2019. szeptember 24., kedd

Pár felejthetetlennek ígérkező gyerekszáj

Dotti, miután egy fényesre simogatott utcai csap mellett elmenve odaérünk a soproni "Zsuzsi-mozdonyhoz":

"Én úúúúgy szeretem ezt a szép mozdonyt, hogy telllljesen aranyra simogatnám!"

Dotti, a nap bármely szakában: "Enka, szeretleeeeek! De főleg hogy imádlak."

Panni, a lakásban egy ütögetésre világító labdát a nadrágjába csúsztatva vidáman trappol hozzám:
"Énka, ha eljössz velm a fürdőszobába és megütögetem a lábam között, akkor láthatod, hogy milyen állat van a bugyimon!" (és tényleg  - egy nyuszi volt)

Dani valami ifnormációmorzsákat egyedien összecsipegetve hozta össze ezt a mondatot szeptember elején:

"Nyusssszkááá ... hozzzonnn .... TÓTÁT... délulán... eszünnnnk"

Ugyanígy Dani a könyvtárban, miután odaadtam neki Bálint Ágnes Mazsola c. könyvét, hogy vigye oda Panninak, hátha örül neki (mást nem mondtam hozzá):

"Pammmiiii.... óvassszzz .... könyveeet, Pammmi óóóóvassssz!"

Már többször ragoz helyesen, mint helytelenül, van tárgyeset, részeseset, múlt idő. Nincsenek még birtokos személyjelek, nincsenek névelők. És persze egészen más a tempója is még, mint a másik kettőnek. Hogy ennek ellenére miért nézték ikreknek a szőkéket a buszon, azt nem tudom összerakni. A lábméretük az egyetlen a hajuk színén túl, ami kb. azonos.

1 megjegyzés:

Gábor írta...

Öröm a Köbön :)

Megjegyzés küldése