéket a buszon, azt nem tudom összerakni. A lábméretük az egyetlen a hajuk színén túl, ami kb. azonos.
1 megjegyzés:
Öröm a Köbön :)
Megjegyzés küldése